Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

1983. november 3., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 HOMOKMEGY A JÁRDÁN Már hónapok óta lehetet­len körülmények között köz­lekedünk Miskolc-Tapolcán, a Fenyő utcán. Május vagy június hó eleje óta ugyanis a 28. számú ház előtti járdát teljesen elfoglalták homok­kal. sőt most már még egy, sarkából leemelt, iából ké­szült kaput is rátellek a te­tejére. Különösen a nyári időszakban — lévén üdülő­hely — nagyon sokan járnak ebben az utcában, és a gép­kocsik is egymást érik. A gyalogosok viszont kénytele­nek az úttestre kimenni, ha folytatni szeretnék útjukat. Vannak, s nem is kevesen, akik innen a családi házaik­ból nap mint nap járnak* be Miskolcra dolgozni, kisma­mák, akik kocsiban tolják le bölcsődébe, óvodába gyerme­küket, s idegeskednek, bosz- szankodnak, mert a kicsiket ölbe véve tudják csak kitol­ni a kocsit, vagy átvinni az úttestre. Most már itt az őszi hideg, esős idő. és a mere­dek Fenyő utcán, a csúszós úton egyébként is csak óva­tosan lehet járni, hát még így, amikor kerülgetni kell a járdán egy homokkupacot. Nem tudjuk, hogy adott-e a tanács ide közterületfogla­lási engedélyt; ha igen, úgy kérjük, vizsgálja felül és té­tesse szabaddá végre a jár- • dát, hogy a baleset veszélye nélkül közlekedhessünk. Kiss Béla, Miskolc, Fenyő utca LYUKAS A FÓLIA - SZOKIK A MELEG Az áfész "bogácsi iparcikk­boltjából augusztus 24-én 75 kilogramm, 8 méter 40 centi­méter széles fóliát vásárol­tam, kilónként 53 forint 60 filléres egységáron. Amikor szeptember 18-án használat­ba vettük, láttuk, hogy azon több lyuk van, ezért már másnap, szeptember 19-én értesítettem erről az üzlet vezetőjét, aki közölte velem, hogy írjak egy pár sort rek­lamációmról. Megírtam, s a levelemben kertem a fólia gyors kicserélését, vagy — mivel a szükséges mennyi­ségből jóval többet vásárol­tam, s így a hibás részeket duplán kellene takarnom — '30 százalékos kedvezményt. Ezt a levelet szeptember 28- án a Mezőkövesdi Afész iparcikk osztályánál; is meg- küldtem, kiegészítve azzal, hogy a fólia néhol leföldel- vt áll, s várom a gyors intézkedésüket, mivel egy szélvihar esetleg 100 száza­lékos kárt tehet benne. Saj­nos, választ október 24-ig nem Icaptam, pedig valóban gyors intézkedésre lett vol­na szükség, mert így most nehéz helyzetbe kerültem, s tehetetlen vagyok. A papri­kámnak fűteni kell, de hiá­ba fütök, mert a lyukas fó­lián keresztül a meleg a sza­badba távozik. Így aztán már nemcsak a fólia vásárlásá­nál károsodok, de a meleg­ágyban termesztett áruim­nál is. v Csufor István, Bogács, Felszabadítók u. 11. EGY NAP AZ ISKOLÁÉRT - NYÉKLÁDHÁZÁN A társadalmi összefogás­nak szép példáját adta Nyékládháza lakossága. Két héttel ezelőtt stencilezett körlevelet vittek haza az is­kola tanulói, melyben „Egy nap az iskoláért” felhívás­sal társadalmi munkaakcióra hívják a szülőket. E felhí­vás eredményeként október 22-én reggel 111-en jöttek el szülőle, nagyszülők, munkára készen Oj ugrógödröket- ás­tak, salakot terítettek el, íelásták a KRESZ-pálya ál­tal határolt területet, cserjé­ket ültettek, kerti padokat helyezlek el, kerítést festet­tek. Akik eljöttek, nyilván átérezték; nem mindegy, hogy milyen környezetben töltenek el napi 5—6, esetleg 8 órát gyermekeik. Kétség­telen tény, hogy hatékonyabb nevelő-oktató munkát lehet végezni esztétikus, kulturált környezetben, s az udvar U része az iskolának. Amikor befejeztük a mun­kát, nem volt lehetőségem mind a 111 társadalmi mun­kással kezet szorítani, s kö­szönetét mondani. E néhány sorral ezt szeretném pótolni, s a Nyékládházi Általános Iskola 510 tanulója és 31 ne­velője nevében tisztelettel megköszönni, hogy segítsé­günkre voltak. Dabóczy László iskolaigazgató, Nyékládháza PANASZ - LIFTÜGYBEN Az természetes dolog, hogy ha nincs áram, vagy szünetel a gázszolgáltatás, a fogyasz­tásmérő óra áll. Amit tehát nem használunk, azért nem is fizetünk. De így van-e ez a lifttel is? Bél házunkban ugyanis hónapok óta baj van a lifttel. Szinte mindennap rossz, s van, amikor egész nap használhatatlan. Nem­egyszer előfordul, hogy dél­előtt ugyan megcsináljak, de már délutánra újra rossz, s így lift helyett gyalog kell menni a felsőbb emeletekre. Ez pedig nem éppen a leg­könnyebb feladatok közé tar­tozik, különösen a mi há­zunkban. ahol sok a kis­gyermekes család, s bizony babakocsival együtt 15—20 kilót is kell cipelni, de nagy számmal vannak idősebbek, s beteg emberek is. Nemrégen felemelték az üzemeltetési költséget, s úgy gondolom, jogosan igényeljük és várjuk cl ezért is a lift tartós és hibamentes üzemeltetését a lakásfenntartó szövetkezettől. Ezért is kérdezem: fizetnünk kell-e a lift használatáért, akkor, ha legtöbbször gyalog kell járnunk? Abonyi Lászlóné cs társai Miskolc, Vándor S. u. 29. VII/3. LEVELEKBŐL - RÖVIDEN — Az LKM vezérigazga­tója, Drótos László eivtárs, azonnali támogatásával lehe­tővé tette számunkra egy nagyon fontos társadalmi munka elvégzését. Zúzalék­kal teríthettük íe Bükkszent- lászlón a temetőbe vezető utat, az MKV autóbusz-vég­állomásánál kitérőket alakít­hattunk ki. Az LKM mész­kőbánya dolgozóinak és üzemvezetőjének is szeret­nénk köszönetét mondani azért, hogy társadalmi mun­kájukkal segítségünkre siet­tek. A lakosság körében őszinte elismerést váltott ki az időben érkezett és haté­kony segítségük, akik látva munkájuk sikerét és értel­mét, így a jövőben is szíve­sen vállalnak és végeznek majd társadalmi munkát — írja levelében Bükkszent- lászló tanácstagja, Kassai Árpád. — Szerelném megköszönni a miskolci szociális otthon ezetöségének azt a felejt­etetlen szüreti mulatságot, amit október 21-én, pénteken rendeztek. Kívülálló vagyok, de azt a kellemes fogadta­tást, színvonalas műsort, az ízlésesen terített asztalokat és a három kiskatona han­gulatos muzsikáját sokáig nem fogom elfelejteni. Az otthon lakói és a vendégek nem kis örömére, remélem a jövő évben is rendeznek majd ilyen kedves mulatsá­got, — írja Mádat Istvánná, Miskolcról. SZERKESZTŐI ÜZENETEK — Mocsári Ferenc, Mis­kolc, Győri kapu 45.: Észre­vételére felhívtuk a vállalat igazgatójának figyelmét, in­tézkedését kértük. — Szoboszlai Ignác, Mis­kolc: Levelét továbbítottuk a Népi Ellenőrzési Bizottság­hoz, és kértük bejelentésének kivizsgálását. — 4. si. Napközi Otthon, Miskolc: Sajnos levelét nem írta alá. így nem tudunk önnek levélben válaszolni, de őszintén örülünk annak, hogy kellemesen töltik nap­jaikat és patronálóik szere­tettel igyekeznek örömet szerezni. Bővülő szolgáltatás Uj szerviz az avasi lakótelepen Ha a kereskedelmi, szol­gáltatói létesítmények építé­si üteme még nem is érte utol a lakásátadások ütemét, az utóbbi években már érez­hető változások tanúi lehe­tünk az új lakótelepeken. Miskolcon, az Avason, a hármas építés* ütem terüle­tén egymás után rendezked­tek be a boltok, szolgáltató részlegek, a Klapka utcában feléoült szolgáltatóház épü­letében. Az új ÁBC-éruház szomszédságában ma átad iák a VIT T KÉSZ úi szervizéi és ezzel már az épület vala­mennyi kereskedelmi és szol­gáltató üzlete a lakosság ren­delkezésére áll. A mai, át­adást követően, amelyik a szakemberek előtti bemutat­kozást jelenti, holnap, no­vember 4-én már nyitva áll a szerviz a lakosság előtt is Reggel hét órától déluiár, hatig vesznek át javításra rádiókat, magnókat, lemez­játszókat. színes és fekete­fehér televíziókat, háztartási gépeket. Ui hutaüzemmel bővül az üveggyár (Folytatás ax 1. oldalról) ezért a kollektívának nagyon komolyan, felelősségteljesen kell felkészülnie a berende­zések kezelésére. Szólt ar­ról is, hogy a csarnok terve­zése során nagy figyelmet fordítottak az üveggyártás­sal együttjáró hőártalmak minél jelentősebb csökken­tésére, ezért korszerű, tágas, klimatizált munkahelyen fo­lyik majd a termelés. A csarnok, amelynek épí­tési költségeihez az üvegipar 220 millió forinttal járul hozzá, a többit pedig bank­hitelből fedezik. A tervek szerint 1985 második felében fejeződik be a beruházás: az elképzelések szerint a pró­baüzem már a harmadik ne­gyedévben megkezdődik az új csarnokban. A korszerű klímatizcüt csarnok terveit at Ésraktenr készít élte, Felvételünkön a hutaüzem makettje látható. Fotó: Fojtán Lónké Átmeneti pénzzavarban Lehet, hogy csak a hidegen csapdosó szél elöl húzódott a kapu alá az imént még az ut­cán beszélgető csoport, de az is lehet, hogy várnak valakit bentről. Ha így van, altkor alapos náthát köszönhetnek ismerősüknek holnap, vagy holnapután. Ajtónyitás után aztán meg­világosodik, miért is ez a ki­tartó szobrozás: a fürkésző tekintetűek óvatosan minden érkezőtől megkérdezik, mi van a csomagjában. Ugyan­akkor látszik rajtuk, hogy tisztában vannak vele, ezt nem lehet elég tapintatosan csinálni. Persze, hogy a meg­szólított még szorosabban magához vonja kis motyóját, és sietősebbre veszi lépteit. Akik a miskolci zálogház portája körül strázsálnak, ar­ra alapozzák képtelen terve­iket, hogy akinek nagyon kell a pénz —jtnárpedig ide majd’ mindenki azért jön — olcsón is túlad kisebb-nagyobb, át­menetileg fölöslegesnek ítélt holmijain. Előbb únja el azonban az ember a szemlé­lődést, mint ahogy az első ilyen kapualji üzlet megköt­tetnék. Bent viszont „futószalagon” adják, vessük, visszaváltják a zálogosítás tárgyait. Ara­nyat, ezüstöt, értékes étkész­letet, magnót, sztereó beren­dezéseket, féltetten szép és közönséges órákat. Távolabb azok sorakoznak; akik pénz­zel jöttek, hogy hónapok óta nélkülözött értékeikhez újra hozzájuthassanak. Mélységesen mély táska .oldalzsebéből kényesen hajto­gatott kelme tűnik elő, szét­tárva ékes kis ékszerdoboz fedele villan ki. Azt kinyitva pedig nyakláncok, gyűrűk, medálok, csupa szépen kidol­gozott arany, a gyűrűk fog­lalatában pedig feltűnő fé­nyű kövek csillognak. A nyugdíjas korúnak látszó magas hölgy mozdulatai, mintha azt mutatnák, nem először kínálja fel hasonló­képpen ezeket az ékszereket Itt azonban nincs helye a bi­zalmaskodó kérdéseknek, mi­után kisebb adagokra elosz­tották a gyűrűket,, láncokat a mérleg leheletérzékeny lap­ján, már kerekednek is az ezres számok a zálogcédulák­ra. Fiatal férfi topog a sor vé­gén, akkor csatolta le a fe­ketepiacon is olcsón kapható óráját, amikor betette maga mögött az ajtót. Egyik lábá­ról a másikra áll, amikor át­veszik tőle a karórát. Ügy tesz, mint aki nem hallotta jól az árat, újra kérdi, és amíg behatol az üveglap nyí­lásához, kisüsti illat tölti be a teret Zsebre gyűri a kopott papírpénzt, tenyerében szo­rongatva az aprót, lábbal aytt ajtót maga előtt A köxek építkezés felől már többem is várják. Ilyenkor elfogynak a nyá­ron Őrzött bundák, kabátot, azok, akik most jönnek visa- szaváltani, nagy csomagokkal távoznak. Az ősz nem számit nagy szezonnak a zálogház­ban, nincsenek hosszú aorofc a pultok előtt, mint a nyári szabadságok megkezdés« előtt. A felvett áruk sora most műszaki cikkekkel, ke­vésbé értékes ruhaneműkkel gyarapodik. Amiért nem jdentkeadfc senki sem, azt a bizományin keresztül értékesítik, na arany, az ezüst pedig a köa- ponti nemesfémraktárbn megy. A legszebb darabokkal az arany és az ezüst vásárnii idején találkozhatunk újra. Az elzálogosított értékeli többségét azonban kiváltják, alig néhány százalékot ten Id azoknak a tételeknek a má­ma. amelyek sorsáról a BáV gondoskodik. A sebtében leadott ét M­tehetően nem hiányzó, sQárqr karóra is az ilyen hóinak számát szaporítja majd. Nagy Mont Hoppon maradt letörik Ernődön Veres Sándorék helytállása A két betörő jó fogás- 9 ra. gazdag zsákmányra számított. Gondosan kitervelték a bűncselekmény minden mozzanatát — szer­számokat, zsákot vettek ma­gukhoz. A „létszámot” meg­emelték egy gyerekkel és egy kutyával. A fiú falazott vol­na. amíg feltörik a zárat és behatolnak az üzletbe, az eb bedig jelezte volna, ha kö­zeledik valaki. Ám éppen a sötét színű korcs jelenléte bi­zonyult a banánhéjnak. Az idegen kutya szagát Veres Sándorék házőrzője nem tűr­hette egyetlen percig sem. ék leien lármával figyelmeztette a háziakat: valami szokatlan történik az emődi műszaki bolt környékén. A betörőket, akik dolguk végezetlenül, nyúlcipőben tá­voztak a helyszínről, már másnap őrizetbe vette a rendőrség, A büntetett elő­életű Balogh Sándor és Far­kas Albert lakat alatt várja, hogy pont kerüljön a számuk­ra balul végződött kirándu­lás végére. — Fél óra híján lett. volna éjfél — mondja a hét évtize­det megért. Veres c'ándor. — Én jól1 alszom, a feleségem már kevésbé, ő költött fel a kutya csaholására. Már az udvarról megláttuk hogy lsét gyanús alak i lotoszká'. a bolt körül. Később már rázták a kerítést, majd megpróbálták lefűrészelni a lakatot az ud­vari kapuról, biztosan hátul­ról akartak bejutni a boftbn. Megzörgettem a postaládán*! ajtaját, úgy gondoltam, majd­csak megijednek és elfutnak: De fülük botját sem mozdí­tották. Kelten nem mertünk kimenni, ezért íelköltöttük a lányunkat és vejünket, cso­portot . alakítva megpróbál­tuk fülöncsípni őket. Nem si­került, ellenben ők sem vit­tek magukkal semmit. Itt fe­lejtették viszont a zsákot és egy cipőt. — Bevallom, féltettem a családomat — így Veres Sán- dorné. — Egy gereblyét fog­tam a kezembe, gondoltam, ha baj lesz, közbeavatkozott. De én szenvedtem balesetet. Nem néztem, hová lépek, el­estem és eltört a vállcsontom. * Az emődi tanácsházán teg­nap ünnepségen köszönte meg a rendőrségnek nyújtott se­gítséget dr. Túrós András, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője. Veres Sándornál bátor helytállásáért a bei-' ügyminiszter megbízásából, a Kiváló társadalmi munká­ért éremmel tüntette ki az azzal járó pénzjutalommal egyetemben. Veres Sándort a bűncselekmény megelőzésé­ért, állampolgári helytállásá­ért a rendőr-fókapitánvság vezetője dicséretben pénz-, jutalomban részesítette. , (udvardyl 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom