Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-24 / 19. szám

1984. január 24„ kedd £SZAK-MAGYARORSZAG 3 ,Napsütés-ügyben’8 Mikóházán Ügy érzem, az is a mosto­ha adottságukat támasztja alá, hogy e tájra, hozzájuk ritkán téved, • ritkán tér be újságíró. Mondom ezt még akkor is, ha tudom, hogy a mikóházi Aranykalász Tsz hivatalosan nincs a kedve­zőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek kategó­riájába besorolva. Ám a ked- vezőtlenségre nem csupán a föld minősége szolgáltat alá-, pót! Egyébként is az egykori „aranykoronás besorolás” je­len esetben — az itt élők tudják legjobban — valótlan képet ad. Ez utóbbit azon­ban csak mellékesen jegy­zem meg, mert a lényeget, a lényeges rosszat a mindentől messzi távolság, a periférián, a „világ végén élés” jelenti. Hegyek árnyékában olva­som a címét annak az írás­nak, amelyet évekkel ezelőtt készítettem a mikóházi tsz- ben. Akkor Szabó Géza., a tsz azóta már nyugdíjba ment fömezögazdásza volt az infor­mátorom. Többek között a torz képet adó aranykorona- besorolásról beszélt, a sok kir alakulatlan váztalajról, a lefolyástalan, mély fekvésű területekről, a kevés gépről, a krónikus alkatrészhiány­ról, egyszóval a mindenna­pok apró küszködéseiről. Az akkor megvont végső követ­keztetés — melyet a főmező- gazdász szavaiból szűrtem le — pedig emígyen hangzott: „Nem kell hozzá közgazdasá­gig képesítés, hogy megálla­pítsa, az ember: errefelé a bővített újratermelés nehéz gyakorlat. Két éve (1975-ben) veszteséggel zártak. Tavaly (1976-ban) már pluszt hozott (i gazdálkodásuk, A jövő? Természetesen a. jobb ered­ményekben reménykednek a négy község (Vilyvitóny, Al­só- és Eelsöregmec, Mikóhá- za) gazdái. Meg abban, hogy a hegyek árnyékolta vidékre h (egyszer majd) besüt a nap.’’ Az első kérdést — melyet frankó Mihálynak, a tsz el­nökének (tizennégy éve az) most felteszek — e konklúzió sugallja: — Hogyan állunk 1984 elején azzal nz évekkel ezelőtt óhajtott napsütéssel? Nem rossz jel: az elnök nevel. Ezek szerint van nap­sütés. — Van, van — bizonygatja — sokkal több, mint akkor­tájt. Ám badarság lenne azt mondani, gazdaságunk ege fölött most már állandóan és erősen csak a nap süt. A Pontos megfogalmazás talán az: ez időszak alatt a koráb­ban meglevő árnyékok hal­ványultak. Amikor ön azt kérdezi, van-e napsütés, nyilván azt érti alatta: pénz­ügyileg mennyire lett stabil a termelőszövetkezet gazdál­kodása. Nos. ehhez pedig leg­jobb. ha számadatokat mon­dok. 1977-ben még csak 30 . milliós termelési érléknél tartottunk, 1982-ben viszont már 100 milliónál. A tavalyi évben, 1983-ban pedig elér­tük a 150 millió forintot. Ami Pedig a nyereséget illeti? Sze­rencsére nincsenek olyan gondjaink, mint voltak ’75- ben, amikor veszteséggel zár­tunk 1982-ben 9 millió fo­rint eredményt realizáltunk. 1983-ban — bár még a zár­számadás egy kicsit odább van — meglett, a 10 millió forintos nyereség Talán egy kicsivé] még több is. — A táj. az adottság vem változott. Hiszen a föld Ugyanolyan, az éghajlat is, a végeken élés ma is végeken élés. Mi az, ami mégis elő­idézte a pozitív változást? Mitől tud többet, nyújtani, még pontosabban, miben tud többet nyújtani a mikóházi Aranykalász Tsz? — Valóban, az adottsága­ink nem változtak, legfeljebb annyiban, hogy a korábbi évekre jellemző elvándorlás megszűnt. Sőt van egy las­sú visszafelé áramlás. De ez már az eredményeinkkel függ össze. Ami Változott? A leg­lényegesebb talán, hogy sza­bad utat kaptunk egy más irányú tevékenységre is. — A melléküzemágakra, az ipari tevékenységre gondol? — Szó szerint, Azt min-, dig tudtuk, s ez már az őseinknek sem volt újdonság, ezen a tájon .csak .búza és egyéb növények termesztésé­ből, valamint az állattartás­ból nem lehet megélni. A mezőgazdaság mellett, hogy pénzünk legyen, mást is kell csinálni. Ez egy időben nem­igen volt engedélyezve, illet­ve, aki csinálta, az fekete bá­ránynak számított. Jó né­hány éve.azonban zöld utat kapott ez a tevékenység, s mi éltünk is vele Budapes­ten, Miskolcon, és természe­tesen itt, helyben. — Mindezt pedig azért tet­ték, hogy a korábbi pénzügyi gondokat végleg száműzzék? — Természetesen. Én már átéltem szanálást, amikor 2,5 millió forint veszteségért öt évig hallgatnom kellett. El­képzelheti, hogy nem dicsé­retet. Mert a veszteségnek ez is ára! Viszont, ha van ered- mény, akkor nincs semmifé­le tortúra. Egyébként is az itteni embereket csupán két dolog érdekli: van-e állandó munkájuk és 10-ón van-e fi­zetés. Lehetőleg jó fizetés. Hogy ezért most nem vető­magot kell vetni vagy ta­karmányt kazlazni, hanem vasat hajlítani, az azt hiszem kevésbé érdekli őket. — A szövetkezet címeré­ben viszont három búzaka­lászt láttam. — Értem a célzást. Kije­lenthetem, mi továbbra is, és mindig mezőgazdasági szö­vetkezetnek érezzük magun­kat. Még akkor is, ha a ter­melési érték . háromnegyede ipari melléküzemági tevé­kenységből származik. A föl­det megműveltük mindig, s a jövőben is megműveljük! S ha némelyik növényt veszte­séggel is termesztjük, mi an­nak ellenére termesztjük, mert tudjuk, búzára, tavaszi árpára, kukoricára, napra­forgóra — szóval a nálunk megtermett növényekre is — szüksége van a népgazda­ságnak. Mi voltaképpen azért csináljuk a mellék­üzemágat, hogy az emberek itt maradjanak, legalább úgy éljenek, mint az ország más tájain élők. ugyanakkpr meg­műveljék a földet, s ez a sze­rény minőségű hegyközi föld is adjon kenyeret az ország­nak. — Ezek szerint a mellék­üzemágakból származó ha­szon egy részét az alapievé- kenységbe invesztálják? — Feltétlenül oda is. A ga­ben a t ermesztésün k fej les zl é- sét szolgálja például az a 120 vagonos terménytároló, ame­lyet kétharmad részben sa­ját erőből építettünk meg. A helybéli munkahelyek bőví­tése érdekében — mert a ha­szon egy részét erre igyekez­tünk, s igyekszünk fordíta­ni — pedig megépült egy 500 négyzetméteres műhelycsar­nok, ahol nagyobbrészt a mezőgazdaság számára szük­séges • eszközöket gyártunk, így rugókat a rendsodróhoz, késeket a rotációs kapához... Szó esett ezenkívül még sok mindenről. Például meg­tudtam, hogy rövidesen mű­ködésbe áll a telexgépük, amelyre a miskolci és buda­pesti főágazataik miatt elen­gedhetetlenül szükségük van. Helyben az üzemegységek ma már CB-rádión keresztül teremtenek gyors kapcsola­tot egymással. Május 1-én átadják a szövetkezet új, im­pozáns szociális létesítmé­nyét, amelyben többek kö­zött a gépi könyvelés, az ebédlő és tálaló kap helyet. Mindezek, s túl ezeken, a Fe- dor-tanyán látott játékcso­magolás, rugókészítés és a többi ipari munka, nem be­szélve Mikóháza sok új, kor­szerű családi házáról, azt bi­zonygatják: itt, a hegyek ár­nyékában az plmúlt eszten­dők alatt azért történt nem kevés változás. S azok, akik reálisan emlékeznek az egy­kori gondokra, árnyékokra, azok, úgy vélem, igazán be­csülik a mostani, mind gya­koribb napsütést. Tejcsoki A nagy múltú, nemcsak Ma­gyarországon, de az ország határain túl is ismert Szeren­csi Csokoládégyárban számos más ,,finomság” mellett ké­szül a közkedvelt tejcsokolá­dé. A gyermekek és felnőt­tek által szívesen fogyasztott termék kettő, tíz és húsz de­kagrammos csomagolásban készül. A képen Béki István- né (előtérben) betanított munkás, a csokoládéüzemben q csomagológépbe adagolja a szerencsi tejcsokit, melyből az ország minden részébe szállítanak. ' Fojtán László felvétele Haján Imre Hengerészsiker Diósiviriitt Az elmúlt hét végét ki­emelkedő munkasikerekkel zárták a Lenin Kohászati Művek hengermű gyárrész­legének szocialista brigád­jai. A középhengermű üzem­ben január 21-én a Pólyák Ferenc, Tóth Bertalan és Al­mást István állal vezetett szocialista brigádok az 50x5 mm-es szögacélból 1010 ton­nát hengereltek, ami 19 ton­nával több, mint a négy éve felállított rekord. A henge­relt árut már 22-én el is szállították a szovjet meg­rendelőknek. Az ugyancsak a hengermű gyárrészleghez tartozó csi­szolóüzemben január 22-én értek el rekordot. Itt 740,5 tonna buga felületét tisztí­tották meg, ami 110 tonná­val haladja meg a tavaly novemberben elért teljesít­ményi. A nagyobbrészt nő­dolgozókból álló szocialista brigádok jó munkája a hen­gerészek folyamatos bugael­látását biztosítja. (izem Viszkozitástörő üzem épí­téséhez 560 millió forint be­ruházási hitelt kapott a Ma­gyar Nemzeti Banktól a Du­nai Kőolajipari Vállalat. A beruházás célja, hogy a kőolajfinomitás során kelet­kező, el nem tüzelhető,' s más eélra már nem használható nehéz fűtőolajból, az úgyne­vezett gudronból könnyebb és értékesebb fűtőolajat ál­lítsanak elő. a hónyomástól A tél minden évben ® fák, cserjék sokaságát teszi tönkre. Hatalmas, kinyúló ágak törnek le a fe­nyőkről: a csonkok mutat­lak. hogy szinte elpattanlak az ágvégekre telepedett hó súlya alatt. Az oszlopos lu- ják is megszenvedik a ke­mény telet. A lombhullató fák viszont alig pusztulnak, csupasz ágaikról lecsúszik a hó, s a karcsú szerb fen vök is viszonylag jól bírják a telet. A tiszafák erré-ar- ra hajlanak a hó súlya alatt, csúcsaik földig érneik, de ha lehull, vagy elolvad a rakományuk, ismét fölegye­nesednek. Kérdés. nem lehetne-e tenni valamit, hogy a hó ke­vesebb kárral járjon. A ter­mészetvédelmi területek, ar­borétumok gazdái úgy véle­kednek, hogy néha valóban be kel] avatkozni. A Vita­lis, értékes fiatal fákról ese­tenként lerázzák a felgyü­lemlett havat. De fák tízez­reiről a hirtelen jött nagy havat nem lehet eltávolíta­ni, s nem is szükséges. A beavatkozásban is meg kell találni a jó arányt. A ter­mészettől, az elöregedéstől vagy a hótól teljes egészé­ben nem védhetők meg az arborétumok, hiszen e terü­leteken részben a fák meg­ismerésére, tűrőképességük, honosságuk kiismerésére is törekednek. Így végül is a hónyomás nem mindig egy­értelműen kór. Azért persze a szakemberek segítségére is szükség van: a tél elvonul­tával talpra állítják a kibo­rult, de még el nem sza­kadt gyökerű fákat, lefűré­szelik a megújulni képtelen ágakat, a természetesen ki­száradó, a hó súlya alatt megroppant derékba tört fá­kat Képünkön jó! láthatjuk, hogy az erőteljes felépítésű lombhullató fákon miként oszlik meg a hóteher, ho­gyan csúsznak le az ágak­ról a puha pihék. Társadalmi munka Szervezetten, eredményesen A szombat délelőtti társa­dalmi munkára verbuváló­dott fiatalok — többnyire a helyi nagyüzem ifjúsági bri­gádjainak tagjai — tanács­talanul várakoztak a kijelölt. gyülekezőhelyen. Az első pillantásra látták, nem lesz könnyű dolguk. A munkára kijelölt területet sűrű gaz fedte, törött tégla- és tör­melékhalmok árulkodtak ró­la, hogy a közelben építkez­nek, néhol pedig bokáig ért a sár. Ez volt a kisebbik, baj. Fél óráig vártak a szer­számokra, s amikor megér­kezett az autó, kiderült: csu­pán néhány lapátot hozott magával. A fiatalok fele puszta kézzel látott tehát munkához, nem rajtuk mú­lott, milyen csekélyke ered­ménnyel. Munkaóráik szá­mát később nagyvonalúan elszámolták. Példánk jó néhány éves, remélhetően azóta nem sok hasonló eset történt, s a jö­vőben egyetlen alkalommal sem ismétlődik meg. A tár­sadalmi munka alapvető célja lényegében nem válto­zott, értéke azonban a több­szörösére növekedett az el­múlt esztendőkben. Ma már felesleges jól hangzó szá­mokkal, szép statisztikákkal bizonyítani, hogy lakóterüle­tük szépítéséért, csinosításá­ért a városok, vagy közsé­gek lakói szívesen áldozzák föl szabad idejüket. A társa­dalmi munka manapság már nem kiegészítő szerepet ját­szik a településfejlesztési tervek végrehajtásában, ha­nem a kommunális, építő vállalatok munkájával azo­nos — ha nem nagyobb — rangra emelkedett. Nélküle jó néhány létesítmény egy­általán nem, vagy csak hó­napok, évek múltán került volna tető alá. A tanácsok sajnos egyre inkább csökke­nő összegeket költhetnek be­ruházásokra, a lakosság igé­nyei viszont nem csökken­nek. Minden településünk lakói szeretnének harmoni­kus, szép környezetben élni. mind többen igénylik, hogy növekedjen a parkok terüle­te. Mindezek ellenére nem vesszük szívesen, ha sepre- getni hívnak bennünket egy- ' egy hét végén. Értelmes, hasznos célokért viszont szí­vesen és örömmel mozdul megyénk lakossága. Az el­múlt esztendőben 650 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek el telepü­léseinken, s ebben az érték­ben a gyermekrehabilitációs központ úgyanúgy bennefog- laltatott, mint a sajólászló- falvi fiatalok összefogásából épült kondicionálóterem, vagy a Műhibán készülő re­habilitációs park. A megyei vértranszfúziós állomás épí­tésére pedig már majdnem 9 millió forint értékű felaján­lás érkezett — pénzben és társadalmi munkában. A társadalmi munkák ter­vezett programját a városi, nagyközségi, községi taná­csok ilyenkor januárban jut­tatják el a településen, vagy annak körzetében dolgozó vállalatokhoz, szövetkezetek­hez. A legtöbb esetben a vá­lasz nem késik, az érintet­tek gyakran pontos adatok­kal tarkított levélben köz­ük, szocialista brigádjai hol, és milyen területen nyújta­nak segítséget, mikor és ho­gyan kívánják elvégezni a kért társadalmi munkát. Ta­gadhatatlan, mindenki saját, közvetlen környezete, vagy pihenése, a munkába járás feltételein igyekszik javíta­ni. Miskolcon, a Besenyői úton így épül meg a régen várt felüljáró, Kazincbarci­kán tovább folytatódik a pi­henőpark építése, Ózdon s környezetvédelmi feladatok megoldásában várják a tár­sadalmi segítőket, s tulaj­donképpen minden közsé­günkben készülnek járdák építésére, a település csino­sítására stb. A társadalmi munka csak kellő szervezettséggel lehet eredményes. Feltételeinek biztosítása a legtöbb esetben a tanácsokra hárul, s a pél­dák sora bizonyítja, hogy e munkát ma már fontosságá­nak megfelelően kezelik. Nem árt kellő figyelmet for­dítani azonban a már elké­szült létesítmények megóvá­sára, fenntartására sem; mert nem jó, ha a társadal­mi munkát végző ember ta­pasztalja, látja, nem becsü­lik meg kellőképpen a keze nyomán született új értéke­ket. Udvardy József Vegyipari megállapodás Háromszázharminc millió rubel értékben írtak alá szer­ződést a Chemolimpex Kül­kereskedelmi Vállalat, vala- nvnt a szovjet Szojuzprom- export. a Szojuz.chiméxport. valamint a Szoiuzgaz.e.-cport képviselői az agrokémiai, il­letve az olefin egyezmények keretében történő idei szállí­tásokról. A szerződés értelmében a szovjet vállalatok 112,5 mil­lió rubel értékben szállíta­nak termékeket Magyaror­szágra. míg a magyar vegy­ipar. a Chemolimpex közve­títésével 181,5 millió rubel értékben exportál a Szovjet­uniót*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom