Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-10 / 265. szám
1983. nwmbef 1*Q., es&tSíÜft ESZAK-MAGYARORSZAG 3 I Hajdú és Borsié megye textilruházati üzemeinek társulása Nyolcévi üzemelés után a HCM-ben Elkopott a kemence köpenye h t Már helyén az új szakasz Efösrör a fogoskosiorú egr* tetet felt beomebd a Májé«. B», nek súlya 15 tonna. A Hajdú-Bfhar megyei Ruhaipari Gazdasági Társulás és megyénk exportáló textilruházati ipari szövetkezeteinek. vállalatainak vezetői Miskolcon egyesülési ülést tartoltak. Kolláth Sándor KlSZÖV-elnök megnyitójában hangsúlyozta, hogy a világpiaci dekonjunktúra az exportáló üzemek számára szükségszerűvé tette a belső és a külső tartalékok, erő- torrá,sok még jobb hasznosítását. A mai gazdasági helyzetben, a nehezedő körülmények között nélkülözhetetlen a társulási összefogás, amely sok lehetőséget biztosít tagjai számára. Csibi Pál. a Debreceni Ruhagyár vezérigazgatója. a társulás elnöke vázolta az összefogás sokoldalú előnyeit. Ez jelenleg Hajdú-Bihar- ban három gyár és öt ruházati, háziipari szövetkezet Ä mezőgazdaságot sikerágazatnak tartják az országban. Nemcsak mezőgazdasági ■szakemberek büszkék a sikerre, hanem egyre gyakrabban példálóznak eredményeivel az ipari vezetők is. Mi táplálja ezt a bizalmat? Mindenekelőtt a gyors fejlődés. A mezőgazdasági nagyüzemek termelése 1970 •—1982 között 88,7 százalékkal emelkedett, s ez a fejlődési ütem világviszonylatban is a leggyorsabbak közé tartozik. Az ütemet tartani persze a mezőgazdaságban is egyre nehezebb, hiszen a termelés fejlesztését, bővítését olyan időszakban kell megoldani, amikor a termeléshez szükséges anyagokat, eszközöket növekvő árakon lehet beszerezni, másfelől a termékek értékesítésekor mind nagyobb akadályokat kell legyőzni. Ez utóbbi napi problémája a mezőgazdaságnak, hiszen mái; minden harmadik hektáron exportra termel. A világpiacon pedig mérce a termékek minősége, számunkra viszont rendkívül fontos a jövedelmezőség. Szükséges tehát egyeztetni az érdekeket ahhoz, hogy gazdaságosan eladható termékeket leemeljen a mezőgazdaság.Drágult a termelés A gazdaságosság voltaképpen a nagyüzemekben dől el. A ' jövedelmező termelésben érdekeltek a gazdaságok, ezért ennek számos módszerét kidolgozták. A lehetőségek az utóbbi időben szűkültek. hiszen a termékek áraiban nem mindenkor tudják elfogadtatni a ráfordításokat. Ilyenkor nincs más választás, mint a termelési költségek csökkentése. .! Vajon hogyan tudnak ennek eleget tenni ? Egyre nehezebben — állítják a gazdasági vezetők. A statisztika őket igazolja. A mezőgazdasági termelés bővülésének ugyanis egyik alapvető forrása a műszaki, technikai, biológiai alapok fejlődése volt. Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági termelésben felhasznált anyagok értéke 1.7-szeresére növekedett, s ezen belül az ipari anyagok felhasználása 2.7- szeresére emelkedett. Megdrágult tehát a termelés, 1970—82 között a termelési költségek 3,6-szer nőttek, s országosan elérték a 263 milliárd forintot. Rendkívül tanulságos az U, mire fordították a pénzt érdekeit képviseli. Ennek előnye kezdődik a piackutatással és folytatódik az értékesítéssel. Jelenleg például az egyik tőkés cég negyedmillió kosztüm gyártását rendelte meg. A ruhagyár ennek nagyobbik részét el tudja készíteni, de bőségesen tudnak belőle biztosítani munkát az új tagok számára is. A társulás — más beszerzéstől olcsóbban — tud anyagot biztosítani. A ruhagyár jól gépesített üzem, s így — díjtalanul — speciális és „elfekvő” gépeket tud kölcsönözni a tagszövetkezeteknek, tudnak segíteni a munka- és üzemszervezésben, a szakmunkásképzésben, söl az újítások hasznosításában is. A háziipari szövetkezetekben például egyes termékeknél 8—10 gomblyukat kell a gazdaságokban? Az anyagok, eszközök vásárlására négyszer többet költöttek 1980- ban, mint 12 évvel korábban. Ugyanezen időben bérekre csak kétszer többet fizettek ki. Mindezeknél látványosabban emelkedtek az úgynevezett bankköltségek. 1-970- ben 0,7 milliárd forintot fizettek ki a hitelek kamataira, 1982-ben pedig már 5,4 milliárd forintot. A költségek növekedése önmagában még nem adna panaszra okot. A baj az, hogy ennél sokkal szerényebben emelkednek a bevételek, így a termelés jövedelmezősége romlik. Az ellentmondás különösen az elmúlt három esztendőben figyelhető meg. A mezőgazdasági termékek felvásárlási ára 197!)—1982 között 17 százalékkal emelkedett, a termelésben felhasznált ipari eredetű anyagok ára pedig 36 százalékkal. A közgazdászok ezt finoman úgy fogalmazzák, hogy növekedett az úgynevezett árdiszparitás, magyarán arról van szó, hogy tovább nyílt az „agrár- oltó”. Változik az érdekeltség Egyre nehezebb jövedelmezően termelni a mezőgazdaságban is. Mondhatni erre, hogy egyes nagyüzemekben mégis évről évre nő a nyereség. Ez igaz, de ennek oka nemcsak a közgazdasági szabályozásban keresendő. A mezőgazdászokhoz szegődött az időjárás, az idei évet kivéve kedvezőek voltak a természeti feltételek a termelésre. A másik ok, hogy a szakemberek gyorsan reagáltak a növénytermelés és az állattenyésztés jövedelmezőségének romlására, s olyan ipari munkákhoz kezdtek, amelyek biztos jövedelmet jelentettek a gazdaságnak: a termelés bővülésének 55 százaléka az úgynevezett kiegészítő tevékenységből származik. Jelenleg már az ipari munkák termelési értéke meghaladja az állattenyésztését. Ezért kialakult egy olyan veszély, hogy a nagyüzemekben háttérbe szorul a mezőgazdasági termelés, s nagyobb figyelmetfordítanak a jövedelmezőbb ipari tevékenységre. Ezt a törekvést idáig a közgazdasági szabályozás is erősítette. Csak egy példa: az ipari tevékenység termelési adójából visszatarthatlak a gazdaságok, s ez ösztönözte őket a termelés .bövilésékötoi. Egyik újításuk szerint ezt programvezérlésű gép végzi el, s egy ember két gépet kezelhet. A jövő célkitűzései között szerepel az önálló exportálási jog megszerzése, közös termékbemutatók megszervezése. A jövő év elején részt akarnak venni a fővárosban a ruhaipari szakvásáron, s a társulás közösen mutatja be modelljeit a X., a jubileumi miskolci ipari kiállításon. A textilruházati szövetkezetek, üzemek vezetői sorra jelentették be csatlakozási szándékukat. Még e hónapban — az okmány elkészítése után — aláírják a két megye egy sor vállalatából, szövetkezetéből alakult, alakuló gazdasági társulási szerződést. A nagy összefogás csak'előnyt jelent az exportáló üzemek számára (CSB) ne. Jtöwőme megváltozik a* helyzet, a termelési adóból, visszatartható összeg a felére csökken. Ez a pénz nem vész el a mezőgazdaság számára, sőt éppen a mezőgazdasági termékek árának kiegészítésére fordítják. Változik az érdekeltség, s ez új helyzet elé állítja az üzemi vezetőket:. Nem mindenáron Az elmúlt esztendőkben sokszor bebizonyosodott, hogy a gazdasági vezetők gyorsan felismerik saját érdekeiket, s képesek olyan intézkedéseket hozni, amelyek kedvezőek az üzem és a népgazdaság számára egyaránt. Most az intézkedések egész sorozatát követeli a takarékosság, a termelési költségek lehetőség szerinti mérséklése. A költségcsökkentés ugyanis alapvetően a gazdaságok lehetősége, a döntés az ő kezükben van. A készség adott ehhez, ezt számos példa bizonyítja. Egyes termények szárításáról áttértek a nedves tárolásra, csökkentettéle az áliaiíérűhelyek beruházási költségét, jobban hasznosítják a melléktermékeket, s lehetne még sorolni a kezdeményezéselvet. A közelmúltban a kormány is kidolgozott egy programot a költségek csökkentésére. Eszerint az élelmiszer- gazdaságban szervezési intézkedésekkel és kisebb beruházásokkal évente országosan mintegy 2—2,5 rinl- liárd forint megtakarítás érhető el. A program azonban még a látszatát is kerüli a mindenáron való takarékosságnak. A takarékosság ugyanis nem célja, hanem eszköze a mezőgazdasági termelésnek. Mindenképpen ke- rülendőlv a látszólagos megtakarítások, amikor a kiadások ugyan csökkennek, de ezeknél jobban mérséklődik a termelés. Helyenként ilyen látszólagos takarékoskodás az öntözés elmulasztása, a műtrágyázás csökkentése. Sokan hangsúlyozzák is, hogy a takarékosság nem fejezi ki pontosan a program szándékát. Jobb szó rá az ésszerűség, ugyanis ez feltételezi az összefüggésekben való gondolkodást. A költségeket ugyanis nem önmagukhoz képest keil csökkenteni, hanem az összes termeléshez viszonyítva célszerű elérni a megtakarítást. Ezt persze nem elég csak hangoztatni, szükség van az ösztönző érdekeltség megteremtésére és elterjesztésére is. r. j. Rendkívüli feladattal bízták meg a Cementipari Gépjavító Gyár dolgozóit. Arról van szó, hogy a Hejöcsabai Cementgyárban az I-es kemence köpenyének 8,2 méter hosszúságú szakaszát kell kicserélniük. Lestár Mihály, a gépjavító igazgatója elmondotta, hogy tervezett nagyjavításról van szó, amelynek során az említett kiemelt munkán kívül el kell végezniük a nyersmalom nagyjavítását, valamint a kemencét kiszolgáló berendezések felújítását is. A munka érdekessége, hogy ilyet hazánkban még sehol nem végeztek. A hejöcsabai az ország legkorszerűbb, leggazdaságosabban termelő cementgyára. A köpenyssa- kaszcserére rendszerint ötévenként kerül sor. Itt, a jó üzemeltetéssel sikerült három esztendővel meghosszabbítani a köpeny élettartamát, azaz a csere nyolcéves, folyamatos üzemelés után vált csak szükségessé. A műszaki előkészítést és a kivitelezést a cementgyári karbantartókkal közösen végzik el. A gépjavítóból száztízen vesznek részt a nagy munkában. A létszámhiány miatt — 42 fizikai dolgozó hiányzik az üzemből — a gépjawitósok vállalták a többletmunkát, a három műszakos munkarendet hét végén és ünnepnapokon egyaránt. A helyszínre Tóth Gábor termelési osztályvezető kísért el minket. Tőle tudtuk meg, hogy a nagy munkához ok- tóbép 29-én kezdtek hozzá, s egyetértésben a cementgyár vezetőivel, a munka időtartamút 38 napban szabták meg. A gépjavító szocialista brigádjai felajánlották, hogy a tervezett határidő előtt három nappal befejezik a munkát. A gépjavító legjobb szocialista brigádjai dolgoznak feszített tempóban a nagyjavításon. A helyszínen találkoztunk az Orosz János Hidraulikus m u nk a ben sörcsaládot fejlesztettek ki a miskolci Mezőgép Vállalatnál. E fontos, az ipar szinte valamennyi területén használatos eszközök jelentős részét ma még importáljuk. A miskolci vállalat a teljes hazai igény kielégítésére akar berendezkedni. Az Ikarus autóbuszokhoz máris ők készítik az emelőket. A bá- nyalámekhez szükséges Viidvezette 19 tagú lakalosbri- gáddal és az .,Allende” szocialista brigáddal, amelynek tagjai hegesztők, vezetője pedig Orosz Sándor. A hajtómű1 javítását a Kádas Ist- ván vezette „Széchenyi” brigád, a homogenizáló és a tárolósilók nagyjavítását Tóth Lajos vezetésével a „Kilián” brigád végzi. Az elektrofil- terhez szükséges elektródák cseréje és a kiin kér vonszodó láncsor cseréje pedig a „Május 1.” szocialista brigád feladata. Munkájukat K-ucwí lstwcai jrtkiyttja. Surártgn Bertalan vezetésével dolgozik a „LaUnka Sándor” szoraulikus munkahengerek sorozatgyártását pedig most készítik elő. A munkahengerek iránt az ország valamennyi szénbányája érdeklődik, hiszen ezzdl jelentős tőkés import válik feleslegessé. Az eddigi felmérések szerint csak a szénbányáknak évente mintegy7 90—100 millió forint értékű hidraulikus mtmkahengerre lesz szüksége. cialista brigád ■— a« úgy. nevezett nyersüzemi nagyjavításon. A kollektíva munkáját nehezíti, hogy nekik keS helytállniuk a termelővonalon is, ha váratlan üzemzavar adódik. Szerencsére, az időjácás eddig kedvezett a nagyjavításhoz. Ha ugyanis bejön a nagy hideg, a hegesztésekhez például etó kell melegíteni az anyagot, s ez megint csak időt vesz igénybe. Ottjártunkkor pedig azért szurkoltak, hogy ne legyem nagy szél. — Miért he? — kérdeztük: meg V-awo Etem er räemveeetőt. — Mert pontosan meg wan szabva, hogy a daru milyen szélerösség mellett, mekkora terhel emelhet fel — magyarázza. — Itt és most pedig nem csekély súlyról von szó. Valóban a leglátványosabb munkának lehettünk szemtanúi. A lakatosok éppen a 40 tonna súlyú, 8,2 méter hosszú és 4,7 méter átmérőjű kemenceköpeny beemeléséhez készülődtek. Előtte még a helyére kellett emelni a fogaskoszorú egyik felét, amelynek súlya 15 tonna. A beemelést az LKM-től bérbe vett 140 tonnás Demag daru segítségével végezték el. Igyekezniük kellett, hiszen a daru bérleti díja nem csekély — óránként 8299 foci»-.- ba kerül. 10 óra 5 perc. A lakatosok felkészültek a fogask«- szorú beemeléséhez. Szabó Zoltán kirendeltsége ezele URH-készüléken át tartja a kapcsolatot a darukezelővel. A teher a magasba emelkedik, az emberek is az emelvényre iparkodnak, hogy a helyére segítsék az óriás alkatrészt. Sikerült — a munka ismét a földön folytatódik. A drótkötelet 10 óra 50 perckor erősítik rá a kemenceköpenyre. Próbaemeléshez felkészülni! 11 óra 2.3 perckor a teher lassan emelkedni kezd. egyre magasabbra, majd „befordul” a helyére. — Ügy látszik: mégsem próbaemelés lesz — mondja Tóth Gábor. — Ügyesek ezek a fiúk! Valóban. 12 órakor a helyére kerül a köpeny is. Már csak a koszorú másik felét kell ráemelni a hengerre. Ezután kevésbé látványos, ám annál precízebb munkák következnek. Déváid Hedvig Fotó: Vol László Költséggazdálkodás a mezőgazdaságban Nemsokára a helyére kerül a negyven mázsás, 4,7 méter átmérőjű köpenyszakasz is. Hidraulikus munkaheugerek a luiskuicl Mezőgépnél V
