Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-02 / 259. szám
1983. november 2., szerda ÉSZAK-MAGYARCRSZAG 5 Megyénk múltjából . szaza n lEiyékea 1810-ben Magda Pál, O „Magyar országnak és a határ őrző katonaság vidékinek leg újabb sia- tistikai és geographiai leirá. sa” címmel megjelent munkájában Zemplén vármegyéről írva, megjegyezte, hogy a vármegye sok és jó búzát terem, rozsot, árpát, zabot, kukoricát, mindenféle hüvelyes veteményt. Hegyalja híres szőlői pedig, amelyek hét mérföidnyire húzód, nak Tokajtól Újhelyig, világhírűvé tették Zemplén vármegyét. Ezen a gazdag földön aztán hihetetlen mértékű és mélységű sorstragédiák zajlottak. Az eddig feltárt adatok egyértelműen bizonyítják, hogy kevés olyan megye volt az országban, ahol a kivándorlás olyan méreteket öltött, mint Zemplén megyében. Magyarországnak ezen a részén még rosszabb volt a mezőgazdasági munkákból élők helyzete, mint bárhol az országban. Itt a íöldmíves-napszámos csak részben tudta mezőgazdasági munkákból megkeresni a kenyerét. Az egyetlen egy ideig biztosítottnak látszó jövedelmi forrós a szőlészet lett volna. Meg kell említenünk még a bányászatnál, a szesziparnál, az erdőmunkáknál található munkaalkalmakat, azonban ezek a termelési ágak jelentősen visszafejlődtek a XIX. század végére. Gondoljunk csak a filoxérapusztításra, amely meghúzta a vészharangot a magyar, s azon belül a hegyaljai szőlőművelés felett. Nem volt munkaalkalom, nem volt kereseti lehetőség. Nem véletlen tehát, hogy hatalmas kivándorlási hulláin csapott el az ország felett, amelynek következtében Zemplén megye egyes helyein nem lehetett napszámos munkást kapni. Az uradalmak a munka elvégzését más megyékből toborzott munkásokkal kísérelték megoldani. Ezeket a munkásokat aztán több hónapra szerződtették. Munkabérük a következőképpen alakult: A szerencsi járásban élelmezésen felül 5 hónapra 80—85 frt-ot, a bodrogközi járásban május 15— október 15-ig terjedő időre havonta 20 írt, 20 kg búzalisztet, 40 kg rozslisztet, 5 kg szalonnát, 4 liter ecetet, 2 kg sót, 5 kg húst, 5 liter babot, 4 liter pálinkát adtak. A homonnai járásban a konvenció mellett a munkások páronként és naponként 40 krajcárt kaptak. Az alábbi táblázat jól érzékelteti a napszómbérek átlagát Zemplén megyében, 1891—1895. között. Adataink csupán a férfi napszámra vonatkoznak, és azokat az adatokat gyűjtöttük ki, amelyek ellátás nélkül lettek fi. zetve: év tavasz nyár ősz tél fillérekből,! 1891 53 84 64 42 1892 54 87 62 46 1893 56 93 67 47 1894 54 88 64 48 1895 58 85 58 t 47 Ilyen napszámbérből megélni, családot eltartani, még csak időlegesen sem lehetett. Szükséges volt, hogy a nők és a gyermekek is kivegyék a részüket a munkából, s alkalmazásuk másrészt jól jött az uradalmaknak, hi- szep jóval alacsonyabb munkabérért foglalkoztatták a női és a gyermekmunkásokat. Különösen szembetűnő a gyermekmunkáért fizetett összeg csekélysége. Nem ritka, hogy 11—13 fillérért dolgoztatták a gyermekeket. Előfordult, számtalan példa bizonyíthatja, hogy 5—6 éves korukban már répaszedésre fogták a gyermekeket, 10— 12 éves korukban pedig ökrösfiúknak alkalmazták őket. . Nem érdektelen megvizsgálnunk, hogy akkor, amikor a napszámot élelmezés adása mellett fizették, ilyen címen milyen szolgáltatásokat adtak. Az adatok azt bizonyítják, hogy a tokaji járásban reggelire kenyeret, s szalonnát adtak, ebédre lfevest, főzeléket, vacsorára levest s kenyeret, s egyszer hetenként húst is adtak. A napi pálinkaadag 2—3 deci között volt meghatározva és ezt még akkor is adták, ha a munkások a munkát élelmezés adósa nélkül vállalták. Zemplén megyében az aratást 12—18 részért vállalták, a tavasziakat 12—14, az őszieket 13—18 részért vágták. Voltak gazdaságok, ahol májustól októberig szakmányo- sokat alkalmaztak 80 forint pénzfizetés és teljes ellátás mellett. Voltak olyan gazdaságok is, ahol 4—5 hónapra fogadtak fel munkásokat, ezek 1—1,10 forint napszámot kaptak. Az élelmezésről a munkásoknak maguknak kellett gondoskodniuk. Ugyanebben az időben egy ka- tasztrális hold szántásáért 3 —3,40 forintot fizettek. Sorolhatnánk az adatokat, amelyek egyértelműen tanúsíthatják, hogy a íöldmíves- napszámos réteg, általában mindazok, akik napszámosmunkából éltele, csupán szűkös megélhetési forrást találtak a mezőgazdasági munkákból. Vannak adatok, amelyek amellett tanúskodnak, hogy évi 88 munkanap volt, amelyet a mezőgazdasági napszámos vállalni tudott, mert nem volt munkaalkalom. A kivándorlás csak szelep volt, és nem megoldás. Szilvágyi Irén Őszi muÉa a földein Fotó: laczó József Borsodnádasd évéé a Imim A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói három héten keresztül, október 15-én, 22- én és 29-én, szombaton, kommunista műszakon vettek részt. A társadalmi munka során a vállalat 1345 dolgozója 3 millió 563 ezer forint termelési értéket állított elő. A kommunista műszakért kapott munkabérből a lemezgyári dolgozók a megyei véradóközpont építésére, az üzemi étkezde és a környező községek gyermekintézményeinek fejlesztésére fizettek be nagyobb összeget A pénz egy részéből a vállalat nyugdíjasait is támogatja a kollektíva. ... aki nem a mesében élt. még csak nem is egy „velőscsontos Krú- dy-novella” álomfigurájaként léte- zett, hanem fehér köpenyben, enyhén hajlott válltartással, fémkeretes szemüveggel (ami arcának tanáros szigort kölcsönzött) sürgölődött a vendégek között, olyan buzgalommal, hogy az ember arra gondolt: ilyen mégiscsak a mesében létezik ... Ba.ranovszlcy Ferencet, a miskolci Gyors étterem vezetőjét nemrégiben, mint nyugdíjast elbúcsúztatták, bár a pihenésnek még a gondolatát is elhessegeti magától. Magáról így mesél. Párizsban születtem, mert az apám vöröskatona volt a Kommün idején, majd a fehérterror elöl Franciaországba menekült. 1930-ban tértünk vissza és Ujpest-Rákospalotán telepedtünk le. Apám szűcsmester volt, ennek köszönhetem, hogy cukrásztanulóként beletanulgattam a szűcs szakmába is. Tulajdonképpen 1950-ig, amikor is leköltöztünk véglegesen Kazincbarcikára, ide-oda inogtam szakmák és foglalkozások között: voltam piccoló az Apollóban, majd dolgoztam az első magyarországi élelmezésügyi népbiztos, Vasa Zoltán mellett (akit a népnyelv Burgonyakirálynak hívott), mint élelmezésvezető, és három évig még a rendőrség kötelékében is nyo- mozóskodtam. — Miért jöttek Bareikára? — A feleségemet, mint szakszervezeti könyvtárost idehelyezték, én pedig az 1951-ben megalakult, beruházási vállalat élelmezési vezetője lettem. Borzasztó energiát adott az embernek az, hogy itt valami hőskorszakot, valami felejthetetlen építési időszakot élhetett és dolgozhatott végig. Úttörők voltunk mindnyájan. és nem humorizálok, ha azt mondom, köztük jómagam az élelmezésügy „apacsa". — Nehéz időszak volt? — Akkor még a szakma kiscipő* ben járt. Fészerekből csináltunk éttermeket. s fával tüzeltünk a tábori tűzhelyek alá, hogy a bányászok frissensülteket ehessenek. Nem voltak hűtőgépek sem, a darabos jég is szenzációnak számított, s a mai finnyás közönség ugyancsak elcsodálkozott volna azokon a lócás „éttermeken", ahol szálkával a fenekében állt föl a vendég... Ám az akkori vendégek a legkevésbé sem voltak finnyásak. Sisakos, lámpás, tetőtől talpig beöltözött, fáradt bányászok voltak, akiknek a kézmosási lehetőségét is körülményesen 1 udtuk megteremteni, s akik az eléjük rakott ételért roppant hálásak voltak, mert jól tudták: egyes élelmiszerek beszerzése nem számított éppen veszélytelennek. Kísérleteztem, s a legnagyobb sikert az jelezte. ha valami rohamtempóban elfogyott. A tardonai bányászkonyhákban én vezettem be országosan először a félkész ételeket, Ormosbányától Eöelényen keresztül, egészen Miskolcig árulták a félkész húslevest, tarhonyás húst, előre sütött tortákat, a bányászasszonyok legnagyobb örömére. És nemcsak az élelmiszerek beszerzése volt keserves, hanem egy nem italos ember, mint én (máig sem fogyasztok alkoholt) eleinte nehezen találta meg a hangot az akkori „közönséggel" is, hiszen Barcika építésére ide,seregiéit a fél ország. En akkor óriási emberismeretre tettem szert, amit 1964-tőL az isaszegi Csatában hasznosítottam kitűnően. ' — Hol...? — Az isaszegi Csata vendéglőben, amit a feleségemmel együtt lezül- lijtt kocsmaként vettünk át, s amiből 1975-ig olyan éttermet teremtettünk, amely messze földön híres lett a kulturális rendezvényeiről, s a fiataloknak nyújtott szórakozási lehetőségeiről. Megvívtam és megnyertem Isaszegen a csatát, s ugyanezt kellett később végigcsinálnom itt is, a tíz évvel ezelőtt még igencsak „jó hírű” Gyorsban ... — Mi ennek a titka? — Csak egy dolog. Mindig, mindent teljes szívvel és kitartással kell csinálni. Keresztény Gabriella Fórum a televízióban : epyek? A Magyar Televízió Gyermekosztálya pályaválasztási műsort szervez. Két alkalommal válaszolnak majd azokra a kérdésekre, amelyeket a nézők juttatnak el a műsor szerkesztőihez. Az első fórumot 1983. november 15-én sugározzák majd, s szakemberek válaszolnak a nézők kérdéseire. Bármely, a pályaválasztással kapcsolatos témában kérhetnek tanácsod az érdeklődők. A kérdéseiket egyébként levélben keli eljuttatni a műsor szerkesztőihez. A borítékra írják ráj Magyar Televízió, GyermekJ osztály, Budapest 1810. Feltétlenül írják rá a műsor cí-! mét is: Mi legyek? Tizenöt esztendő óta az iskolákban helyet kapott a honvédelmi ismeretek oktatása, azzal a céllal, hogy elősegítse a fiatalok helytállásra, áldozatkészségre, a haza iránti kötelességtudatra nevelését, egyszersmind, előkészítse a leendő katonaifja- kat a néphadseregünkben teljesítendő szolgálatra. Tapasztalataink szerint a pedagógusok többsége megyénkben is megbirkózik a honvédelmi oktatás-nevelés speciális feladataival. Ezek végrehajtásánál nincsenek magukra maradva. Néphadseregünktől és a Magyar Honvédelmi Szövetség szervezeteitől is évek óta jelentős segítséget kapnak. A megye felsőtagozatos iskoláit MHSZ-klubok patronálják, amelyek jelentős tárgyi és személyi feltételeket biztosítanak a feladatok végrehajtásához. E segítség eredményeként szinte minden általános iskolánkban működik honvédelmi (lövész) szakkör, amelyek MHSZ-aktivis- ták vagy hozzáértő pedagógusok irányításával tevékenykednek. E szakkörökön kívül 58 közlekedési szakkör is működik a megyében. Ezeket gépjármű-kirendeltségeink, motoros szakosztályaink patronálják. Ezek a szakkörök jelentős mértékben hozzájárulnak az általános iskolai tanulók közlekedési kultúrájának kialakításához, fejlesztéséhez. A 12 borsodi rádiósklub segítségével az iskolákban 16 rádiós szakkör működik, amelyek a tanulók jelentős részének későbbi továbbtanulási szándékát az elektrotechnikai szakterületek irányába orientálják. Külön említésre méltók a modellező szakkörök, amelyek munkájában évente I860 gyermek vesz részt. A modellezés — életkori sajátosságaiknak megfelelően — hatékonyan segíti a kisdiákok technikai,' politechnikai képzését. Az általános és középiskolákban egyébként 1970-tól honvédelmi felelős tanárok tévékenykednek. Szervezetszerű összefogásuk és rendszeres továbbképzésük segítése végett megyed, városi és járási szinten megalakullak a honvédelmi felelős munka- közösségek. A miskolci 3. sz. Szakközépiskola kezdeményezésére sorra alakulnak az MHSZ- klubok és a polgári védelmi szervek támogatásával megyénk középfokú tanintézeteiben a honvédelmi szaktantermek és kabinetek. Csupán a legutóbbi fél évben 14 ilyen tanterem létesült, a többi között a szerencsi gimnáziumban, Tokajban, Tisza-; kesziben, Megyaszón. Több községben, például Vattán, Kiesén, Tiszakarádon a pedagógusok és a tanulók je-j lentös társadalmi munkájá-j val MHSZ-löterek épültek.1 Ezek azt teszik lehetővé; hogy a tanulóifjúság elsajá-j títsa a honvédelmi sportág művelésének ismereteit. A miskolci Nehézipari Méz szaki Egyetemen és a megye két főiskoláján is jó irányú fejlődést tapasztaltunk az elmúlt években. A miskolci egyetemen „nagyüzemi” ve-j zetőség irányítására! három honvédelmi, egy-egy rádió« és modellező, a kazincbarcikai főiskolán egy-egy honvédelmi és rádiós, Sárospa-j falcon egy honvédelmi klub nyújt lehetőséget a hallgatóki honvédelmi nevelésének gítéséhez. Az MHSZ Miskolc rároH vezetősége az iskolákban mű4 ködő klubok nagy száma és a speciális terület sajátossá-j gai miatt 1982. őszén létre-j hozta az oktatási intézmé-j nyék „nagyüzemi” vezetőség get a honvédelmi munka eredményes szervezése ég végrehajtása érdekében. A fiatalok közül nem vesen hivatásuknak választják a katonai pályát Me-j gyénk középfokú tanintéze-i leiből az utóbbi három évbe« több százan jelentkeztek kaJ tonai főiskolára, tiszthelyeW. lesi iskolára. A honvédelmi nevelés nem szűkíthető le egyetlen rész-j területre, a szocialista nevelés szerves része, amelynek eredményeként sokoldalúan képzett, szellemileg és fizikailag fejlett fiatalok váH nak felnőttekké. Olyanok, akik — ha a szükség úgy hozza — a hazáért áldozatokra is készek. Fehérvári István százados, MHSZ megy« v titkárhelyettes Oefeieziitt 2 szírét 2 yaipi borvidéken A balatoni történelmi borvidék négy tájegységén — Badacsonyban, a Somló, a Szentgyörgyhegyen, valamint Balatonfüred—Csopak körzetében — befejeződött a szüret. A minőség javulása reményében a szőlőtermelők késleltették a szedést, a somJ lói gazdaságok, például október utolsó harmadára hagyj ták a szüret kezdetét. A kedvező időjárás és a kellő szóJ mű társadalmi segítő révén így is időben sikerült beta-i karítani a termést.
