Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-07 / 237. szám

©fctóber 7„ péntek ÉSZAK^HASYARORSZá© 4 Szobrok és élet _ T ibolddarócon, Kácsról is... r Miről »era beszéltünk ? Bi- :sonyára sok mindenről nem. De így is mindenről szó esett, ami egy — pontosab­ban két — falu életében nap, mint nap „megjelenik”. Pe­dig a témánk jól körbeha­tárolt volt: közművelődés ... Már csak a beszélgetés vé­gén jutott eszembe, amit előtte is tudni lehetett vol­na: egy település mindenna­pi életében nincs olyan tör­ténés, amit nem lehet össze­hozni a műveltség, a műve­lődés kérdéseivel, helyzeté­vel. Válogassunk tehát. Bár, szüret ideje lévén itt is, il­lőbb lenne talán a kifeje­zés : szemelgessünk ... A helyszín: Tibolddaróc, a mezőkövesdi járás közel két­ezer lelket számláló telepü­lése. A községi közös tanács elnöke Szabó Béla. (A társ­község Kács.) * Jó szüret van idén Tibold- darócon is. Néhány évvel ez­előtt — a téesz jóvoltából — nagyon sokan alakították meg a szakszövetkezetei, s azon a területen, ahol még szakemberek is a tőkék „ki­vágását” indítványozták — ma bő termés vár begyűjtés­re. Az elnök: „A szakszö­vetkezet megalakulása más téren is felpezsdülést ered­ményezett. Az emberek szak- könyveket kerestek és búj­tak, ezekről beszélgettek, ta­nácskoztak. Szóval tanultak, új ismeretekhez jutottak. Egyébként az agrárértelmi- ség is e ponton tudott, s tud ma is bekapcsolódni a köz­ség közművelődési életé­be”... * A szüret, még ha jó szív­vel várjuk is — munkával jár. És ha már munkáról szóltunk, meg kell mondani, hogy nem sok lehetőséget ta­lálnak a helyiek munkaal­kalomban. A termelőszövet­kezet kínálata mellett az asz- saonyoknak jut munkavég­zésre lehetőségük az idete­lepített varrodákban. Ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy sokan elmentek a fa­luból az utóbbi egy évtized­ben, akik otthon maradtok, azok ingáznak naponta vagy hetente, s az otthoni tenni­valók mellett (lásd például a szőlőt) kevés idejük és erejük marad „kultúrházba járni”... Az elnök: „Tíz év alatt több mint háromszázzal csök­kent a lakosság száma Ti­bolddarócon. A fiatalok munkahely után mentek, de csábított a városba köJtőnés­re a jobb ellátás reménye is. Sajnos, kevesen születnek a faluban, bár a téesz építő­ipari ágazata már vonzott vissza néhány fiatalt... Mindennek vonzata van a közművelődési munkában is. A korábban működött kis csoportok éppen azért „ve­getálnak”, mert nehéz az utánpótlás biztosítása ... * És már a „témánál” is va­gyunk. A nyáron Füzéren találkoztam a tibolddaróci téesz buszával, mondom hát az elnöknek, hogy a pávakö­rük legalább megvan még ... De nem sikerül felvidíta­nom : — Azok a kácsiak vol­tak ... Sajnos, a daróci kó­rus tavaly augusztus végén felbomlott, megszakadt a munka. Kevés volt a vállal­kozó ember, nem sikerült újakat beépíteni, az utánpót­lást biztosítani, pedig a té­esz és mi is megadtuk a le­hetséges támogatást a mű­ködéshez. Kacson éppen az a szép — ott ezren élnek —, hogy a pávakörben együtt vannak a legkülönbözőbb korosztályba tartozók, s még aki tanulni elkerül onnan, az is visszajár próbára, fel­lépésekre. — Volt itt Tibolddarócon egy országos hírnevet szer­zett úttörő beatzenekar is — vetem közbe... — Jól fogalmazott, nőért ez is csak volt, megszakadt a folyamatosság, itt sem si­került az utánpótlást bizto­sítani. Egyetértek a zenekar pedagógus vezetőjével abban, hogy ő csak olyan együttes­sel ál] ki, amelyik elismerést hoz, színvonalasan muzsikál, de sajnáljuk, hogy abbama­radt ez a munka __Más te­r ületeken is vannak gondja­ink, úgy jellemezhetném a jelent, hogy átmeneti helyzet van, még lesz egy szűk esz­tendőnk kulturális térem. Tudja, a művelődési házunk sincs a legjobb állapotban. Körülbelül másfél száz ember gyűlhet itt össze, ebben a száznál is több éves épület­ben, ami megérett a felújí­tásra. Sajnos, saját erőforrá­sunkból nem tudjuk helyre­hozni, pénz kellene ... He­tente négyszer van mozielő­adás, közepes látogatottság­gal, de ha már egy olyan szórakoztató műsort akarunk idehozni, amelyre igényt tar­tanak az itt élők, akkor nagy a gond: tízezer forintba ke­rül a műsor, s számolja ki, milyen belépődíjakat kell szedni, hogy ne legyen nagy ráfizetés ... Ezért is szeret­nénk a járási művelődési központtal „szervezkedni”, hogy olykor „juttatnának” nekünk is saját rendezvé­nyeikből. Kevés pénzből csak úgy lehet közművelődést csi­nálni, ha mocorgunk, próbál­kozunk. Mondtam már a mű­velődési ház vezetőjének, hogy nem harapjuk le a fe­jét, ha hoz néhány „köny- nyebb” műsort, aminek a be­vételéből komolyabb progra­mot rendez, ha ez utóbbi rá­fizetéses lesz is ... — És Kacson? — Ott még kisebb a mű­velődési terem, hetente há­romszor van játékfilmvetí­tés, ezen túl nehéz rendez­vényeket szervezni, műsoro­kat rendezni, az előbb mon­dottak miatt. * Kicsit eltévedtünk Tibold­darócon, a tanácsházát ke­resve. Éppen ott álltunk meg érdeklődni, ahol Kossuth mellszobra látható, meglehe­tősen szomorú állapotban. Gipsztöredékek hullanak, megette az idő ezt a szob­rot, szomorúan nézzük ... — Hisz abban, hogy meg lehet menteni? — kérdezem a tanácselnököt. — Nem hiszek benne, mu­szájból festettük be ... 1948- ban egy itteni rajztanár ké­szítette ezt a Kossuth-szob- rot, Kácsra pedig egy Pető- fi-portrét adományozott. Az is hasonló állapotban van. Hogy mi lesz? Azt mondha­tom, hogy nem marad a két falu szobor nélkül. Elkezdtük a tájékozódást, s a jelek sze­rint egy tibolddaróci szárma­zású, Pesten élő művész bronzból meg fogja csinálni a Kossuth- és a Petőfi-mell- szobrot. Persze, még sok mindent meg kell tárgyal­nunk ebben az ügyben. De bizakodunk... A jelen — fftwvd van a szobrokkal és van gond elég a közművelődési élet min­dennapjaiban is. A tanácsel­nök nem keseregve beszélt minderről. Mert nem a be­lenyugvás alapállásából ítéli meg a dolgokat. „Átmeneti állapot van” — mondta egy­szer. Az van az iskolában is. Most folyik a négytantermes | iskolai beruházás. A gyere- j kék szerteszét vannak jelen- I leg. Egy osztály éppen a ta­nácsháza épületében. Mikor búcsúztunk az elnöktől — éppen énekeltek ... Ténagy József Picasso olaj ágat tartó békegalambjának ormótlan (vagy inkább esetlen?) emberi lábai nőttek a francia grafikuscsoport miskolci kiállításának meg­hívóján: Bizarr párosítás, de nem annyira komikus, mint elgondolkoztató. Vagy inkább figyelemkeltő még­is __És arra ingerel, hogy b emenjünk a Miskolci Ga­lériába, hogy végignézzük a plakátokat, amelyek alá — segítő eligazításként — magyarul is odaírták a fel­iratok szövegét. Plakátkiállítás a Miskol­ci Galériában. Ritka ven­dég ez a műfaj a kiállító- termekben. A plakát az utca művészete. Más kér­dés, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen művé­szete van az utcának. De nem akarunk erről elmél­kedni, mint ahogyan sza­bályos kritikához sem érez­zük hivatottnak ezúttal magunkat. A Grapus e ki­állításáról első magyaror­szági bemutatkozásán kü­lönben is megjelentek a méltató, az elemző kriti­kák. Az anyagot, a Pécsi Galériának ajándékozta a csoport — s így került most bemutatásra Miskol­Grapus con. A kiállítást egyéb­ként október 5-én nyitotta meg Pinczehelyi Sándor, a Pécsi Galéria vezetője, grafikusművész, s az anya­got október 23-ig láthatják az érdeklődök. A franciául nem tudó, s a magyar szövegű aláírá­sokat el nem olvasó láto­gatónak is az első pilla­natban szembetűnik, a cso­port tagjai meghatározott körben, témában, igen markánsan megfogalmaz­ható ideológiával dolgoz­nak. Színházplakátok, kul­turális centrumok plakát­jai, s mindenekelőtt társa­dalmi mondanivalójú alko­tásokat hordozó plakátok azok, amelyek kezük alól kikerülnek. Árucikkeket reklámozó plakátokkal még véletlenül sem találkozha­tunk. Annál több olyannal, amely mozgósít egy-egy társadalmi harcra, egy-egy mozgalom mellett, mint például békemenet, vagy munkásmegmozdulás. A Grapus tagjainál a politi­ka és az alkotó tevékeny­ség szorosan ötvöződik — s ezt sikerült (ritka sze­rencse is ez!) a megalaku­lástól, 1970-től megőrizni­ük. A csoportot Pierre Ber­nard, Francois Miehe és Gérard Paris-Clavel alapí­totta — de sok művész dolgozott velük. Alkotásaik nem mindig egyértelműen vonzóak. De ami kétségtelen; meghök­kentsek, s nem hagyják hidegen a nézőt. Nyilván az utca emberét sem. Mun­kájuk alapeleme a humor, s azoknak az értékeknek a kifigurázása, amelyek a konszolidált polgári társa- oalom elkényelmesedésé­hez vezetnek. Technikai megoldásaik — bár nyil­vánvalóan a szükség is szülte azokat —, sajátos eljárások kidolgozására kényszerítették őket — s ezzel is alkotásaik hatás-r fokát emelték. Szuggesztívek — így le­hetne talán legtömöreb­ben jellemezni munkáikat. S egy-egy plakófról szólva ennél aligha lehet dicsé- rőbb jelzőt találni. Mert hiszen a plakát elsődleges célja, hogy hasson . .. (cs. a.) Ma este évadnyitó premier a színházban Daliás idők Mini mór n sreplembef 5-i hivotalos évadnyitói óta több alkalommal jeleztük, a Mis­kolci Nemzeti Színházban hi­vatalosan ma kezdődik oz évad, ma este lesz az 1983 -84-es idényt nyitó Daliás idők című új magyar darab ősbemutatója. Gáli József darabja történelmi játék, tra­gikus komédia, s azt az át­meneti kort idézi, amikor ha­zánk fokozatos felszabadítá­sa során égyes országrésze­ken mór szobádon élhettek az emberek, de központi ha­talom, központi irányítás hiá­nyában még nagyrészt helyi igényekből kiindulva, helyi­leg választott, vagy elfoga­dott vezetőkkel próbálták oz életet újraindítani. Az elő­adást Szőke István rendezte, s tegnap este az Egyetemi bérlet nézői már láthatták, óm a hivatalos bemutató a mai, amikor este hétkor kí­gyóinak a reflektorok. Ké­pünkön az előadás egyik je­lenetében Gáspár Tibor, Mi­hályi Győző, M. Szilágyi La­jos, Matus György és Milvi- usz Andrea. (Fotó: Jármoy) A múzeumi hónap kere­teben tegnap délelőtt a mis­kolci Herman Ottó Múzeum Papszer utcai kiállító épü­letében kiállítás nyílt, amely a múzeum numizmatikai gyűjteményéből mutat be igen jó válogatást. A Herman Ottó Múzeum a numizmatika minden ágát felölelően mintegy 40 000 darab érmet és egyéb e té­makörhöz tartozó műtárgyat mondhat magáénak. Így ter­mészetes, hogy a kiállító épület két legöregebb föld­szinti termében meghyílt kiállítás csak igen szűk kö­rű válogatást nyújthat e gazdag gyűjteményből. Sor­rendben az érdekesebb, rit­kább darabok, majd az em­lékérmek, pénzhelyettesítők, bárcák, jelvények, kitünte­tések sorakoznak az igen ötletes megoldású installá­cióban, amelyben minden érem mindkét oldala meg­tekinthető. Az ókori Görög­országtól kezdődően, Kis- Azsián, a kelta törzsek pén­zein, a római köztársaság, majd a római császárság pénzeinek bemutatásán át jutunk el Magyarország pén­zeihez, ahol Szent István ko­rától a XX. századig az ap­rópénzekből és a nagyobb alakú tallérokból látunk na­gyon értékes válogatást. Er­délyből negyvenkét tallér látható. A papírpénzek kö­zött ott vannak a szabad­ságharc, a Kossuth-emigrá- ció, a francia forradalom pénzei, valamint az 1860-as kibocsátású miskolci papír­pénzek tömegéből előkerült mezőkövesdi szükségpénz, il­letve pénztári utalvány. Kü­lönböző emlékérmek, polgá­ri és egyéb kitüntetések, testületi, iskolai jelvények sorjáznak a tárolókban, s a sort a XX. század jelen­tősebb politikai mozgalmai­nak jelvényei zárják. A kiállítás megnyitóján tegnap délelőtt dr. Szabad­falvi József, megyei múze­umigazgató köszöntötte a Délután a Herman Ottó Múzeum főépületében tudo­mányba tanácskozás szere­pelt a múzeumi hónap prog­ramjában, s azon dr. Gedai István Lengyel pénzek Ma­gyarországon a XVI—XVII. században, Szekeres Árpád Borsod-A baúj-Zemplén me­gye XVI—XVII. századi éremleletei és dr. Zsámboki László Pénzverészeti szak­emberképzés Magyarorszá­gon a XVIII. században címmel tartott előadást. A múzeum főépületében szokatlanul gazdag dénár­anyagot is tartalmazó nu­mizmatikai gyűjteményt ál­lítottak ki, amelyet október 23-án árverésre is bocsáta­nak. E gyűjtemény mintegy kilencszáz darabból áll. (bm) Szép szokás, hogy Miskolc város Tanácsa művelődés- ügyi osztálya, a Pedagógu­sok Szakszervezete városi bizottsága és a KISZ Mis­kolc városi Pedagógus Bi­zottsága ünnepélyes keretek között fogadja azokat a pe­dagógusokat — óvónőket, ta­nítókat, általános és közép­iskolai tanárokat, akik idén szerezték meg diplomáju­kat, s a város valamelyik oktatási, nevelési intézmé­nyében kezdik hivatásuk gyakorlását. Ebben a tanév­ben 140 friss diplomás pe­dagógus kezdte nevelői pá­lyáját a városban — őket hívták meg arra a beszélge­tésre, amelyet tegnap, októ­ber 6-án, délután 3 órai kez­dettel tartottak a I. kerületi tanács tanácstermében. A beszélgetésen, amelyen részt vettek a város párt-, állami és társadalmi szerve­zeteinek képviselői is dr. Környei László művelődés- ügyi osztályvezető tájékoz­tatta a pályakezdő fiatalo­kat a város oktatási és kul­turális intézményeinek hely­zetéről. Szólt azokról az el­várásokról is, amit az 53 ezer óvodás, a 25 ezer álta­lános iskolás és a 17 és fél ezer középiskolás oktatásá­ban, nevelésében a fiatalok­tól is elvár a város társa­dalma. Bányász Mónika, a peda­gógus KISZ-bizottság titká­ra az igen eredményesen működő ifjúsági mozgalom lehetőségeiről és munkájáról adott tájékoztatást a részt­vevőknek. Az iskolai KISZ- szervezetekben több mint 1200 KISZ-tag pedagógus dolgozik. Feladatuk elsősor­ban az ifjúsági mozgalom, az úttörőmozgalom és az isko­lai ifjúsági KlSZ-szerveze- tek segítése, de nagyon so­kat tesznek a pedagógusok Önképzéséért, élet- és mun­kakörülményeinek javításá­ért is. A tanácskozáson szó volt azokról a gondokról is, amit a pályakezdés jelent a fiatal tanítóknak, tanárok­nak. üvasi iiépftonlnajick megjelenteket, majd dr. Ge­dai István, a Magyar Nem­zeti Múzeum osztályvezető­je tartott megnyitót, s ab­ban többek között a miskol­ci múzeum igen nagy értékű numizmatikai munkásságát, az egykori igazgató, Leszih Andor gyűjtőtevékenységét emelte ki. Külön méltatta Szekeres Árpád gyűjtemény­kezelő értékes munkáját. (Szekeres, valamint Valent Ede és Kamarás Jenő ren­dezte a kiállítást, amiért ne­vüket dicséröleg kell felje­gyezni. Ivetten közülük — Szekeres és Valent — a hét elején vették át a sokoldalú munkásságukat elismerő mi­niszteri kitüntetést.) A meg­nyitó után Szekeres Árpád tartott tárlatvezetést. (Folytatás az 1. oldalról) érdeklődésre számít az ér­telmiségi ankét. Műszakiak, művészek, pedagógusok, or­vosok váltanak itt szót a közéletiségről. Jelen lesznek az ankéton a város kulturá­lis és tudományos életének vezetői is. A kertészkedőknek hasz­nos tanácsokat ad 26-án este egy olyan kertész, aki nem szákkönyvekből, hanem több évtizedes saját tapasztalatai­ból tanult meg szép zöldsé­get és gyümölcsöt termelni. A 3. sz. Általános Iskolá­ban a Miskolci Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt 27- én. Aznap egy előadás is elhangzik az Avas régmúlt­járól és jövőjéről. Bárki megkérdezheti, mit tervez­nek a még üres telkekre, merre, hogyan fejlődik to­vább a városrész. Október 29-én népfront­bállal zárulnak az avasi népfrontnapok. A Ködmön Formáeiós Tánccsoport nyit­ja meg a láncot, majd a Miskolci Nemzeti Színház művészei adnak műsort az Ifjúság étteremben. A szí­nészek fellépti díjukat a miskolci vértranszfúziós ál­lomás építésére ajánlják fel. E gazdag program önkén­tes szervezői sikert remél­nek az Avason. A sikertől pedig azt váriák. hogy más városrészek, sőt más váro­sok lakói is követik majd példájukat, egyszóval.., hogy hagyományt teremtenek — minden résztvevő hasznára. L gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom