Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄQ A 1983, ekteSer 2?,, siombot „Saját örömükre, a köz javára” Zempléni táncok o „i*og7*któr r A legjelesebb falusi ürme-' pek előtt tapasztalható az a közbuzgalom, amelynek jeleivel ezen a héten Cigán- don találkozni lehetett. Üzenetek, várakozás, ievélindí- tások, készülődés... Jeles ünnepe volt tegnap, október 2S-án a bodrogközi nagyközségnek: az életrehívas, a megszületés 20. évfordulóját ünnepelte a gycrmektánccso- port. Ünnepelte? Esetleg pontosabb lenne így monda- | ni: őket• ünnepelte a műve- j lödesi házat zsúfolásig meg- i töltő közönség; a szülők, a j pajtások, az ismerősök, a i helyi érdeklődők mellett a i járásból és a meg távolabbi í vidékekről érkezett vendé- 1 gek csoportja. i — Az elismerésünk most azoknak szól, akik a népi hagyományok, a népművé- : szét ápolásával és űjraalko- : iásával hozzájárulnák népinemzeti kultúránk fejlődéséhez. Öröm számunkra, hogy Cigándon jó érzékkel, nagy hozzáértéssel teszik mindezt. Különösen figyelnek az ifjúságra, körültekintően, türelemmel reális, elérhető követelményeket állítanak eléjük, étitelmes programot kínálnak, amelyben jól megfér az értelmet foglalkoztató ismeret és az érzelmeket is mozgósító művészet — ezeket a gondolatokat Iski Ildikó, a sátoraljaújhelyi járási hivatal közművelődési felügyelője mondotta bevezető, az együttest köszöntő és tevékenységét méltató beszédében. A támogatással, a segítőkészséggel — mint azt Nagy István pedagógus, a csoport vezetője mondotta — eddig sem volt baj: a nagyközségi tanács, az áfész, a, téesz, a járási hivatal, a megyei tanács sohasem zárkózott el tr segítség elől. Bizonyos, hogy ez is hozzájárult a ei- gándi Zemplén gyermek - tánccsoport fényes sikerekben gazdag működéséhez. Csak néhány „állomás” a fellépésekből, sikerekből: Ohridi fesztivál (1971); „Európa öröme” fesztivál Belg- rá.dban (1975); csehszlovákiai vendégszereplés (1976); pemulatkozás a havannai VIT-cn (1079)... és az elmúlt évben a törökországi nemzetközi gyermektánc-fesztiválon kiérdemelték á török miniszterelnök aranyplakettjét... Ez utóbbi a gazdag kiállítási anyag egyik „legbüszkébb darabja”... „A cigándi gyermekcsoport — mint azt Nagy István művészeti vezető szavaiból tudjuk — elsősorban a falu gazdag . örökségéből merített. Gyűjti és feldolgozza az elődök játékait, táncait s ezeket továbbadja. Ezenkívül más vidékek táncos anyagát is elsajátítja, műsorán az ország szinte valamennyi jelentős néprajzi tájegységének anyaga szerepel.” Ez utóbbit a tegnapi közönség is láthatta; kalocsai, sárközi, rábaközi, széki táncokat is bemutatott a 70 tagú gyermekcsoport, amelyben 6—14 éves fiúk és lányok munkálkodnak „a köz javára és saját örömükre”. Kedves színfoltja volt a tegnapi ünnepnek a volt tagok bemutatkozása és a hagyományőrző idős táncosok fellépése; így, együtt több mint százan dobogtatták meg a színpadi padlót, s nem kevésbé a jelenlevők szívét. Sugárzó örömünnepben... A járási és a megyei szervek képviselői nevében — jelen volt többek között Skapinyecz Gyula, a Sátoraljaújhelyi városi-járási Párt- bizottság első titkára és Vav- rek István, a járási hivatal elnöke is — Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a jubiláló együttest és bejelentette: a művelődési miniszter a cigándi gyermekcsoport, eddigi munkáját a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel ismeri el; ezt a kitüntetést vehette át Hemes Ferenc, a nagyközségi tanács elnöke is; Nagy István művészeti vezető a megyei tanács nívó- , diját, kapta még; a pénzjutalomban részesülők között volt Téglás Dezső zenei vezető és Patkós Csaba, mű- velődésiház-igazgató. Köszönt jük valamennyinket... Szöveg: Ténagy József Fotó: Laczö József A Magyar Kórházszövetség IV. kongresszusa Miskolcon (Folytatás as 1. oldalról) egyik legjobb és leghatékonyabb társaság a kórházszövetség. Örömmel hallottuk tőle, hogy azért került sor Miskolcon a IV. kongresz- szusra, mert a szocialista egészségügyi ellátás egyik legjobb hazai modellje a borsodi. Ezt követően ismét dr. Aczél György emelkedett szólásra, s oklevelet nyújtott ót dr. Warner Schmincke professzornak, az NDK Kórházszövetség elnökének, aki egyben a Nemzetközi Kórházszövetség alelnöke. Az oklevéllel a Magyar Kórház- szövetség tiszteletbeli tagjává fogadták. Ez volt az első alkalom, hogy külföldi tagot iktatott sorai közé a szövetség. Dr. Werner Sóhmincke, aki a drezdai orvosi akadémia társadalomegészségügyi professzora, meleg szavakkal köszönte meg a kitüntető oklevelet, s azt, hogy részt vehet ezen a kongresszuson. Utalt az NDK-beli és a magyar szövetség közti hagyományos jó kapcsolatra, amelynek során mór eddig is sok hasznos nemzetközi tapasztalatcsere történt. Túl a tudományos* szakmai eszmecseréken, nagyra értékelté azokat az emberi, baráti kapcsolatokat, melyek kialakultak. A kórházszövetség tagjai — több kötetben — írásban kapták meg előzetesen az előadások szövegét. Itt a kongresszuson csak rövid vitaindítókra kerül sor s fő témákról, s így bőséges idő marad arra, hogy többen kifejtsék észrevételeiket, tapasztalataikat a témákkal kapcsolatosan. A fő referátumot — '_A kórház-rendelőintézeti egység terén elért eredmények” címem — dr. Aczél György, dr. Mányi Géza és dr. MajA MAPUM Héps®erS-T<*do many os és Oktatófilm Stúdiójának rövidfiimjei rendszeresen szerepelnek a filmszínházak műsorán. Bár a stúdió elsősorban ezek gyártására rendezkedett ' be, minden évben készül néhány egész estés produkció is. • Közülük az év végén matatják be Péterffy András rendező Holtpont című munkáját, amely az alkoholizmussal foglalkozik, és azokat az emberi sorsfordulókat keresi, amelyek kisiklást okoznak, s „holtpontra” juttatják az embert és családját. A jövő év egyik legnagyobb vállalkozása Körösi Csorna Sándor születésének 200, évfordulójával kapcsolatos. Neményi Ferenc rendező-operatőr és stábja Indiában végigjárja azt az útvonalat, amelyen nagy hazánkfia haladt. A film elkészítése rendkívüli nehézségekkel jár, mert a környezeti és időjárási viszonyok, a Himalája magashegységi klímája komoly erőfeszítést kivan. A stúdió tervei között ssse- repel Fekete István Lutra című regényének filmrevite- le is: a könyvből Hars Mihály irt forgatókönyvet és ő a film rendezője is. A rendkívül munkaigényes produkció a tervek szerint három év alatt készül el. Jelenleg a díszletek építése és a „főszereplők”, a vidrák — keresése és beszerzése van napirenden. A költséges film anyagi fedezetének nagyobb részét a filmforgalmazó MOK ÉP Vállalta. A stúdió egyik stábja jelenleg az Egyesült Államokban forgat... Két magyar tudósról, a 90 éves Szent* Györgyi Albertról és a százer A lajos készítették, amelyhez dr. Aczél György fűzött rövid szóbeli kiegészítést. Elmondotta, hogy a tanácskozáson nem általában az integrációról lesz szó, hanem azon belül a kórház-rendelőintézeti egység fogalmáról, mint egy kapcsolatrendszerről az integráción belül. Többek között kitért az egészségügyi ellátás anyagi oldalára. Ahol több a pénz, jól felszerelt kórház .van, ott könnyebb a munka, de a jó anyagi körülmények nem feltételezik törvényszerűen a jobb munkát is. Lehet jól dolgozni szerényebb körülmények között is, és lehet rosszul a korszerű kórházban. Az országban kevés új kórház épült, jelenleg a rekonstrukciókra van lehetőség, s ennek eloszlását is jól kell megszervezni. A teljes integráció az lenne, amikor nem a kóriiáz és rendelőintézet, hanem az egyes szakmák különülnének ei. Egy kézben lenne például a sebészet, vagy a belgyógyászat a járóbetegtői a kórházi ágyig. Ez azonban még a távlati jövő, de kívánatos jövő, amelyben nem lesz különbség rendelőintézeti és kórházi orvos között. Az első és második téma vitájára pénteken délután került sor. Ma, szombaton harmadik témaként szerepel: „Gazdasági, műszaki, bér- és munkaügyi egység a kórház- rendelőintézelben'’, ezt követően „Az igazgatás-szervezés eredményei az integráció bevezetése óta”, majd ..Vélemények a kórház-rendelő- intézeti egységről” című előadásokat vitatják meg. Ma délután x közgyűlés vezetöségválasztásra ül ösz- sze. Holnap, vasárnap a vendégek néhány egészségügyi intézetet látogatnak meg Miskolcon. mitásteehmlca artyjánafc nevezett, 1957-ben elhunyt Neumann Jánosról készítenek filmet. Dénes Gábor rendező és Péterffy András operatőr a tudósok munkájának gyakorlati eredményeit mutatják be. Mindkét film a jövő év első felében készül el. Lopok és érdeklődők. (Folytatás az 1. oldalról) Hírlapiroda igazgatója köszöntötte, majd Nagy Zoltán, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára szóit az írott szó, a nyomtatott sajtó növekvő jelentőségéről. Az érdeklődéssel együtt fokozottan no a sajtó felelőssége, hiszen az elmúlt 33 év alatt — ennyi idő óla látja el a Magyar Posta a hírlapterjesztés feladatát •— évi 340 millióról 1 milliárd 32U millióra emelkedett a terjesztett hírlapdarabszám, s a korábbi másfél millióról közel 8 és fél millióra gyarapodott az előfizető újságolvasók száma. S az elmúlt- három évtizedben megvalósult az is, hogy a sajtótermékek rendszeresen ott legyenek a kisfalvak, a tanyák lakosainak kezében is. ■— Ennek a kiállításnak —• mondotta Nagy Zoltán — elsősorban az érdeklődés felkeltése a célja. Igen színes és változatos a kiállításon bemutatott lapok skálája, az egyszerű tájékoztatástól a legmagasabb tudományos szintig. Közel ezerféle lapot ismerhetnek meg a kiállítást megtekintők. A sajtótermékek mellett — az érdeklődők láthatnak régi sárospataki lapokból is egy-egy példányt — grafikonok tájékoztatnak, a terjesztés-előfizetés dinamikus növekedéséről. Ezekre utalt megnyitójában Nagy Zoltán, amikor kiemelte: a megyebeli. de Sárospatak városában is egyre többen olvasnak ój- ságot. Jelenleg például a sárospatakiak loO-téie lapot olvasnak, s jelenleg 7700 előfizető van a városban. A megyei pártbizottság lapját,' az Eszak-Magyarországot is sokan forgatják. Tavaly a megyében 84- ezren fizették elő, s a lap példányszáma — az árus péidánjmkkal együtt — megközelíti a százezret. A miskolci városi lap,' a Déli Hírlap pedig átlagosan 17 ezer példányban kerül az árusokhoz, illetve az olvasókhoz. A kiállítás ideje alatt s művelődési házban alkalmi postahivatal is működik, ahol az érdeklődők megvásárolhatják, illetve előfizethetik a kiállított sajtótermékeket, sor került alkalmi bélyegzésre is. Az országos hírlap- és ft>- lyói rat-kiállitást egyébként november 7-ig tekinthetik meg az érdeklődök. Hatalmas anyagot, igen sokszínű, változatos arcát mutatja be az olvasóknak a magyar sajtó, amely rengeteg ember — az újságíró, a nyomdász, a postás — munkájával közvetíti az olvasóhoz mindennapi életünk- híradásait, a tudomány eredményeit, a művészet szépségét. S e kiállilás is a szolgálat egy fajtája: informálni az olvasót a választás sokféleségéről. Meztelen libák A gazdasszony meggybort készített, s x levet leszűrvén a gyümölcsről, a haszontalan meggyet a szemétdombra dobta. S ebből lett a baj. A gyönyörű, hófehér pi- héjű libacsapat — ezek a libák olyan falánkak — az utolsó szemig mind megették. Képzelhető a gazdasszony kétségbeesése, amint látja: gyönyörű libái hátukon fekve, mindkét lábuk az égnek meredve, valami hirtelen kórtól gyötörve, épp az utolsókat rúgják. Micsoda kár! Mentsük hát a veszett fejsze nyelét, ugrik a gazdasszony, s a készséges szomszéd segítségével az elpusztult libákat kopaszra meztelenül, kitépi tollúkat, hogy ennyivel is csökkentse a rajta esett kárt. S a meztelen libákat a kert végében folyó jéghideg patak vizébe veti. (Környezetvédelem, óh!) Most jön aztán a nagy meglepetés! A hideg vízben kijózanodó ‘ libákról kiderül, hogy nem pusztultak el ám azok, csak a felzabált meggytörkölytől úgy berúgtak, mint a — libák! Na, de most mi legyen? Micsoda szégyen! Olt áll a másnapos libacsapat meztelenül, egy szál toll nélkül. Dideregnek, s kőfyaaos fejükbe nem fér a gondolat, Pii is történt velük. Szégyenkezik a gazdasszony is, s kapja a foltriakvaiós zsákot, a maradék anyagokból gyorsan kabátkát, narl- , ragot varr, s .felöltözteti a kárvallott ü- banépséget. Ez a régi mese — hátha valaki nem ismeri — jutott eszembe tegnap. A ■ gazdasszony se nézhette nagyobb meglepetéssel újraéledt libáit, mint én azt a Yiéhány soros hirt, miszerint néhai Fazekas Mihály híres történetét is elérte korunk végzete. Ludas Matyi színpadra kerül. Méghozzá revüszínpadra. Diszkórevüt csinált belőle néhány vállalkozó szellem. S mint a hírből kiderül, szigorúan 18 éven felülieknek! Akárhogy is törtem a fejem, nem jöttem rá — bár bevallom, elég régen olvastam utoljára a történetet —, hogy vajh’ mely szerepeket osztották a „lenge öltözetű” lányokra? Nem tudok másra gondolni; ők lesznek a libák, Ludas Matyi libacsapata. S bár a történetben ezeket a libákat nem kopaszt ja meg senki, gondolom, az élelmes Matyi már eleve tol- latlanul hajtja őket a vásárra. Tudja jói, n\i kell a -férfinépnek: a libacomb jobban mutat, ha nincs felöltöztetve, a mellehú- sáról nem is beszélve. S ez lesz a veszte, a vén kujon Döbrögi megkívánja a libahúst s Matyinak csak a deres a fizetség. Gondolom, hogy a liba-show kiiündáiói nem fizetnek rá az üzletre. Bíznák abban, hogy akad elég gúnár, aki nem sajnálja a pénzt a libabájakért, Csak azt nem tudom, hogy Ludas Matyi kin fogja elverni a port? Ha hű marad szülőatvja. Fazekas Mihály szelleméhez. Döbrögi helyett — fogadok egy szép darab libamájban — az „alkotókat” húzza majd deresre. Szatmári Lajos Tofaiáips és oiiiii-M A „kicsik’’ jókedvű játéka a jubileumi műsorban.
