Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-01 / 258. szám
ESZÄK-MAGTAROR5ZAG 4 '7T T9S3. novem&er T., kedd A képernyő előtt Reumavalcer, meg „snassz-modernség” Éppíw hét hete, hogy Palotai Boris író, akinek aij sok frá- ■ával a képernyőn is találkozhattunk — például az első veszprémi tévétalálkozón az ő Zöld dió című tévéfilmje volt az első, amelyet a bemutatást megelőzően közönség elé vittek a fúziói Nitrokémia Ipartelepen, és ott munkás nézők mondták el véleményüket a műről, s azóta igen sok írásának dramatizált változatával, legutóbb a Hetedik esztendő cíművel jelentkezett — egy csendes baráti csevegés közben, váratlanul elhunyt. Reumavalcer című tévéjátékának forgatásán még részt vett, a bemutatót már nem érhette meg. A múlt héten szerdán láthattuk. — A Reumavalcer mintha valamiféle sűrítménye lenne mindannak, ami mostanában Palotai Borist foglalkoztatta; sorra felvillannak ebben a művében a mai városi társadalom életének olyan vonásai, jellemzői, amelyekre az író szeretné felhívni a figyelmet helyesléssel, vagy «sendet fejcsóválással kísérve. S mindezek a mai életjegyek, jelenségek mint tartóoszlopra, egyetlen női főszerepre építve úgy, hogy az 6 életéhez kapcsolódnak erősebb, vagy gyengébb szállal az epizódok. A főszerepet, a nagy családja kö- ' zott i* magányos, társra és szeretetre vágyó özvegy alakját Palotai Boris Tolnán Klárinak írta, az ő alakjára szabta, ▼ele, egasel a estipaszív özveggyel életi meg mindazokat a mai életjelenségeket, amelyeket szóvá kíván tenni. Az özvegynek vannak felnőtt gyermekei, de nincs bennük sok öröme. Más a gondolkodásmódjuk, más az életvitelük, s mi tagadás, let U használják a mama határtalan szeretetét, nemet mondán* nem tudását. Palotai Boris igen jól ismerte ezeket a családi kapcsolatokat és — korábbi művei is tanúsítják — igen jó1 ismerte a fiatalabb generációk életét, s azt, ha olykor fejcsóválva is, de mindig szeretettel bírálva ábrázolta. S ismerte a felnőttek, az öregek életét is. Ismerte az olyan társkereső idősödő asszonyt, mint amilyet Tolnaynak írt, aki végső magányában az újságok halálozási híreiből keresi ki a friss özvegyeket., vállalva megaláztatást, durva visszautasítást, egyebeket, s amikor végre társra lel, azonnal fel is ad elvárásaiból, mert kell a lakás az új társ asszonylányának, az ő lakásába meg már lie is költözött az öröklésre nyíltan spekuláló unoka. Igen sok szereplőt teremtett, a mindegyiket igen markánsan írta körül, élő, valóságos figura volt valamennyi ón a Bohák György rendezte játékban mindegyik még igazabbá, élőbbé vált. Komoly dolgokról, az élet sokféle nehézségéről beszél a Reumavalcer, de csupa derűvel és mély humanizmussal, mintegy arra intve, hogy tele vagyunk hibával, életünkben adódnak gondok, de egymást megértve köny- nyebben viselhetők el. Persze, nem lenne baj, ha a végtelen megértés nemcsak a nagymama részéről mutatkozna' hanem • fiatalok oldaláról is! A színészek érezhetően nagy örömmel jelenítették meg figuráikat. Tcánay Klári a neki írt szerepben gazdag művészi eszköztárának a javát felvonultatta, de a nagyobbaktól a legkisebb szerepek éleirekeltőiig, minden meinész elismerést érdemelt a Beumavalcerért. Palotai Boris la megköszönte volna. * Röviden szólni keE egy nem művészeti témájú, de a megyénket érintő adásról, A zeolitrói. Igen találó volt az alcíme: ., csókolni való szer..Ezt egyik használója mondta róla. Lapunk már korábban foglalkozott a zempléni aeoLit kínálta lehetőségekkel, most a Lázár István írta és Kováét László rendezte riportfilm országos reflektor elé állította a 13 millió éve keletkezett és úgyszólván a lábunk alatt található ásványt és annak feihasználhatási lehetőségeit. Ritka alkalom, hogy már a riport végén közölhettek bizonyos eredményt is: engedélyezték a bemutatott zeolittermékek gyártását és forgalmazását. * Két vitáról röviden: Az Unokáink is látni fogják című építészeti műsorban most az építészeti kritikáról, annak szükséges, vagy szükségtelen voltáról, illetve egyáltalán a létéről beszélgetett a műsorvezető Osskó Judit egy építésszel, egy műkritikussal, meg egy tanácselnökkel. Sok érdekes és megszívlelendő -dolog hangzott el, én meg közben arra gondoltam: mit érhet az utólagos építészeti kritika? Ha egy színdarabot kritizálnak, egy könyvet, egyéb művészeti alkotásit, az befolyásolhatja annak tömeges fogadtatásúi, sikerre viheti, esetleg meg is buktathatja. De a kész epülel már ott áll, s olyan marad, amilyen. Meg aztán, talár, nem is az építőművészt, hanem a megrendelőt, a beruházót kellene inkább bírálni egyes épületek és épületegyüttesek milyenségéért. — Csodás definíciót hallottam az ízlések és pofonok című műsorban i-'ekeie György belső építésztől. A vendéglátóipari tárgykultúráról folyt a szó, és 6 sMassz-motfcrnnek nevezte az agyas modemnek és korszerűnek kikiáltott irányzatokat. Alighanem nemcsak ezen a területen található a ■nassz-modernség, azaz az ötlettelen, dísztelen prakticista „művészeti"’ megoldások modemnek és korszerűnek titulálá- m. Smassz-modem —találó.,« Benedek Miklós Politikai köoyvnapok, 1983 r Ä politikai kőnyvnapokat huszonkettedik alkalommal rendezik meg az idén. Ez alkalommal 26 kiadvány lát napvilágot, összesen több mint 750 ezer példányban. A klasszikusok között megtalálhatjuk Lenin műveinek vá- ! logatását A pártról címmel. Clara Zetkin kötete a Visz- szaemlékezések Leninre, a baráti beszélgetéseket, eszmecseréket idézi fel. Lázár György beszédeiből és Írásaiból nyújt válogatóst A nép támogatásával a szocializmus útján című könyv. Az idei politikai könyvnapok alkalmából új sorozatot indít útjára a Kossuth Könyvkiadó Távlatok címmel. A könyvnapokra megjelenő négy kötet egyike Kovács Géza Globális problémák — hazai perspektívák című könyve. Kézhez kapja az olvasó Shvoy Kálmán horthysta tábornok naplóját. A Népszerű történelem sorozat egyik űj kötete A nagy lokátorháború George Millar tollából. Hazánk megyéi közül most Nógrádot mutatja, be a kiadó. Az ünnepi alkalomra gazdag választékot állított, ösz- sze a Kossuth Kiadó. A szerkesztők ügyeltek arra, hogy mindenki megtalálhassa uz érdeklődésének legmegfelelőbb kiadványt. Az idei politikai könyvnapok megyei megnyitó ünnepségét november 18-án Szerencsen tárt- jók. Készül a tekerőlant Az első lekerölontot 1977-ben készítette Balogh Sándor zenetanár Leninvárosban. A helyi zeneiskolában 1981-től oktatják a népi hangszerek ismeretét, a furulyáét, a cite- ráét, a dudáét; Balogh tanár úr figyelmét és érdeklődését azonbon a régi hangszer, a tekerölant keltette fel. Hangszerkészítői próbálkozásait siker koronázta, egyre mívesebb darabokat készít. Egy éve átvette a Szederinda együttes vezetését, és az együttes tagjai szívesen alkalmazzák a ritka, régi hongszerek utódjait repertoárjuk kialakításában. Fotó: Nagy Miklós Gyertyák és koszorúk Népszokások halottak napján Vissza a lyepyivenyeisliez?... A gyógynövények használata és kereskedelmi forgalma az utóbbi években óriási mértékben megnőtt. Egyre többen és többet idézik a régi mondást „fűben-fában orvosság van”, természetes azonban az is, hogy nem minden növény tartalmaz gyógyításra alkalmas anyagot. A gyógynövényfogyasztók népes táborának kívánt segítséget és tájékoztatást nyújtani a Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálat, a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Vállalat és a városi tanács, amikor megrendezte Leninvárosban az első gyógynövénynapot. E napon a Herbária bemutatóval egybekötött értékesítést tartott a városi tanács aulájában, majd ezt. követően dr, Szabó Attila gyógyszertár-vezető tartott előadást a gyógynövényekről, s többek között a következőket mondta: — Sajnos, a gyógynövényekkel foglalkozó szakirodalom hiányos, sőt, még az orvosok " sem kellően tájékozottak c témában. Ez a helyzet odavezetett, hogy h gyógynövények hatásáról szóló mendemondák szájhagyomány útján terjednek, ennélfogva túlzásokba csapnak át. Példa erre a Béress- eseppek esete, amelyet a közvélemény nyomására volt kénytelen a Herbária forgalomba hozni, s melyet a lakosság a vélt rákellenes hatása miatt nagy tételekben vásárolt. A cseppek gyógyító hatását azonban a klinikai vizsgálatok egyáltalán nem igazolták. Mi is tehát .a gyógynövény? Gyógynövénynek azokat a növényeket nevezzük, amelyeknek valamely részét a bennük rejlő hatóanyag miatt gyógycélokra használnak fel. E növények használata és alkalmazása betegségek kezelésében szinte egyidős az emberrel. A modern orvostudomány és a fejlett gyógyszeripar sem tudja nélkülözni a gyógynövényeket, hiszen ezek örök és kimeríthetetlen kincsesbányái a gyógyszerkészítésnek. A drog — a gyógynövény azon része. amely a hatóanyagot tartalmazza — leggyakrnbb felhasználási módja a teaként történő felhasználás. Á teakúrák megkezdése előtt azonban mindenki konzultáljon kezelő orvosával. * A gyógynövények nem csodaszerek, használatuk nem előzheti meg a kivizsgálást és csak úgy hatásosak, ha a beteg nem kerül ki az orvosi ellenőrzés alól, továbbá más gyógyszerek kiegészítőjeként kerül sor alkalmazásukra. (Koscsó) November első két rvapjóo holottaink előtt tisztelgünk: virágot, koszorút viszünk sírjukra, gyertyát gyújtunk, elhunyt barátainkra, szeretteinkre emlékezünk. Elseje, mindenszentek napja eredetileg azoknak a holott lelkeknek, katolikus szenteknek crz ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezett meg. Idők során a szentekre emlékezés kultusza oz utána kővetkező halottak napja miatt el ha Ivó nyúlt, gyakorlatifog előestéjévé watt. FELDÍSZÍTETT SÍROK Egyes kutatót szerint a sírok feldíszítésének szokása aligha több másfél évszázadosnál. Kovács István szegedi kőműves- mester — nemrég kötetben kiadott — önéletrajzában leírta, hogy földijei körében ez a szokás a múlt százod első felében váK általánossá, méghozzá a bevándorolt német polgárság hatására. A síron való gyertya- gyújtás szokása a békéscsabai szlovákok körében az első világháború idején tűnt fel: így tisztelegtek a távolban elesett hozzáturíozók emléke előtt. Elterjedt szokás volt sokfelé az is, hogy halottak estéjén, sőt a halottak hetében minden este odahaza kis gyertyát égettek: rendszerint annyit ahány halottja volt a családnak. Halottak hetének nevezték azt a hetet, amelyikbe a halottak napja esett. Egyes vidékeken a régi öregek kint a földeken nem dolgoztak, hanem a ház körül kerestek elfoglaltságot kukoricát morzsoltak, gabonát őröltek, szalmát hordtak a szérűskertekből. A házi munkák közöl viszont egyes vidékeken tiltották a kenyérsütést, máshol tilos volt varrniuk az asszonyoknak, mondván, hogy ezzel „megszurkálnák a halottjukat”. A régebbi halottkultusz kialakulásában fontos szerepet játszott az a tény, hogy a temető valamikor a templom körül helyezkedett el. Az elhunytat először a templomba vitték, ott folyt le a búcsúztatás. A halott lelki üdvéért szóló imádság fejében a család ajándékát — kenyeret, bort, kalácsot — itt kapták meg a falu szegényei, koldusai. Az elmúlt két évszázad során a temető a település szélére került, így a halottak előtti tisztelgés is számos új szokással gazdagodott. KOLDUSKALÁCS A TEMETŐBEN Érdekes változat szerint a halottak napi alamizsnát a templomban gyűjtötték össze, aztán « pop, e kántor, Wetve a koldusbiró osztotta szót a szegények között. Bálint Sándor néprajztudós jegyezte fel, hogy Hegyszentmárton baranyai falubon a gyűjtők házról házra járva szedték össze az alamizsnát — kukoricát, babot, krump. lit, kendert —, majd szabályszerűen elárverezték a koldusok javára. Szeged vidékén oz osstonyok „kuduskalócsot", vagyis kolduskalácsot sütöttek, s szeretteik sírjához igyekezve, a temető kapujánál várakozó koldusoknak, szegényeknek osztották szét Göcsej egyes helyein nagy bakomat csaptok, még zene Is szőtt muzsikáltok. Pölöskefőn vocsorát tervtettek, rétest tettek az asztalra, máshol pedig kenyeret fokhagymát sót ugyanis a régiek hiedelme szerint a család halottja ezen oz éjszokán hazalátogat legyen hót ennivaló oz ő számára is. Egyébként a halott étellel voló ellátása közvetlenül vagy szimbolikus formában a halál utáni élet képzetében gyökerezett. abban a hitben, hogy a halottnak továbbra is szüksége van bizonyos dolgokra, elsősorban ételre. Halra és ruházatra. Még századunk elején Is eléggé elterjedt szokás volt némely helyen, hogy a temetés utáni első éjszakán az asztalra, gyakrabban az ablakba tettek ételeket, mondván, a holott „visszajön a szállást megköszönni”. ÜNNEPÉLYES TISZTELGÉS Szokás volt mindenszentek estéjén harangozni is o megholtakért. Volt faiu, amelyben a halottért mindenki maga harangozott, méghozzá annyi verset, ahány halottja volt. A harangláb körül gyűltek össze az emberek, s várakoztak, hogy mikor kerül rájuk a sor. Az évszázadok során kialakult vallásos, a túlvilággal kapcsolatos hiedelmek lassan kikopnak a halottak napi szokásaink közül. A halottól elbúcsúzás, rá emlékezés, az elhunyt szeretteink emléke előtti ünnepélyes tisztelgés azonban napjainkban is a legszilárdabban őrzött, tiszteletre méltó hagyományaink közé tartozik. K. Gy. M. Két új képeskönyv A gyermekek életét, testi épségét fenyegető sok-sok veszélyre hívja fel a figyelmet, és a balesetek megelőzésének lehetőségét tárja olvasói ele két új képeskönyv, amelyet hétfőn mutattak be az. alkotók a Magyar Sajtó Házában: az óvodás korúnknak készített „Tufiék tudják”, és a 7—10 éves iskolásoknak a „Tudod-e?" című kötetet. A SZOT Munkavédelmi Tudományos Intézete közös munkával az Állami Biztosító, a Magyar Villamos Művek Tröszt, a Magyar Vöröskereszt, a Művelődési Minisztérium, az Országos Egészség- védelmi Intézet és az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács közreműködésével, valamint az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat gondozásában á két kötetet 40 ezer példányban adta ki. Az alkotók ajánlása: a pedagógusok oktatási segédeszközként is hasznosítsák a képeskönyvet az Iskolák osztályfőnöki és környezetismereti óráin, valamint az óvodákban. Erre a célra 20 ezen példányt adnak át ingyenesen, s további 20 ezer példányt kedvezményes — dotált — áron hoznak forgalomba, a Magyar Vöröske-j reszt utján, valamint a NépJ szava Kiadó fővárosi és vidéki könyvesboltjaiban.
