Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-11 / 292. szám
ESZA&-MAGYARORSZAG 4 T983. december 11., vasárnap Az ember védelmében Munkaegészségügy! »... feladata a foglalkozási ártalmak tanulmányozása és megelőzése. Foglalkozási ártalom mindaz, ami a munka- folyamatok, a munkakörülmények során, azok következtében kóros hatással lehet a dolgozók egészségi állapotára és munkateljesítményére. A foglalkozási ártalom nem szükségszerű velejárója a munkának, megfelelő orvosi, műszaki, technológiai intézkedésekkel, munkaszervezési és munka- T ódéin» módszerekkel ma már kiküszöbölhető vagy erőoen csökkenthető”. (Egészségügyi ABC) Újabb ártalmak i A munkaegészségügy fogalma egészen újkeletű a mezőgazdaságban. Nagyapáink még hajnaltól napestig izzadtak a földeken, esetenként erejükön felüli fizikai munkára kényszecültek. Egészségükkel senki nem törődött, néha még saját maguk sem. A család megélhetéséhez szükséges kenyeret mindenáron elő kellett teremteniük, s hogy ezt elér- jféfc. nem kímélhették magukat. Aűg negyedszázada csak, hogy az izzadságszagot felváltotta az overall olajszaga, ■ ezzel együtt könnyebb lőtt a mezőgazdasági munka is. Oj gépek, korszerű berendezések kerültek a nagyüzemekbe, ezek működtetéséhez, kiszolgálásához kevésbé kei! megfeszíteni az izmokat, sokkal inkább az agy dolgozik. A mezőgazdasági termelés fejlődésével javultak a dolgozók munkakörülményed. Ebbé® következne, hogy kisebb ártalomnak vannak kivéve a nagyüzemi dolgozók. Sajnos, nem így van. A technikád, technológiai vívmányokkal együtt újabb beleseti források, egészségre ártalma« körülmények alakultak ki a mezőgazdaságban is. Elegendő, ha csak a forgó gépalkatrészek veszélyeire, a növényvédő szerek okozta mérgezésekre gondolunk. A munkaegészségügyi vizsgálatok jelentősége tehát jottányit sem csökken a következő évtizedekben sem. Sőt, éppen e módszerek kiterjesztésén fáradoznak a gazdaságok. Orvosi rendelőket épíHonnan szerezhette O kora reggel az Avas tetején, tűnődtem, ám mindez csak egy pillanatig tartott. Szerfölött illetlen, de hát ő ült, én meg a háta mögött álltam, így leselkednem sem kellett, legfeljebb folyton egyíelé figyelni. A gyakorlott olvasók mozdulatával hajtogatta szét a friss ’ újságot, s nyomban hasra fordította. Egy-egy pillantás a két fölső képnek, egy másodperc az alatta íeketéllő szövegnek és siklik a tekintet középre, a három vicc megint csak egy, pillanat Talán marad némi dem szája szegletében, de lehet, hogy ez a derű még a kellemes ébredés utolsó maradványa ... Már a lap alján jár. A kék keretes írásija is csak belekóstol, a címet, elejéről, végéről egy mondatot, sejti is miről van szó, minek rá több időt pazarolni. Fordít, a hírek következnek. A két tömött soron úgy siklik végig a szeme, mint női lábakon szoktak siklani mohó férfi- tekintetek. A sport mintha ott sem lenne, úgy látszik nem érdekli, de aztán a moziműsorról visszavándorol egy másodpercre, aztán megint a műsor kap figyelmet, de ^valami a sportoldalon mégse hagyja nyugodni, mert újból visszatér, elidőz, talán egy percre is, csak aztán fordít .lenek, főállású üzemorvosokat, ápolónőket alkalmaznak, hogy védjék a szövetkezeti tagság és az állami gazdasági dolgozók egészségét. Lassan változó szokások Az elmúlt két évtizedben soha nem látott mértékben fejlődött a mezőgazdaság, ezzel együtt kedvezően változtak a munkakörülmények. Ahogy erősödtek a gazdaságok, úgy lett egyre több pénzük arra, hogy ne csak a termelés fejlesztésével törődjenek. Kezdetben — a szövetkezeti mozgalom szervezésekor — csak az volt a fontos, hogy hány jászolkarika helyezhető el az istállókban. Az emberekkel kevésbé törődtek. Elmaradott volt a technológia, az állat- gondozók hasukhoz feszített kosárban hordták a takarmányt, nem épültek szociális helyiségek. Napjainkban a fejlettebb technológiának része a szociális ellátás, öltözők, fürdők nélkül elképzelhetetlen egy-egy új épület átadása. Gazdasági vezetők éppen arra panaszkodnak, hogy túlságosan szigorúak a KÖJÁL előírásai. A kelleténél nagyobb szociális épületeket kell emelniük, E ezek az esztendő nagy részében kihasználatlanul állnak. Dolguk végeztével igyekszenek haza az emberek, s a fürdőkön megállás nélkül átsétálnak. Otthon várja őket a háztáji gazdaság, újra csak az állatok körül foglalatoskodnak, szükségtelennek tartják a tisztálkodást a telepeken. Meg aztán az évszázados szokásokon sem lehet máról holnapra változtatni. Egy élelmiszer-feldolgozó üzemben a munkának nélkülözhetetlen velejárója a tisztaság, s a környezet már eleve újfajta rendet, szemléletét teremt. Javítja az öltözők, fürdők kihasználását az ipari melléküzemekben az is, hogy többségükben fiatalok, szakmunkások dolgoznak, akik már másfajta életmódhoz szoktak, mint elődeik. A kedvező szociális és munka egészségügyi változások gyors kibontakozását azonban ezekben az üzemekben is fékezik a mezőgazA filmkritikát keresi. Két- három mondat az írás végéről. Egy villanás a mellette levő grafikára, még beleolvas a két szélső hasábba is, s már a szomszédos oldalon jár. Kettéhajtja .az újságot, nekifog a háromhasábos riportnak, de mint lakodalmas kutya a sültekbe, már éppen csak bele-belekóstol, innen is, onnan is egy csipetet, aztán sóhajtva fordít. Mozdulatai meglassúlnak, három első oldaltól már nem remél szenzációt. A hármason nincs kedve időzni, nyomban tovább. Míg rendbeszedji az olvasásban kissé „ szétzilálódott nyolc oldalt, kitekint a busz sáros ablakán, de gondolatai még az újságon járnak, tekintete gépiesen visszatér, az első oldal címei közé. Megint közelebb húzza a lapot, úgy. fürkészi az apró betűket ... november három, csütörtök, mondja hangosan. Erről aztán seregnyi minden eszébe juthat, mert gyorsan csíkba tűri a papírt, s elsüllyeszti retiküljében, éppen a rúzs, a fésű, meg a Patyolat-cédula szomszédsádaságra jellemző sajátosságok. A melléküzemekben kevésbé korszerű eszközökkel termelnek, mint az iparban. S ez rövid idő alatt nem is változik meg, hiszen a kiegészítő tevékenységnek éppen áz az egyik előnye, hogy a másutt már nem használható eszközokKel termelnek új értéket. Kevesebb tragédia Jó néhány ellentmondás tehát ma is kíséri a mezőgazdaságban a munkaegészségügyi, munkavédelmi ellátást. Mindemellett elvitathatatlan eredménye a szocialista mezőgazdaságnak, hogy a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban ld alakult a munkavédelmi szervezet. intézményesen vigyáznak a dolgozók egészségére. Nem sajnálják a pénzt a gépek, berendezések biztonságának javítására, a balesetveszélyes munkakörök gépesítésére, az anyagmozgatás korszerűsítésére. A legutóbbi tizenhárom esztendőben több mint 33 milliárd forintot fordítottak a gazdaságok munkavédelmi célokra. A fokozottabb törődés, * nagyobb anyagi juttatás hatására kevesebb családban okoz bánatot az üzemi baleset. Az állami gazdaságokban 44 százalékkal, a termelőszövetkezetekben 40, az erdőgazdaságokban 36 százalékkal kevesebb baleset történik napjainkban, mint 1970-ben volt. A tragikus szerencsétlenségek száma is csaknem felére csökkent egy évtized alatt. 1970-ben még 228 emberéletet követeltek a mezőgazdasági üzemi balesetek, 1980-ban százhúszat. Balesetből, kiváltképpen * megváltoztathatatlan tragédiából persze az egy is sok. Éppen ezért — amint azt az országgyűlés szociális, egészségügyi és mezőgazdasági bizottsága együttes ülésén is megállapították — a nehezebb gazdasági körülmények között is szükség van a munkakörülmények javítására, a munka biztonságát szolgáló intézkedésekre, beruházásokra, a munkahelyi fegyelem szilárdítására, az egészség- ügyi ellátás fejlesztésére, a munkakultúra formálására. gába. Számára a mai újság már ósággá vált, pedig az Avasról még nem ért be buszunk a centrumba. Nincs fél nyolc. A szerkesztőség ilyenkor kihalt, a folyosó sem úszik az aprócska szobákból kiáramló kékes füstben. Hideg a kávéfőző is, nem ropognak az írógépek sem, legfeljebb a fürgébb szerkesztők vizslatják az oldalakat, várva, mikor szólal meg közben az első telefon. Aztán széthordják a leveleket, valaki visszafut kesztyűjéért a szobába, a fotós a lépcső alján toporogva várja, türelmetlen, már indulni kellene. Aki szobájában marad, átfutja a lapokat, olvasásra majd délután lesz idő. A reggeli órákat kár ilyesmire vesztegetni. Ilyenkor a legfrissebb a. szellem, a kéz, ilyenkor hívogatóbb a keretes papír is, hiszen ez mostan az írásnak az ideje. És ma szépet,. érdekeset, izgalmasat, szellemeset szeretnék írni. Olyat, hogy az tessék minden olvasónak. Újságot, amelynek minden sora zamatos, hogy mint ritka, egzotikus gyümölcsöt, úgy kell élvezni minden betűjét. Olyat, amelyik kitart az olvasó kezében a buszon, az Avas tetejéről legalább a Centrumig. Csendes Csaba Harmincéves az ózdi zeneiskola Mócz Ferenc igazgató gyakran ellátogat orz úttörők fúvós- zenekarának próbáira. Vezényel Gazsik György igazgatóhelyettes. Mizerák István felvétele A jelenlegi és a volt növendékek, tanárok jól sikerült ünnepi hangversenyt rendeztek j 9-én a Liszt Ferenc Művelődési Központban az ózdi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola fennállásának 30. évfordulója alkalmából. Boda István, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője méltatta az intézmény jelentőségét, a város és környékének életében. Megemlékezett az alapító tagokról, Korányi fajosról, az iskola első igazgatójáról, aki a közelmúltban ment nyugállományba, Gazsik József és Cs. Kéry Erzsébet tanárokról. Az 50-es évek végén 150 tanulóval négy kinevezett és két óraadó tanár foglalkozott a művelődési központban. Amikor átköltöztek a régi kórház épületébe, javultak az oktatás feltételei, de ez sem jelenthetett végleges megoldást. Az 1978/79-es tanévet már igazi iskolaépületben, a Vasvári Általános Iskola helyiségeiben kezdte meg 280 növendék és 12 tanár. Mócz Ferencet az idén augusztus 1-én nevezték ki igazgatónak. A fiatal pedagógus 1974-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tanárképző tagozatának fafúvós, fuvola tanszakán. Már főiskolás korában tanított itt, később a főiskola befejeztével fafúvós tanárrá nevezték ki, majd igazgatóvá. Mint elmondotta, jelenleg háromszáz növendék tanul a zongora, a vonós, a faíúvós, a rézfúvós és az ütős tanszakon 14 tanár irányításával. Az iskolának két zenekara, az úttörőkből álló fúvószenekar és az ifjúsági vonószenekar rendszeresen ad hangversenyt a városban és környékén: az idén a növendékek és a tanárok tizenöt rendezvényen szerepeltek nagy sikerrel. Újabban az óvodákba is ellátogatnak, az úgynevezett ovis- hangversenyek népszerűsége bizonyítja törekvéseik helyességét és fontosságát. Az iskola — mint az igazgató hangsúlyozta — a maga sajátos eszközeivel járul hozzá a közművelődési feladatok megvalósításához. Rendszeresen részt vesznek a növendékek részére kiírt versenyeken, a fafúvósok országos versenyén a legjobbak között szerepelnek. Oklevelek, díjak is bizonyítják, hogy az ózdi zeneiskolában elmélyült oktató- és nevelőmunka folyik. A növendékek, a tanulók előtt olyan példaképek állnak, akik innen jutottak sok város és főváros hang- versenydobogóira, mint Falvai Sándor zongoraművész, Gazsik József .hegedűművész, Simon Attilq,, trombitaművész. \ O. J. Pedagógus képzőművészek a Rónaibanv i Látni, nemcsak láttatni Pénteken délután nyílt meg Miskolcon, a Rónai Sándor megyei Művelődési Központ színházi előcsarnokában a pedagógus képzőművészek megyei kiállítása. A délután 3 órakor megtartott megnyitó ünnepség résztvevőit Pásztor József, a Pedagógusok Szakszervezete Borsod megyei Bizottságának titkára köszöntötte, majd dr. Salamon Zoltánné, a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetősége osztályvezetője méltatta a tárlatot. A megnyitó ünnepségen a sárospataki kamaraegyüttes működött közre. * Visszatérő hagyománya van ennek a kiállításnak. És létjogosultsága. Ezt jelzi az a puszta tény is, hogy a Pedagógusok Szakszervezeté megyei bizottságának felhívására v 74 alkotó 341 alkotását küldte be. A hely szűkössége, no és az igényes mérce rostálásra késztetett; 62 pedagógus képzőművész 152 alkotását láthatják végül is az érdeklődők. Mindenképpen hatalmas anyag ez, amely önmagában hordozza sokszínűségét. Sokszínűségét egy adott műfajon belül is, de a műfajok kitágulásában is. Bár arányait tekintve változatlanul a képzőművészet — a festészet, a grafika — domi'- nál az anyagban, s mellette a szobrászat a meghatározó (nem is annyira számszerűségét, mint művészi kvalitásait tekintve), de az iparművészet különböző ágai is megmutatják magukat. Ez a gazdagodás kétségkívül erénye az idei kiállításnak. A másik szembetűnő tanulság; az elmúlt éveikben határozott rangot szerzett magának az alkotó pedagógusok körében e tárlat, melynek voltak, s vannak meghatározó egyéniségei. Ilyenek talán a szobrász Borsos István, aki ezúttal nemcsak márványból készült szobrait hozta el, hanem megrendítsen szép, agyagba formázott groteszk jeit is, vagy ilyen meghatározó egyéniség a festő-grafikus Korkos Jenő. E kiállításokon tanultuk meg Goda Gertrud, Rézművesné Nagy Ildikó nevét, a hátikkal jelentkező, Gál Ágnesét és Raffai Kingáét E felsorolás persze korántsem telr jes. Nos, ami erénye e kiállításnak — sok új nevet jegyzőnk meg. Például Tóth- né Sándor Zsuzsáét, aki bal- ladisztikus hangvételű papírmetszeteivel sajátos színfolt-1 ja e tárlatnak. Sorolhatnánk persze még tovább is, hiszen egy nagyon kiegyensúlyozott kollektív kiállításból nehéz is kiemelni csak. néhány' alkotóművészt. Talán igazságtalan is. A legkülönbözőbb stílustörekvések élnek — s megélnek egymás mellett e tárlaton. Nyitray Viktória színleheletekből születő Ősz sorozata finomságával, Po?l- ner Erika rajzai pedig épp erőteljes hangsúlyaikkal hívják fel magukra a figyelmet. Huszonegy alkotó munkáit javasolták országos bemutatásra — s ez a szám is önmagában jelzi, hogy nehéz a kritikus dolga, ha kiemelni akar. Maradjunk tehát az általánosan megvonható tanulságoknál. Annál, hogy — s ebben minden bizonnyal benne van a nyári alkotótáborok egyre erőteljesebb tevékenysége — e kiállítás kapcsán újólag lejegyezhetjük: a szakmai behatárolt- ságból kilépő, valóban művészi rangú alkotásokat láthatunk e kiállításon. Nagyon hétköznapi nyelvre lefordítva; olyan műveket ismerhetünk meg (sokat!), amelyekhez talán fölösleges hozzátenni, hogy akik készítették, azok pedagógusok. * (cs. a.) Feltárul a pécsi várfal Pécs történelmi központjának rekonstrukciója során feltárják és helyreállítják a város középkori várfalát. Magyarország legnagyobb kiterjedésű erődítményrendszere ez, a belvárost övezően kb. két kilométer hosszan maradtak fenn a bástyákkal megerősített és kapukkal áttört kőfalak. Európa-szerte is párját ritkítja az összefüggő, épségben levő középkori falrendszer. A most folyó városformáló tevékenység eredményeként kiszabadítják évszázados „rabságából” és új funkciókkal szolgálja majd a mai pécsi polgárokat. A várfal kiszabadítására hozott tanácsi döntés mégsem elsődlegesen műemléki, hanem városrendezési okok miatt született meg, nevezetesen: a történelmi városközpont mentesítése érdekében. A várfalhoz csatlakozó házak, udvarok és kertek megszüntetése lehetővé tette a belvárost körülvevő, úgynevezett érintő utak hálózatának létrehozását. A régészeti kutatást követően az Országos Műemléki Felügyelőség állítja helyre az erősséget. Ez év végéig a várfal negyede készült el. Nemcsak eredeti szépségét kapta vissza a műemlék, hanem olyan szilárdan áll, hogy akár egy középkori várostromnak is ellenállhatna. Az újjáépült részeket máris birtokukba vették és különféle módon hasznosítják a nécsiek. A kapubástyában a Nvári Színház játszik, a hozzá csatlakozó várkert és sáncárok nihenft- park lett. a várfal alatti pincékben borozót és sörözőt rendeztek be, s egyes pontjai kilátóhelyül szolgálnak.