Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
ESZAK.MAOYÄBQRSZÄG to 1983. decemläcr 3t., szombat * Csalafinta születésnap Hogy' is van az a születésnap?... Azon kevesek közé ® tartoztam 1980. február 29-én, akik az alig pár órás, ráncos, piros arcú csecsemőt megnézhették, akár meg is érinthettem volna. Fehér köpenyben, hatalmas steril kalucsniban álltam az ő, és még öt társa ágya előtt, akik szökőnapon születtek. Amikor engedélyt kértem a miskolci Semmelweis Kórház szülész- főorvosától, hogy találkozhassak) a csalafinta születésnapú csecsemőkkel, erre a mostani alkalomra még nem gondoltam. Oly hosszúnak tűnt ez a négy év... Akkor, úgynevezett „kis színes”-t írtam róluk, miszerint a város kórházaiban ennyi és ennyi gyermek született szökőnapon, ami az öröm mellett azért is érdekes, mert négyévesen lesznek egyévesek. Az írás megjelent, és emléke addig nógatott, hogy kíváncsi voltam annak a néhány sornak az utóéletére. Sokan szidják az avasi lakótelepet, de aki végre lakáshoz jut, annak a világ legszebb helye. Csorbáéknál még friss illata van a falaknak, nincs minden bútor a helyén, „adnék képet Rita egyéves születésnapjáról, de esküszöm, nem tudom, hogy hol van” — néz körbe Csorba Dénesné. Pár napja költöztek. — Nem csodálom, hogy nehezen talált meg — invitál befelé. — Hat albérletben laktunk eddig a két gyerekkel, Péterrel és a kicsivel. Rita már nem is tudom, melyikben született. Legutóbb a nagyapánál laktunk, és végre most már a saját lakásban. Péter, hozd már elő Ritát...! Péter megy, majd előkerül a kislány is. Csapzottak a fürtjei, frot- CÍTköntösében lassan száradó gyereknek beszédes szeme van, bár most egy kicsit megilletődött. — Hány éves vagy? Csönd. Matat a könyveivel. Ügy! Szóval olvasni is tud, egy négyévesen egyéves, illetve egyévesen négy ... Számoljunk csak' — A szülés előtt tréfálkoztunk is a sógornőmmel, hogy mi lenne ha szökőnapon születne meg. A születésnapját Februái 28-án szoktuk megtartani, és a mostani lesz majd valóban a. születése napián rendezett ünneD A két gyerek nagy egyetértésben nyirbál valamit az íróasztalnál. — Ez az ő szobájuk, nem győznek betelni vele, olyan tágas a lakás az albérletek után. élmény még minden. * — Ápolónő vagyok a Semmelweis, Kórház idegosztályán. a férjem gépészmérnök. most munkavédelmi előadóként dolgozik az Ép- funái. Nyolcéves lakáskérelem ut kaptuk meg ezt a kétsz: lakást, a férjem vállárának segítségévei. Öle adtak kölcsönt, bogy be tudjuk fizetni ezi a szövetkezetit. Péter ötödikes, egveKYe a régi iskolájába ja:. 27-a.sbe. majd félévtől a 33-as iskolába. Rita .viscsoportos. Héthónapos volt, amikor visszamentem a gyesről dolgozni. Hét éve dolgcteom ezen az osztályon, tizenkét éve egy munkahelyen. Most természetesen a lakás és az újfajta gondok a legfontosabbak. Eddig az albérletekért fizettünk, elég sokat. Kétezret, plusz fűtést. Végiggondolva, nem voltak könnyű évek. Hol a háziak-1 kai, hol mindenféle egyéb gondokkal. „Ne csapkodják a gyerekek az ajtót”, nem volt fürdőszoba, nem volt elég tér nekik ... * A karácsonyt az új lakásban is megünnepelték, és az ózdi nagymamáéknál is. Aztán haza ismét; új otthon, új iskola. Csupa új és jó dologgal indul az t984-es év, amelyben a család legkisebb tagja ünnepli születésnapját, négyéves«! az egyévest, illetve egyéves lesz négyévesen ... Köpeczi Edft Fotó: Fojtán László Anekdoták Mark Twaiitről Mark Twaint a Idádéi állandóan becsapták. Az írónak. egyszer elfogyott a béketűrése, és elhatározta, hogy minden kapcsolatot megszüntet az American Publishing ■ Company-vel, amelynek az igazgatója egy bizonyos Newton Case volt. Hogy megnyerje a várható pert, az író a Pearce ügyvédi irodához fordult segítségért. Miután megfelelő tanácsokat kapott, néhány nap rríúlva újra benézett az ügyvédhez. — Nos, mi újság, közölte Newton Case-zel, hogy beperli? — kérdezte az ügyvéd. — Igen, uram — válaszolt Mark Twain. — És ő mit mondott? — Azt mondta, menjek a fenébe. — És erre ön mit tett? — Hogyhogy mit?! Idejöttem önhöz! * Mark Twain egyszer elment egy vendéglőbe. Á zenekar azonban olyan hangosan játszott, hogy lehetetlen volt nyugodtan beszélgetni. Az író kivárta a megfelelő pillanatot, odament a karmesterhez, és megkérdezte: játszanak-e a zenészei a közönség kívánsága szerint? — Igen, uram — felelte készségesen a karmester. — Remek. Akkor én azt kívánom, hogy játsszanak — egy dominópartit! » * Mark Twain- egyszer gyász- jelentést kapott egy szenátor temetéséről. Az író megjegyezte: — Nem voltam hajlandó részt venni ennek az embernek a temetésén, de udvarias levelet küldtem, amelyben közöltem, hogy bár nem mehetek el — de őszinte szívből üdvözlöm ezt az.ese- ményU * Mark Twaintől egyszer megkérdezte valaki, ném ismer-e valamilyen, szert az első pillantásra fellobbanó szerelem ellen? — Dehogynem — válaszolta az író —, másodszor is figyelmesen szemügyre kell venni a hölgyet! Strófa. „Öreg ó esztendő elbúcsúzunk tőled / Jót- rosázat csak eztán olvassunk felőled. / Nem voltál rossz. Se jó. Csak olyan lágymeleg! / Évet öregedtek benned az emberek”. * Éppen három esztendővel ezelőtt, karácsony előtt jött a levél Taktaszadáról. A szokásos jókívánságokkal és e szöveggel: „a verset csak azért küldöm neked, hogy tudjad, hogy élünk itt” ... Abban a versben sok gond is megfogalmazódott. Most, hogy leültünk Márkus Imre bácsival beszélgetni, a jelenről már szebb szavak kerekedlek. Talpra állt a tsz is. Persze gond mindig akad, minden esztendőben. * Strófa. „Temetünk egy szürke évet / mely fukaron ért jó véget. / Sok mindenből letagadott / legszűkebben vizet adott.” és más: „Az ezerkilencszáznyolcvan- négyes évben / Nagyobb tervet várunk az esöesésben. / Dalos kedvvel várja munkását a bánya / Sújtólég a tárnái, soha meg ne rázza!” * Régi óesztendőket és régi újéveket szemelgetünk az emlékezés hatalmas fürtjéről. — Tudod, lehet hogy rossz partnert fogtál velem — figyelmeztet Imre bácsi. — Már sokszor magam is haragszom magamra. Leülünk a cimborákkal beszélgetni, meginni egy pohár bort, és mindjárt előjön a katonaság, a hadifogság, annyit szenvedtem benne, ezek tolakodnak mindig elő az emlékezetemben. Egész biztos, hogy volt jó is a fiatalabb éveimben, voltak vidám szilveszterek és új évek. Én gyerekkoromtól rengeteget dolgoztam, paraszti mivoltomat és a munkát sose szégyelltem. Én örültem mindig, ha egy egyenes barázdát tudtam húzni, vagy ha a kapu előtt felseperfcem az utat, éti annak is IkkL tam örülni. Hát ilyen típus vagyok. Én hát nem tudok neked sok mulatságosat elmondani a régi szilveszterekről, kemény, munkásévek után mindig ugyanerre készültem, készültünk a családdal. És aztán bejárjuk hetven év „poklát”. Ügy történik, ahogy Imre bácsi megjósolta, a háborús éveknél időzünk legtöbbet. És természetesen a földnél, a jószágoknál, a gazdálkodásnál, a munkánál. Csak azért mesélem el neked ezeket — mondja —, hogy megértsd: nem sok jóra és vidámra tudok emlékezni, ezek követték végig az életemet, amiről szóltam neked. Pedig, ismerhetsz annyira, én nem vagyok siránkozó típus. És ahol ott vagyok társaságban, ott vidámság van, én eldalolom magam ha hideg víz van is ... Szóval így vagyunk, így éltünk, a szilveszterek és újévek arra voltak jók, hogy egy kicsit leüljünk, felkészülni... * Strófa. „Jövőbe nemi*ító vakreménységekkel / Köszönt júk ős újat iövhstetto* hittel. / Bízva a szeretet átfogó füzében / melengessük egymást igazi békében”. * Erzsi néni behozza a napi postát, Imre bácsi felcsillanó szemmel néz rám: „Na, látod, megint a katonaemlék ... 43 éve van egy ka- tonaermborám, Somogy megyében él, ő írt. Hát látod, a mostani szilveszterem ez lesz: felülök a vonatra, és megyek hozzá disznóölésre, és ott köszönt majd rám az új esztendő... Biztatom Erzsi nénit, ő meg vegyen egy üveg pezsgőt és fogjon két poharat koccintásra. De nem marad adós: „Én veszek két üveggel is, csak gyere el meginni!”... * Imre bácsi hetvenéves volt az idén. Még jövőre majd folytatjuk emlékezéseinket. Most az asztalon levő Szabad Földet mutatja. „Ősi” szokása, régen a határba is ezt a lapot vitte magával, meg a ceruzáját is, aztán ha eszébe jutott, akkor a lapszélre írta gondolatait. Most is körül van írva... A mögöttünk maradt évről is szólnak a sorok ... * Strófa. „Most egy tíjubbat köszöntünk / Poharunkba reményt öntünk / Hogy Ezerkilencszáznyolcvan- négy / Tovább marad a békeév! / Váljon reményünk valóra / Szálljon csend minden folyóra / Mississippi. Szajna. Volga / Mind a béke dalát hordja!”.... Imre bácsi strófái ■_Li.UMU»JllfJlj»UH————I—— IWHIHIIW —»MllTimii—niTTTí Élt egyszer, valahol Nekeresd falucska szélén egv tyúk. egy kacsa és egy egér. Jó barátságban voltaic, nem is volt egymással semmi bajuk. Egy napon a tyúk néhány búzaszemet talált. Nagyon megörült., és hangosán kárálta: — Búzaszemet találtam! Búzaszemet találtam! Meg- öretem lisztté! Sütök belőle kalácsot! Odatotyogött hozzá a kacsa, és odafutott a kisegér is. — Búza, búza. kalács lesz belőle! — örvendeztek ők is. — De ki vigye el a malomba? — kérdezte a tyúk — Én nem — sietett a válasszal a kacsa. ! — Én sem — mondlá az egérke is. Mit volt mit tenni, a tyúk maga vitte el a búzaszemeket a malomba. • de a molnár csak másnapra tudta megőrölni. A tyúk üres kézzel ment haza. — Holnapra lesz belőle liszt... — morr' a barátainak. — De ki nozza haza? — Én nem — szólalt meg most is elsőnek a kacsa. — Én sem — rndndta az egér. Mit volt mit tenni, elment érte a tyúk, haza is hozta. — Ki gyúrja meg kalácsnak? — kérdezte a többieket. — Én nem — így a kacsa. — Én sem — így az » epérke is. Meggyúrta, a tyúk a lisz- p tét kaláccsá, — Ki süti meg. hogy I; megehess ük ? — Én nein — hápogta megint a kacsa. — Én sem — ismételte az egér A tyúk megsütötte kemencében. illatosra, pirosra . — Ki eszi meg? — kérdezte megint a társait — Éh! — jelentkezett a kacsa. — Én! — cinpogta az egér. — Azt már népi! — szólt mérgesen a tyúk. — Nem akartatok dolgozni, most ne akarjátok megenni, nem érdeműtek megt ... De azérl^ egy kicsit mégis tört belőle a lustáknak. Fordította: Antalfy István Rejtvény: Hiányzó tésflók Ebből a téglafalból néhány tégla hiányzik. Mondjátok meg, mennyi? Beküldési határidő: 3984. január 5. Kérünk benneteket, hogy megfejtéseiteket levelezőlapon küldjétek be szerkesztőségünk címére, A hibátlanul megfejtők között könyveket sorsolunk Iá. A korábban közölt rejtvény helyes meg [ejtése: 8 11 3 10 7 \ 12 15 2 10 17 9 , ✓ 5 13 G 14 Könyveket nyertek: Bánóczi Erzsébet. Karosa: Fodor Erzsébet, Miskolc: Keresztesi István. Miskolc: Tóth Árpád, Serényfalva: Mustos Andrea, Özd: Szerdi István, Nagyrozvágy. A könyveket postán küldjük el. tt. n.
