Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-05 / 3. szám
1534. január 5., csütörtök . ESZAK-RAGYÄRORSZAG 5 Ót, amely visszafelé vezet...? Rokonszenves fiatalok le- vélhalmaza fekszik előttem. Rokonszenvem nem ismeretségből fakad — mindössze egyszer találkoztam velük ■—, hanem tisztelettel adózom annak az elszántságnak, amellyel igaznak tartott ügyükért harcolnak, s amelyet egyébként ez a levélcsomó is hivatott bizonyítani. Mielőtt rátérnék a levelekre, néhány szót a helyszínről és az „ügyről”. Mályi község újtelepéről tern szó, ahol néhány évvel ezelőtt fölépült 150 lakás, s még további 70 telekhelyei adott ki építkezésre a tanács. Nem kell különösebben magyarázni, hogy itt csupa fiatal házaspár . él, többségükben két gyerekkel, és olyan körülmények között, amely aligha boldogító álmukként szerepelt akkor, amikor kijöttek ide lakni-élni, s ittlétükkel, ahogy ezt hivatalosan fogalmazzák, a „város tehermentesítését szolgálják”. A közelben nincs élelmiszerbolt, ahol bevásárolhatnának. A távolabb eső boltokba a nap különböző időszakaiban kell menniük tejért, kenyérért és hentesáruért. Kavicsos, latyakos, gidres-gödrös úton. Van ugyan a lakótelepen egy- holdnyi üres, gazos préri, a boltra szánt terület, a tervek is készek már, de pénz hiányában egyelőre nem valósult meg semmi. Pedig már gyűjtést is szerveztek a boltért hivatalos emberek, a családonkénti 500 forint hozzájárulást azonban később visszaadták, nem tudni miért. Majd jött egy ígéret, hogy az Avas-délről egy fa- házat telepítenek ide. A lakóknak ez is nagyon jó lenne 1— csak lenne már. S bárminemű társadalmi munkát elvállalnának, hiszen magúkról és a gyerekeikről van szó. Bölcsőde, óvoda nincs (csak a téglagyári dolgozóknak), a gyerekeket Miskolcra hordják, ha megbetegszenek, az orvoshoz Nyékre, mert körzet szerint odatartoznak, s a felírt gyógyszert Miskolcon váltják ki, mert patika nincs. Épült most ugyan Mályiban egy iskola, azzal szemben bölcsőde és óvoda is lesz, de 220 fiatal családdal számolva már most szűknek ígérkezik. Mivel az itt élők szinte kivétel nélkül Miskolcra járnak dolgozni, van bőven, oda-vissza cipelnivalő; hoz- ni-vinni a gyereket, a bevásárolt élelmiszert, esetenként az ivóvizet. Szerencsés ember áz, aki mindezt kocsival oldja meg. Az autótulajdonosok a megmondhatói, hogy ez sem olcsó mulatság, egy oda-vissza fuvar 50 forintot emészt fel. Arról nem szólva, hogy kocsi sincs mindenütt. S most érkeztünk az „ügy" kiindulópontjához, a levelezés témájához, mert bármilyen hihetetlen, az előbb felsoroltakról ezekben éppen csak hogy szó esett, a fő problémájuk egy olyan dolog, aminek léte legalább valamelyest enyhítené az eddigiek hiányát — s ez a busz. Lássuk tehát a leveleket. Az elsőt 1983 januárjában fogalmazták, s 92 aláírással indult a helyi tanácshoz, benne a kérelemmel: . a helyi mostoha körülményeket enyhítené, ha a kislakásokig közlekedő járatot« bejönnének a községbe, s a Rákóczi úton (a lakótelep mellett) érnék el a végállo mást. Visszafelé ugyanezen az úton mennének Miskolc felé. Nem mindegy ugyanis, l&ögy a sáros, havas úton — a Munkácsy út végén és a Bolond út utolsó szakaszán nincs lámpa sem, csak vaksötétség — a gyerekeket cipelve 5 percet vagy 15 percet kell gyalogolni a buszmegállóig. Vállaljuk, hogy a Rákóczi út buszközlekedésre alkalmassá tétele érdekében mindnyáján társadalmi munkát végzünk." Válasz hónapokig nem érkezvén a levélre, később újabb íródott, megismételvén ebben ezt és még számtalan egyéb problémájukat, ismét társadalmi munkát ajánlva fel dkár egy bolt, akár a busz érdekében. A levelet ezúttal a városi tanács legilletékesebb helyére címezték. s hamarosan kaptak is válaszokat, a szélrózsa minden irányából. A helyi tanácstól ígéretet a buszra, illetve egy másfél kilométeres szakasz útépítésére, a városi tanács kereskedelmi osztályától többek közölt ezt: „ ... a tej- és. tejtermék-, valamint a kenyérellátás javítására intézkedtünk”. (Ennek nyomait máig sem vélik felfedezni.) A Volántól is jött egy biztató levél: „...az úthálózati feltételek kialakítása után a területet a tömegközlekedési hálózatba bekapcsoljuk”. Végül szeptember elején megindult az útépítés is, amit a fiatalok kimondhatatlan örömmel vettek tudomásul. Ám egy idő után fur- csállani kezdték, hogy az épülő út mentén nyoma sincs buszmegállónak, kikérték tehát — magánalapon — Volán-szakemberek véleményét. A szakemberek megerősítették őket abban, hogy bizony a megálló helyét most kellene kijelölni. Ezután ismét tollat ragadtak és írtak a helyi tanácsnak: „ ... kérjük a T. Községi Tanácsot, hogy a járat beindításának elengedhetetlen feltételeként a Rákóczi út és a József Attila út kereszteződésénél, az útépítéssel egyidejűleg buszmegállót építtessen. Véleményünk alapján a kérelmezett megálló, 1119l.v a Rákóczi út közepére esik, a lakótelep mindkét irányából jól megközelíthető, s gyűjtőpontként szolgálhat a környék lakóinak." Nos, ha nincs ez a levél, néni robban a bomba sem. Legalábbis időnek előtte. A levél alapján ugyanis szakemberek jelenlétével a tanács egy területbejárást szervezett, melyen szeptember 23-án kiderült, hogy a hónap elején kezdett, s a hó- n^ip végére befejezett ' másfél kilométeres út, amelynek költségei csaknem 500 ezer forintra rúgtak, a jelenleg Mályiban forgalomban levő csuklós autóbusz közlekedésére nem alkalmas. Mivelhogy 4 és fél méteres szélessége nem éri el a rendelkezések megszabta 6 métert! A kör bezárult. A fiataloknak ez volt a kegyelemdöfés. Hosszú hónapok levelezésével, kilincseléssel, utánajárással kiharcoltak végre valamit, amit oda nem figyelésből (vajon milyen meggondolásból rendellék EZT AZ UTAT, ami voltaképpen semmire nem jó) elfuseráltak. Csalódásuk mérhetetlen volt. mert a Volán szakemberei október 16-tól Ijészen álltak a járatkapcsolásra, amiből az ősszel már semmi nem lelt. A pazarlás egyértelmű. hiszen ha az utat kiszélesítik — és remélhetőleg kiszélesítik —, ennek az újbóli tervezési és felvonulási költségeit hasznosabb dologra is lehetett volna fordítani. • Keresztény Gabriella A BORSOD MEGYEI Gyermek-egészségügyi Központ és a megyei tanács művelődésügyi osztályának illetékesei jó ideje keresték a megoldást: miként lehet segíteni valamennyi, gyógytornára szorult gyermeken. Az útkerésés eredménnyel járt. Erről beszélgettünk el dr. Peja Mártával, a gyer- mek-egészségügyi központ vezetőjével: — A megfelelő gyógytorna hiánya régóta érezhető volt. megyeszékhelyünkön. Könnyebb volt felmenteni a nebulódat, mint gyógytest- nevelésre járatni, már csak azért is, mert meglehetősen szűkösek voltak a lehetőségek, és bizony a gyógytornát sem irányították mindenütt kellő szakértelemmel. Az elmúlt év szeptemberétől megoldódott Miskolcon az általános iskolás tanulók gyógytesl nevelése. — Melyek voltak ,a leg- ■fontosabp teendők ennek érdekében? — Tavaly márciusában a körzeti orvosok segítségével felmértük azokat a tanulókat, akik valamilyen fokon igénylik a gyógytornát. Ezután valamennyit megvizsgáltunk a központban, ösz- szesen 619 gyereket javasollak, akik közül szeptembertől 437-en járnak gyógytornára. — Melyek a leggyakrabban előforduló betegségek, és milyen kezelést igényel a gyógyításuk? — Tíz betegségcsoportban szenvedők érkeznek hozzánk: szív-, krónikus légúti, vese- és epilepsziás betegségben, továbbá a gerinc-, a mellkas-, az alsóvégtag- dcfonnináll betegek, valamint a magatartási zavarokkal küszködök, a kórosan kövér gyermekek és a magas vérnyomásunk. Két testnevelő tanár, két; gyógytornász, két úszóoktató és két szakorvos biztosítja részükre az állandó felügyeletet, és a javallt tornát. A gyógytest- nevelés a terheléses vizsgálattal kezdődik. A kerékpár- ergométer segítségével állapítjuk meg, kinek milyen nehézségi fokozatú tornára van szüksége. A légúti betegeknél, a magas vérnyo- másúaknál például EKG- kontroll mellett végezzük a vizsgálatokat. Valamennyi gyereknek van kartonja, amelyen rögzítjük a vizsgálatot, eredményeit. Fél év múlva, a felülvizsgálat után, szükség esetén módosítjuk a kezeléseket. Akadnak azonban olyan betegségek, ahol azonnali módosítást javasolunk, a mindenkori egészségi állapotnak megfelelően. — Milyen eszközök és lehetőségek vannak a gyógytornára a gyermek-egészség ügyi központ ba« ? — A nagy tornatermünkben történik a gyógytestne- velés, ahol a hasonló életkorú es diagnózisú gyermekekkel foglalkozunk. A kisebb termekben van az .egyéni kezelés, a középső tornateremben a gyógytorna, és ha kell, akkor a csoportos gyógytestnevelés. A hatszor-tizennyolc méteres, feszített víztükrű úszómedencében egyéni és csoportos foglalkozást egyaránt tartunk. A gyógytorna órarend szerinti beosztásban történik, amelynek összeállításában figyelembe vettük az iskolai elfoglaltságokat, a szülök kéréseit, hiszen ide a legtöbb gyermek szülői kísérettel érkezik. — ,4s általános iskolások gyógytornája tehát megoldódott. Mi a helyzet a középiskolásokkal ? — A KÖZÉPISKOLÁSOK közül a javasolt 95 diák helyett mindössze 45-en járnak ide. De szép számmal akadnak már óvodásaink is. A gyógytestnevelés akkor lehet igazán eredményes, ha minél fiatalabb korban kezdjük el. E téren persze még van mit tennünk, ám a lehetőségeink bizonyos korlátokat szabnak a to-i vábblépésnek. A mozgás- terápia segítségével kívánunk hozzájárulni a testnerna gyerekeknek veléshez. Módszereink fel- használásával pedig a gyógyításhoz, a pályaválasztáshoz, a társadalomba történő harmonikus beilleszkedéshez, helytálláshoz, a k?-' egyensúlyozott lelkiállapothoz. Szöveg: Monos Márta Fotó: Laczó József Csoportos gyakorlás a mozgáskészség fejlesztésére ÚJ GÉPEK A FONODÁBAN Üjabb műszaki fejlesztések előtt áll ez évben a Miskolci Pamutfonoda. A megszűnt, úgynevezett BD—200- as orsó nélküli üzemben fésült fonalak előállítására alkalmas gépeket, állítanak munkába. A fésült fonal értékesebb termékféleség, van piaca, s nyereségesebben állítható elő. A műszaki terv megvalósításúra megkezdődtek az előkészületek, a helyiséget alkalmassá teszik a gépek fogadására és a szerelést saját szerelőkkel végzik el, akik már eddig is nem egy újdonság kivitelezésénél vizsgáztak jelesre. Az orsózó üzemrész a fonoda legnehezebb munkahelye. Itt végzik az elkészült fonalak felorsózását, parafi- nozását. A teljesítménytől függ a kereset, s csak egy tizenöt perces munkaközi szünetben van lehetőség a megállásra. Most ez az üzemrész is új gépeket kap, a régieket lecserélik, s helyettük korszerű, úgynevezett autoconer orsózó gépeket helyeznek üzembe. A fonó- nők •'már régen kérték ezeket a gépeket, s most örömmel fogadják az automatizálást, mert minimálisra csökken a fizikai munka. Az új terméket előállító, a munkát könnyítő műszaki fejlesztés is egyfajta bizonyíték, a miskolci fonoda, évről évre megújul, fejlődik és tartja Közép-Európa egyik legmodernebb gyára címet. B. I. Miskolc GÖDRÖK A JÁRDÁN Sokáig türelmesek voltunk, de már elviselhetetlenné, tarthatatlanná vált helyzetünk. Városunk egyik legforgalmasabb utcájában, n Kun Béla utcában lakunk, s ahogy mondani szoktak, ..láb- és nyaktörés" nélkül, itt alig lehet közlekedni. Nem kel! különösebb szakértelem ahhoz, hogy ezt eldöntsék, mert szinte lép Um - nyomon gödör van, s felszabdalt, hiányos betonjárda teszi „változatossá” utcánkat. Óvatosan közlekedünk, de sötétedés után már csak akkor vesszük észre a gödröket, ha elestünk. Félve gondolunk rá, mi történik, ha leesik a hó, hiszen akkor még annyit sem látunk a járdából, s könnyen kibillenünk az egyensúlyból, megcsúszunk, lábunkat törhetjük. A Kun Béla utca S. számú ház előtt például, közvetlenül a lépcső előtt, szinte a járda közepén már több mint egy éve tátong egy lyuk, amiben nemcsak felbukni lehet, hanem beleesni is, ha beszakad. Vicánkban nyolc bérház lakói élnek, két autóbusz-megálló is van, így nagy a gyalogosforgalom. Véleményem szerint, s ezzel sokan egyetértenek, lelkiismeretlen dolog hosszú időn át ilyen álla pof ban hagyni a járdát. Sürgősen, és addig kell intézkedni javításáról az illetékeseknek, amíg súlyos baleset nem történik. B. E. Miskolc AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Az. elmúlt évben lapunkban többször is lögiaikozA lünk a Cserépváralján, helyi összefogással rendbe hozott barlanglakás sorsával, mely lakásban a község lakói tájházat kívánnak berendezni, emlékeztetve a fel- szabadulás előtti summásvi- lág életkörülményeire. E tájház teljes és szakszerű berendezése érdekében a helyiek, többek között a Miskolci Herman Ottó Múzeumhoz. fordultak segítségért, E kérésre, illetve lapunkban megjelent írásokra dr. Vipa Gyula múzeumi osztúlyve- zető, honismereti szakfelügyelő többek között az alábbiakban válaszol: „Lesz- e tájház Cserépváralján? Ha egészen rövid választ akarnék adni. akkor azt mondanám: igen, lesz. Sőt, lényegében már van is. Czeglédi Lajos iskolavezető áldozatos munkája, valamint tanítványai és a lelkes lokálpatrióták segítségének eredményeként csaknem készen áll az egykori barlanglakásban berendezett kiállítás. A hiányzó 20—30 darab tárgyat a Herman Ottó Múzeum munkatársai megvásárolják a faluban, letéti anyagként helyezik el a tájházban . . Ezzel lényegében lezárul egy régen húzódó ügy, példája azonban tanulságos, ezért érdemes meg néhány gondolatig elidőzni mellette. Az elmúlt évtizedben. a műemlékvédelem, a regio né Its mii zeumfejlcsz t esi koncepció, valamint a ja szándékú helyi kezdemenye- zcsck nem mindig találkoztak és találkoznak. Ennek az áldatlan állapotnak igyekezett véget vetni a megyei tanács vb művelődési osztálya, amikor úgy foglalt állást, hogy — függetlenül a múzeumi hálózattól — bárhol létrehozható tájház, ha annak ötzésére, valamint üzemeltetésére és fenntartására a helyi szervek garanciát biztosítanak... A táj- ház sajátos fajtája a közművelődési intézményeknek. Ha ilyet létrehozni kívánunk, akkor az első lépés mindenképpen a kajy- csolaífclvélel kell, hogy legyen azzal az intézmény- rendszerrel, amelytől támogatást tárunk. Gondolom, senki nem kíván maga szervezni színházat, mozit, művelődési házat, ezzel szemben úgy tűnik, hogy múzeumot bárki, bármikor szervezhet anélkül, hogy azt alaposan végiggondolná és előkészítené. Hangsúlyozom, hogy nem a ténnyel vitatkozom, hanem a módszerrel! Aki vállalja, azt az áldozatot. hogy létrehoz egy ilyen gyűjteményt, annak kötelessége végiggondolni annak további sonsái, megkeresni a kapcsolatot az illetékesekkel. Mindezt nem Czeglédi Lajos és a váraljatok ellen mondom, hanem azért, hogy nagyszerű emberek áldozatos munkáin értelmes célt érjen, s mert nem szükséges, honi hien vontatottan valósuljon meg egy tisztes kezdeményezés.’'
