Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-04 / 286. szám
1983. decemb'er 4., fasdrnop ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 "SS* Égetések I Füst. Jókora gomolyag, elborítja az utat, magasra nyúlik. Vakvezetés következik a sofőr nagy örömére. Szerencsésen átjutunk, semmi baj. Novemberben járunk, télre készülődünk, mi éghet ilyentájt? Kukoricaszár. Most már látszik. A kukoricaszár. Hajdanában-daná- ban ezt a szárat egytől egyig le kellett vágni, összekötözni, hazaszállítani, mert valamire jó volt. Például felszecskázva, összekeverve más szükségesekkel, etetésre volt jó. Az egykori gazdaembert igen megszólta volna a falu, ha kinn hagyja a szárat.' De emiatt soha nem volt alkalma senkinek senkit megszólni, mivel nagyon is kellett a szár télére. Most mór ezek szerint nem kell. Évtizede, vagy talán hosz- szabb idő óta mindig is látunk jókora táblákat havasán is, lábon hagyott kukoricaszárral. Kitűnő búvóhelyül, áttelelésre alkalmatos menedékhelyül sokféle kártékonyságnak. Hogy legalább ne legyen kártevők menedéke: megégetik. Maga a szár tehát már nem kell, nem érték. Az indoklás nyilván ismert: többe kerülne a levágása, silózása, mint ameny- nyit ér. Ugyancsak eme számítás alapján égetik el a tarlót. Tulajdonképpen a megye minden részén, de föltehetően az ország minden részén is. Itt, nálunk nyáron, az aratási időszakban, vagy kicsit utána bármerre is mentünk, mindenütt füstölt, lángolt a tarló. A tűzoltók a megmondhatói, hány helyre kellett emiatt kivonulniuk, mert a tűz persze nem tudta megkülönböztetni a tarlót az erőgépektől, a már bálázott szalmától, sőt, az izzó pernye kilométerekre elrepült és ha úgy adódott, újabb tüzet okozott. Például — Te felelsz a rendért, a többiekért! — szólt a sor Végén álló nebulóhoz a tanár, Osika István, amint befejezvén a testnevelési órát, éppen kikísérte a gyerekeket a kapuhoz. Merthogy szükségből másutt van a tornaterem és másutt az általános iskola itt Tállyún. Nagyszünet következik. Ezt az időt használjuk ki a tanárral, aki egyben az úttörő- csapat vezetője, hogy néhány szót váltsunk a tállyai úttörőkről, az úttörővezetői munkáról. — Igaz, tősgyökeres táiy- lyai vagyok, mégis első munkahelyem Tiszavasvári- ban volt. Amikor elvégeztem az egri főiskolát, ott kaptam állást, pontosabban oda irányítottak 1952-ben: — Olt ismerkedett meg a mozgalmi munkával is? — Valójában már főiskolás koromban, sőt, előtte, hiszen magam is tevékeny- - kedtem az akkori ifjúsági szervezetben, de úttörőtitkár ott falun, a 14 000—15 000 lélekszámú Tiszavasváriban lettem. Nem volt köny- nyű időszak, de szívesen vállaltam. Házról házra jártam agitálni a szülőket, engedjék gyermeküket a szövetségbe. Később persze már köny- hyebben mentek a dolgok. Igaz, hozni nem hozták a srácokat, de már engedték, hogy úttörők legyenek. És ez is eredmény volt. — Milyen volt akkoriban a mozgalom, milyen progra- molmt szerveztek? — Volt egy fúvószenekarunk, meg színjátszó körünk. Szerveztem egy tánccsoportot is, és így egész délutánokat, estéket betöltő műsorokkal szórakoztattuk a falubelieket, szülőket, rokonokét, szomszédokat, magunkat. — Mikor jött vissza Tály- fcára? erdőben. Akár lábon álló gabonában, pajtában, csűrben is. A Mezőkövesdi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság őszi ülésén sok szó esett a tarlóégetúsekről. melyek ellen még környezetvédelmi szempontok miatt is helyénvaló lenne fellépni. Az Encsi járási Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén ugyancsak szóvá tették a tarlóégetést. Föltehetően a megye .más részeiben, más fórumain is. ‘De az égetések ellen már nemigen tehet senki semmit. Ég a tarló is, ég most már a kukoricaszár is. Mert így gazdaságosabb! Kiszámító t- ták, hogy igenis így jobban megéri. Kiszámítottunk mi már sok mindent a gazdaságosság jegyében, például a bányákkal kapcsolatban is, a vasutakkal, különösen a kis- vasutakkal kapcsolatosan is, de nem mindig igazolódtak ezek a számítások. A tarló, meg a szár persze kisebb tétel. Bizonyos, hogy a tsz- eknek már sokkal jobb takarmányaik vannak, a gépek üzemeltetése is sokba kerül, bizonyos, hogy már csak a régi szokásokra em- lékezők hökkennek meg — maradi módon — az ilyen égetéseken. Azok, akik sajnáltak minden értéket, mit megtermett a föld, mibe munka íektetődött Bizonyos, hogy még ezek közül mászkálnak — az ilyen maradiak — mezgerélni a szárak között, tőkék között, meg a krumpliföldeken is a korszerű, munkát könnyítő, gyorsító gépek után. Akik sajnálják otthagyni, ami megtermett. Különben is: a tél kapujához érkeztünk, ha már hó borítja a mezőt, nem lehet égetni semmit. Nem füstölnek, lobognak a földek. A következő nyárig. Priska Tibor — Több mint huszonöt esztendeje, 1957-től tanítok ebben az iskolában, ahol ugyancsak megválasztottak úttörőtitkárnak, később csapatvezetőnek. Az ötvenes években két úttörőcsapat volt, külön a fiúknak és külön a lányoknak. Ma már kevesebb gyerek jár az iskolába, egy csapatunk van. Megváltoztak az évek alatt feladataink is. Megkapjuk az úttörőszövetség egészére vonatkozó fő feladatokat és azokat bontjuk le a mi lehetőségeinknek megfelelően és kiegészítjük saját elképzeléseinkkel. Két évvel ezelőtt az iskolában megkaptunk egy termel, amelyre a megcsappant létszám miatt nem volt szükség. Ebből a teremből alakítottuk ki az úttörőszobát. Ott találkozunk az őrsökkel, rajokkal, ott tervezzük meg programjainkat. — Említette, hogy megváltozott, más jellemzői vannak a mozgalomnak ma. és ez persze így természetes. 'Mi az, amit ma is éppúgy szerelnek az úttörök, mint egykor? — A kirándulásokat, műsoros találkozókat. Noha az igazsághoz tartozik, hogy nehezebben lehet összehozni őket. Emellett érdeklődőén és aktívan vesznek részt' a kötetlen beszélgetéseken, cimelyeken saját gondjaikról és a nevelők munkájáról is szólnak. Ogy tűnik, megszokottá válik az „Egy őrs — egy család” elnevezésű mozgalom is. Különösen azért, mert a családias találkozókon az anyukák és apukák mesélnek a gyerekeknek arról, milyen volt régen a mozgalom. Számukra ez az időszak már történelem, amelyről mindenkor szívesen hallanak. Monos Márta Az üzem felszerelése félmillió forintba került — Ez az első munkahelyem — mondja Balogh Jánosné Elektronika a grófi lóistállóban Késik a /apán afkatré&z Három éve foglalkozik © intenzíven ipari munkákkal a prügyi Tisza- mente Mg. Termelőszövetkezet. Konfekcióüzeme — több kihelyezett részleggel — nagyon szép eredményeket ér el. Divatos kötöttárut gyártanak elősorban a HÓDIKÖT számára bérmunkában, továbbá női blúzokat, munkaköpenyeket varrnak a VOSZK, a Szegedi Ruhagyár, a Berettyóújfalui Szabó Szövetkezet mindenkori igényei szerint. A faipari feldolgozó részleg félkész termékeket gyárt a TSZKER- nek, sütőüzemük friss pékáruval látja el naponta a taktaközi falvakat. Tavasz- szal megalakult a lakatosipari üzem is. Itt készülnek a Bükk—45 típusú kazánok, melyeket az EKM-mel kooperálva gyártanak. Esztergályos és marós munkát is végeznek a December 4. Drótműveknek ... Az eredményesen gazdálkodó Tiszamente Termelő- szövetkezet nevét — mindezek ellenére — néhány hónapja ismerte meg az ország. Akkor, amikor igen ügyesen megszerezték Vol- gyesi Tibor és Martos Győző szabadalmának gyártási jogát. A két szakember — mint ismeretes — kifejlesztett egy elektromos alkoholtesztert^ ismertebb nevén szondát. Közel egy éve kezdték el a gyártást, pontosabban a betanulást Taktakenézen az egykori grófi lóistálló épületében. Tágas, jól karbantartott épület, egykoron terjeszkedni is tud majd az üzem, hely van bőven. Csupa fiatal nőt látunk a munkaasztalok mellett. Ungvári Jánosné: — Bedolgozó voltam, a Tápéi Háziipari Szövetkezetnek készítettem széküléseket gyékényből. Jó munka volt, mert otthon lehettem, amikor a gyerekek még kicsik voltak, de a bedolgozó munka olyan, hogy mindig idegesíti az embert, sohasem telik le a munkaidő. Egy éve, az üzem alakulásától itt dolgozom. Szép, kényelmes, fehérköpenyes munka. Frekvenciamérőkéi Is gyártanak — Antiit most dolgozik, ex nem alkoholszonda... — Nem, ex egy frekvenciamérő. A doboz-előlapokat szerelem a helyükre. Balogh Jánosné: — Ez az első munkahelyem, Prügyről járok át. Szép munka, szeretem csinálni. Póta Józscfné: — Azóta Miskolcra jártam dolgozni, az Agrokonzum raktárába. A gyermekgondozási szabadság után ide jöttem. Pár hét alatt megtanultam a munkát, nyomtatott áramköröket kell forrasztanom. Igaz, a kereset még nem túl magas, kétezer forint, de reméljük, hamarosan beindul az üzlet és akkor már a teljesítményünk után béreznek minket. Addigra nagyon alaposan begyakoroljuk a munkát Pataki Ferenc üzemvezető: — Nagyon nagy az érdeklődés a termék iránt de sajnos, le kellett állnunk a gyártással, mert a mai napig nem érkezett meg a japán alkatrészszállítmány. A készülékhez az egri VTLATI gyártja az előlapokat, a többi alkatrész, a félvezetős gázérzékelő fej kivételével saját gyártmány. Ötszáz készülékünk van raktáron. Ha megérkezik az importcsomag, pár héten belül készre tudjuk szerelni valamennyit. Addig frekvenciamérőket gyártunk. — Alig merem már felvenni a telefont ha interur- bán hívnak. Nagy közlekedési vállalatok, a rendőrség, ipari üzemek, kórházak, btfs nyaipari vállalatok és ki tu<H ná felsorolni, milyen intézmények várják a már elő-; jegyzett szondákat és kükle- nék a megrendeléseiket — mondja Semsey Andris, m szövetkezet elnöke. — Hány tesztért gyártó* * tak eddig készre? — Húszat. Nagyon jók nála a vélemények. Két év garanciát. adunk & készülékre, bár szinte korlátlan ez élettartamuk, mert nincs benne gyorsan kopó anyag. Egyébként ha mégis van valami hiba, cserekészüléket küldünk. — A jövőre nézve bízta» tébbak az importíálátátok? — Sajnos, egyek** nemi nagyon. reménykedünk; ugyanis nem meggyőzőek m biztatások. — Milyen összegé kn-i portról van szó? — Egy érzékelő fej ám körülbelül 20 dollár. — Hány készüléket *xe-. vetnének gyártani évente? — Nem tudunk tervezni, minden az importon múhk, Egyébként olyan nagy e készülék sikere, hogy exportra is gondolhatnánk... Ez lenne a szövetkezet első exportáruja. Egyetlen készülék sínes raktáron, így csak sztorikat hallunk a szonda érzékenységéről. A történetkék nagyon imponálóak... Sajnos azonban, amíg nem érkezik meg a csomag Japánból Taktakenézre, addig fújhatjuk — a hagyományos vegyiszondákat. Lcvay Györgyi Fotó: Laczó József Horgásztanácsadó Pergelődik a menylial Ugye, furcsa a cimben levő szó? Pedig ősi magyar halász-szakkifejezés az eredetije. A menyhal ívását, ívásra vonulását jelzi. Ugyanis csillagos ősz végi, tél eleji éjszakákon sokszor figyelték meg áttetsző, csendes vízben a halászok a meny halak viz- szini hempergését, kergetőzését, és erre alkották ezt a kifejezést. Igaz is, miért beszélünk a menyhalról, hogyha egyszer alig lordul elő a hazai vizekben? — kérdezhetné nyugodtan a horgászok többsége, aki még sohasem találkozott ezzel a tökehalfélék családjába tartozó, azok egvellen hazai képviselőjének számító, síkos testű, harcsaszerű, de csak egy (szája alatti) bajuszt viselő, fura külsejű ragadozó hallal? Nos, oszlassuk el ezt a tévhitet: menyhal igenis van az országban! Nem is kevés. Csak mivel nyáron furcsán rejtett életet él, és többnyire csak november—március között kerül horogra, amikor a kényelmesebb horgászok, akik éppen botjaikat lakkozzák, és sorözgetés mellett élményeiket vitatják meg, nemigen tudnak róla. A hatvanas évek végén még Budapesten is előfordult. De most is akad az élő Nagy-Dunán és öbleiben. Az adonyi hajóállomás mellett, a tassi zsilip alatti hatos víz öblében az utóbbi 3—4 évben is redszeresen fogtak elés nagyokat, 60 deka—egy kiló közöttieket is az élő kishallal süllöne mártogatók és úszózók szélcsendes, nap- süjéses november—decemberi napokon, napközben is. A legtöbbet »azonban a Tisza nagy erőművi zsilipjeinél fogják, Tiszalök és Kisköre alatt, ahol az ívásra vonuló menylialsereget megállítja a vízi akadály, és összetömörül. November végétől tűnnek fel a zsilip alatt először, olyankor még a nagyobbak, a kilósak is. Fenekezve fogjál» őket, haldarabbal, döglött hallal, gilisztával, húsdarabbal. Furcsa a menyhal íenekező kapása: rángatja hosszú percekig a csalit — és hiába vág be neki valaki, nincs meg. De ha megvárja a horgász, amíg abbahagyja a botvégen jelzett ráncigálást (más halnál ez jelzi ugye, a kapás végét), nos akkor a szája szélében van a horog. Nappal is jön belőle néhány, de életmódjához híven éjszaka néha tömeges a kapása. Előfordul a Tisza II. tározó árterületén is, néha még a Laskó-patak húszcentis vizében, csalihalsze- dés közben is kerül a merítőhálóba. Van a Körösök! zsilipjei alatt is, itt egészen Nagyváradig feljár. És bizonyéra előkerülne még sok helyről, a Rábán, mellékfolyóin, az északi folyókon is — ha lenne, aki nem sajnálva időt, éjszakai fagyoskodást, megpróbálná. Már csak azért is, hogy egyszer megkóstolja a csemegének számitó menyhalmájat is. Sz. J. L i „Szívesen vállaltain"
