Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

T9S3. SseemKer Storni?at ESZAK-MÄGYAUORSZAe TT Életút — koz:éIetiség Mindig értelmes célokért r j5? JWÍkwr gondolt *W­9 seor a nyugdíjra? — Nem nagyon got!- áqítam, mert; úgy terveztem mindig, hogy e Üetesegemmel együtt kezdjük majd meg azokat, az éveket. Ha nincs se átszervezés, biztosan ma­radok. No, arról persze szó «»wes, Hogy a nyugdíjazásom «táré napon beleülök a fő­kéibe és megkezdem morzsol­hatna a 60-as éveimet. Feb- í ewes'-B-án lesz a 60. születés- ' fespom, addig nagyjából ki- jokert még az illeni munka, [ „«tad'juk a járási hivatalt. Az- ;,te« folytatom azt a szép «rrunkat, amit szeptemberben (.«rikeaüítem; államigazgatást ■ tfcánüok az edtíényi gimnázi- ágfnban. Jogtanácsosi munkát i <fe ajánlottak és én elfogadom, l-Poevt bár soha, sem voltain Kkyalfcdrló. jogász, mindig is f •rsf’fesen időztem a paragra- ÜSttusok birodalmában. ?• 'tfr. Vodüa Barna,, * n»e- otte’® tanács vb Edéiényi já- íjjkásá Hivatalának elnöke ke­keken 40 esztendőt 1 öltött a J'ltpe szolgálatában. Ebből 33 I «anbendőt a szülőföldjén, ? tthol egy kis körjegyzőség í Cizétés nélküli díjnokaként ! kezdte, majd volt segéd jegy- eső, előadó, csoportvezető,, vb- fctkár... Es volt hét tartal- ürrtes éve a szomszédos ózdi (tárásban, ahol a hivatal eV- Ittpkeként dolgozott. Nagyon sokan ismerik, ■tesz’, mindig az emberek kö- teött járt és nagyon sokan «treretik, mert hallatlanul «agy ambíciójával mindig is «K élet minőségén igyekezett javítani. —— IVPit A nkiofteo ettlwnyk, nekem is vannak kettemettm és ■ Uellcntes emlékeim. Na­gyon jó visszaemlékezni a felszabadulást követő évekre, amikor villamosítottuk a fal­vakat, iskolákat, művelődési házakat, utakat építettünk. Nagyon rossz visszagondolni viszont a terménybeeyirités. az adóvégrehajtás éveire, a kulákkérdéstől túlterheli időkre, az- effení orradaJ mi eseményekre. Hogy mégsem szereztem ellenségeket, azt a neveltetésemnek köszönhe­tem. Ea ne feledjük, as, öt­venes evekben sem vorfi köz­ponti utasítás a túlkapások­ra .... Mozgalmas évek vei­tek. — Wem kevésbé rod. moz­galmas az Ön száméra as el­múlt évtized sem. Amikor belefogott egy kezdeménye­zésbe, sohasem lehetett tud­ni, fegyelmik- A'Asy, kitünte-, tért. --k-ap-evórte. Végül min­dig kitíintet esi; kapott, de ezt előre nem tudhatta. — A lelki ismeretem, 'min­dig tiszta volt. és ha át is hágtam egy-két szabályt, vál­laltam a következményeket. így. létesült két év alatt; 40 tornatéréin az ózdi járás köz­ségeiben. Egyenként 30 -ezer forintért. — Miért ne? Kongtak a művelődési házak az üres­ségtől, 7 ezer gyerek közül meg mindössze 700 tudott sportolni. Vettünk linóleu­mot, néhány bordásfalat, fű­tést szereltünk be, és máris kész voll; a tornaterein. Hét végén persze a nagyközön­ségé wilt ismét a ház, szíve­sebben is jöttek; mert fütött terem várta őket. Közben megépült még két tanmedence, kezdetüket vet­ték a járási sportnapok. Es dr. Vodüa Barna munkáját a Magyar Népköztársasági Sporlérdemérem arany foko­zatával ismerték el. — A sport mindig is a szívügye volt. — Igen, magam is sokáig és szívesen sportoltam, egy- egy félórára még néhány éve is beálltam az öregfiúk buli­meccsein. Ám, végül is azért szívügyem a sport, mert na­gyon szeretem az ifjúságot. En, meg még a gyerekeim is kenderáztatóban, jobb eset­ijén a Boldvában tanultunk úszni. Most meg az edelényi. a szendrői és a rodabányai fedett tanmedencékkel elérjük azt, hogy az edelényi járás minden kisiskolása mert a mii úszni. — Maga úszott már «»pk- ben a medencék ben ? — Felnőtteknek tüos. 1>? m. sokkal üdítőbb éknénr volt, amikor rendeztek a ki­csik egy úszó versenyt a fea- teletemre. — Elnök eévtárg a i*r 3t~ Vér-sorozatában is szerepeli. Vftray Tamás többek kozott areó) faggatta, hogy mely« azok az eszközök, amelyek­kel tömegeket tud moagosí- fcanq tarsadairm munkára, — Akkor is azt mondtam, ma is azt, hogy csokis ér­telmes célokért vállalnak munkát önkéntesen, szabad idejükben az emberek. Az ózdi járásban kétezer asszony voll; munka nélkül, amte» megkezdtük felépítené a kss- iizemefeel;-. Mt » mtircsztésri— -ómban és a Fővárosi Tattécs-; nál kicsikartuk az engedélyie­ket, egyebeket, itthon meg társadalmi munkában tóala- k ítolták az üzemi épületeket. Ugyancsak megmozdult min­den falu, aaníkor javasoltuk, építsünk szép kis parkokat, a felszabadulási jubileumi év­fordulókra. Egy cikk tajaMar bevés egy ilyen gazdag életút, egy ilyen színes egyéniség benvi- tatására. Nem is ez a cé­lunk, hissen remétjük, sok­szor szerepel még Voríite Barna ezeken a hasábokon is. Hiszen nem fogylak még el az ötletei, egészben a hu­mora, a derűje. Lc-vay Györgyi „Részének leni egy »pisil közösségnek A disco és az aerobic után új divatőrület hódit az Egye­sült Államokban. A tömeg- hisztériát kiváltó tárgy ezút­tal a „káposztafej-baba”. „Karrierje” csak a hula- hoop, a frisbee és á Rubik- koeka üzleti sikeréhez hason­lítható: a „káposztafej-babák- ból” több mint két és fél ifiillió kelt el rövid idő alatt az amerikai játékboltokban, jelenleg is heténle kétszázez­ret adnak el belőlük, és a pi­ackutatók szerint a vásárlási láz karácsony után sem szű­nik meg. A kisbabát a káposzta leve­lek között találják — szok­ták mondani a felnőttek a születése körülményei iránt érdeklődő kisgyereknek, s eb­ből a közkeletű „magyarázat­ból” ered a játékbaba neve. Kicsit suta íejformája hason­lít. is kissé a káposztafejre, máskülönben külseje teljesen szokványos. Ám a komputer tervezte milliós sorozatban nincs lóét egyforma baba: mindegyiknek más a neve és mások az arcvonásai; igazi pelenkája és „születési bizo­nyítványa” van; a vásárló a babához megkapja az „örök­be fogadási” igazolást is. Mindez tizennyolc-huszonöt dollárba kerül. A tömegek magatartását vizsgáló amerikai intézetek rögvest új kutatási témát ta­láltak a babamániában. Egyes kutatók véleménye szerint az emberek azért rajonga­nak annyira ezekért a ba­bákért, mert azt érezhetik, hogy egyedi példányhoz ju­tottak, ilyen babájuk csak nekik van. Ezek a babák személyes érzelmeket válta­nak ki az emberekből: a gyerekek, a felnőttek egy­aránt: szeretteik vonásait vé­lik felfedezni bennük. Más kutatók éppen e#«v- kozójét gondol jakj sxerrnWWc a habarnám» egyfajta wi portmagatartást tükröz. „Ro szének lenni egy nagyoké közösségnek” — ír. vezértó a vásárlókat. Egy atlantai psziekisfce»., dr. Alfred Messer egy, s í*á- sódiik világháború alatt nép­szerű dalt idéz álláspoíUjl megvilágítására: „Meszes magamnak egy babát, amely csak hozzám tartozik, egy babát, amelyet senki nem vehet el tőlem". Szerinte (ti a magyarázat: mindenkin;»' tartoznia kell valakihez, ■ íme: a baba „hozzám tarto­zik és én hozzá”. Bármilyen emberi ércért\ húzódnak is meg a ba > e hisztéria mögött, .egy biz­tos: a gyártócég tervezői ki­tűnően kihasználják ezekié az érzelmeket, pontosan fel­mérik a vásárlók reakcióit. A külsőleg egész on mindé» > napi „káposztafej-baba” rendkívül profitáló üstatMlC bizonyult.. < Tokaji pezsgő Rége* tapasztalt gazdag termést szüretellek az utób­bi két őszön Európa szőlő­termelő országaiban. Így tor- tiaot nálunk is, s talán so­hasem volt még annyi bor pincéinkben, mint napjaink­ban. Ehhez fogható „bői bő- •égre” a legöregebb szőlős­gazdák sem emlékeznek. Nem könnyű hát moslaná- ben a bor értékesítése sem » hazai, sem a külhoni pia­cokon, mivel ezt az egyre keményedé nemzetközi gaz­dasági viszonyok is nehezí­tik. Mindez új ulak-módok keresésére, különleges ter­mékek előállítására kénysze­rítik a szőlőtermelő gazda­ságokat. Ezt teszi történelmi borvi­dékünk legnagyobb ilyen jel­legű vállalata, a Tokaj-hegy- aljai Állami Gazdasági Bor­kombinát is. Mert bár a szo­cialista országokba irányuló borexportja 1983-ban nőve­aszúval kedeti. a tőkés piac a terve­zettnél jóval kevesebb meny- n.yiséget vásárolt a tokaji borból. Ezért az eddig ismert és megkedvelt fajtákon kívül újabb termékekkel gazdagítja a vállalat választékát. Az egyik Üj Furmint néven, ol­csó áron került á napokban forgalomba. Aranysárga szí­nű. könnyű, kellemes, szinte „fiatalos” borital, amely igen szép címkézésével is felkelti a figyelmei. A másik az öt­csillagos Tokaji borpárlat. Ezl a bodrogolaszi üzemben eddig is készítették kisebb mennyiségben, de a keres­kedelmi árusítását csak most kezdték meg. A harmadik, új termékük a Tokaji pezsgő. Ilyet még sohasem gyártottak Tokaj- Hegyalján. A készítéséhez szükséges alapbor is tokaji, természetesen a gazdaság pincéi szolgáltatják, ami ma­ga is biztosítéka a kitűnő minőségnek. Különlegességét mégis az adja, hogy az éde- sí lését — más pezsgőkészítő üzemektől eltérően — nem úgynevezett pezsgőlíkőrrei, hanem valódi tokaji ászúval végzik. Éppen ezért páratlan a ma­ga népiében, ami abból is kitűnik, hogy az első terme­lésű félédes Tokaji pezsgőt azon módon, ahogy elkészült, az utolsó palackig egyetlen­egy vállalat mind felvásárol­ta. m. it Műteremlátogatás Ktssunri István ssobrősnmívési Fotó: Mízerók btaáe ~ Ez a diófa néhány -öve még ter­9 mest hozott, itt a szomszédban — simítja végig a gáptnunkást ábrá­zoló szobrot, »molyon még dolgozik, hogy a zsűrizés után átadja a megrendelőnek, az Ózdi Kobáfjzati Üzemeknek, amellyel már nyolc éve szocialista szerződést kö­tött. — Sok szép fát kivágnak feleslege­sen az építkezések miatt is — kesereg csendesen. — Tudom, kell a lakás, ami által gazdagodik az életünk, csakhogy a másik oki alom meg szegényebbek le­szünk ... Ma már szanálásra vár íw ép®et, aJ*ol Kissunyi István szobrászművész szerény műtermét annak idején berendezte Ózdon, a Bolyiki főút 4*2. szám alatt. Utoljára postahivatal működött a nagyobb helyi­ségben, ahol most némán és hűvösen áll­nak a megkezdett, félbehagyott, vagy be­fejezett al kotások. A Ids dolgozószoba, ahol beszélgettünk, lehetne egy jó iparos mes­teré is, hiszen kétkezi szerszámok, eszkö­zök várnak munkára, de lehetne egy kis néprajzi, népművészeti bemutató is, hi­szen őseinktől, elődeiktől örökölt, gyűj­tött relikviák, használati tárgyak, szilkék, köcsögök díszítik a polcokat. Nem ketyeg már a nagyapától örökölt díszes zsebóra, nem szólalnak meg a csengők, a kolom- pok. Munkanélküliként pihen a káposz­tás gyalu, a juhnyiró olló, s többé már soha nem álmodik kenyértészta a íatek- nőben. Az íróasztallá előléptetett, a sj:á- zadfordüló szecesszióját dicsérő Singer varrógép öntöttvas lábán az ablak előtt áll. fedőlapján érmék sorakoznak, köztük a Női fej, amely már a Miskolci Galéria tulajdona. A most 47 éves szobrászművész Doma- házáról indult el. tizenkét éves kofában tagja lett az ózdi Derkovits képzőművé­szeti körnek, ahol Kunt, Ernő és Szabó Sándor bátorította első lépéseit. A fővá­rosban tanult tovább a Képzőművészeti Gimnáziumban, amelyet akkor Somogyi József igazgatott, A Képzőművészeti Fő­iskolán Mtktts Sándor, Pátzay Pót volt a mestere és olyan sorstársakkal került kan-' csolatba, mint Lan key Zoltán grafikusmű­vész. ‘ A főiskola után tfz hosszú évet dolgo­zott a Képző- és Kivitelező Vállalatnál díszítő szobrászként, műemlékszobrok és -épöletek nesfcMaratoraként. Első megbízá­rtft az Ózdi városi Tanácstól kapta «-hat­vanas évek végén, 1969-ben leplezték k> a Lenin-emléktáblát Ekkor készítette ej a Rombauer-emléktáblát a kohászai- ré­szére, az Ián József Attila mellszoferái, amely a gimnázium aulájába került.. Tá­lán ő készítette Magyarországon a* első Gagarin-szobrot. A tardosi • vörösmárvány-. bői készült portré a Farkaslyuki Általános Iskolát gazdagítja. A gyárral 1975-ben kötött ewoeíáűiíi® szerződést. Vállalt munkái mellett átvette a Derkovits képzőművészeti szakkor veae- tését, amely talán elsőként jött létre a« országban még 1947-ben. Sok fiatal é*s idősebb ember, főleg munkás, ismerkedett meg a szakkörben a képzőművészeti kul­túrával, lett részese az alkotói s-zámypró- bálkozások kapcsán sikernek, kudarcnak egyaránt. .Magam is láttam néhány kiállí­tásukat bent: a gyárban, üzemcsarnokok, hivatalok előterében. Hallottam, milye» megelégedéssel és büszkeséggel beszéltek a munkások társaik ambícióiról, alkotásairól. — A szakkör megszűnt — mondta a szobrászművész, a szakkör egykori tagja és vezetője. — Az igazság az, hogy nem­csak én sajnálom ... Legutóbbi önálló kiállításán a farkas- lyuki Radnóti Művelődési Házban tizen­négy kisplasztikát és huszonnégy érmet láthatott a közönség. Szívesen ismerked­tek a látogatók a kiállítás anyagával, kü­lönösen tetszett a Hegesztőnő — amely a gyár tulajdona — és a kétűgurás Kohá­szok —. amely még csak terv. Nagy el­kelt arattak az érmék is. — Intimitása miatt is szeretem ezt a műfajt — mondja a művész. — Ügy gon­dolom, sokat is csináltam belőle, talán félszázat is... —• Talán a szűkös lehetőségek is erre utalják — vetem közbe. — Talán — mondja —, de nem kizá­rólag. Hazajöttem, mert az ember a gyö­kerei mellett érzi jól magát. Én tudok itt dolgozni — mutat körbe, de tudom, hogy többre, a gyárra, a városra is gondol — Az más kérdés, hogy miképpen élek, mi­képpen tudok megélni. Biztos vagyok ab­ban, hogy ez a város többre képes, arra is, hogy humanizálja ezt a szigorú mun­ka- és életrendet követelő vidéket. Ebben pedig a kultúrának, a művészeteknek meghatározó szerepük van ... Or* vet JáiN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom