Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-23 / 276. szám

1983. november 23., szerda ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 Egy iéieszaMt ■■ I ■■ a r a üdülésről Levelet kapott nem régi­ben szerkesztőségünk. Hosz- szú, részletes és keserű han­gú levelet, ami után az em­ber felszisszen: a csudába is, mi van, ha ez máshol és más­ként (tragikusabb véggel) is megtörtént volna? Egy miskolci édesanya fog­lalja össze általános iskolás kislányának hirtelen félbe­szakadt üdülését Kácson, a Lenin Kohászati Művek üdü­lőjében. Felvillantunk levelé­ből néhány képet: „Ezen a délutánon az uzsonna után sportjátékot rendeznek, ahol a kislányom elesik. Kiviszik a pályáról és egy fa alá ül­tetik. Otthagyják a síró gye­reket, a játék megy tovább. Majd odamegy hozzá az egészségügyis is, megmozgat­ja a lábát, ezután kijelenti, hogy csak hisztizik. Ügyet sem vetnek a síró gyerekre, tovább játszanak. Vacsora előtt viszik fel a szobájába, hívnának orvost hozzá, de nem találnak. Vacsora után az egészségügyis — bár a kis­lányom kéri, hogy ne moz­gassák a lábát, mert nagyon fáj — újból megpiszkálja a lábát. A laborvezető-helyet­tes pedig egyenes állásra és jár'-álásra kényszeríti. Nem tudom, nem így lelt-e eset­leg egy ficamból vagy repe­désből törés... A gyereket egész délután hagyták szén- . vedni, belenyugodva abba, hogy' nem találtak orvost hoz­zá ... Este lefekvés előtt hív­nak mentőt, 10 órára viszik be a Szentpéteri kapui kórház gyermeksebészetére... Az orvosi diagnózis: a gyerek­nek combnyak-csigolya töré­se van, és tekintettel az eset súlyosságára, a szülőket azon­nal értesíteni kell... Más­nap délután 3 órakor kapok egy táviratot... Sokszor föl­tettem azóta a kérdést, miért nem hívtak azonnal mentő-, két?... A gyerekek felügye­letét miért nem szakembe­rekre bízzák, mert sem az egészségügyis, sem a neve­lők (tizenéves lánykák), de még a táborvezető-helyettes sem állt hivatása magasla­tán .,.” A levél olvastán bennem is felgyülemlettek a miértek. Ezekkel kerestem fel Varga Jánost, az LKM szociális osz­tályának a vezetőjét. Az eléje tett levelet elol­vassa és sóhajt. — Sajnos, egyet kell érte­nem a '■'"nne foglaltakkal. Az eset v -in így történt, ez a szakszervezettel együtt indí­tott vizsgálatból is kiderül. Elárulom még, hogy súlyos összecsapás is volt itt az iro­dában a szülők és a meghall­gatott személyek, vagyis az illetékesei^ között. Csúnya vitává fajult... — Miért fajult vitává? ön szerint kinek volt igaza? — Nézze..., mint már mondtam, egyetértek a szü­lőkkel, bár a szakképzetlen lánykákra vonatkozó kitétel­hez azt fűzném hozzá: ez van, nem kapunk másokat. Ä fo- nyódligeti üdülőnkbe tolon­ganak a jelentkezők, ide nem. — Akor miért üdtiltetnek? — Nem tehetünk mást. Minden évben öt, két-kéthe- tes turnus, ha ez a nevelő- hiány miatt elmaradna, ak. kor viszont azért háborogná- nak a szülők. — Az egészségügyis szak­képzett volt? — Nem volt szakképzett..., őt, mint nyugdíjast alkalmaz­tuk, bár tízévi elsősegély- nyújtó helyen dolgozott a nemesacél-hengerműben. Ott ez a néni jól ellátta a rábí­zott feladatokat, ezt a na­gyon súlyos orvosi esetet saj­nos, nem ismerte fel. — Orvost miért nem sike­rült találni? — Az üdülőnek nincs ál­landó orvosa, hetente kétszer jár oda ellenőrzésre a tibold- daróci körzeti orvos. A ren­delő pedig 8 kilométerre van az üdülőtől... — Nem félnek attól, hogy nz állandó orvosi felügyelet hiánya miatt egyszer még komoly haj, esetleg tragédia is történhet? — Tulajdonképpen az el­múlt tíz év alatt ilyen súlyos eset még nem fordult elő. Ez volt az első ... Azóta gondol­kodunk azon, sőt mondhatom azt, hogy már elhatároztuk, a jövő évben bentlakó or­vost alkalmazunk. Feltéve, ha kapunk... 4. — Felelősségre vontak va­lakit? — Fegyelmileg nem ... Az tény. hogy Ly. J.-nét, mint egészségügyig még egyszer nem alkalmazzuk, s ennek a feladatnak az ellátását ezek után hozzáértő szakemberre bízzuk. A táborvezető és he­lyettese pedig nem a mi al­kalmazottunk, ők is kéthe­tente váltják egymást. Mi eb­ből a szomorú ügyből első­sorban tanulságokat vontunk le — a magunk számára. Keresztény Gabriella Veiéikenő a SzívjelDDisrél Immár hagyomány, hogy a középiskolások összemérik tudásukat arról; ki tud töb­bet a Szovjetunió múltjáról, jelenéről, hétköznapjairól, munkasikereiről, a szovjet emberekről. Az elmúlt évben 60 ezren ismerkedtek játéko­san, komolyan a Szovjetunió­val, 853 iskola jelentkezett a Ki tud többet a Szovjetunió­ról című vetélkedősorozatra. Az idén a Komszomol és a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége megalakulásának 65. évfordulója a rendezvény- sorozat mottója. Ez alkalom­mal is a Szovjetunió című fo­lyóirat cikkei, képei szolgál­nak forrásanyagul a fiata­lok számára. 4—4 fős csapatok vetélked­nek először az iskolai dön­tőkön, majd a megyei, terü­leti fordulókon, melyet külön rendeznek a szakmunkásta­nulók és a középiskolások számára. Az 1984 áprilisi or­szágos döntőre végül 16 csa­pat jut majd el, és a legjob­bak a televízió kamerái előtt is képet adhatnak tudásuk­ról. A jelentkezési határidő mór lezárult. Megyénk iskolái most választják ki azokat a tanulókat, akik a Borsod me­gyei fordulón állnak majd rajthoz. Érdemes jól verse­nyezni, hiszen értékes díjak várnak a győztesekre. A leg­jobban szereplő iskola egy háromszobás faházat kap há­romévi használatra a Bala­tonon, az első helyezett ver­senyzők a Szovjetunióba utaznak, de tárgyjutalmak is gazdára találnak majd. (t. vj Zúg az ózdi Nagy völgy címmel 1983. október 11-én közölt cikkünkben téves in­formáción alapulva történt utalás arra, hogy a megbün­tetettek között található egy ügyész is. Ilyenre ugyanis nem került sor. Harisnya-krónika Kezdetben volt a strumf- pántli. Ezzel az ügyes kis gumiszalaggal erősítették fel dédanyáink gyapjú- és pa­mut harisnyái kai Akkoriban természetesen még nem volt, és nem is lehetett „harisnya­kérdés”. mert nemigen fu­tott rajta a szem, s ha még­is elszakadt, az nem 'látszott a szoknya alatt. Aztán beal­konyult a pamutharisnyá­nak. Rövidültek a szoknyák, és egyre jobban előbukkan­tak a női lábak, .lőtt, látott és győzött a selyemharis- nya. Már-már úgy tűnt, hogy uralma megdönthetetlen, amikor a második világhá­ború vége felé Amerikában feltalálták a poliamid szál­ból készülő nylonharisnyát. Eredetileg ejtőernyőt készí­tettek a nylonszálból, de ha­marosan rájöttek, hogy az új > találmányt a divatban is ka­matoztathatják. Az első nylonharisnyák jóval tartósabbak — és vas­tagabbak — voltak, mint a mostaniak, egy pár több hó­napig is eltartott. Aztán egy­re áttelszőbb és mind sérü­lékenyebb harisnyákat kezd­tek gyártani. Jött a felfu­tás, a szemfelszedés — és a bosszúság. Másfél évtizeddel ezelőtt megjelent a kegyet­len vetélytárs, az új típusú szál (sztrecs vagy krepp­nylon). Jobb, mint elődei kö­zül bármelyik: tartóssága a nyloné, hordhatósága a pa­muté. A varrásos harisnyát felváltotta a csík nélküli, ezt követte a csipke-, a necc- harisnya, a harisnyanadrág. Az utóbbinál a harisnyát egybeszőtték a nadrággal, amely tetszés szerint követi az alakot, meleg, kényelmes. Régen talállak fel a női nemnek ilyen áldásos - hol­mit: egy csapásra uralkodó lelt a harisnyapiacon. Egy harisnyanadrág nincs több két és fél dekánál, pedig tíz kilométernyi fonalból készül, kétmilliói szemel számlálhat­nánk meg rajta. S ha a sok­ból csak egy is megpattan, kezdődik a bosszankodás. A harisnyagyárakban nem­csak hajszálvékony lábrava- lók, hanem vékonyabb és vastagabb szálú harisnyák, boka- és térdzoknik is ké­szülnek — milliószámra. Képünkön a minőségellenőrzés látható A kcnricskitermelést korszerű gépek, úszókotrók segítik. A vizek védelme Észak-Magyarországon ma a folyók, holtágak, elhagyott medrek, bányatavak, víztá­rozók átlagos vízviszonyok­hoz tartozó vízfelülete — a kiskörei tározó ide tartozó része nélkül — 6600 hektárt tesz ki. Míg a jövőben a fo­lyók vízfelületét állandónak tekinthetjük, addig a holt­ágaknál, felhagyott medrek­nél kismértékű, a víztáro­zóknál, de főleg a bányata­vaknál igen intenzív felület­növekedéssel kell számolni — hallottuk a Magyar Hid­rológiai Társaság Borsodi Területi Szervezete egyik kö­zelmúltban tartott előadó­ülésén, ahol az észak-ma­gyarországi bányatavak hasznosításának vízgazdálko­dási és vízi környezetvédel­mi kérdései szerepeltek na­pirenden. Mint azt dr. Stéfán Már­ton, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság igazga­tóhelyettes főmérnöke elő­adásában hangsúlyozta: a bányatavak vízfelülete folya­matosan növekszik, ugyan­akkor nincs kielégítően sza­bályozva a tavak kezelése, vízgazdálkodási célja, fel­adata, szakágazati hovatarto­zása. Ezek az egyébként igen értékes vízfelületek így víz­gazdálkodási célokra csak korlátozottan használhatók, illetve jellemző az ötletsze­rű igénybevétel, ami a ké­sőbbiekben sok gondot, szer­vezési, építési, beruházási többletfeladatot eredményez. Célszei-ú lenne e tekintélyes vízfelületek hasznosítását a vízparti üdülési lehetősége­ket és igényeket felülvizs­gálni, majd a tervezési, szer­vezési és egyéb munkák eredményeként az üdülésfej­lesztési terveket e lehetősé­gek figyelembevételével ki­egészíteni és programozni. Észak-Magyarország terü­letén 88 kavicsbánya tavat tartanak nyilván. A bánya­tavak megyénkben részben a Sajó—Hernád kavicsteraszán, részben a Bükk alján ala­kultak ki. Jellemző, hogy a nagyméretű, több 10 hektá­ros tavak a kavicsbánya vál­lalatok kezelésében, míg m kisebb méretűek tsz-kavice- kitermelések, öntözővús-fei-. tárások eredményeként ala­kultak ki. Nagy számuk a jó minőségű vizadó rétegek több helyen történő egyide­jű elszennyezésének lehető-, ségét rejtik magukban. A tavak közvetlen környezete a jelenleg használatos fejtési technológia miatt rendezet­len és hasznosfthatatlan. Ezek kiterjedése esetenként nagyobb, mint a tavak víz­felülete. Az ilyen területek szinte kínálkoznak a szemét, hulladék lerakására, sőt nemegyszer vegyszerek ürí­tése is tapasztalható. Az előadó a miskolci agg­lomerációban levő kavicsbá­nya tavakról szólva — mely­re sajnos, ugyancsak aa előbbi kedvezőtlen kép a jel­lemző — a több célű hasz­nosítási lehetőségek vázolá­sa mellett az üdülésre he­lyezte a fő hangsúlyt, pon­tosan meghatározva azokata legfontosabb teendőket, me­lyek a művelésen kfvOi te- vaknál az utólagos, a mé- velés alatt álló tavaknál pe­dig a megfelelő fejtési tech­nológia kialakításával a fo­lyamatos rendezést biztosít­ják. | ssr I nioiiti a paragrafus ? 1 , —lrt,n — — «V — Mm —m**m - — — — — — — — — — — — — — — — — műm Ap Kinek jár tanácsi szociális segély? — kérdezi F. B-né mezőkö­vesdi olvasónk, akinek ala­csony tsz-nyugdíja van, de ez sokszor kevés a megél­hetéshez. A hátrányos helyzetű, ne­héz anyagi és szociális kö­rülmények között élők hely­zetének javítására magas szintű politikai és állami ha­tározatok és jogszabályok vannak érvényben. A leg­utóbbi intézkedések hatásá­ra emelték az egyes alacsony összegű nyugdíjakat, a csa­ládi pótlékot és az Egészség­ügyi Minisztériumnak a kö­zelmúltban megjelent együt­tes irányelve foglalkozik a tanácsi szociális segélyezési tevékenység továbbfejleszté­sével. A központi intézkedések hatására a többi között a tanácsok a szociális segé­lyekre pótelőirányzatot kap­tak. Ezt az összeget a rossz egészségi állapotú, családi körülményéi folytán magára maradott, alacsony jövedel­mű idős emberek életszín­vonalának megőrzésére, illet­ve javítására kell felhasz­nálni. Az irányelv szerint a rendszeres szociális segélye- •zés körében célszerű kielé­gíteni minden, ezen ellátás­ra jogosan várakozó igényét, amelyet korábban a taná­csok nem tudtak teljesíteni. Indokolt felemelni továbbá az adható legmagasabb ösz- szegig (ez az özvegyi nyug­díjminimum), . azoknak a se­gélyét, akiknek egyedüli lét- fenntartási forrása ez a tár­sadalmi juttatás, de jelenleg ennél kevesebb összegű se­gélyt kapnak. A rendkívüli szociális se­gélynél mindenütt biztosíta­ni célszerű, hogy a rendsze­res anyagi ellátásban része­sülők évente négyszer —" ha családi körülményük alapján indokolt — valóban megkap­ják a tüzelőanyag beszerzé­sére, ruházat pótlására stb. a _rendl-cí vüli szociális se­gélyt. Azoknál a személyek­nél, ahol ez szükséges, a ta­nácsok éljenek a jogszabály­ban biztosított magasabb és differenciált összegű segé­lyek odaítélésével. Figyelmet kell fordítani az alacsony összegű nyugdíj­ban részesülők rendkívüli szociális segélyezésére is. E körben — hangzik az irány­elvből — sokan vannak olya­nok, akik a tanácsi szociális segélyezettek színvonalán él­nek, ezért, ha egészségi álla­potuk, koruk és egyéb szoci­ális körülményeik azt Indo­kolják, helyes őket is ugyan­úgy rendkívüli szociális se­gélyben részesíteni, mint a tanácsi ellátásban részesülő­ket. Komoly indok lehet pl.: a drágább gyógyászati segéd­eszköz, a rendszeresen sze­dett, nyugati importból szár­mazó gyógyszer, a különle­ges diéta miatti többletki­adás, az egyedülállóknál a lakásfenntartás költségeinek növekedése, de számtalan más egyéni körülmény is. Célszerűnek tartja az irány­elv a szociális étkeztetés fejlesztését is. A napi egy­szeri főtt étel biztosítása el­engedhetetlen feltétele a rá­szorultak létfenntartásának.' Tovább kell fejleszteni a gyámügyi segélyezést is. A segélyezésre fordítható ösz- szeg növelésének célja az egészségtelen körül ménveta között élő, alacsony jövede­lemmel rendelkező, sokgyer­mekes, több gyermeket egye­dül nevelő, hátrányos hely­zetű családok életszínvonalá­nak megtartása, illetve le-' hető javítása. Dr. Sass Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom