Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

1903. december 31., szombat

*

ESZAK-MAGYARORSZÁG 5

évtő I ?

r

í> gy uk óóv utolsó napjaiban mindenki könnyebben hajlik | a tervezgetésre, elgondolva, vajon milyen lesz a következő, -új esztendő. Ilyénkor ideig-óráig hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy január elsején valami más kezdődik, pedig rendszerint nem történik semmi korszakos esemény. Fiókba süllyesztjük a régi naptári, s az újnak az első oldalára fordítunk. Éjfélkor pezsgőt iszunk, reményeink egy arasszal megnyurgulnak, gondolván, ebben az évben minden tervünk valóra válik.

____________________ ______11-------------------Á városi rang kötelez...

Dr. Tóth István, encsi körzeti orvos, országgyűlési képviselő — így mondta —, nem kovácsol nagy terveket. Lakóhelye, Encs, január 1- től városi rangra emelkedik, s ez, a tagadhatatlan öröm mellett, sok gonddal is jár, hiszen a korábbi évekhez hasonló összegből kell rnost- már a városnak gazdálkodnia. s nekilátni ahhoz, hogy a városi rangot tartalommal töltsék meg.

A legégetőbb probléma talán a tömegközlekedés helyzete, ebben remél előrelépést. A buszjáratok sűrítése mellett jó lenne, ha megT állna majd Encsen is a gyorsvonat. Szükséges n kereskedelmi ellátás további javítása is. Jövőre elkezdik az iparcikküzlet építését, de az üzlethálózat további bővítéseket is kíván.

Dósa Sándor, ya tábolddaró- ci Rákóczi Tsz elnöke:

— Mit várunk az új esztendőtől? Az ezekben a hetekben papírra fektetendő tervszámaink megvalósulását. E számokat pedig az idei eredményeink, a közgazda- sági szabályzók, a már kialakult termelési < szerkezetünk diktálja. És pluszként a szándék, az akarás, hogy a már átugrott mércét tovább kell emelnünk. A mi

termelőszövetkezetünk nem nagy szövetkezet. Az idei esztendő 90 millió forint árbevétellel és 6—7 millió forint nyereséggel zárult. Ez esetünkben nem rossz eredmény. Jövőre azt tervezzük, hogy az árbevétel terén 100 millió forint fölé kerülünk, a nyereséget pedig 10 millió forint közelébe tervezzük. Hogy ennek érdekében milyen konkrét lépéseket teszünk? Többek között finomítjuk a növény termeszlés Vetésszerkezetét. Fő kultúránk azonban továbbra is a szőlő marad. Jelenleg 222 hektár termő és 56 hektár

Ä Miskolc városi és járási Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője, dr. Káló József azt várja az új esztendőtől, hogy a városban rend, a közterületeken biztonság uralkodjék.

— A célnak megfelelően — mondotta — 1984-ben

újabb intézkedéseket foganatosítunk a közrend és közbiztonság szilárdítására, a bűnözők és munkakerülők hatékonyabb üldözésére. Amennyiben szükségessé válik, növeljük a rendőrhatósági felügyelet alá vontak számát, és a városból kitinjük a csavargó, garázda embereket. A különböző tanácsi szervekkel együttműködve igyekszünk majd emelni a kényszerelvonó kezelesre tett javaslatok számát, a közveszélyes munkakerülést elkövető szabálysértőket pedig winden esetben őrizetbe

A vízvezeték-hálózat építése mellett növelni kell ä csatornahálózatot, s ígéretet kaplak a megyei tanácstól arra, hogy nyolcmillió forint támogatást adnak a víztisztító bővítésére.

1984-ben kialakítják a gyermekkörzeti orvosi hálózatot, s a tervek szerint a munkaalkalmasság! vizsgálatokat is helyben. Encsen végzik ezentúl az itt lakók számára. És félig-meddig gyógyászati célokat szolgálna az is, ha az Encs határában folyó vízfúrási munkálatok sikerre] fejeződnének be.

S hogy magamnak mit kívánok ’84-re? — kérdez

vissza. — Kevés legyen a rendelőben az orvosra váró ember.

(csendes)

új telepítésű szőlőnk van. Ültetvényeink 90 mázsás átlagtermést és 18,5 átlag mustfokot produkáltak. És elmondhatom, hogy az országos borbőség ellenére is, az értékesítésünk sikerült. Tervünk jövőre is a jó eredmény. Jövő évi feladatunk, hogy az eddig értéket alig adó gyepterületeinket feltörjük. Ott az állatállományunk tömegtakarmányszükségletét kívánjuk megtermelni. Az állattenyésztésen belül a jövő ért népgazdasági tervvel szinkronban, nálunk is a húshasznosítású szarvasmarha-állomány fejlesztése a kiemelt feladat. Az alaptevékenységek bővítésén, szerkezetüknek finomításán túl, jövőre is nagy figyelmet kívánunk fordítani a melléküzemági tevékenységekre. A budapesti ágazatunkat ugyan szinten tartjuk, ám, itt helyben, főleg a közösségi igényeket kielégítő építőipari ágazatunkat tovább kívánjuk fejleszteni.

(hu)

vesszük. Véleményem szerint a város rendőri állományába tartozók felkészültek az előttük levő feladatok végrehajtására, és a meghatározott célok érdekében mindannyian eredményesen fognak dolgozni a következő esztendőben. A jelenlegi felmérések szerint 1984-ben a bűncselekmények számában és összetételében döntő változás sem pozitív, sem negatív értelemben nem várható. A bűnüldöző munkában szeretnénk még fokozottabban támaszkodni a becsületesen élő és dolgozó állam- polgárokra, segítségüket a jövő évben ugyanúgy szerelném;, igénybe venni, mint ahogyan ez 1983-ban történt.

— Köszönetét szeretnék mohdani azéí't a munkáért is, amelyet a rend és köz- biztonság megvalósításában a velünk együttműködő Forradalmi Rendőri Zászlóalj és ■ a Miskolci Rendőrtiszthelyet- tes-képző állomány végzett.

U. .1.

„lehef

nevelve ss

komolyan..."

— Szeretnék több víg játékot (igen, írhatod külön) a jövő évben. Több nevetést, örömöt szeretnék hallani és látni. Meg kellene a gyerekeket is tanítani örülni, a mi generációnkat meg hagyni nevetni. Lehet nevetve is komolyan gondolkodni. Mert ha komoly arcot vágunk, attól még nem lesz bizonyosan jobb a munkánk. Nagyon szeretek olyan társaságban lenni, ahol jókedv van. Jusson egy pohár borral több jövőre is ...

— Én kis faluban nőttem fel, sose/ tagadtam, hogy elfogult vagyotk a kistelepüléseken élőkkel szemben. Nyílt szívű, szeretetre méltó emberek lakják, nem hiszem, hogy a kultúra, a közművelődés terén csak ennyit lehet értük tenni! Sajnos,, letudjuk néhány „kimenéssel”, műsorral a gondjukat. Azt várom, hogy végre komoly, megfontolt tervvel fogjunk hozzá e hiány pótlásához, Nem formális terv kellene, hanem megalapozott, az igényekből fakadó tervezet és munka.

— Várnám, továbbá, hogy a művelődési'házakbanmeg- levő új kezdeményezések jól megférjenek a hagyományos tevékenységgel. A kérdés nem az, hogy melyiknek van primátusa? A lényeg és a döntő az. hogyan, tudják egymást erősíteni?

— Netiéz, nehezebb évünk lesz? így van. Én mégsem nézem pesszimistábban közművelődési dolgainkat. Persze ez nem optimizmus vagy pesszimizmus kérdése, a tények nem ettől fognak megváltozni. Tárgyszerűség kérdése ez. Csak akkor lesz az én „nem pesszimizmusom” is érdemes, ha végre hozzá merünk kezdeni annak megvalósításához, amit a hetvenes évek elején kimondtunk és megfogalmaztunk. Például az intézmények kapcsolatában, az intézményszervezet gyakorlati megvalósításában.

— A közigazgatási átszervezés formailag azzal jár, hogy a járási funkciójú művelődési központok elvesztik nevük elől a „járási” szót. Intézményszervezet elvileg volt eddig is, most végre hozzá kellene látni a városkörnyéki, nagyközségi hálózat pontosan megfogalmazott és meghatározott rendű kialakításához De nem formális megoldás kell! Csak így beszélhetünk majd a területi munkáról érdemben. A szellemi és anyagi erők koncentrálására kell megtalálni a legjobb megoldást. Mert kétszer ennyi pénzzel - tudnánk egyébként jobban gazdálkodni. A tartalékok mozgósítását várom leginkább az új esztendőtől. De ez nem egy év problémája

Elmondta: Barna Károly, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ igazgatóhelyettese. '

(t. B.

f,..„a siépgcazdasági tervvel szinkronban..."

Szilárdabb közrendet!

Géczi Ferencné.

Uibánék.

Húszon innen,

hatvaron túl

Ide már csak két vendég jár vissza pontosan, rendszeresen: a nappal és az éjszaka. Rajtuk kívül csupán a széllel találkozhatnak gyakrabban, mely most is zörgeti az ide kanyarodó út őrt álló jegenyefáit. E fák — ha ámulni tudnának — most ugyancsak tennék: mert mit keres ez a sötét Lada errefelé, ahová már a hótoló gépkocsik sem térnek be, mondván: ide nincsenek irányítva.

Lám, a kutyák sokkal érthetőbben adják tudtunkra, amit gondolnak. Az idegen zaj, srzag, úgy látszik nincs ínyükire. Rázendítenek úgy istenigazából, adatva tudtára alvégtől-felvégig az egész falunak: idegenek járnak Szanticskán.

E név olvastán, kérem, ne vegyenek elő térképet, ilyen nevű község legtöbb térképen ma már nem található. Sőt, hivató losan sem létezik, hiszen közigazgatásilag a harmincas évektől Abaújlakhoz tartozik. Csak hát Abaújlak toronyiránt is odább van egy-két kilométerrel, úgy hogy közigazgatási összevonás ide, térképről tör- ,lés oda, Szantics.jca. a maga valóságában . mégis csak öp|lló település. Ott áll egymagában a jegenyesor Kísérte -út végén, a völgy mélyén, csenddel és öreg szilvafákkal ölelve, ilyenkor, december táján pedig már leginkább hóval takarva.

Hóval, amely sok mindenre választ ad. Ez a szanticskai hó például arról árulkodik szánkó- és gyereklábnyom nélküli fehérségével, hogy gyerekeket — de ahhoz később hetvenéves Urban Józsi bátyám mondja, odabent a fagerendás jó meleg konyhában —, 18 éves eladólányt is hiába keresünk itt, Szanticskán.

— Olyan már ez a falu. mint egy természet teremtette öreg otthon — jegyzi meg kínos mosollyal az öreg. — Húszon innen vagyunk, már ami a lakosság létszámát, s hatvanon túl, ami az-átlagélet- kort illeti.

Csendet, töprengést parancsoló közlés ez. Egyben azonban kérdéseket szülő kérdés is, mely kérdések az idős kortól elválaszthatatlan egészséggel, orvosi ellátással, segélykéréssel. a mindennapi bolti ellátással kapcsolatosak.

S íme... Szanticskán. akárcsak gyermeklábnyom, bolt sincs. Abaújlakra gyalogolnak kenyérért, sóért, cukorért. Azok hozzák a falunak való mindennapit, akik még bírják a gyaloglást.

— Engem az a féldeci is hajt erre a

mindennapos feladatra, amit az abaújlaki

Szanticska.

boltban kapok be — vigyorog Józsi bátyám.

A feleség, a 64 éves, született Berdár Anna, rosszallóan csóválja a fejét az ilyen beszéd hallatán. De Ián csak mímeli, hiszen addig, amíg megvan a jókedély, az egészséggel sem lehet különösebb gond. S ebben a korban már ez a legfontosabb.

— Szerencsére, még nem kell az orvos — mondja most már ő. — Nem is tudom, hogy leszünk, ha mégis jön a baj. Mert mire az orvos ideérkezik! A segélykérő telefonunk is már jó ideje használhatatlan ...

Urbánék után Számadóékhoz köszönünk be. A konyha itt is meleg, a gazda éppen fokhagymát pucol a disznóöléshez, a feleség meg tepertős pogácsát dagaszt.

— Az ölesre várjuk a gyerekeket, wr. unokákat — magyarázza Ferenc gazda. — Két lányunk, négy unokánk van. Hogy miért nem megyünk hozzájuk lakni? Nekünk jó itt. Amíg egészséggel bírjuk, mi már csak itt maradunk. Aztán meg tudja, öreg, fát már nem való más földbe átültetni ....

Urbánéknál az istállóban két tehén,

Számadóéknál egy. Ezenkívül rengeteg vágnivaló csirkét, tyúkot, libát látunk az udvarokon. De látunk rengeteg üres házal is! Urbánéknak például már csak az ötödik szomszédjában laknak. Mi más lenne az iránytűnk?! A kéményekből felszálló füstjelek.

— Bolt kéne, meg öregotthon. Ahol enni is adnának — ezt a nevét mindenképpen titokban tartani szándékozó Géczi Bá- lintné mondja a kiskapuban állva, ö nem hív be, s mivel a december csip, szapo- rázzuk tovább lépteinket.

A másik Gécziné, Géczi Ferencné is elibénk jön.

— Csak nem házat akarnak venni? Mert. volna egy eladó nálunk is. Tulajdonképpen a lányomé, de ő Arnótra ment lakni. Negyvenezerért megvehetik. . És mondom maguknak, jól járnának vele...

Azt nem mondja ki, de tudom, ő « jól járna. No. nem a pénzzel, hanem azzal, hogy eggyel több szomszédja lenne. Mert: Szanticska legnagyobb baja az, hogy gyorsan fogy, s akik a végére maradnak, joggal félnek a teljes egyedülléttől, magánytól.

Bubnóéknál görnyedt hátú, 81 éves mama főzi a krumplilevest. A gőz a fedő alól, jóféle illattal szétterül a gerendás konyha terében, s páraként csapódik le az ajtó, ablak üvegére. Az asztalon szétterített Észak-Magyarország (egyetlen egy példány jár a faluba) mellett ott ül a megrendelő, a 82 éves Bubnó Bálint.

— Üj esztendei kívánság? — néz rám szelíd mosollyal. — Erő kéne, meg fiatalság. Az bizony. Erő, meg fiatalság. Amikor az megvolt, ez a falu igen jó falu volt, életerős falu. Most már? Most már nem az. Velünk együtt belőle is kiszállt az erő... De olvasom, hogy azért ez mindenhol nincs így. Ennek jó szívvel örülünk. Mert így bízhatunk benne, hogy az elkerültek, az utódok révén. — máshol — Szanticska azért egy kicsit mindig élni fog . . .

Tizenkét emberrel váltottunk szót Szan- ticskán. Urbán Józsi bátyám közlése alapján nem nehéz kiszámolni: több, mint a

fél faluval.

Indul a gépkocsink, a kutyák még egyszer felcsaholnak. Ám. ahogy távolodunk, a jegenyesor kísérettel, halkul a zaj. Később pedig teljesen odavész. A visszatekintő szemek már csak a köd fehér go- molvagát látják Szanticska helyett. Mintha nem is lenne! Mi azért tudjuk, hogy var ° ''«’iné vannak. Még vannak...

Hajdú Imre I'of*: Fajtán László

4