Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-30 / 257. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 _ 1983. október 30., vasárnap Pesti vendégekkel Színházi nap Új helyen A sátoraljaújhelyiek látták először Czakó Gábor Disznójáték című komédiáját színpadon. A budapesti József Attila Színház bemutatójának egy jelenetében Tolnai Miklóst, Szabó Évát, Kránitz Lajost és Harkányi Ödönt látjuk. — Jó-e színésznek lenni? Rendezni jobb — vagy játszani ? Káldi Nóra hogyan lett színész? Mikor mutatják be Káló Flórián legújabb színdarabját? Milyen a színész magánélete? Hogy tetszik az újhelyi színházterem és a színpad? Iglódi István szennt mi a különbség a Nemzeti Színház és a József Attila Színház között, hol érezte magát jobban? Mi a titka a színészi átváltozásnak? Hogyan lehet délután, például, gyilkost játszani — este meg hőst? ... És így tovább sorjáznak a kérdések, közbevetések, így folyt a valódi beszélgetés a sátoraljaújhelyi művelődési központ egyik kamaratermében. A kérdezők között volt tízéves kislány és ötven körüli férfi is. A vendégek mind ismert művészek: Igló- di,f István rendező, Káldi Nóra, Martin Márta, Fehér Anna, Káló Flórián színművészek, Valamennyien a budapesti József Attila Színház tagjai; egyben — a színészek — szereplői is a Maár Gyula rerúdézte Gázláng című bűnügyi történetnek. Ez az előadás csak este nyolc órakor kezdődött a széppé felújított színházteremben, így a kora délutáni órákban szakítottak időt a „messziről jött” művészek, hogy leüljenek egy kicsit elbeszélgetni az újhelyi színházbarátokkal. A válaszadások közben nemegyszer hivatkoztak 'a velük érkezett kollégákra, akik már az öltözőkben készülődtek, a színpaddal ismerkedtek; a „másik stáb” ugyanis már délután 5 órakor színpadra szólít tatott: ekkor kezdődött meg a Czakó Gábor Disznójáték című komédiájának bemutatója Iglódi István rendezésében. A „bemutató” ezúttal igazán ideillő kifejezés, hiszen ezt a játékot— mint azt <a délutáni beszélgetés során a rendező elmondta — közönABványerdő nyomán megszinesedett homlokzatok, csodálkozó, vitatkozó emberek: ismerős talán a kép a miskolci Széchenyi utcán megfordulóknak. Van, akinek tetszik a felújítások nyomán kiszínezett házsor, mások kárhoztatják a tervezőt, kivitelezőt. Az épületek felújítása persze még javában tart, s egy-egy szomszédos épület új színe teljesen megváltoztathatja az eddig elkészült épületek színhatását. Ezért most csak arról kérdeztük Nagy Sándort, a Miskolci I ngatlankezelő Vállalat főmérnökét, hogyan, milyen tervek alapján festik a miskolci főutcát? Mint elmondta, a házak színezését hosszas előkészítő munka előzte meg. Ügynevezett fotometriai eljárással pontos képet készítettek a tervezők az utca homlokzatéról. Azoknak a házaknak ség még nem látta. (A budapesti premier november 11-én lesz. A szerk. megj.) — Nem újdonság már, hogy premier előtt más színház is, a rendező közönség elé viszi a darabot — mondotta Igló- di. — Ez nagyon fontos, mert a próbák vége felé nem mindig sikerül kívülállónak maradni, s a közönség reakciója lehet segítségre abban, hogy még premier előtt „javítani” lehessen. Ennek ellenére, nem „próbaszintű” előadást hoztunk Üjhelyre, de ezt majd meglátják... Nos, az előadás után igazolni lehet a rendező szavait, a játékban valamennyi színész előadás-mértékkel játszott. A szünetben egy néző meg is jegyezte: „Kiválóak a színészek, de ez a darab lehetne jobb is" ... Mindenesetre az előadás végén az újhelyi közönség hosszan tartó, mondhatni ^premiertaps- sal" köszöntötte a színészeket: Harkányi Ödönt, Kránitz Lajost, Tolnai Miklóst, Szabó Évát és Málnai Zsuzsát. Amikor a délutáni előadásra ballagtam egy ismerőssel, megjegyezte, hogy „elképzelhető, kevesen lesznek a nézőtéren ... Egymást érték mostanában a színházi előadások, ma is a többség az estire készül” ... Nos, az ötszáz személyes színházteremben a budapestiek két előadását körülbelül 700-an nézték meg. Vagyis: a sátoraljaújhelyiekben továbbra is él az évekig tartó felújítás ideje alatt felgyülemlett „színházvágy“. A József Attila Színház csütörtöki, egynapos jelenléte tovább gazdagította, erősítette az „élő színházzal“ váló találkozás-igényt. / S itt, Üj helyen: minden tzáriházi előadás előtt .fanfárok köszöntik a közönséget, a játszókat... Szöveg: Ténagy József Fotó: Lmzó József az esetében, ahol ievéttán anyag rendelkezésre állt, ott az eredeti színt figyelembe véve döntöttek az épület új színezéséről. A színtervet egyébként — az ingatlankezelő és a városi tanács szakemberei véleményének figyelembevételével — az Északterv munkatársai készítették. Ahol levéltári anyagot nem sikerült találniuk, ott az épület jellegének leginkább megfelelő színt igyekeztek választani. És természetesen figyelembe kellett venni az össz-szín hatást, vagyis ügyelni kellett arra, hogy milyen színek kerülnek egymás szomszédságába. November 3-tól: Szovjet filmek fesztiválja ’83 Az immár több mint három évtizedes hagyományoknak megfelelően, november elején ismét megkezdődik hazánkban a szovjet filmek fesztiválja. Borsod megyében az, idei rendezvénysorozat szervezője és rendezője a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ, valamint a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat. A fesztivál borsodi nyitó- ünnepségét november 3-án 16 órakor tartják Miskolcon, a Hevesy Iván Filmklubban. Itt Gépelné Tóth Rózsa, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese mond megnyitót, majd Benedek Miklós filmkritikus és Csorna Béla, a MOKÉP főosztályvezetője tart tájékoztató előadást, s díszelőadásban mutatják be a fesztivál egyik vezető filmjét, Julij Rajzman, a szovjet filmművészet kiemelkedő személyisége Magánélet című új alkotását. Az elkövetkező napokban és hetekben számos kiemelt rendezvény lesz Miskolcon és a megyében, s természetesen több új és korábbi szovjet film kerül megye- szerte bemutatásra. Többek között Leninvárosban, Kazincbarcikán és Miskolcon több helyen lesznek új bemutatók, különböző előadások, ankétok, több helyen találkozik a közönséggel Ivan Ivanovics Behun, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának osztályvezetője, valamint több gyermekprogram is várja a legifjabb miskolci mozi látogatókat. A záróünnepséget december hó 2-án Sátoraljaújhelyen rendezik, egybekapcsolva a város felszabadulásának évfordulójával. Csokonai Vitéz Mihály Balassi mellett Petőfiig a legnagyobb magyar lírikus. A debreceni és a sárospataki kollégium növendéke volt, lelkésznek készült. Fiatalon kezdett verselni. Rendkívül olvasott volt Lírájának legbecsesebb darabjai a Lfila- dak>k. Komáromban ismerkedett meg Vajda Júliával, «sgy ottani kereskedő lányával. Szerelmes kitt a kedves, szép lányba. A «nu» lem története szomorú, mert mire a költő állást szerzet> — a csurgói gimnázium tanár* lett —, hogy megnőeöS- bessen, akkor már Lilla a más menyasszonya lett. Csokonai a Lillához írott dalokat összegyűjtötte, egy kötetet állított össze belőlük. A valóságban, életnagyságban persze előfordul, hogy más hatást nyújt az épület új színű homlokzata, mint azt a színterv alapján vélték volna. Ilyenkor, ha mód van rá, igazítanak a színen. Megesik az is, hogy nem áll rendelkezésre a ' kívánt színezőanyag. Bár hazai gyártmányú, Budalakk festékkel dolgoznak, a kívánt árnyalatokat jó előre meg kell rendelni. A gyártó igyekszik a kívánságokat mielőbb teljesíteni, ám ha nem készül el időre a kívánt színű festék, olyankor a rendelkezésre állók közül kell választani, s ebből keverni, a lehetőségekhez képest olyan K opogtat a november az ajtón. És rövidesen kopogtatnak a gyerek- csapatok is — képletesen — az üzemek kapuján. Azután — már nem képletesen, hanem valóságosan — végigkopognak a műhelyeken is, körbefognak egy-egy esztergapadot, másfajta gépeket, s több-kevesebb figyelemmel, türelemmel végighallgatják azokat a magyarázatokat is, amelyőkkel a vendéglátók „traktálják” őket egyes szakmák szépségeiről, hasznosságáról, s azokról a lehetőségekről, amelyek ott náluk várják a fiatalokat. November — meggyökere- sedetten — pályaválasztási hónap. S a pályáválasztási hónap programjához hozzátartoznak a megszaporodó üzemlátogatások. Ilyenkor — mondaná az újságíró némi malíciával — illik szervezni is, fogadni is diákcsoportokat. A dolog persze érthető és magyarázható — az útra készülődő korosztály még előtte áll a döntésnek, még fontolgat és latolgat, még semmi sem dőlt el, még ' a család sem döntött el semmit A legtöbbj gyerek és a legtöbb család teljességgél bizonytalan abban, hogy merre is vegye útját a gyerek. Kereskedni ilyenkor lehet még, kedvet ébreszteni, kíváncsiságot élesztgetni. Sok üzemben bizony az elmúlt években meg kellett tanulni örülni annak is, ha száz meg száz gyerekből 1— 2, ilyen látogatáson kap kedvet a körbemutogatott szakmára. Persze nem az autószerelés vagy a műsze- részség kíván ilyen „kirakatpolitikát”, oda mindig van kellő számú jelentkező. Nem őket kell elmarasztalni érte persze. De azért elgondolkodni érdemes rajta, vajon a miért kérdésre — hogy miért éppen ez, s nem egy másik szakmára Költészete szereim] nyíl vámolásának akart maradandó emléket állítani. A Lilla-per címmel érdekes helytörténeti kiadvány jelent meg Komárom megyében. Szerzője dr. Feren- czy Miklós almásiieszmélyi körzeti orvos, Csokonai és Vajda Júlia életének lelkes kutatója. A 15 oldalnyi szöveg és negyven oldalnyi kép .Vajda Júlia — Csokonai Lillája — életének dokumentumait közli. A könyv központi témája az a 80 évig tartó per, amelyet Vajda Júlia folytatott fiérje halála után, annak örökségére igényt tartó rokonaival A szerző hiteles dokumentumokat tár fel, enedetí forrásokat idéz levelekből, periratokból, kutatók munkái bóL sefnt, amely harmónikusan illeszkedik a már felújított házak együtteséhez. * Egyik neves írónk óva intette hajdan a kritikusokat: tárcaregényt (mondhatni, folytatásos regényt) addig ne bíráljanak, míg a mű be nem fejeződött. Mindez igaz lehet ebben az esetben is. Annyi viszont megállapítható: a piszkosszürke, monoton főutca mindenképp kellemesebb külsőt kap a falak színezésével, ha a színválasztással helyenként vitatkozni is lehet. («send«*) A Lilla-per „fáj a foga”? — mintha túlságosan sokszor lenne válasz a kereset. A nagy pénz. A szakma szépségéről vagy éppen árnyoldaláról miért oly kevés az ismeret?! S hogy miért van az, hogy egyikről csak a jót, s másikról csak a rosszat viszi a fáma? Holott nincs olyan pálya, nincs olyan munka, amelyben ne lelne gyönyörűséget, aki szívvel, kedvvel, jól csinálja, de nincs olyan se, ymely megkímélné az embert nehéz pillanatoktól. Aligha lehet egymondatos választ fogalmazni erre az élet felvetette gondra, legfeljebb okokat lehetne hosszan sorolni. Olyasféléket, hogy a társadalmi értékítélet nem kapcsolódik szorosan a valóságos társadalmi hasznossághoz, hogy a munka rangja és becsülete nem kapja meg mindig az egyértelmű elismerést; hogy olykor sznob előítéletek, kivagyiság is vezeti a szülői gondolatokat; hogy a szülők elfogultan ítélik meg gyerekeik képességeit és készségeit, s hogy bizony a pályairányítás sem kifogástalan még, bármennyit is lépett előre az elmúlt években. Mert hogy lépett, az kétségtelen, hogy igyekszik-tö- rekszik az iskola — lehetőségein belül — jól egyengetni a gyerekek útját, sorsát, azt azért nehéz elvitatni. Azt is persze, hogy jobban is lehetne csinálni! De ezúttal nem az iskolai pályairányításról szeretnénk sz.ólni. Merthogy mindaddig feszítő gond a „mi legyen a gyerekkel?”, amíg ez elsősorban iskolai kérdés, az alighanem biztos. Mondhatnánk úgy is; az iskolának kicsi a hatásköre ahhoz, hogy egyedül jól csinálja a pályairányítást. Család és társadalmi háttér nélkül legfeljebb araszolva érhet el eredményeket De luit nem tétlenkedik az a másik oldal sem — mondhatnánk. Ami igaz is. Az újságíró szerencséje vagy szerencsétlensége, hogy ha tíz keze lenne, sem tudná megszámolni rajtuk, az elmúlt években hány üzemlátogatáson szegődött gyerekek mellé! De éppen ezért vannak tapasztalatai is. Többek között arról, hogy az üzemeket saját helyzetük is kényszeríti a próbálkozásra, a szives „vendéglátásra”. Minél nemszeretemebb szakmái' vannak, annál több üzemlátogatást szervez. Többöl nagyobb az esély. És nemcsak úgy több a több, hogy öt helyett tíz alkalommal fogad érdeklődő csoportokat. Ügy is, hogy mindent megmutat, hogy mindenről beszél... Tudnivaló — ha sok szakmában hiányzik a munkáskéz, az bizony kutyaszorító az üzemnek. Kényszerből cselekszik, amikor végül is nem rangsorol. Meg azután úgyis mondják mindig, akinek van kérdése, tegye fel... Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, kevés a kérdés. Utólag már kevés. Ott az üzemcsarnokban vagy a tanműhelyben, a gép mellett, ott inkább ... K opogtat a november. Sorra-rendre felkerekednek a nyolcadikosok. Még van idő átgondolni, hogy mi az, amivel ez újkori népvándorlás részeseit igazán jó, hasznos fogadni. . Ami nemcsak , az „ezt tettem” statisztikájának számait növeli, hanem mindenkinek hasznos, értelmes, segítő információt juttat. Ami a bizonytalankodó gyereknek is segít, de hoz az üzem „konyhájára is”. Ügy, . hogy az egyiknek értelmes, szép, jó szakmát kínál, a másiknak pedig dolgos, szorgos, jó szakmunkást szerez. Csutorás Annamária Szellemi termékek Évente., több mint egymil- Kárd forint értékű szellemi terméket exportálunk 55 országba. Zömében, tervdokumentációt, műszaki tanácsadást, de jelentős a licencek, szabadalmak, kutatások hányada is. Exportált termékeink köre változatos. Tervezünk vegyigyárat, komplett távvezeték-rendszert. Egy új magyar gyógyszer gyártását kezdik el rövidesen Venezuelában magyar licenc alapján. Az Antacid Retard alkalmas arra, hogy gyo- morsav-közömbösítő hatását hosszabb időben, nagymértékben elnyújtottan és szabályozott módon fejtse ki. A szabadalom készítői a Semmelweis Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti intézetének dolgozói. A termékre szabadalmat adtak ki az Egyesült Államokban, Angliában, Kanadában, Ausztráliában. >
