Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-18 / 298. szám

1983. december 18., vasárnap KZAK-MAGYARORSZAG 5 Mit mérhetünk Malliqandban? Eddigi ismereteink köny- nyen félre vihetnek bennün­ket, így hát ne kapkodjunk olyan nagyon a válasszal. Rágjuk- csak meg inkább ala­posan. mielőtt elhamarkodot­tan kivágnánk, hogy a sze­szes italok alkoholtartalmát szokás meghatározni Malli- gand-fokban. Ezt kár is lenne vitatni, ám egynémely ta­pasztalat alapján hozzátehet­jük, a teljesebb igazsághoz egyéb utak is vezetnek. A minap egy tanácskozás előadójától hallottam sokad- rnagammal, hogy valamelyik miskolci lakótelep házainak felújítási munkái alatt dup­lájára nőtt a telep élelmi­szerboltjának forgalma — alkoholos italokból. Hát persze, már hallani is a maliciózus megjegyzéseket, hogy így dolgoznak az épí­tők. Egy tégla, egy csempe, de még egy vízvezetéki kar­mantyú sem kerülhet úgy a helyére egy felújítás során, hogy a szakember megtagad­ja magától az italt,. amit reggel frissítőnek, napközben kondícióban tartónak, este meg a napi jó munka jutal­mának titulálva ereszt le a torkán. Az elnézőbbek csak legyintenek: valamirevaló mester nem is veti meg a torokkaparó kisüstit, de se­baj, ha mértéket tud tarta­ni és nem falazza be a saját kőművesszerszámait is. Amíg . ezéken . töprengek, magamban mégis hajlok ar­ra, amivel az előadó is meg­toldotta a tényeket, hogy el­higgyem, azoknak az italok­nak jó részét nem az építők vették nriég, unnak az ára legalábbis »részben a lakók havi költségvetését rövidítet­te meg. Mert legyünk őszin­Wm\ Les Elkészülték az első hazai Lee—jCooper farmernadrágok. A BÚDAFLAX Lenfonó és Szövőipari Vállalat az idén vásárolta meg három évre szóló gyártási jogát az angol cégtől. A magyarországi gyár­tás feltételei közé tartozik a márka védelme, ezért a nyu­tél-c, ki ne tudná, milyen más egy aprócska kérés fogadta­tása, ha nyomatékül gazdát cserél egy jobbfajta konyak, urambocsá’ Martini. vagy piit nem mondok, egy cim- kéjén császári fővel díszelgő üveg. Ha kedvező a lyialli- gand-íokok fogadtatása, már bizalmasabb tónus is» járja: ugye Jánoskám, nagyon oda­figyel majd az illesztésekre, és az sem baj, ha nem azt á rusnya ajtót kelj majd né..nein újabb húsz évig. Ám, lia mindebből valamit megsejt a szomszéd,, mert­hogy nála meg éppen rossz mindig minden szerszám, mert kedvetlen a mester, ő is kapcsol, mivel mozdíthat­ná elő a felújítás helyi sike­rét. Futás a kis boltba, reg­gel látott ott egy féldrága „magyar-skót” whiskyt. Lehet, hogy ezek csak szél­sőséges és igen ritka esetek, lehet* az is, hogy a lakó nincs ott minden munkánál. Lehet, hogy az építők többsége még unszolásra sem fogad el ilyen kérésekkel feldíszített ajándékot. Ám a lakó meg nem állhatja, hogy időnként ne nézze meg, hogyah halad­jak a felújítással. Na, már­most, ha egy ilyen alkalom­mal éppen bejelentés nélkül, vagy okulárét öltve, bajuszt ragasztva inkognitóban ér­kezik. érhetik esetleg olyan megrázkódtatások is, hogy vizes törülközőként roskad magába. Ocsúdáskor pedig meggondolatlanul a kis bolt­ba siet egy nagy üveg ége­tett cefréért, hogy magához térjen valahogy. Ezért aztán nem tudni, mi minden mérhető Malligand- fokokkal. Nagy József-Cooperek gáti partner a próbagyártás­tól kezdve folyamatosan el­lenőrzi a szövet és a kon­fekcionálás minőségét. Szak­emberei szerint a hazai Lee— Cooperek minősége megfelel a márkaelőírásnak. Az első hazai Lee—Cooper nadrágo­kat aranyvasárnaptól kezdve a BÚDAFLAX saját fővárosi mintaboltjaiban értékesíti. Súlyosabb baleseteknél a gépjármű olyan mértékben sérülhet meg, hogy annak javítása műszakilag vagy gazdaságossági — esetleg mindkét — szempontból in­dokolatlan. Ilyen esetekben kerülhet sor az ún „tolól- Kárréncleziésre”. , A totálkár műszakilag ak­kor állapít haló meg, ha olyan mértékű a sérülés, hogy a javítás, helyreállítás műszakilag megoldhatatlan. Gazdaságossági szempontból akkor mondják ki a totál- kárt. a biztosító gyakorlata szerint, ha a várható javí­tási költség, melyhez hozzá­számítják az értékcsökkenési és az egyéb járulékos költ­ségeket is, a 3 éves, vagy annál fiatalabb gépkocsiknál meghaladja a gépkocsi kár­kori értékének 70 százalé­kát. A 3 évesnél idősebb kocsik esetében 65 százalék, 6 évnél idősebb kocsiknál .60 százalék ez • az összeg. ■ A totálkárrendezés során az ügyfélnek kell intézked­nie a gépjármű hatósági jel­zéseinek leadásáról, és erről be kell mutatnia a rendőr­ség igazolását. Ha elidege­nítési tilalom — például OTP-hitellel történt vásár­lás, vámkötelezettség — vágj" egyéb korlátozás áll fenn, a totálkárrendezést a biztosító csak akkor alkalmazhatja, ha az illetékes hatóság a feloldást megadja. A totálkárréndezésre az ÄB kárszakértőjének javas­lata, vagy az ügyfél kérése alapján kerül sor. A totál- kárt - a fentiek alapján álla­pítják meg. A totélkérren- dezésben is kétféle mód van; „együttműködéses” és ha­gyományos" totálkárrende­zés. Az együttműködéses to­tálkárrendezés során az ügy­fél lemond a gépkocsironcs­ról, az az AFIT tulajdonába megy át; az ÁB viszont a roncs értékét a kártérítési összegből nem vonja le. Hagyományos totálkárren­dezésre általában akkor ke­rül sor, amikor az ügyfél valamilyen okból meg akar­ja tartani a gépkocsironcsol. Ez esetben a maradványér­tékkel csökkentett kártéríté­si összeget fizeti meg az ÁB. csipi-csupi! Hát felkeltem és lerohantam az elsőre úg>7, ahogy voltam, pizsamában! Még aludhattam volna vagy egy jó félórát, de nem, mert szinte dobált a parkett! — Isti elnyomta a cigarettáját, arcán látszott, most újra vé­gigéli a hajnalban történte­ket. Szünetet tartott, hogy csillapítsa az idegeit. — Es? — sürgette Géza. — És... képzeld el! Egy idősebb nyugdíjas férfi nyi­tott ajtót! Hófehér kötény­ben! Azt kérdezte: — Va­lami baj van talán, segíthe­tek? — Nos', erre aztán iga­zán felemelkedett a vérnyo­másom. Dühösen közöltem: — Igen, segíthet! Ne zörög­jön! Maga állandóan zajt csap! Most mii püfö), ami­től riem leiiet nyugodtan aludni?! Fel fogóm magát jelenteni csendháborítááért. és e) fogok válni maga mi­att! — mondtam neki —. és most magyarázatot kérek egy család nevében! — Mit felelt? — kérdezett közbe Géza, aki a hamutartó mellé szórta cigarettája ha­muját anélkül, hopy észre­vette volna. , —i öregem! Nem fogod el­hinni! Könyörögni kezdett. Ne tegyem. Inkább csökkenti a bevételét! Nem is gondolta volna — mondta —, hogy ennyire vékonyak a falak, de ő dolgozik! Behívott a la­kásába, kész forró fekete­kávéval, konyakkal kínált, közben pedig elmesélte, hogy ő bár cipész volt, mindig sza­kács szeretett vplna lenni, de « felesége — aki tavaly meghalt —, bár rendes asz- szony volt, soha nem en­gedte meg neki, hogy akár a konyhába csak be is lép­jen ! Fiát most — mivel gyer­meke sincs — csak a hobbi­jának él! — No és ..? — Géza egy­re ingerültebbé vált. — No*és most, hogy nyug­díjba vonult, otthon dolgozik tovább. Már az egész bér­házban, sőt a szomszédos bérházaktól is állandó meg­rendelői vannak. Vállal dió­törést, mákdarálóst, cérna­metélt-készítést, zöldség- és burgonyatisztítást, sótörést — mert tudod te is ugye, mi­lyen kőkemény sót árulnál^ az üzletekben —, s most ép­pen az én családomnak ké­szíti elő a rétestésztát! Azt csapkodta a gyúrótáblához, mert a feleségem hatra kér­te tőle a nyersanyagot, hogy mielőtt a gyógyszertárba megy:, elkészítse a mákos rétest a gyerekeknek! Tudod. Éva kilencre jár be dolgoz­ni! De vállal rántotthús- klopfolást, panírozás! síb. Egyszóval amolyan félkész házikonyha előkészítése van és az előszobában ott lóg az árajánlata is! — Elképesztő! — mondta Géza. — Egyeseknek mekko­ra üzleti érzékük van! Hát ez igen! — Bánatosan bólo­gatni kezdett, ö is közel áll a nyugdíjhoz, s még semmi sem jutott eszébe, amiből a későbbiekben hasznot húz­hatna. — Te mit mondtál erre? — érdeklődött őszinte kíváncsisággal. — Hát mit mondhattam volna? Megkértem, engedje meg, hogy telefonáljak — mert neki van csak a ház­ban telefonja —, amiért el­beszélgettük az időt, szabad­ságot kellett kérjek a vál­lalattól mára! Gondoltam, ha már ez a helyzet, leg­alább kialszom magamat! Egy nap szabadságot ez meg­ér! Nem igaz? Egyébként köszönöm a hozzájáruláso­dat! — Azért én csak panaszt emelnék ellene! — mondta Géza segítőkész szándékkal, de Isti csak nevetett ezen. — Panaszt?! — Miért? — kérdezte Gé­za. — Gondolj a csendren­deletre, nem lehet csak úgj' zajongani! — No de ki ellen? Tudod te, ki ellen? — Géza nem figyelt rá. — A csendháborításra tör­vényrendelet van — erőskö- dölt. — Az biztos! — felelte Isti most csendesen. — De ki hallgat meg téged? — No de miért? — Géza csupa értetlenség volt, szú­rósan figyclle elkedvetlene­dett barátját. — Miért? Miért? Mert az illető kisvállalkozó! — jelen­tette ki hangjában csodál­kozással vegyes tisztelettel. — Aha...! Most már ér­iem! — felelte Géza. Azután mindketten hosz- -szú, néma csendbe burkolóz­tak. HUm»ari Márta» Bőséges a kínálat zöldségfélékből ' ■ í ■ . . ; i CÁ 'X Szegény Szilárdé! Meg @ Valér. És Lázár és Au­guszta. Ugyan ki gon­dol velük a Lucát követő héten, ráadásul egy Gabriel- la-nap után! Etelka még liagyján, öt úgy-ahogy divat­ba hozták az elmúlt század­ban, de a többiek bizony elég kevesen lehelnek. Így ők csöndben ünnepelnek, nem csapnak körülöttük nagy hűhót, mint a másik két név körül. A decemberi piacra látogató emberfia hét Valér- ra, Augusztára, Lázárra kö­szönt egy pohárka forralt bort, no nem külön-külön, hiszen a meleg bor veszedel­mes ital. Ha enged a borissza, a csábításnak, észrevétlen szállja meg, mint török Buda várát, s abból se származott semmi jó. Marad hát az egyetlen po­hárka bor, ami éppen ele­gendő ahhoz, hogy a decem­beri piaciátogatóba valami kis melegséget lopjon, s míg az ital magát kortyolni en­gedi, a gondolatok a szétte­rülő párával együtt indulhat­nak útjukra. Eltelt egy esz­tendő, s a tudósító bármilyen szorgalmasan járta is a pia­cot, maga sem tudja, mikor épült észrevétlen ez a sok pavilon, áruda, pedig biztos, hogy idén, hiszen tavaly még nyoma sem volt Itten a for­ralt bornak, lángosnak, leg­alábbis nem ezekben a bol­tocskákban, meg amelyek kö­zött még eső idején is ácso- roghat a piacozó, lévén a so­rok fölött alkalmatos tető. Igaz, s hideg ellen nem­igen véd, de hót a csarnok­ban sincs sokkal melegebb, mint a fenj'őfák mellett. Csak a vásárló nem fázik, megfontoltan válogat, hiszen most még van miből, kaphat fenyőt huszonnyolcért is, vá­laszthatja a harmincast is, különbség legfeljebb csak az ára között van. Fenyővásárlás után Fojtán László felvételei Odébb, az asztalokon — tón a hideg hatására? —, de összébb húzódott a porté­ka. Hol van már a nagy nyá­ri kirakodás, terpeszkedő paprikahegyek, akkurátus dinnyehalmok. Egyébként paprika, paradicsom van most is. Előbbi darabját hat­nyolc forintért, utóbbi kiló­ját hatvan körüli áron mé­rik. És mellettük ott vannak még az idei, oly hosszúra nyúlt szőlőszezon utóvédéi. Harminc-ötven forint között kínálják kilóit. Krumpliból, sárgarépából, petrezselyemből, karalábéból van bőven. A krumpli hat­hét, a sárgarépa, karalábé tiz-tizenkét forint. A petre­zselyem a legdrágább a le­vesbe valók közül, tizenöt­húsz forint egy kiló, a zel­lerhez hasonlóan, -márpedig anélkül nem igazi a húsle­ves, mint ahogyan elképzel­hetetlen mifelénk, hogy tél­víz idején a levesek fejedel­mét fölkarikázott fekete re­tek nélkül tálalják. Ez utób­bi kilója különben tíz-tizen­öt forint. Sültek mellé ilyenkor tor­más cékla járja. Céklát tíz forint körül kínálnak, a tor­mával meg, úgy látszik, job­ban járt, aki idejekorán be­szerezte, mert mostanság nemigen látható, bár lehet, hogy ünnepre tartogatják az eladók. Tojást két forint tíz, két' forint nyolcvan fillér között adnak, a savanyú káposzta pedig a legtöbb helyen húsz forint. Van bőven vöröshagy­ma is — tizenöt forint egy kiló —, és jókora halmokban ott a fokhagyma. Negyven­öt-hatvan forint, de hát az ilyentájt aktuális hagyma- naptárhoz elegenáő egyetlen fej, igaz, legyen legalább ti­zenkét gerezdes. Olcsóbb is, mint a divatos aktnaptárok, vagy középtávú meteorológiai előrejelzések, és a kiszolgált hagymanaptárt még mindig lehet egyéb célokra használ­ni, mondjuk pirítósra kenni, amíg egy elöregedett nap­tárral mi a csudát kezdhet az ember? % Ja, és kell a kalendári­umhoz egy csipetnyi só isi Meghinteni vele a tizenkét gerezdet, s amelyik fölött a só reggelre megnedvesedik, az a hónap csapadékos lesz az új esztendőben. Így lesz-e, nem, háromszázhatvanötöt alszunk, és elválik. S a kö­vetkező pohár forralt bor mellett — egy év múlva —, az ember fia majd beszámol róla. vajh’ mennyire volt hi­teles a hagymakalendárium jóslata. (csendes) Honvédelmi szaktanterem Abaújszántón Bensőséges hangulatú ün­nepséget tartottak pénteken Abaújszántón. a nagyközség felszabadulásának 39. évfor­dulóján: ezen a napon adták át a széles körű társadalmi összefogással kialakított hon­védelmi szaktantermet. Az ünnepségen résztvevőket Lengyel István, az általános iskola igazgatója köszöntöt­te, majd Zsebesi László ez­redes, a polgári védelem megyei törzsparancsnoka mondott beszédet. Megkö­szönte a helyi tanács, a he­lyi üzemek, intézmények se­gítséget, amit a -honvédelmi szaktanterem kialakítása, felszerelése érdekében vál­laltak és végeztek. A vég- eredmény a közös Összefogás sikerét hirdeti, tanárok, diá­kok dicséretes igyekezetét, mert a terem berendezésé­nek munkájából tanulók és pedagógusok is kivették a részüket. Tablók, képek, szemléletes ábrák segítségével ismerked­hetnek mostantól az abaúj- szóntói iskolások a honvéde­lemmel, az MHSZ, a Mun­kásőrség, a határőrség, a pol­gári védelem munkájával. Zsebesi László beszédében kitért arra is, hogy me­gyénkben most már csak­nem negyven, az abaújszán- tóihoz hasonló honvédelmi szaktanterem szolgálja a hazafias nevelés céljait. A nagyközség felszabadu­lásának évfordulóján rende­zett avatási ünnepséget *ct általános iskola tanulóinak műsora tette emlékezeteseb­bé, Osztatlan sikert aratott a tanulók körében, hogy az ünnepség befejezése után videokazettáról megtekint­hették az átadási ünnepéé# legfontosabb mozzanatait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom