Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

T983. december 4., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az önállóság - lehetőség ytolsó fázisához érkezett a járások meg­szüntetésével kapcsolatos előkészítő munka: |>. a Központi Bizottság döntése után a kor- | mány, majd az Elnöki Tanács is foglalkozott j á témával. Kijelölték az új körzetközponto- 1 kát, megszülettek a rendeletek a járási hi- ! vállalok hatásköreinek felosztásáról a közsé- | gek. Illetve a városok között. A reform leg- i főbb jellemzője, hogy lényegesen növekszik * a' helyi tanácsok önállósága. 1984. január T-töl mát csaknem valamennyi, az adott te- I lepülés lakosságát érintő ügyben helyben l döntenek majd. I Körültekintően, emberségesen ■Az, átszervezés utolsó szakasza sem men­tes persze a gondoktól. Ezekben a hetekben a legfontosabb feladat körültekintően, em­berségesen gondoskodni azokról a tanácsi tisztviselőkről, akiknek a jövő évtől meg­szűnik munkahelyük, a járási hivatal. Acél az, hogy minél kevesebben fordítsanak hátat az államigazgatásnak, továbbra is vállaljál? a tanácsi munkát. Mégpedig főleg a közsé­gekben, hiszen oda kerül a hatáskörök, a feladatok többsége. De .szükség van az erősí­tésre ázoknak a városi, illetve városi jogú nagyközségi tanácsoknak is, amelyek kör­zetközponti szerepet látnak el a jövőben, hi­szen itt: is jóval több lesz a teendő. Főleg eleinte várnak majd joggal sokat a falusiak a körzetközpont tanácsától, amelynél? nin­csenek ugyan alárendelve, de az egyenjogú­ság és az együttműködés talaján egy sor fontos településfejlesztési, ügyintézési témát segíthetnek megoldani. S ne feledkezzünk el a megyékről sem, amelyek több nagyköz­ségei már most is közvetlenül irányítanak majd, s perspektivikusan valamennyi közsé­gi tanács körzetközponti közvetítés nélkül kapcsolódik hozzájuk. Nyilvánvaló persze, högy a megye—község viszonylatban, a két­szintű igazgatás teljes megvalósulása esetén még inkább háttérbe szorulnak majd az operatív beavatkozások, a közvetlen irányi- tasi módszerek. Fokozódik a felelősség Egyelőre még kérdéses persze, hogy a fal­vak mennyire tudnak élni megnövekedett lehetőségeikkel, ami egyben a tanácsi tiszt­ségviselők, ügyintézők számára igen sok munkatöbbletet is jelent. S ha ehhez hozzá­tesszük, hogy a községek igazgatási szakem­berei eddig is bőven el voltak látva teen­dővel, már láthatjuk: nem is lesz olyan problémamentes ez az önállóság. Más oldal­ról viszont az is régi tapasztalat,, hogy az újfajta feladatok mindig új emberi energiá­kat mozgósítanak, a felszínre kényszerítik az igazgatás, az adminisztráció további ésszerű gyorsításának, egyszerűsítésének elképzelé­seit. A helyi közélet demokratizmusának foko­zódása persze nem megy majd egyik napról a másikra, meg kell tanulni élni az új hely­zet kínálta lehetőségekkel. Hatáskör és szakértelem Külön is indokolt szólni a szőkébb érte­lemben vett hatósági ügyintézés előtt álló feladatokról. A legfőbb gondot az okozza, hogy a községi tanácsok jelenleg még sok helyen nincsenek megfelelően felkészülve ar­ra, hogy valamennyi szakigazgatási ügyet, amely korábban a járásokhoz tartozott, ma­guk intézzenek el. Ehhez ugyanis nemcsak hatáskör, hanem megfelelő szakértelem is szükségeltetik. Márpedig a járásnál évtize­des gyakorlatot szerzett, jól lrépzett szakem­berek nem elhanyagolható része úgy dön­tött. hogy nem megy a hatásköre után a községekbe, inkább más területen vállal munkát:. Ezeket az embereket, pótolni nem lesz könnyű, s Mesésük átmenetileg zavaro­kat is okozhat a lakosság ügyeinek intézé­sében. Nagyon fontos, hogy a községei? ezt ne tekintsék mellékes gondnak, s minden lehető módon — letelepedési segéllyel, ta­nácsosi cím adományozásával stb. — próbál­ják erősíteni szaldgazgatási apparátusukat, amihez az átszervezés időszakában jelentős központi, megyei segítséget is kapnak. Mert hiába kerülnek az első fokú hatáskörök a helyi tanácshoz, ha sorozatosam hibás, tör­vénytelen döntések születnek, s ezeket a jog­orvoslati eljárások során másodfokon meg­változtatják. Hiszen. így gyakorlatilag mégis­csak másodfokon, a körzetközpontokban döntenek, s nem helyben, ahol az ügyek ke­letkeznek. Ez pedig nemcsak a tanácsiak munkáját, az ügyintézés bürokratizmusát nö­velné feleslegesen, hanem a lakosság han­gulatát, közérzetét is kedvezőtlenül befo- lyásóLná. Tehát a ielsosoäfi nehézségeik, is jelzik, hogy nem lesz olyan egyszerű, sima ügy búcsút veim! a járásoktól, továbblépni a közigazga­tás korszerűsítésének, fejlesztésének útján. S bár a Központi Bizottság döntését tulaj­donképpen mindenki helyesli, ezzel önma­gában. még csak a lehetőség teremtődött meg a továbblépésre. A mindennapok gya­korlatán múlik, hogyan valósulnak meg a helyes elképzelések, a szükséges intézkedé­sek. ». A. I Budapesten, a Ganz-MÁ- VAG Felvonógyárában ké­szülnek a svájci Schindler licence alapján kifejlesztett technológiával a teher- és személyfelvonók. Az ország északi részén a Ganz-MÁ- VAG észak-magyarországi üzemegységének szakember- gárdája végzi el az új liftek beszerelését, a már megle­vők karbantartását. A hely­színen nem javítható felvo­nókat, például a komplett hajtómű-felújítást, vagy hajtótárcsacseréket. — az üzemegység telephelyén, mely rövidesen korszerű és tágasabb lesz a jelenleginél — hozzák hzlyre. Miskolcon, a MIK-házak- ban levő személyliftek kar­bantartását és javítását a három éve megalakult Mis­kolci Ingatlankezelő Válla­lat felvonószerelő szakem­bereinek csoportja végzi. Évente körülbelül 60 új fel­vonó üzembe állítására ke­rül sor az országnál? ezen a részén. A jól képzett GO fős szakembergárdából né­hányon jelenleg is két meg­valósuló egészségügyi épít­kezés felvonójának szerelé­sén dolgoznak. Az egyik beruházás Balassagyarma­ton, a másik pedig Miskolc Hí. kerületében, a Vasgyári Korszerű felvonók Kórház most épülő sebésze­ti pavilonjánál valósul meg. Itt teher-, beteg-, valamint személyfelvonók kerülne!? beépítésre. A felvétel az utóbb említett helyszínen készült, ahol Veréb Vilmos. » vállalat egyik legjobb szakembere a felvonógép­házban — ahonnan a be­építésre kerülő öt lift ve­zérlése történik majd — az egyik felvonó vezérlőszek­rényének bekötésén dolgo­zik. Fojltfn Erdei Ferenc és a futőho- mol? címmel pályázatot hir­det a Bács-Kiskun megyei Tanát» Végrehajtó Bizottsá­ga. A pályamű íróként, tu­dósként, államférfiként, a paraszti sors kutatójaként egyaránt mutassa be a ma­gyar nép felemelkedéséért harcoló Erdei Ferencet, s fe­jezze ki azt a sokrétű kap­csolatot, amely az Alföldhez, a Duna—Tisza közéhez kö-* tötte öt. Elemezze gondola­tai továbbvitelének, gyakor­lati hasznosulásának ered­ményeit, v Amire még nem volt pél­da. az Novajidrányba egy borítékban érkezett. Az el­nöknek egy pillantás elegen­dő volt ahhoz, hogy az elé­gedettség mosolyként üljön , ki az arcára: — Végre abban a helyzet­ben vagyunk, hogy nem mi j tartozunk, hanem 750 ezer forintot követelhetünk a banktól. így egy teljes hó­nnapunk marad még arra, ‘hogy növeljük bevételeinket. ‘Most már elmondhatjuk: mindennap pénzért dolgo­zunk. hiszen hiteleinket visz- szaflzettük. Viszont a mag­tárban még vásárlót vár har­minc vagon kukorica, az is­tállókban hetvenöt szarvas- marha még az idei árbevételt gazdagítja. (Csak érzékelte­tésül: ezek értéke megköze­líti a kétmilliót.) Hála an­nak, hogy szövetkezetünk szerkezetét az alaptevékeny­ség jellemzi, megkíméltük magunkat a banki sorbanál- lástól, hiszen a mi felvá­sárló partnereink mindig időben fizettek. ' A Vörös Csillag Termelő­szövetkezetet a környéken sokan irigylik. Hogy miért? Talán minden adatnál kife­jezőbb az a történet, amelyet egy szomszédos szövetkezet újonnan választott elnöke mondott el: — Ismerkedtem a határ­ral. természetesen szakembe­reimmel együtt. Tudtam, hogy milyen gyenge hoza­mokat értek el az elmúlt években kukoricából, s ép­pen ezért lepődtem meg, hogy egyik belvízveszélyes­nek tartott táblánkon, olyan tőállományú kukoricát pil­lantottam meg. amelynek termését első ránézésre hét. tonna körülire becsültem hektáronként. Elégedetten megveregettem a főagronó- anus vállát, azért tudtok ti Látványosság nélkül fi lej fölé nőtt Mórica termelni'! Nem értettem mi­ért hallgatnak, s néznél? lop­va perceken át egymásra. Aztán egyikük kibökte: van egy kis baj főnök! Ez a táb­la nem a mienk, a novajia- ké. Csak azután pillantottam meg a mi gyomban rejtőző kukoricánkat. Vagyis visszatérve a tárgy­ra, a szövetkezet évek kö­vetkezetes munkájának eredményeként, ma már tar­tósan jó eredményekre ké­pes. Például idén: 4,2 tonnás búzára, negyvennégy mázsás árpára, 2,2 tonnás naprafor­góra, vagy hetvenhét mázsás kukoricára. Ennyit takarí­tottak be ezekből a növé­nyekből hektáronként! Ám Vadász István, a gazdaság elnöke nem a hozamokra a legbüszkébb: — Sokkal nagyobb ered­ménynek tartjuk, hogy pél­dául egy mázsa kukoricát, amit 380 forintért adunk el, 250 forintért termelünk meg. Magyarázata? Elsősorban az időjárás, mert mint az ered­ményekből kiderült, n Murik nem okozott a kapásoknál jelentős kárt az aszály, más­részt a száraz, meleg szep­temberben gyorsan adta le víztartalmát a kukorica, a szárításra kevesebb energiát használtunk fel. De termé­szetesen a jó hozam is be­lejátszott a költségcsökkenés­be. Ez a szövetkezet nem di­csekedhet korszerű géppark­kal. Tíz kombájnja közül hétnek csak eszmei értéke van, jobb felszereltségü gaz­daságban már régen, a selej­tezés sorsára jutottak volna. De ezek a nehéz körülmé­nyek nem látszódnal? meg a termelésen, legalábbis az eredmények ezt mutatják. Az elnök: — Ha tavasszal valaki meg­nézte volna az árpavetésün­két, biztosan megkérdezte volna: hol kaptunk mi dip­lomát? Szó, ami szó szépség- díjjal azt a munkát nem ju­talmazták volna, de mi rá­jöttünk arra, hogy az apró- morzsás magágy kialakítása nálunk lehetetlen. Mert mire felszáradna annyira a fel­szín, hogy elbírná a talajmű­velő gépeket, kicsúsznánk a vetés idejéből. A tapasztalat viszont azt diktálja: ne tö­rődjünk a táblával, viszont a magot juttassuk időben a földbe. A 4,4 tonnás termés szerintem az utóbbit igazolja. És azt is, hogy ahol oda­figyelnek, északi adottságok között is tudnak eredménye­sen növényt termeszteni. Itt a gazda feje fölé nő a ku­korica. amíg máshol a gyo­mokkal birkózik. A szövetkezetnek a mai napig nincs jövedelmező mel­léküzemága — most próbál­koznak kialakításával — így egyike azon kevés üzemeink­nek, ahol a jövedelmet a mezőgazdasági termelésből kell előteremteni. Az elnök elhúzta a száját: — Sajnos, nagyon későn léptünk, mert pont napja­inkban kellene egy olyan ágazat — ipari-szolgáltató —, ami többletnyereséget hozna. Jövőre saját számításaink szerint, egymillió forinttal csappan meg a nyereségünk az új szabályozó rendszer ha­tására, ezt az elvonást vala­hogy pótolnunk kell. A nö­vénytermesztésben nem tud­juk fokozni a jövedelmet, sőt a gabooaprémium elma­radásával több mint 760 ezer forinttal számolhatunk keve­sebbel. Állattenyésztésünk sajátos helyzetben van. Most cseréljük ki a tehénállományt a saját utánpótlásból felne­velt előhasi üszőkkel, ame­lyek a második, de inkább harmadik tejtermelési ciklu­sig nyereséget semmiképpen nem hozhatnak. A költsége­ink is annyira alacsonyak, hogy azokat tovább mérsé­kelni nem tudjuk. Nem ma­rad más út számunkra sem, mint az, hogy lépnünk kell a melléküzemágak kialakításá­ban. De megfontoltan. Az elnök nem felejtette el ezt hozzá­fűzni. Vagyis csal? a teljesen biztos, szilárd piaci hátterű vállalkozásokba szabad be­lefogni. Elvileg ez jogos. De e sorok írójának eszébe jul, hogy ebben a szövetkezet­ben legalább öt éve fontol­gatják egy jói jövedelmező melléküzemág kiépítését. Amikor a tényleg kiváló me­zőgazdasági termelést kiala­kították, az jóval kevesebb időbe — megfontolásba — került. És ha akkor kockáz­tattak, most nem túlzott az óvatosság? ... — kármán — A héját is hasznosítják Erre csörög a dió,... ... arra meg a mogyoró. A barackmagot nem említi a mondóka, noha az utóbbi években az is gyakran „csö­rög” a TSZKEK Aba'újszán­tói Csonthéjas Feldolgozó -Üzemében. 1 Asszonyok dol­goznak itt, százhúszan, törik, válogatják, csomagolják a di­ót és az egyéb csonthéjas tér-, mékeket. Az üzemet nyolc évvel ea- előtt hoztál? létre és büsz­kék arra, hogy itt nem jel­lemző a ftókttsáck) — a leg­többen, akik 2tfc dolgoznak, alapító tagol?, jóllehet, Aba- újszánlón akad más mun­kaitól is a nők számára, mégis megmaradna!? itt az asszonyok. Van a községben varroda, kötődé, cipőfelső­rész-készítő üzem, no és a játéküzem, ahol szintén sok asszony dolgozik. Igaz, eze­ken a helyeken nagyobb szaktudásra van szükség. A diót viszont akárki íel tud­ja törni, erre a munkára senkit nem kell betanítani. Csak arra kell ügyelniük, hogy épen maradjanak a ge­rezdek, első osztályú legyen a termék. A barackmag és a mogyoró törését már gé­pesítették, nincs viszont még sehol sem olyan ügyes dió­törő szerkezet, ami a hagyo­mányos kézi módszerrel és a kalapáccsal felvehet né a ver­senyt. Ugyanilyen kézi mun­ka marad egyelőre a váloga­tás is. A valóságban azért nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen hihetetlenül nagy mennyiséget dolgoznak fel. Éppen ezért nem mond so­kat az a számadat, miszerint itt átlagosan kétezer-kétszáz forintot keresnek havonta az asszonyok. A teljesítmények, s így a bérek is nagyon el­térőek. Vannak, akik rend­szeresen háromezer forintnál nagyobb fizetést visznek ha­za. s vannak, akiknek fize­téskor csak 1200 forint ke­rül a borítékjukba. A kis keresetűek azért maradnak itt, mert az egymúszeko? munkarend mellett el tudja1- látni a családjukat úgy, hogy közben valamivel több kér az otthoni kasszába. Persztí az volna az igazán jó dolog* ha mindenki ugyanolyan j.|» és gyorsan dolgozna, különöl sen november, december táj ján, amikor a csonthéjas tesi mékek feldolgozásának ászé1 zonja vaui. A határidő szörf tusában előfordul, hogy mer kell nyújtani a műszakokat Az idén jó volt a termés sok munkájuk van a letek* gozóknak. A tisztított és válogatói’ dió, mogyoró piaci áránál* ismeretében bizonyára senkt nem kell meggyőzni arról! hogy az itt dolgozók műnké'; ja nem lebecsülendő, egyel len munkaeszközük, a kalr pács segítségével nagy érte két teremtenek az abaújszár tói asszonyok. Nem vétette/ az sem, hogy az üzem kö:; vétlenül a TSZKER expói főosztályához tartozik. Plüss kő Zoltánná üzemvezetó-h- lyettestől azt is megtudtuk hogy miért. — Kis üzem a miénk mégis hasznosnak érezhetjü magúnkat/— jegyzi meg a üzemvezető-helyettes. — Ar ról van szó, hogy termékein1 nyolcvan százalékát expói táljuk a tőkés országokba Most is ilyen feladatunk var Vállaltuk, hogy december 15- ig kiszállítunk Ausztriába 8.5 vagon csemege dióbelet Előbbre tartunk a munkával, határidő előtt kiszállítjuk Ausztriába a karácsonyi sü­teményekhez valót. Egy va- gonnyi — száz mázsa — cse­mege dióbél ára 5G0 ezer schilling. Az év során több ízben szállítottunk összesen tíz vagon dióbelet és ugyan­ennyi mogyoróbelet a nyu­gat-európai országokba. Ha­zai vevőink az édesipari vál­lalatok és a sütőipar. — d. h. — Akusztikai laboratórium Nemzetközi viszonylatban is korszerű akusztikai labo­ratóriumot szerelnek fel az Építéstudományi Intézet szentendrei kísérleti telepén. A létrehozása a házgyári technológiával készülő laká­sokkal és lakótelepekkel szemben támasztott magatfabk akusztikai követel ményekke 1 van összefüggésben. A szentendrei akusztikai laboratórium várhatóan jövő év második felében kősói inog működését. Erdei Ferene-pályázat

Next

/
Oldalképek
Tartalom