Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
19S3. október 9., rasárnep CSZAK-MAGYARORSZÁG 5 SZÉLJEGYZETEK r . Szerződéses formában tevékenykedő kereskedelmi, vendéglátóipari egységekről gyűjtöttek tapasztalatokat miskolci népi ellenőrök. Rögtön hadd álljon itt: általában jó tapasztalatokat sikeredett összegyűjteni, eme vizsgálat, valamint a témával foglalkozó Miskolc városi-járási NEB legutóbbi ülésén elhangzottak alapján is megállapítható — ismételten —, hogy az új üzemeltetési formák beváltak, hasznosak. A jelentés, illetve a bizottsági ülés kapcsán némely megjegyzés a már említett, legfontosabb megállapításon kívül is papírra kívánkozik, Mani és meló Sokan úgy vélik, hogy az új üzemelési formák aranybányát jelentenek. Arról viszont nem tájékoztatják megfelelően a népeket, hogy a magasabb jövedelem nagy munka eredménye. Mert bizony a viszonylag nagy jövedelem ára az, hogy nincs szabadság, szabad idő, hanem csak a munka. Ha nem is szó szerint, de a lényegét tekintve ezt (is) fejtette ki a vizsgálat vezetője mindahányunk okulásaképpen. Hihető, logikus is. Hiszen a mani hoz meló kell, minél nagyobb a mani, annál nagyobb a meló, bár ebbe talán mégse merüljünk bele, mert lennének, akik ellenpéldával hozakodnának elő. Általában azonban a téléi elfogadható, különösen a vizsgálat által érintett miskolci kereskedelmi és vendéglátó egységekben. Tehát ne feledjük: nem aranybányáról van Szó, és igenis sok munkáról. A jelentésben olvasható: „Nehéz feladat volt információkat szerezni a vállalkozók, illetve a beosztott dolgozók keresetéről.” Ügyannyira nehéz lehetett, hogy erről egyetlen konkrétum sem olvasható, az ülésen sem volt hallható. Tehát, hogy mennyi is a jövedelem, végül is nem tudjuk. Talán nem is kell mindent tudnunk. Tudjuk ellenben, hogy néhányan időnek előtte szerződést bontanak (átlagban a vállalkozók 10 százaléka), vagy mert belefáradtak az egészbe, vagy mert — a NEB-ülésen volt róla szó — az idegenforgalmi szezonban már eleget kerestek, nem vállalják a téli pangást, és ezért a pangásért nem is hajlandók fizetni. Ugyancsak a jelentésben olvasható a másodosztályú üzletekkel kapcsolatosan, hogy- aszongya: „üzletenként és cikkenként változó, hogy minimális eltéréssel, vagy az eltérés maximumának kihasználásával értékesítenek az üzletek. Ez utóbbira példa a (hadd ne legyen itt, hogy melyik) büfé, melynek vezetője a maximális eltérés lehetőségét veszi igénybe." A diplomáciai nagykönyvekbe illő, csodás fogalmazás, miszerint a büfé vezetője (az áraknál, mert ugye ■ezekről van szó) a maximális eltérés lehetőségét veszi igénybe, magyarul nyilván azt jelenti, hogy a lehetséges legmagasabb áron adja az áruját, tehát itt a lehetséges legdrágábban vásárolunk. Melyikben, ugye? Azért sem lesz ideírva! Mármint azért nem lesz ideírva, mert szintén a jelentés szerint ennek a büfének a vezetője is azok közé tartozik, akik fizikai és idegi kimerültség miatt kénytelenek határidő előtt felbontani a szerződést. Kénytelenek, igen, így szerepel. Sok gond van hát az ilyen szerződéses üzlettel. Ne feledjük: nem aranybánya! Tehát: ha valamelyikük hosszú lejáratú kölcsönért fordul a bérből és fizetésből élőkhöz, adjunk neki jó szívvel. Várrom épül? Miként napjainkban minden, kereskedelmi témát taglaló fórumon, az említett bizottsági ülésen is szóba került a miskolci .Széchenyi út és a butikok. Ismeretes, hogy erről az útról, Miskolc belvárosából elköltözött néhány állami bolt és helyükbe szerződésesek vagy éppen magánszektorbéliek léptek. Gyakorta volt már erről szó a mi lapunkban is, feltehetően lesz is még. A bizottsági ülésen az egyik felszólaló elmondta, hogy a mindenféle csiricsárét kínáló boltokkal fokozatosan, következetesen elcsúfítjuk (csúfítottuk) a város főutcáját, lassan a Széchenyi út a giccsek kirakatává válik. A butikokról — természetesen — most is szó esett. Például: az Ady hídi, sokemeletes ház előtt megépült a butik és épül valami ... izé. Kövekből. Mintha kerítés, vagy szökőkút, vagy akármi, de épülne. Épülget- ne. Nyilvánvaló teljesen véletlen, hogy éppen azóta épülget az a valami, amióta a butik elkészült. Az ellenőrzési bizottság ülésén hangzott el az egyik lehetséges magyarázat. Eszerint-: a butikon történelmi név olvasható, mit az egri vár dicső napjai fényesítettek meg, azóta is fennen ragyog. Elképzelhető. hogy ennek kapcsán várromot építenek a butik mellé. IrkciSqatunW, firkáig a tünk Az ülés egyik résztvevője szimpatikus őszinteséggel szólt arról, hogy ő a kereskedelem pártján áll. Talán még szimpatiku- sabb lett volna, ha figyelembe véve, miszerint népi ellenőrzésről van szó, a vevők pártján állt volna, dehát mindenki ott áll, hol leghelyesebbnek tartja, amúgy meg az „audiatur et. altera pars” elve értelmében szükség is van a különböző felállásokra. Ráadásul az említett felszólaló beszélyé- böl az is kiderült (amit egyébként már régóta sejtünk), hogy mi, hírlapírók sem állunk mindig ott, ahol kellene, de legalábbis nem elég biztonságban állunk ott, vagy ilyesmi, mivel össze-összekeverünk dolgokat. Olvasott (e felszólaló) valahol valamit. Ez tény. Nem tudja hol, nem lehetett érteni pontosan, hogy mit, de az biztos, hogy az újságírók összekeverték az új üzemelési formákat, ezért (miért is?) a jelenlevő hírlapírók feje alaposan megmosatott a felszólaló által. Mostanában amúgy is nagyon divatos e* a forma, fogadjuk hát el: jogos is. De még valamit szintén el kell fogadni: nekünk vásárlóknak (tehát: vásárlóknak!) teljesen mindegy, hogy állami, szövetkezeti, maszek, szerződéses, gebines, vagy bármely más üzemeltetési boltban nem kapjuk meg, amit kérünk. Vagy vernek át bennünket istenesen. Nyugvó morál Nagyobb baj mindennél az, amit az egyik meghívott vendég rendkívül tömören ekként fogalmazóit: tapasztalata szerint az új üzemelési formák létezése óta semmit nem változott a kereskedelmi morál. Ugyanez a felszólaló a már korábbi felszólalásokban szereplő vásárlók könyvének üres lapjaira utalva mondta: azért nem írunk bele, mert nincs nagy bizalmunk a kereskedelemben. Attól tartunk, hogy a válaszokból — ha egyáltalán vannak — e mundér becsületének védelmét olvashatnék ki. Baj, hogy számos fórumon, például a nyugdíjasok pártalap- szervezetének ülésein a párt, a tanács, a népfront képviselője mellett nincs jelen a kereskedelem, a vendéglátás, holott az áruellátásról, a fogyasztók érdekvédelméről igen kemény dolgok hangzanak el, és így ezeket a kereskedelmi szervek nem első kézből hallják. E vélemény szerint tehát a kereskedelmi morál nem mozdul. Nyugszik. Priska Tibor A T A R H Á S ülök o Dominó presszóban, a kávémat kavargatom. Éppen innám, amikor odalép... oda tántorog egy torzonborz féríiú.- Meghívsz egy sörre . .. haver?- Magának mór nincs arra szüksége. Sajátos, csodálkozó-buta tekintettel próbál rám nézni, de annyira himbálózik, hogy ez csak ritkán sikerül.- Akkor. . . akkor fizess egy kólát — szólít lel mosolynak szánt vigyorral és mór leülni készülődik mellém — Ne haragudjon, várok valakit. üljön máshová — hárítom el az ismerkedési szándékot. — Oké, haver.., akkor adjál hét forintot. — Miért pont hetet? — Itt annyiba kerül egy kóla, haver - világosít fel a szomjas ifjú, — Magánál nincs annyi pénz? — Ha lenne, . . . akkor (öled tarhálnék? — bámul bárqvúon ír arcomba Ilyenkor egyesek felállnak és elmennek, mások megtagadják ezt a kis anyagi segítséget — engem meggyőzött az érv. Kotorászom a pénztárcámban, és kiveszek három darab kétforintost.- Csak hat forint' apróm van — mentegetőzöm. — Ne csináld ezt, haver, — háborodik (el - . . adj még egy forintot ‘Tudod - hajol hozzám bizalmasan - nem akarok koldulni . .. Az más! — fónagy — Nemzetközi barlangi mentési konferencia Aggteleken A feltételezés szerint a barlangban balesetet szenvedett kutotf segítségére sietnek a barlangi mentőszolgálat tagjai. Október 2-a és 8-a között rendezte meg a Magyar Természetbarát Szövetség és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat a VI. nemzetközi barlangi mentési konferenciát Aggteleken. Európából és a tengerentúlról húsz országból, közel száz szakember képviselte — többek között — a nemzetközi mentési szolgálatot kezdeményező belga, a lengyel, az olasz, a szovjet, az egyesült államokbeli, az osztrák, a csehszlovák, a nyugatnémet, az angol mentő- szolgálatot. Ezúttal a barlangi mentés korszerű módszereiről, eszközeiről, a balesetek megelőzéséről, a barlangi mentés orvosi problémáiról. a mentőszolgálatosok kiképzéséről és egyéb, a barlangi mentéssel kapcsolatos kérdésekről és gyakorlati módszerekről tanácskoztak a résztvevők. A konferencia keretében a magyar mentőszolgálat és több külföldi mentőcsoport tartott gyakorlati bemutatót kedden a Baradla-barlang bejárati sziklafalánál. A több mint hatvan méter magas, szinte meredek fal helyettesítette a feltételezett barlangi helyzetet. Az élénk színű munka- és védőruhás, a speciális felszereléssel ellátott magyar barlangi mentőszolgálat tagjai jól összehangolt, gyors, szakszerű, impozáns, úgynevezett társmentést mutattak be. A feltételezés szerint az egyik barlangkutató lezuhant a barlangba, sérüléseket szenvedett és a biztosítókötélen függött. A mentőcsoport egyik tagja minden esetben az orvos, aki a helyszínen elsősegélyben részesíti a sérültet, gondoskodik ellátásáról, mígnem a barlangból a sérültet kiemelik, és amíg a mentőkocsi — mint a bemutatón is — a helyszínre nem érkezik. A technikai csoportnak fontos feladata az, — többek között —, hogy nehéz körülmények között építse ki a villamos és telefonkábeleket, az ösz- szecsukható hordágyat lejuttassa, de még a szűk sziklarés fejtőkalapáccsal való kibővítése is órájuk vár. A legnehezebb mozzanat — — mint azt Csemavölgyi László, a nemzetközi barlangkutatási bizottság tagja, a magyar barlangi mentő- szolgálat technikai vezetője elmondotta — a hordágyra rögzített sérült kijuttatása a felszínre. A barlangmentők ilyenkor kézről kézre adják a hordágyat. A sérültet előzőleg izolációs fóliába burkolják. hogy a lehető legkevesebb hőt veszítse, láb- és fejvédő eszközzel látják el, hogy a szállítás során ne szenvedjen további sérülést. Az osztrák szakember egyszemélyes, úgynevezett eszközbemutatóját — némi irigykedéssel — megtapsolták a bemutató résztvevői és nézői. A szovjet barlangi mentő valóban veszélyes helyzetben mutatta meg jó felkészültségét. Az olasz barlangászok gyakorlata is elismerést váltott ki. A csehszlovák barlangmentőket Stribnyán István képviselte, aki a rozsnyói mentőcsoport vezetője. Elmondotta, hogy megállapodásra jutottak a magyar mentőszolgálat vezetőivel az együttműködésre. Bár a magyar barlangi mentőszolgálat öt óra alatt gépkocsival eljuthat a fővárosból ide. az Alsóhegy vidékére, sokkal rövidebb idő alatt helikopterrel. Riasztás esetén azonban Rozsnyóról szinte percek alatt a helyszínre érkezhet a mentőcsoport. A mentésnél a gyorsaság valóban életbevágó kérdés. Miért fontos a barlangkutatás, így a barlangi menté* is? Ma már — hangsúlyoz-, ták a szakértők —, nem öncélú sikerélményről, hobbiról van szó. Ismeretes, hogy a felszíni vizek nagy nésa® erősen szennyezett, így «I karsztok, a karsztvizek kutatásának, felmérésének, feH használásának egyre nagyobb a jelentősége a lakossági vízellátásban. A barlangkutatásban — fogalmaztak keményen — megszűnt a „sétálós időszak”; ma már minden lépésért meg kell dolgozni, járatokat kell kiépíteni, ezeket biztosítani kell egy-egy barlang feltárásához. Így nemcsak a barlangokban történt eltévedések esetén riaszthatják a szolgálatot, hanem a „profi” barlangkutatót esetleges baleseteinél is, amelyeket munkájuk során szenvednek el. A Magyar Vöröskereszt barlangi mentőszolgálata ezúttal is jó felkészültségről tett tanúbizonyságot, amit a külföldi szakemberek is nagyra értékelnek. Mint dr. Dénes György, a barlangi mentőszolgálat vezetője elmondotta, ennek alapja a jó kiképzés, a megfelelő felszerelés, amelynek egy részét — főleg a járműveket — a Vöröskereszt mellett a rendőrség biztosítja a számukra. A statisztikai adatok szerint az elmúlt években csökkent a barlangi balesetek száma, ami elsősorban a tudatos felvilágosító munkának köszönhető. A konferencia és a bemutató során szerzett tapasztalatokat feldolgozzák, összegzik, és nemcsak a barlangi mentőszolgálat számára t eszik „kötelező olvasmánnyá”, ha-j nem a barlangi túracsoport-> vezetők is sokat okulhatnak belőle. Mindenesetre a huszonöt fős barlangi mentők-: bői álló készenléti egység Budapesten, a megfelelő felszereléssel, valamint a tata-: bányai és a miskolci csoport szükség esetén, azonnal riasztható. Szöveg: Oravcc János Szintén feltételezés. A barlangi akna alján a mentőcsoport orvos tagja elsősegélyben részesíti a „sérültet". Kép: LiHCZÓ József 1
