Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-29 / 281. szám
ÉS'ZAK-MAGYARORSZAö * 1983. november 29,, kedd % Á képernyő eíőtt SzázasÉ és ere Ran (Tversen yktónika Két év után... Egy összevonás tapasztalatai Bajban van az alkalmi tevékritikus. Merthogy az elmúlt hét egyik gondolatokat ébresztő műsoráról — a Kék fény századik adásáról van szó — kollégája elmondta már mindazt, amit nem egyetlen műsor, hanem ez a műsor kiválthat, elindíthat. Az ismétlésnek pedig nincs sok értelme. Ez az egyik. A másik pedig? Nos a másik az, hogy a másik „százas” műsorról, a Babits- . centenáriumra készült, a televízió két csatornáján felváltva sugárzott összeállí- , tásról, félő, hogy a műsor- szerkesztés „jóvoltából” sokan lemaradtak. Nem is jó így a fogalmazás, jobb lenne talán azt mondani, kimaradtak. Babits nem a tömegek kedvence, nem is könnyű befogadni verseit, talán elég- gé nem is ismert (ezért elég sok mindent „megtett” . irodalomtanításunk is!),úgy- . hogy kicsit tisztességtelen is •- volt odadobni ezt a műsort a könnyű konkurenciának, .. előbb a francia sorozatnak, az Éjszakai ügyeletnek, az- ■ után pedig az angolnak, az Isten veled drágámnak. Kár, ■ mert a Zeneakadémián megtartott est — Szinetár Miklós rendezésében — méltó volt a jubileumhoz, nagy formátumú összeállítás hangzott fel, méltó tolmácsolásban, s a Babits-művekhez alkalmasan illő zenei művek előadásával. Azt ugyan nem mernénk megkockáztatni, hogy ez az összeállítás (de hát ilyesfajta elvárás különbén is illogikus lenne) min- , denkihez közel hozta száza- ! dunk egyik kiemelkedő h- I rikusát, de azt igen, hogy ! költészetének nagysága legalább megérintette azokat, akik mégis e műsor mellett voksoltak. * r” Hadd szóljon ezúttal a kritika a hét vége műsoráról, nem is annyira egy-egy konkrét adásról, mint inkább az ezekhez fűzött kommentárokról. Saját pro- ! dukeió — emlékezetesebb — j inkább a „könnyű” műfajig ban adódott, Katona Klári igényes, kulturált, színvona- ! las összeállítása alighanem sokaknak tetszett, kár hogy a nagyon késői sugárzás miatt épp a fiatalok maradtak le róla. Ugyancsak a szom- , bat esti műsorban láthattak Antal Imre szórakoztató magazinját, a Szeszélyes év- , szakokat. Mint máskor is, meglehetősen hullámzó volt most is e műsor színvonala, • ami ’(•unatkozik az egymás .«tán pergő számokra és a konferansziéra is. A bugyu- tácskától a valóban szipor- kázóan szellemesig, sok minden előfordult. Ezúttal a sziporkázóasi szellemesre hoznánk péddát, Dargay Attila, Variációk sárkányra című rajzfilmje könnyfa- kasztóan szellemes .és maró volt. Sokáig nem fogjuk elfelejteni. * Mint ahogyan — gondolom — szívesen emlékszünk majd vissza mindannyian a szombaton elbúcsúzott Nagy Sándor nyormában amerikai tévésorozatra, a dokumentum és a játékfilm e furcsa keverékére, amely rendkívül szsemléletesen hozta közel a mai nézőhöz az ókor e grandiózus alakját, törté- nelemformáló személyiségét. Vérbeli ismeretterjesztő filmet láthattunk, amely rendkívül hatásos eszközökkel is élt, szuggesztíven. Igaz persze, hogy magának Nagy Sándornak a személyisége is — a történelmi tények és legendák furcsa keverékéből szőtt alakja — kitűnő téma volt, érdeklődésre számot tartó. A feldolgozás módja azonban kétségtelenül segítette e sorozatot, hogy a régmúlt világot közel hozza a nézőkhöz. Miként ugyancsak nemcsak a gyerekek körében rendkívül nézett a másik történelmi jellegű sorozat, az Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer ... az Ember, amely utolsó előtti „felvonásához érkezett” vasárnap. A rajzfilm eszközeivel dolgoznak alkotói, s a könnyednek tűnő megközelítés ellenére igen lényeges mozzanatokra, összefüggéseikre is felhívják a figyelmet. A szórakoztató forma csak segítség, álarc —• ha úgy tetszik — de könnyedsége egyáltalán nem könnyűség. Sajnálni fogjuk, ha véget ér, a vasárnap délelőttöt egyik legjobban várt műsora búcsúzik el vele. A fentebb említett sorozatokhoz hasonló filmeket — olyanokat, amelyek a gyerekektől a felnőttekig mindenkit érdekelhetnek — szívesen látnánk a jövőben is a televízió képernyőjén. Es egyáltalán, hasonló műsor- szerkesztést is a szombat— vasárnapra, ami elég változatos és színvonalas is ahhoz, hogy rossz időben tartalmas, érdekes időtöltést adjon. Csutora* Annamária M ihi-észi szül vonalát tekintve igazan méltó aktus volt az a hangverseny, melyet íennaiilásának huszadik év- iorduló'ja alkalmából adott a Miskolci Szimfonikus Zenekar november 14-en, a Miskolci Nemzeti Színházban. S bár az ünnepi alkalom miatt esetleg úgy tűnhet, elsősorban a méltányló jelzők kívánkoznak tollhegyre, sietve előre kell bocsátanunk, hogy ez a. koncert semmiféle udvanaskodó elbírálásra nem szorul rá, sőt!— A műsor első részében hallott két kompozíció, ErkeL Ünnepi nyitánya, s Kodáiy Gaiántai táncok című alkotása tulajdonképpen még r«em is indokolná a felsőfokot, bár korrekt előadásuk kétségkívül illett az alkalomhoz. Az igazi koncertélmény azonban a program második felében hallott Berlioz-mű, a Fantasztikus szimfónia rendkívül magas színvonalú, magával ragadó tolmácsolása volt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az elmúlt néhány év egyik legkiemelkedőbb állomásának bizonyult ez az interpretáció, a végig magas hőfokon tartott, példásan fegyelmezett játékmód arról győzhette meg a hallgatóságot, hogy a Miskolci Szimfonikus Zenekar értő előadója a legnehezebb zenei gondolatoknak is. Mura Péter lelkiismeretes felkészültséggel, odaadó műgonddal irányította együttesét — a produkció méltán aratott nagy sikert. Kevésbé volt meggyőző viszont NScolai Boboc (Románia) dirigensi vendégszereplése. Ugyancsak a miskolci zenekart vezényelte november 21-én, s az elsőként hallott Sitw es tri-kom pozíció, a Három darab vonósokra tulajdonképpen nem volt híjával a kerflő invencióknak, az ezt követő Mozart-darab, a K. 364-es .Sinfonia concertan- te során viszont kicsit aggodalmaskodó vezényléssel kívánta megteremteni a szólisták és a zenekar közötti tempó- és frazeálási egységet A hegedűszólót Gál Károly (akit mint a> filharmóniai estek szólistáját örömmel üdvözölhetett ebben az évadban is a miskolci közönség), a brácsaszólamot pedig Bony- hai Lajos játszotta. Tolmácsolásuk a második és a harmadik tételben érte ei azt a hangben intenzitást és értelmezésbeli higgadtságot, amit a mű megkívánt, együttmu- zsikáiásuk színesebb, koordinál tabfe volt, mint legutóbb: épp egy hónapja, a múzeumi hangversenyciklusban hallhattuk őket. Reméljük, közös előad ágaiknak lesz folytatása, miként asfc is, hogy még több miskolci művész vállalkozik — ba lehetősége nyűik rá — szólista feludatokra. Bruckner 1. szimfóniáját tolmácsolta befejezésül a zenekar, s ha e koncertről szólván a karmesteriéi szembeni hiányérzetünknek adtunk hangot, annak főként ez az interpretáció az'oka. Nem volt irányítója ennek a műnek, pontosabban a dirigensi koncepció nem öltött testet a zenekar munkájában, s az amúgy is borotvaélen táncoló bruck- neri stílus (Beethoven , és Wagner között egyensúlyozva) néhol alig volt több, mint dagályos frázis, vagy agyonhajszolt, de a feszültség kioldását soha el nem érő ter- jengősség. * , A Grúz Vonósnégyes érzelmekben gazdag, izgalmas zenei csemegéül szolgált mindazoknak, akik meghallgatták koncertjüket november 17-én a Bartók-teremben. A Konsz- tantyin Vardeli (I. hegedű), Tamaz Batiasvili (II. hegedű), Nodar Zsvanyija (brácsa) és Otar Csubinisvili (cselló) alkotta kvartett műsorának első részében századunk szovjet zenéjéből idézett fel két kompozíciót: Ga- bunia II. és Sosztakovics XI. vonósnégyesét játszották sok- sok finom részletből, analitikus pontossággal kidolgozott elemből építve fel az egyes tételeket. Schubert kvartettjének megszólaltatásánál már inkább a nagyobb zenei egységeket összefogó, szenvedélyesebb interpretációs felfogás volt a jellemzőbb, amiben Vardeli határozott irányít« szerepe meghatározónak bizonyult. A közönség tapsát ráadásként egy klasz- szácista szerenáddal (amiben Haydn szerzőssége vitatott) köszönte meg a Grúz Vonósnégyes. * Évadjuk második összejövetelét tartották november 23-án a Miskolci Űj Zenei Műhely tagjai. A koncert két szélső pillére Sztravinszkij művei voltak, elsőként az Auden versére írt Elégiát mutatták be (J. Kennedy halála nyomán született a kompozíció), befejezésül pedig a méltatlanul ritkán hallható Hangversenytáncok kerültek előadásra, melynek ez a tolmácsolása is azt bizonyította —- impozáns méretű zenekarrá növekedve a Műhely együttese —, hogy milyen élvezetes, szellemes hangs aere- lésű darabokról feledkezett meg az utókor. Csíki Boldizsár Hölderlin költeményeire írt dalciklusa ezúttal ismeg- rendítően szép volt — mint emlékezetes, korábban a szerző vezényletével a Marosvásárhelyi Kamarazenekar programjában is szerepelt. Francia vendéget koszöüthetlek a Műhely tagjai, a közönség soraiban ugyanis ott ült as a Jean Jacques Carreras, aki a miskolci alkotógárda számára komponálta Couss című kompozícióját, egy érdekes mennyiségi és minőségi komplementaritásra épülő kvartettet — ez volt a darab ősbemutatója. A Műhely együttesét Sed- meczi György vezényelte, szólót énekelt Bruckner Adrienne. IS. Szabó Ede Zsipár István Képei Két esztendeje rendeznek rendszeresen kiállításokat a miskolci 7. számú Általános Iskolában. A Tanácsköztársaság lakótelepi általános iskola galériájában mutatták be például azt az anyagot is, amely a rajztanárok tevékenységét, a rajztanítás lehetőségeit mutatta be. Természetesen művészek bemutatkozására is sor kerül itt. November 30-án délután 4 órakor mutatják be például Zsig- nár István miskolci festőművész legújabb munkáit, ak- varelljeit,, grafikáit, olajfestményeit. A kiállítást dr. Kör- nyey László', a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője nyitja meg és december 16-ig tekinthetik meg az érdeklődök. — Szeretném leszögezni, hogy egyik intézmény alaptevékenységét sem borítjuk fel, azokat nem kell megváltoztatni. A művelődési központ és a városi könyvtár egyesítését széles körben hosszas elemzés előzte meg, s így jutottunk el a döntésig. Nem várunk és nem kérünk gyors, látványos eredményeket, minden tapasztalatunk óv ettől. A siettetés, az erőltetés időhiánnyal jár, s félmegoldásokat, látszateredményeket produkál... —•' 1981 kora őszén mondotta ezeket Kazincbarcikán a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Arról beszélgettünk akkor, hogy milyen előzmények után határozták el az Egressy Béni Művelődési Központ és a Városi Könyvtár egyesítését? Mit várnak az új intézménytől? — Nagyon lényeges dolog, hogy nem egy formai összevonás történt, hanem egy új intézmény jött létre — ezt már bő két évvel később mondja az egyesített intézmény igazgatója, Hazag Mihály. Akit azért kerestünk meg, hogy a két évvel ezelőtti várakozásokat a mai helyzettel összevessük. Bevezetőben még a kezdetekre utal vissza az igazgató: • — A VI. ötéves terv feladatai arra ösztönöztek és köteleztek is bennünket, hogy keressük munkánk megújulásának, megújításának a lehetőségeit. Az útkeresés során jutottunk el odáig, hogy a két intézmény formailag is egységes működésének a szervezeti keretét megtaláljuk. Itt elsősorban nem arról van szó, hogy egy a gazdálkodás, egy az igazgató, hanem arról, hogy az integrációval magasabb szintű, minőségileg jobb és több területen új munkát, tevékenységet várnak e) tőlünk, s ezzel azonosulnunk kell. — Mik voltak ezek az igények? — Mindenképpen növelni kell intézményünk tevékenységében a mozgalmi jelleget, itt játszóházakra, érdeklődési körökre, klubokra gondolok elsősorban, így határozódott meg a feladatvállalásunk is. Nagyobb nyitottságot kellett biztosítanunk az intézményben a társadalom, a város, az egyén szükségletei, érdeklődése iránt. Állandóan figyelemmel kellett és kell kísérnünk az új jelenségeket, a mindennapos élettevékenységekkel összefüggő kulturális igényeiket; a munkaidőbeosztás módosulásait, a szabad időben végzett csel el evések arányainak változását, a fogyasztás szerkezetében várható mozgásokat. Mindez éppen azokat a feladatokat tartalmazza, amelyek az integrációval együttjáró minőségileg magasabb szintű munkavégzést kívánják meg. — Sző esett itt a nyitottságról... A művelődési központ az első részese volt megyénkben az országos „nyitott-házas”, „előtér-kísérleti” akciónak. Az, hogy 1979-től ennek szellemében dolgozott ez az intézmény, mennyiben befolyásolta az egyesítés elhatározását? — Azt hiszem, sokkal lassabban ment volna a dolog, többet kellett volna küszködni a hagyományos szakmai szemlélettel. A művelődési központ munkatársai, a népművelő kollégák a nyitott házzal megbarátkoztak, „megtanulták” azt, s így könnyebb volt az egyesítés után a könyvtáros kollégák mozgósítása is. Mert mi ről volt szó? Arról, hogv a külön-kűlön meglevő szakmai tudásnak egyfajta áramoltatását biztosítsuk az egyesítéssel. Az egymás munkája iránti figyelemnek nem csupán a lehetősége adódott, de a kölcsönös lanulásatve- tel szükségessé is vált. A mi telálIásuriKDan nem volt, es nincs íontosabb meg lényegtelenebb feladat es beosztás. Éppoly fontos az Intézmény teveKenysege szempunijaixu a tájékoztató füzet osszealiila- sa, vagy a katalógusok szarí- szerüsege — mint a technikai eszközök üzemképessége meg a közössegek aikoto, művelődő tevékenysége; a lakóhely, a környezet érdekeit, művelődési tevékenységeit felismerő, a megoldást segíteni képes; az intézményi feltételeket szervezni, átcsoportosítani tudó tevékenység. Én nem hiszek abban, vagy nem tudom elképzelni őzt a megosztást, hogy valaki most könyvtári vagy művelődési házi művelődést akar magának. A dolog úgy vetődik: fel, hogy valakinek van va- milyen ismeretszükséglete, Kulturális igényé. Az intézmények feladata ezt V leghatékonyabban, a legteljesebben kielégíteni. A mi mai intézményünkben nem baj az, ha valamelyik könyvtáros jobban ért a katalógus készítéséhez, mint a tájékoztatáshoz vagy a gyermekfoglal- koztatáshoz; vagy az egyik népművelő eredményesebb szervező mint a másik, alá viszont jobban t.ud gyermek- játékokat készíteni vagy jobban szót ért a fiatalokkal. Az a lényeg, hogy ki-ki, a saját munkakörében vállalt feladatát magas színvonalon tudja elvégezni. így, a különböző szakmai csoportokban együtt dolgozó könyvtárosok és népművelők jól kiegészítik egymást. Az a lényeg, hogy aki bejön az intézményünkbe, a művelődés „komplex” hatókörébe kerüljön __ — Ezt a fajta egyesítést akkor is meg lehetett volna csinálni, ha a két intézmény két külön épületben van? — Hát... szóval külön épületben jelen pillanatban nem tudnám elképzelni. Ennek a Sajátos jelleget megőrző, de mégis egységes intézményi tevékenységnek éppen az az erőssége, hogy összeköt, átvezet, a folyama-; tokban együttesen hat a népművelők és könyvtárosok! munkája, az általuk biztosított ismeretszerző lehetősé©) — A szellemi erők fco»- centrálása mellett, gondólomj az anyagiak egyesítése is pozitívnak mondható... — Cél is volt, hogy gazdálkodásunk hatékonyabb legyen. A tapasztalat szerint valóban sokkal rugalmasabban tudunk dolgozni. Mert bár nyilvántartási okok miatt külön van költségvetése a könyvtárnak és a művelődési központnak, a variáJ ciós lehetőség sokkal nagyobb a korábbiakénál, az átcsoportosításokra év közben le-' hetőség van. — Összességében tehát jók az eddigi tapasztalatok? — Jó két évről beszélhetünk és azt mondhatom, hogy kedvezőek a tapasztalataink.’ Ebben a kollégák, népművelők és könyvtárosok jő szellemű hozzáállásának is megvan a maga szerepe. Sokat tanultunk valamennyien e két év során. Azt. azonban szeretném hangsúlyozni, hogy az integrációt nem lehet erőltetni, csak ott kel] élni e lehetőséggel, ahol a feltételek ehhez adottak, megteremtődtek. Az objektív és szubjektív feltételek egyaránt. A ml ..egyesülésünk*’ nem recept másoknak: mi így gondoljuk leghatékonyabban megoldani saját feladatainkat. .. Tcnagy József Wéhówy s*ép dorob Sevcov mérnök mankójából Az Ural déK részén vént egy kisváros, ®aj a neve. Itt él Jurij Sevcov mérnök, ipari formatervező. Szabad idejében eredeti dísztárgyakat alkot fémből, fából. Híres munkáinak érdekessége, hogy az egyes tárgyakat szépen megmunkált kövekkel díszíti. Az amatőr művész szerint ez meglehetősen bonyolult munka, mert nehéz olyan követ találni, amelynek metszete a kívánt rajzolatot adja és színben is harmonizál. Nagyon szeret dolgozni az uráli jáspissal. Amikor talál olyan követ, amilyenre szüksége van, a kellő méretűre, formájúra alakítja és díszítőelemként használja a fémből vagy fából készitett tárgyakon. Sevcov mérnök művészi ötvösmunkái, fafaragásai gyakran szerepelnek az Orenburg-területi kiállításokon, sót Moszkvában is, a Népgazdasági Kiállításon.
