Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-01 / 283. szám
T953. december 1», esGtortofc ESZAíypWSYABORSZAG 4 Filmlevél jDbílenmi koncert Miskolci fórum után Jób lázadása Rudolf Péter, Fehér Gábor és Leticia Cano az új magyar film egyik kockáján: dermedten nézik Jób bácsi és a többiek szomorú menetét. ; Mélységesen humanista töltésű, megrázóan emberi filmdráma pereg mától a premiermozikban. Gyöngyös- sy Imre, Kabay Barna és j Petényi Ilona írta, s az el- | sö kettő rendezte a MAFILM Társulás Stúdió, a Magyar , Televízió és az NSZK-beli | ZDF koprodukciójában ké- I szí tett, Jób lázadása című | magyar játékfilmet. Ha elöl- í járóban mindjárt elmondjuk j a történetről, hogy 1943-ban és 1944-ben játszódik egy kis Tisza menti faluban — történetesen Borsodban, Tiszaiarjánban forgatták —, s egy idős zsidó házaspár tragédiáján keresztül kíván képet adni azokról az időktől, bizonyára sokan bosszúsan legyintenek, miért kell 1 Őzzel a témával előjönni I 1963. végén, csaknem negy- [ ven évvel az ábrázolt események után. Nincs igazuk ! az eleve elzárkózóknak. [ Nk»es, mert ez a téma ~ sajnos — örök, s ennek érdemi feldolgozásával a magyar film még nagyrészt adós, még különféle lelki görcsök, gátlások fogják Vfesza á kortárs alkotókat, r» meg a felszabadulás utáni' történelmi ismereteink és stúdiumaink szakadékossága B. Ebben a filmben azonban nem erről van szó. itt 009 év körüli keresz- tehát az akkori emberirtó faji törvényektől ftem sújtott kisfiú szemén keresztül láttatják az alko- I tök, milyen is volt az a világ, amelyben az általa nagyon megszeretett Jób bá- i csutak és Róza néninek el kellett menni a csendőrökkel valahová, hogy soha se térhessenek vissza. Minden bizonnyal hatott \scz alkotókra a bibliai Jób- könyve, az ótestamentumi kánoni irat, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért szenved az ártatlan és miért él jól a bú nos, de ez a játékfilm nem a bibliai történet adaptációja. Jób ízig-vérig magyar falusi paraszt-zsidó, aki birkát tenyészt, földet művel, felesége apró szatócsboltját is segíti, amellett mélységesen vallásos, követi istene parancsait és végtelenül szelíd, megértő. Életének nagy keserűsége, hogy istene nem engedte, hogy utódot hagyjon: hét gyermekét temette el, így nem marad folytatása életének, holott neki, a vallásos chaszidnak követnie kell az utódot hagyni parancsát. Fellázad istene ellen, a járási árvaházból — a hivatalnokok enyhe megvesztegetésével, mert akkor már legálisan nem tehette volna! — antedatált okmányokkal örökbefogad egy keresztény kis árva fiúcskát, hogy az legyen életének, illetve élétüknek folytatója. S enyhén, bátortalanul lázad Jób a film végén újra, amikor megtagadja a csendőr előtt, hogy ismerné a kisfiút; így az a faluban maradhat jó barátokkal, nem kerül Jótbék sorsára. Közben egy esztendő telik el, s a kis va- dócból szerető gyermek, a két öregből meg a folytatásukat jelentő kisfiút remeg- ve-féltve szerető szülő lesz. Tanítgatják sok mindenre, s » gyerek szeme előtt érdekes világ tárul fel: megismeri a boltot, a juhokkal bánást, észreveszi a különbséget az emberek között, barátokat szerez, rányílik szeme az élet sok titkára, éppen az új élet keletkezésére is. Jóblól. csak szépet és jót tanul, s verekedni kezd kis pajtásaival az iskolában, amikor lezsidózzák. Megismeri a zsidó vallási szokásokat, a péntek esti gyertyagyújtást, a Kol Nid- ré estet az Engesztelés napján, meg a többi nagyobb ünnep szertartásait, s barátaival — a juhászbojtár és cselédlány házaspárral, akiknek gondjaira bízták Jóbék — értetlenül nézi, hová viszik nevelőszüleit a csendőrök és miért löki le ót a szekérről az öreg, ha lopva mégis■ rámosolyog. Jóbék sorsát tudjuk a szomorú történelemből. A kis Lackóból vajon mi lett a háború múltán? Emberi történet. Megrendítsen az. A háború nem látszik, néhány villanásra gyűrűzik csak be a békés faluba szökevényekre vadászó tábori csendőrök alakjában. A vásárban néhány ne- krvaduK lélek az Egy eső, két cüi kezdetű, Szálasit dicsőítő »szító dalt kurjongatja, részegen, egyébként csendes és békés a fala, mintha a sötét veszély nem is lerme közelben. S egy- szercsak Jóbék bezárkóznak, Lackónak keresztény barátaival keß menni. Magyar falu 1943—44-ben ... A történelmi háttér mégis szomorúan érzékletes és igaz. Szabó Gábor képei kitűnő segítői a rendezői elképzelések megvalósulásának, akár a falu életképeit, akár a meghitt családi belsőket, akár a szertartások látványait tekintjük. Zenthe Ferenc Jób bácsija meggyőző, igaz, emberien őszinte, Te- messy Hédi Róza nénije hasonlóan. A négyezer gyerek közül kiválasztott Fehér Gábor nevű kisfiú egyenesen zseniális. És nagyon jó Rudolf Péter és a spanyol vendégművész Leticia Cano. ' Ha a film művészi értékein, mélységes humanista mondandóján túl is tekintünk, jelentkezik egy újabb értéke: a nagyrészt már fele- ' désbe ment zsidó vallási szertartásokat, az egyetemes folklórtól elválaszthatatlan szokásokat örökítette meg ragyogó képsorokban e film, a hívők zarándoklását Taub Eizik, az egykori nagyhírű nagykállói rabbi, a czadik hajdani templomához, s egyebeket. (Egyébként Taub Eizik rabbi volt a szerzője a Szól a kakas már ... kezdetű ismert dalnak, amelynek motívumai átszövik a film zenéjét. A dalt Kufsteinben raboskodva írta.) Ez is a film értékei közé tartozik. Bizonyos legújabb kori történelmi és vallástörténeti ismeret kívánatos a film maradéktalan megértéséhez és befogadásához, de emberi története minden nézőt meg kell, hogy ragadjon. Nem könnyű, felhőtlen szórakozást ígér, hanem nemes töltetű művészi élményt. Benedek Miklós Jubileumi koncerttel ünnepli fennállásának 25. évfordulóját az encsi járási pedagógus vegyes kar. A kórus, amelyet Sotkó József vezet, rendszeresem részt vesz különböző hangversenyeken, s évek óta magáénak mondhatja az „Aranykoszorú diplomával” minősítést. A jubileumi koncertet egyébként december 2- ám, délután 5 órai kezdettel tartják meg Encsen, a művelődési központban. A hangversenyen fellép a kazincbarcikai Egressy női kórus, az edelényi járási pedagógus vegyes kar és az encsi járási művelődési központ női kórusa is. A művelődési központban egyébként kiállítás is nyílik, amelyen különböző dokumentumok segítségével idézik meg a jubiláló kórus negyedszázados történetét. Felolvasó ülés A Miskolci Akadémiai Bizottság nyelvtudományi bizottsága, a TIT idegennyelvi szakosztálya, az NME lektorátusa, illetve a Gorkij nyelviskola miskolci tagozata szervezésében felolvasó ülést tartottak tegnap a miskolci Kazinczy Klubban. A felolvasó ülésen, melynek címe: Lingvisztika és termi-« nológia volt — bárom előadás hangzott ei. Az előadások a nyelvészeti terminológia latin-görög elemeivel, a grammatikai terminológiák használatának problémáival, illetve az orosz, nyelvi szakszavak lexikai és stilisztikai sajátosságaival foglalkoztak. A nyehpéssek — de a kft•sor _ i_ t _r t -------i.--------i_ -------KrV OObO SZSateiBWrcK — 3Sc*~ mára is fontos témákról volt szó a tegnapi miskolci felolvasó Ütésen, napjainkban ugyanis — s ee összefügg a tudomány és a technika fejlődésével — a nyelv szak- szókincsrétege fejlődik a legdinamikusabban. A terminológiák használata így korántsem nyelvészeti probléma, hanem a tudományban és a technikában is segítheti az egyértelműséget. A* temer ett erjesztésben több mint egy évtizede« múltra tekinthet vissza a baráti köri mozgalom, amely a matematika iránt érdeklődők felkutatásával és ösz- szefogásával kezdődött, hogy azután átterjedjen a társadalomtudományokra, nevezetesen a történelemre is. Viszonylag rövid idő alatt váltak nagyon népszerűekké és keresettekké a TIT-nek ezek a baráti körei, noha az iskolai szakköröktől eltérően, a részvétel itt nem teljesen ingyenes, a kör tagjainak számától függően évi 100— 200 forint. Igaz viszont, hogy sok esetben átvállalják a gyerekektől az összeg megfizetését, s ez lehet az iskola csakúgy, mint bármilyen más szerv. Az anyagiak firtatása nem véletlen. A plusz lehetőség anyagi költségeit sokszor épp azok nem tudják vállalni, akik pedig megérdemelnék, hogy tehetségük miatt hozzájussanak a többlet ismeret- anyaghoz, amelyet a baráti köri mozgalom kínál. Mi hát az a többlet, ami a baráti köri mozgalmat megkülönbözteti az iskolai szakköröktől? A kérdés tulajdonképpen nem az újságíróé. A szikszói gimnázium képviselője tette fel a TIT megyei történelmi választmányának azon az ülésén, Színházról - „tapsra és morgásra” A Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiójának hagyományos Fórum-adása e hét elején a Miskolci Nemzeti Színház vezetőit, a színházüggyel foglalkozókat — és a Nézőt szembesítette az éter hullámain keresztül. Mint mindig, ezúttal is maradtak megválaszolatlan kérdések. Sejtem, a kérdezők, a színházba járók gondolataiban meg újabb kérdések, az elhangzott válaszok után. Mert a színházzal már csak így vagyunk: előtte: vajon mit kapunk, milyen lesz az előadás?; majd utána: mit kaptunk, megérte-e mindezért „ünneplőbe öltöznünk” ? Szokás, hogy a rádiós fórumokat követően lapunk hasábjain is foglalkozunk a meg nem válaszolt kérdésekkel. Ezúttal sem hanyagoljuk el e vállalásunkat — legfeljebb a forma lesz kissé más ... * Azért kezdjük hagyományosan. Egy „kimaradt” kérdés így fogalmazódott meg; — Pódiumesteket, vagyis önálló esteket a színészek miért nem tartanak többet? Látta (a kérdező) Tardy Balázs Iíarinthy-műsorát, Eger- szegi Judit összeállítását, nagyon tetszettek neki. Vajon miért nem vállalják ezt a színészek? Idejük nincs, vagy lehetőségük? Még azon „melegében”, az adást követően Tímár Éva Jászai-díjas, Érdemes művész kapásból „mondta tollba” a választ. (Rajta látszott, hangjából érezni lehetett — a kérdés „átment a rivaldán” .. J: — Nincs kőzönségigény az ilyen műsorok, önálló estek iránt. Ez rosszul is esik nekünk! Hadd mondjam meg, hogy a Tandv-műsort 8—lőszer, Egersaegi Jutka önálló estjét vagy három alkalommal lehetett bemutatni. Igenis, rosszal esik, ha látjuk Miskolc utcáin a művelődési házak plakátjait hirdetményeit «melyek pesti művészek műsoraira hívják a közönséget Maguktól a népművelőktől hallottuk már, hogy ezek az estek nem mindig színvonalasak. Az a válaszom tóiát, hogy időnk engedné—, de eleddig egyetlen felkérés nem érkezett hozzánk. Higy- gye et nagyon szívesen csinálnánk! Mint ahogyan Egerben, a Dobos presszó irodalmi délutánjain is a miskolci művészek lépnek pódiumra — úgy meglennénk ezt itt is Bízom benne, érthetően, világosan sikerült tolmácsolnom a Miskolci Nemzeti Színház egyik vezető művészének szavait. A rádiós fórumban elhangzott kérdések és válaszok kapcsán már több a „homály”, a „buktató”. Magam is végigolvastam a harmincnál több levélben megfogalmazott kérdéseket (volt aki egyedül 20-at tett fel!!!), s olyasféle érzésem támadt, mint amilyet^ egy- egy szíhházi előadás ' után: ugyanaz, ugyanott, ugyanakkor az egyik nézőnek tetszik, a másiknak nem. Tapsot és morgolódást egyszerre tapasztaltam már. S baj-e ez? Tudjuk persze, tudom magam is, másként van a do- lóg valamelyesl, ha egy színház műsorpolitikájáról van szó. Általában és konkrétan. A mostani Fórum-adásra beérkezett kérdések többsége e téma körül járt, s aki hallotta, igazolhatja, döntően elmarasztalóak voltak a kérdéssé formált vélemények. Volt(ak) aki a könnyű műfajokat hiányolta — voltíak) alti a klasszikusok műsorra tűzését. De hogyan is áll ösz- sze egy évad műsorterve? Van-e valami beleszólásuk ebbe a párt- és állami szerveknek? Így kezdődött, ezzel a kérdéssel az emlegetett Fórum-adás. A városi pártbizottság titkára megerősítette: a felügyelet állami feladat, a párt ebbe „határozattal” nem saól bele, s tovább szőtte a gondolatmenetet a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, aki a korábban szólt színházigazgató szavait húzta alá: hosszú folyamat az, amíg pl. a Miskolci Nemzeti Színház egy-egy évadjának bemutatótervére pecsét kerül. A színház maga háromszor. annyi darab „listájával” kezd — mint ameoy- nyi végül is bemutatható. Hogy aztán a végső „megoldás” jó-e mindenkinek? — Ideális helyzet nem várható, ar. optimálisra lehet törekedni — összegezhetjük a véleményeket. Amikor erről beszeltek a stúdióban — „adásban” — Tímár Éva — a színész, vagyis a „végrehajtó” — nem szólt, utána ő is elmondta véleményét: — Nem csodálkozom azon, hogy mindig van valami hiány a nézőben. Ez olyan színház esetében mint a miskolci, lesz is'... Miért mondom? A színházat szeretők, a színház iránt érdeklődők jól tudják, hogy Budapesten megvan a lehetőség a válogatásra; más a Madách, a Vígszínház, az Opera, az Operett, a Nemzeti Színház „arca”, A nézők tudják, megszokták — hol, mit kapnak. Miskolcon egyetlen színház van, prózai színház, s az a feladata, hogy a nagyon sokrétű igény teljesítését próbálja egyetlen évad műsortervébe fogalmazni. Mint színész úgy érzem, hogy az elmúlt évek mösorpolitikája igyekezett egyensúlyba hozni a sokféle kívánságot... * Gazdasági helyzet. (Aminek, manapság ugye, nem tapsolhatunk.) Több kérdés e körül járt. Szocialista államunk kultúrpolitikájából fakad — a színházak nem maradnak „magukra”. A miskolciak évi költségvetése 28 millió forint, ebből 5 millió a saját bevétel. Hallhattuk. Ebből kell gazdálkodni, de úgy. hogy a takarékosság — ezt a gazdasági igazgató mondotta — nem mehet az előadások minőségének a rovására: „A közönség élményével nem lehet takarékoskodni”... És még a pénzről: kellene, mert igaza van annak, aki elvárja, hogy kívülről is „méltó ruhát” kapjon az ország első kőszínháza. Lesz-e operatársulat? Ennek is „anyagi konzekvenciái” vannak; kellene akkor újabb 10 millió! A városi pártbizottság titkára ekkor mondotta: „Reálisan arra kell és lehet törekedni, hogy egy mainál jobb, színvonalasabb zenés színházunk legyen!" * Ötven előadás van gyermekdarabból egy évadban. A színház nem bír többet. Tájolni viszont lehet többet — úgy tűnik, megtörténik ar. „egri leválás” ... Major Tamás nem tud jörmi ebben a* évadban. Az ember tragédia- * ja nem válik Miskolcon nem kamaradarabbá! Az elmúlt naptári évben minden néző 112 forint támogatással látott egy-egy előadást... Címszavak a Fórum-adásból... * — Annak ellenére, hogy a színház szakmailag elismert, mégsem közkedvelt a város lakóinak körében — írta egy levélíró. Lehet vitatkozniDe — előbb menjünk el színházba ... Tcnagy József amelyen az ifjú történelembarátok köreinek vezetői is részt vettek. Ok azért kaptak meghívást erre a beszélgetésre, mert iskolai szakkörként is évek óta igen nagy érdeklődést tanúsítanak azok iránt a rendezvények iránt, amelyeket a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a baráti köreinek szervez, jóllehet formálisan nem juthattak hozzá azokhoz a kiadványokhoz, forrásanyagokhoz, amelyeket e körök munkáját segítendő, a társulat kiadott. Az ismeretterjesztő társulat — a történelmi szakosztályok — az elmúlt években több forrás- gyűjteményt is megjelentetett, s ezek a módszertani anyagok betölthetik azt a feladatot, hogy ráirányítsák a történelem iránt érdeklődést tanúsítók figyelmét az egyik legfontosabbra, a kutatómunkára. S ha már az előnyöknél tartunk; aligha hagyható figyelmen kívül az a vonzerő, hogy a baráti köröknek különböző pályázatokat írnak ki, , találkozókat szerveznek, amelyeken eredményeiket, dolgozataikat közkinccsé tehetik a fiatalok. A nyilvánosság előtt való fellépés pedig roppant nagy vonzerő. Egyébként a jövő esztendő tavaszán két találkozóra is sor kerül majd megyénkben. A sátoraljaújhelyi Mezőgazdasági Szakközépiskolában az ifjú tör- ténelcmbárátok köre országos jellegű találkozót és pályázatot hirdet meg a szakközépiskolás történészek részére, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium pedig regionális jelleggel teszi Ugyanezt a gimnazista történészek számára. A már említett két középiskolán kívül — itt tekinthető legrégebbinek és legmélyebbnek Is a köri hagyomány — a Herman Gimnáziumban, a Herman Ottó Múzeumban, Sárospatakon, Oz- don működnek még ilyen körök. Nemcsak középiskolásoknak, de általános iskolásoknak is. Tavaly tíz tör- téne!embarát-kör működött a megyében — országosan is az egyik legtöbb. Idén hasonlóan alakul a körök száma — s ez a folyamatosság országosan is elismertté teszi a megyéi szervezet ilyen irányú tevékenységét, a történelmi szakosztály munkáját. * A baráti köri mozgalom a lehetőségeket tágítja, ■ s tulajdonképpen ezért jó, hogy vannak, hogy maga az ismeretterjesztő társulat is szorgalmazza ezek szervezését. Talán nem érdektelen azonnal hozzátenni — nem anyagi érdekeltségből. A baráti körök önfenntartónk ugyan, • de „hasznot” sem hoznak. Viszont túl azon, hogy a történelem ' iráni érdeklődő fiataloknak egyfajta ismerethez jutást biztosítanak — például a levéltári vagy » múzeumi munka megismerésében, azok hasznosításában — e körök tagjain keresztül azoknak a körét is szélesíteni lehet, akikhez eljut maga az ismeret- terjesztés. Ha úgy tetszik, ebben van a társulat érdekeltsége. S ebből levonható egy másfajta következtetés is, nevezetesen az. hogy az Ismeretterjesztő mozgalom felismerte: hogyan tud párhuzamosan együttműködni az oktatással. Csulorás Annamária
