Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

1983. november 26., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 IS lieífi igazgatás irányításánál átszervezése r Irta: dr. Kardos Sándor, a megyei tanács vb-titkára Az MSZMP Központi Bizottságának október 12-i ülése után az olvasó­nak aligha lehet kétsége afelől, hogy a közigazgatás a megújulás napjait éli. 1984. január 1 -töl a járások, mint területi egységek megszűnnek, s vele együtt közigazgatási-szervezeti kifejeződésük, a járási hivatalok is. A járások történelmi sze­repet töltöttek be hazánk felszabadulás utáni köz- igazgatási rendszerében. 1950 után a tanácsszervezet kiépítésének éveiben, majd a mezőgazdasági szocialis­ta átszervezésének és a termelőszövetkezetek meg­szilárdításának időszaká­ban a járások az állami-te­rületi beosztás súlyponti egységei voltak. Jelentős, előreleridítö szerepük volt a települések fejlesztésében, a falusi művelődésügyi, egész­ségügyi hálózat kiépítésé­ben és a létrejövő nagyszá­mul községi tanács képvise­leti-igazgatási tevékenysé­gének segítésében. Ebben, az 1971-ig tartó, több, mint két értizedes időszakban az államigazgatás szervei járá­si szinten , még tanácsok­ként működtek. A szövetkezeti .mezőgaz­daság fejlődése területi nö­vekedéssel járt együtt, amelyben természetszerű­leg á gazdaságok egyesülé­se volt elsősorban jelentős. Így mind gyakrabban ala­kult ki olyan helyzet, ami­kor egy-egy termelőszövet­kezet területe több közsé­gi tanács közigazgatási te­rületét foglalta magába. A közigazgatás reagálásaként a területi-gazdasági egység érdekében felsőbb szintű tanácsi szervek ajánlására, a szomszédos községek sor- ra-rendre hoztak létre kö­zös tanácsokat. E folyamat- eredményeként az önálló tanácsi szervezettel rendel­kező; községek száma a fe­lére csökkent, s ugyanak­kor a társult települések •koncentrált gazdasági ere­je minőségileg jobb lakos­ságéi látást és ennek kele­tében hatékonyabb, egy­szerűbb adminisztráció ki­építését tette lehetővé. Ezt a pozitív irányú minőségi változást ismerte el a jogi szabályozás azzal, hogy fo­kozatosan bővítette a köz­ségi tanácsok hatáskörét. Természetesen a hatáskör­növekedés új. az önállósá­got erősítő felelősségi ele­meket élesztett a községi testületek és apparátusok tagjaiban, amely viszont tovább erősítette a decent­ralizációt. A járási szakemberek odaadó munkája nemcsak a mindennapok gyakorlatá­ban nyilvánult meg, hanem a községi önállóság megva­lósít ásána k el ősegí tésébert is, ez pedig é)6pen a járási szervek hatalmi funkciói­nak szűkülésével járt együtt. Hangsúlyozni kell, hogy az egész vázolt folya­mat motorja az a gazdasági fejlődés volt, amely ha­zánkban ekkor végbement. A gazdasági növekedésnek pontosan a feszített üteme okozott időnként olyan fe­szültségeket a községekben, melyek feloldása gyakorla­tilag a járási apparátusok­ra hárult. A társadalomban és a gazdaságban lezajló változások összességükben a járásokra nézve egy kétol­dalú folyamatot eredmé­nyeztek; egyik oldalról szá­muk állandó csökkenését, a másik oldalról pedig a já­rási tanács testületek lété­nek megkérdőjelezését. A GO-as évek végére az. ipari fejlődés és az annak nyo­mán felerősödő urbanizá­ció jelentős mértékben erő­központtá formálta a váro­sokat. Emellett a községek tanácsi testületéi is felnőt­tek a településgazda szere­péhez. Az 1971-es keltezésű har­madik tanácstörvény meg­szüntette a járási tanácso­kat, s helyükbe a megyei tanács szerveként a járási hivatalokat állította. Ezzel lényegében lezárult a járá­sok felszabadulás utáni történetének első, koránt­sem gondmentes szakasza, melyet joggal tekinthetünk a területi, szervezeti kate­gória hőskorának. Az új szakasz azzal indult, hogy megvalósult a községi ta­nácsok önállóságának tör­vényi kinyilvánítása, s egy­idejűleg ennek megfelelő­en számos reform beveze­tésére került sor, az állam- igazgatás irányításában és működésében. Az új szerve­zeti keretek és irányítási kapcsolatok közepette lét­rehozott járási apparátus viszonylag hamar magára talált, s teljes készséget mutatott a megváltozott el­veknek a községek felé tör­ténő közvetítésére. Vitathatatlan, hogy a já­rási hivatalok szakemberei­nek ez a gyors alkalmazko­dása nagyban hozzájárult a harmadik tanácstörvény el­veinek gyakorlatba való át­ültetéséhez. A községi ön- kormányzatok fejlődtek, szervezeti-jogi önállóságuk fokozatosan kiteljesedett. Sajnos a népgazdaság fel­tételei nem tették lehetővé gazdasági önállóságuk ha­sonló ütemű bővülését, ami­nek következtében önkor­mányzati jellegük gazdasá­gi elemei az első időkben bizony számos vonatkozás­ban aiig-alig mutattak túl a törvényi deklaráción. Az önkormányzati jelleg egyes elemei között keletkezett rést a községi szükségletek felmerése alapján, rangso­rolva. a járási hivatalok­nak kellett kitölteniük. Településhálózatunk fej­lődése és az egyes községek közötti ellátásbeli különb­ségek kiegyenlítődése — úgy. hogy az a magasabb színvonalúhoz közelít — a tanúi annak az eredmé­nyes gazdaság- és ellátás- szervező . munkának, ame­lyet a járási hivatalok vé­gezlek. Közben természe­tesen a városiasodás folya­mata sem állt meg, sőt ha lehet, még gyorsült. A meg­levő városok valóságos von­záscentrumokká váltak, s az új varosok is hamar meg­határozó, szervező és ellátó központjaivá fejlődtek te­lep ü lés -k örny ezetü k n ek. A járások ismételten két­oldalú fejlődési irányzat kereszttüzébe kerültek: egyik irányból a községek önállósági törekvései fesze­gették a járások immáron merevvé váló kereteit, míg a másik irányból a városok iá jegy ségi szervezőközpont­tá válása tette ugyanezt. Ezt a fejlődési irányzatot erősítették azok' a gyakor­lati intézkedések, amelyek­kel több állami szerv mű­ködési köréi több járásra terjesztették ki. vagy azt a járásszékhely városi szer­vezet ével egy beol vasztot- ták (ügyészség, bíróság, né­pi ellenőrzés). A vázolt tendenciák oda vezettek, hogy az igazga­tástudomány és a társtudo­mányok jeles művelői mind behatóbban kezdtek foglal­kozni a járások funkciói­nak a városok és községek irányába történő eltolódá­sával. A tudományos viták során — igaz, eleinte csak hipotézisként — egyre gyakrabban felvetődött, hogy a jelenleg három fo­kozatú állami-területi struk­túra két fokozatúval törté­nő felváltására a gyakor­lat egyre kedvezőbb felté­teleket biztosít, A tudomá­nyos eszmecserék és pub­likációk nyomán természet­szerűleg a gyakorlati szak­emberek sem mehettek el szó nélkül a kérdés mellett, mivel a tudományos köz­vélemény kifejezetten tá­maszkodni is kívánt ta­pasztalataikra. Kezdetben a szakma megoszlott a válasz tekintetében, de a kedvező tapasztalatokkal szolgáló gyakorlati kezdeményezé­sek rohamosan gyarapítot­ták az igenlők táborát. így elsősorban a városkörnyé­kek létrehozásának ered­ményei adtak jelentékeny lökést annak a meggyőző­désnek, hogy- elképzelhető egy, a városokra, illetve központi szerepet betöltő nagyközségekre „felfűzött” irányítási rendszer. A 70-es évek vége felé már elter­jedt megoldás volt az is, hogy a városi tanácsok — megállapodás alapján — a járás egész területén ellát­ták a járási hivatal feladat­körébe tartozó egészség- ügyi, sport- és munkaügyi feladatokat. Ugyanakkor a városok és a községek gaz­dasági tartalmú, ellátási kapcsolatai is mindinkább a közvetlenség irányába mutattak. Végül is az előzőekben megrajzolt történeti, szak­mai és tudományos előzmé­nyek oda vezettek, hogy az MSZMP KB a körűimé* nyék alapos mérlege lést) vei, október 12-én a járások megszűnése mellett foglalt állást. Az államigazgatás tehát 1984. január 1. után járá­sok nélkül működik tovább. A „hogyan tovább"-ra a választ megadja a Közpon­ti Bizottság üléséről kiadott közlemény. továbbá dr. Korom Mihálynak, a KB titkárának, a televízió Hír­háttér című műsorában adott interjúja. így ezekről a kérdésekről csak megverik vonatkozásában emelnék ki néhány momentumot. Borsod-Abaúj-Zemplén megye megszűnő nyolc já­rása helyett, a/, előzetes el­képzelések szerint, tiz vá­roskörnyék jön létre. Mivel a községek közvetlen me­gyei irányításának jelenleg még nincsenek meg a felté­telei, ezért abban a megle­vő hét városnak és három nagyközségnek (Edelény, Értés, Szerencs) kell közre­működnie. A haláskörelosz- 1ás fő rendező elvének azt kell tekintenünk, hogy a községi igazgatási munka feletti felügyeleti jogot nem tartalmazd járási hivatali hatáskörök a községi taná­csokhoz. illetve kisebb részt a városkörnyék-központ funkcióját ellátó település tanácsához kerüljenek. Az említett jogot tartalmazó hatáskörök különleges bá­násmódot kívánnak, hiszen ha azt változatlan formá­ban a városkörnyék szék­helyének tanácsa kapná, az érdemi változást nemigen jelentene, s ahogyan a KB ti tkára l v- i n tér juj á ba n utalt rá, nem a cégtábla átfestése a cél. Szeretnénk egyes első fo­kú halósági jogköröket is leadni a községek részére, természetesen úgy, hogy egyidejűleg gyakorlásuk személyi és tárgyi feltéte­leit is megteremtjük. Itt el­sősorban az a reális érdek vezérel, hogy az' állampol­gárok ügyeiket mindenek­előtt. lakóhelyükön intéz­hessék, vagy legalábbis — minimális igényként — az utazási távolságokat rövi­dítsük le. A megnyugtató megoldásban nehezíti hely­zetünket a megye szétapró­zott településhálózata is, hi­szen ha minden községi ta­nácshoz első fokú hatósági jogkört akarunk telepíteni, akkor a feltételeket 150 he­lyen kellene megteremte­nünk. A feltételek ilyen módon való biztosítása rendkívül megterhelné a megye költségvetését, nem volna gazdaságos és nem is tudnánk ennyi szakembert biztosítani a községekbe. Ügynevezett igazgatási tár­sulások létrehozásával mód nyílik,arra. hogy meghatá­rozott; ügyek intézését több tanács illetékességi terüle­tén egy helyen, megfelelő tárgyi feltételek között, szakember végezze. Az ügy­félnek a lakóhelyén lévő tanácsi szakigazgatási szerv­hez kell beadványával for­dulnia olyan ügyekben is, amelyeket, a társulás szék­helyén intéznek. Egyes ügyek természetéből faka­dóan persze szükség lehet a személyes megjelenésre. A hatáskörökre nézve el­képzelésünk az, hogy egyes építésügyi, iparhatósági, ke­reskedelmi stb. ügyekben az első fokú hatósági jog­kört a komplex igazgatási társulásokhoz lehetne tele­píteni. A társulásra vonat­kozó biztosítékokat, jogosít­ványokat a társuló taná­csoknak szigorúan írásos megállapodásba kell foglal­niuk. Ez a kötelező megál­lapodás mintegy garancia arra. hogy ezek a tanácsok a társulásban is megőriz­hetik ügyintézésük „szuve­renitását”. A tervek között szerepei az is, hogy több nagyközsé­get kiemelünk a városkör­nyékből, és kísérletképpen közvetlenül megyei irányí­tás alá vonunk. A járások megszűnése várhatóan ha­tással lesz az ügyintézésre, ezért fő törekvésünk, hogy ez az ügyfél számára elő­nyös legten. Nyilvánvaló­an nagy körültekintéssel kell majd megoldanunk a járási hivatalok dolgozói­nak elhelyezkedését Kötelességünknek érez­zük, hogy mindenkivel hu­mánusan, személyi körül­ményeit szem előtt tartva járjunk el. szükség esetén kellőképpen segítsük a pá­lyamódosításokat, s minden rendelkezésünkre alilo esz­közzel érvényt szerezzünk a hatályos munkajogi ren­delkezéseknek. E téren fő szándékunk, hogy lehető­ségeinkkel élve. minőségi­leg tovább javítsuk me­gyénk közigazgatási appa­rátusát A viszonylagos stabilitáshoz szokott államigaz­gatás tehát megkezdi az áttérést a kétfokozatú igazgatásra. A járási hivatalok funkcióinak cse­kély hányadát a városi, illetve városi jogú nagy­községi szervezetek veszik át. A munka során me­gyénk valamennyi államigazgatási szervének kö­telessége arra törekedni, hogy a változás meg­torpanást ne okozzon, s az egész átszervezés a lakosság érdekelt szolgálja. Régi miskolci házak Hz ara Hangimy 1557-ben épült az Avas egyik értékes műemléke, a Harang­torony Ha városunkba turis- # ták érkeznek hazánk különböző részeiről, vagy eppen más országokból, a városnéző programjukból talán sohasem hiányzik az Avas nevezetességeinek meg­tekintése. Mi, miskolciak is gyakran teszünk sétákat az Avason, elhaladva a műem­lékként számon tartott re­formátus templom és a Ha­rangtorony mellett. Ismerkedjünk meg az Avas középkori emlékével, a Harangtorony történetével. A Harangtorony déli falán la­tin nyelvű felirat az építés idejéről tanúskodik. Ezt ol­vashatjuk az 192(i-ban tör­tént renoválás alkalmával a vakolat alól előkerült meg­kopott kőtábláról; „A to­rony Balassa Zsigmond diós­győri várurasága, Gombos Pál bírósága és Szíjgyártó Mátyás gondnoksága idején, 1557-ben épült.” A szép for­májú, egyemeletes müem- lektorony pár méterre ál! az avasi református templom­tól. Tetőszerkezete tölgyfá­ból készült, faragott hatszög alakú és gúlasisak záródá­st!. A tölgyfatető alatt, fá­ból készült kis méretű ár­kádsor díszíti a tornyot. Az épületnek ezt a részét a XVII. és XVIII. században tűzfigyelónek ír. használ'ák. s ha tüzet észleltek az örök, a toronyban levő harang félreverésével jelezték. 1680- as esztendőben a sisakra to­ronyóra került, melynek szerkezete ugyan már nem működik, de mind a mai napig a toronyban őrzik. Az avasi műemlék keleti falán két emléktáblát láthatunk. Az egyik arról tanúskodik; hogy a toronyban levő „Mik­lós” harangot, mely ma is vmeg szokott konduini. 1924- ben i adományozta elhunyt férje emlékére özv. Újhelyi Miklósné született Tavassy Kornélia. A másik felirat a harangjátékos toronyóra szü­letését ismerteti. Erről meg­tudhatjuk. hogy Győry Nagy Samu és felesege, Mihályfa- lusi Forgon Irma házasság-; kötésének 50 éves évfordu­lója tiszteletére adományoz­ták a református egyháznak fiaik, Lajos és István 1941. május 19-én. Az avasi műemlék toronyi ra három irányban, ■ kelet,1 észak és nyugat felé épült meg az óra. A harangjáté­kos toronyóra megépítésére a Szegeden élt Csury László órásmester kapott megbí­zást. ugyanis ö volt abban az időben égyedül az or­szágban, aki a toronyóra megszerkesztéséhez, meg­építéséhez értett. A szép dal­lamé óra, az évek folyamán több alkalommal sajnos, hosszú időre néma volt, számlapján a mutatók nem jelezték az idő múlását. So­kan próbálkoztak „gyógyítás sával”. Egy-két hétig mű­ködött, hallottuk a Westmins­tert apátság toronyórájával azonos dallamjátékát. Saj­nos, hosszú ideje megint csendben van az óra. mu* tatói egy helyben állnak. Most ismét a javításán fá­radoznak, az ígéret szerint jövő hónap közepétől áz óra ismét hallatja hangját: A műemlék toronynál vég­zett ásatások eredményei ar­ra utalnak, hogy az épület alsó kőrésze a XIV. és a XV. században épült. A to­rony déli részéhez faszer­kezetű toldaléképítmény csatlakozik. Ebben a Harang­toronyban tervezik egy mú-i zeum kialakítását. Régi kö­vek, képek, a református egyház muzeális értékei ke­rülnek majd itt kiállításra. Több mint tíz évvel ez­előtt fejeződött be az avasi Harangtorony rekonstruk­ciója, gondos felújítása. A torony rangos helyet foglal el Miskolc műemlékei, épí­tészeti értékei között. Fojtán László Mégis visszarepíti a holló? Néhány napja, hogy első ízben rendeztek hazánkban védjegyszemlét, s ezt pá­lyázatta) kapcsolták össze. Örömmel értesülhettünk ró­la, hogy, a kevés díjazott védjegy tulajdonosai között megyénk kél ipari üzeme is szerepel: a Borsodi Vegyi Kombinát és a Hollóházi Porcelángyár. Még nagyobb lett az örö­münk, amikor a televízió híradójában látva a porce­lángyár Szász Endre készí­tette új védjegyét, a remek­művű emblémán megpillan­tottuk a nagyon régen visz- szakívánt hollóházi hollót. A több mint kétszáz éves gyár hajdani termékeinek: a ke­ménycserép tálaknak, tányé­roknak. szilkéknek, korsók­nak, kancsóknak, butyko- soknak, findzsáknak az al­ján ugyanis egy fényes tol­lú holló volt, látható. A felszabadulás utáni években. 1950 derekán kezd­ték meg a finom porcelán». edények, étkészletek és dísz­tárgyak készítését. De eze­ken ,már hiába kerestük a régi Hollót, helyét egy jel­legtelen parányi zöld fenyő foglalta el, s n>a is ez az emblémája a gyárnak. Saj­nálattal vettük tudomásul a változtatást, hiszen a régi „hollós” embléma nemcsak Mátyás királyunk címerében szerepel, hanem a gyár tör­ténete. sőt a magyar ipar- történet szemoontjából is igen jelentős. Ezenkívül em­léke azoknak az időknek, amikor ezek a fekete tollú madarak csapatostul vertek tanyát a környéken, a zempléni erdőségben. No de. ha eddig hiába ke­restük a hollót a gyárból ki­került szép teás-, mukká s- készletek. dísztárgyak alján,, .most a díjnyertes új emblé­ma bizonyára azt jelenti, hogy hamarosan újból visz-' szarepülbet Hollóházára ... (h. j ) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom