Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-18 / 246. szám

fSZÄK^MÄGlPÄROtSZÄS 4

mi. ©leteßef T8„ íeérf

A képernyő előtt

r ISFmdeo bizonnyal nem a műsorszerkesztés véletlenje, • hanem a nagyon is tudatos tervezés tette egymást követő napra a Magyar Televízió egyik új tévéjátékának, A japán szalonnak és egy négy évvel ezelőtt készült, s 1980. januárjában bemutatott játékfilmnek, a Szabó István rendezte Bizalomnak a bemutatását. Mindkettő harminckilenc év előtti történelmi eseményekhez kapcsolódik. Az egyik, A japán szalon a háborúból való kilépés, o fegyverszünetkérés kései és elhibázott kísérletének egyik vonulatát mutatja be, a másik pedig azt, hogy két névtelen ember életében mit hozott az a puszta tény, hogy a kiugrás nem sikerült, s Magyarországon a nyilasterror milyen körülményekbe kényszerítette az embereket. Így kapcsolódik a két műalkotás tematikailag egymáshoz, s azért kerültek éppen most a képernyőre, mert szombaton, október 15-én volt a harminckilencedik évfordulója annak a rosszul előkészített, elhibázott október 15-i kiugrási kísérletnek, amelynek kudarca hazánk leggyászosabb és legtöbb áldozatot követelő korszakát nyitotta meg.

A japán szalon, amely Simonffy András drámája nyomán, Szántó Erika dramaturgiai közreműködésével, András Ferenc rendezésében készült, a felnőtt néző előtt már ismert, ám nem eléggé ismert tényeket jelenít meg. A címbeli szalon a Moszkvában tárgyaló fegyverszüneti delegáció rezidenciája volt, ahol a még Horthy által korábban kiküldött magas rangú és beosztású tisztek várták az utánuk küldendő meghatalmazást és tulajdonképpen maguk között sem tudtak lényeges kérdésekben megegyezni. Majdani miniszteri posztok felosztása volt a legfontosabb gondjuk, s elképzelni sem tudták a jövő Magyarországát másképpen, mint Horthy Magyarországának folytatásaként. Horthy már régen nem volt az ország kormányzója, amikor nekik még a Legfőbb Hadúr névnapjának megünneplése volt a gondjuk. A szinte egyetlen, szűk térben játszódó tévéjáték csaknem dokumen- íurosaerű precizitással mutatja be a tisztek beszélgetéseiben, azokban tükröztetve azt a magyarországi vezetési gondolkodást, amely nem akarta, nem volt képes megérteni, hogy ez a háború elsöpört egy örökké tartónak hitt valamit, s hogy a magyar királyság, mint államforma, lomtárba kerül. Rövidlátó urak voltak, igen pregnáns képviselői Horthyék vezető garnitúrájának. Amikor sok héttel később hozzájuk érkezik Estókh őrnagy, s amikor már az itthoni Magyar Front vezetői nyilas börtönben ülnek, Bajcsy-Zsilinszkyvel együtt, még mindig idegenkednek az ellenzéki pártok képviselőivel való együttműködéstől, jóllehet, azok meg sem érkeztek Moszkvába Tildy — egy pap, Szakosíts — egy okos szód —, mondják Citymálólag, Kállai Gyulát, a kommunisták képviselőjét nem is ismerik. S megdöbbennek, amikor- megtudják, míg ők az időt töltötték, mások, a tevékenyeb- pek, a kommunista magyarok már döntöttek, illetve elfogadható javaslatokat tettek a szovjet hadvezetésnek. Dálno- ky Miklós Béla és Faraghó Gábor tábornokok elvállalják ugyan a miniszteri székeket, de mindnyájan tudják, az 6 világuknak visszavonhatatlanul vége. András Ferenc rendezése precíz, gondos, a történelmet jól érzékeltető volt anélkül, hogy a leghalványabban is didaktikus lett volna. A szereplők kitűnően jellemezték osztályukat. Kiemelendő közülük Mécs Károly (Faraghó), Kttn Vilmos (Szent-Iványi), Bálkay Géza (Estókh). Talán nem oktalan azt sem tudni, hogy az 4őó apja azonos azzal a Simoziffy-Té^h Ernő egykori vezérkari őrnaggyal, aki valóban részt vett az ábrázolt eseményekben — Estókh figurájában ót kell értelmeznünk —, így » mxmétyen élmények és * más forrásból való történelmi ismereteink hitelesítik A japán szalon történéseinek valódiságát is.

Szabó István filmjéről a mozikban történt bemutatása írtán £— 1980. január 10-én — már részletes lói ti kai méltatást írtaim. Itt csak néhány gondolatot jegyzek fel. A Bizalomban egy félelem szülte, megrendítően szép szerelem, két, kény- , szerből egymáshoz láncolódott ember kapcsolatának háttejében rajzolódik fel a történelmi freskó, a sötét tónusú kép arról az időszakról, amikor az ember úgy elaljasult, hogy nemcsak parancsra ölt, hanem örömmel, kéjjel, s ha látott egy német egyenruhát, odaszaladt, hogy honfitársát feljelentse. Háborús időben játszódó film, de maga a háború kevésbé látványosan szűrődik be, a rendező sokat bíz a néző történelemtudatára. A korra jellemző kitűnő epizódok sorjáznak, i-ánk nehezedik 1944. november-decemberének nyomasztó légköre, s eközben virágzik ki két ember szerelme, aligha elítélhető „házasságtörő” kapcsolata! A mának azt mondja a Bizalom, hogy az ellenállás résztvevői, a bujkálásba kény- szeritettek-emberek is voltak, nemcsak hősök, s hogy a háború mindig és mindenhol mérgez, s bizalom nélkül élni nem lehet. E film dramaturgja és társírója ugyanaz a Szántó Erika, mint a tévéjátéknál. Kár volt ezt a filmet késő éjszakára eldugni a nagyobb nézettség elől.

Benedek Miklós

Sárospatakon

Minden gyerek járhat óvodába

Nagyon sokat fejlődött az

utóbbi tizenhárom év alatt a sárospataki óvodai hálózat. 1970-ig mindössze há-om óvodai csoport volt a városban, 75 hellyel. Az évek során épültek új óvodák, bővítették a régieket, így az 1983—84-es tanévben már 800 kisgyerek jár óvodába, a csoportok száma pedig 24. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden pataki kisgyerek járhat óvodába. A végardói óvoda egyelőre még zsúfolt, egy felszabadult nevelői lakásban szeretnének újabb csoportot kialakítani.

Az óvodai hálózat jelenlegi állapotáért sokat dolgoztak a társadalmi szervek, üzemek is. Fürdőmedencét építettek, KRESZ-parkot létesítettek, játékokat készítettek, terepet rendeztek társadalmi munkában — közel egymillió forint értékbenA tárgyi feltételek megteremtésével egyidejűleg, javultak az oktatás-nevelés személyi feltételei is. A 60-as évek végén mindössze hat óvónő dolgozott a városban, ma már 51 — főként felsőfokú végzettségű — óvónő foglalkozik a gyerekekkel. A gondozói munkát csoportonként egy dajka segíti, ök is rendszeresen végeznek szakmai, politikai tanfolyamokat.

Minden erőfeszítés ellenére sem sikerült még elérni Patakon, hogy a cigánylakosság kisgyermekei óvodába járjanak; két-hárotn hét után már nem viszik el őket a szülők. Számukra minden tanév végén 3 hetes bentlakásos isko- laelókészítő tanfolyamé* szerveznek, de ez nem tudja pótolni a rendszere« nevelést, oktatást Jelenleg *7 cigány- gyerek jár óvodába, IS gyerek szüleit nem átkerült megnyerni.

Sárospatakom to «ok a beszédhibás gyerek, eaért megszervezték a logopédiai gondozást, sőt az idei tanévben már két logopédus csoport gondoskodik arról, hogy megszűnjenek iskolás korig a beszéd zavarok.

Uj terv — gigantománia nélkül

ifjisági nap

Ifjúsági napot rendeztek vasárnap a szuhavölgyi üzemek KISZ-bizottságai, a helyi művelődési ház közreműködésével. A szuhavölgyi fiatalok gazdag kulturális, sport- és szórakoztató programok részesei voltak az ifjúsági napon.

Nálunk is megterem

Az elmúlt egy évtized .kiterebélyesedő kiskertmozgalma nemcsak a kertészkedók, hobbikertészek számát sokszorozta meg, a néhány négyszögölnyi földdarabját művelő sok százezer kertbarát között ugyanis egyre többen vannak, akik mindennapos zöldség- és gyümölcsfélék, hagyományos virágok mellett szeretnének kertjükben meghonosítani, termeszteni különlegesen szép, ritka, egzotikus növényeket is. Ám ez. az igény nem egy esetben csupán az óhaj szintjéig jut el. elsősorban megfelelő szaporítóanyag, főleg pedig szakismeret hiánya miatt. Mert a sárgarépa- vagy a szőlőtermesztéssel kapcsolatos tanácsokért bátran átmehelünk a szomszédhoz, vagy levehetünk a könyvespolcról ilyen témájú szakkönyvet. Viszont a dinnyefa, az avokadó, a vaníliatermesztéssel kapcsolatosan a szomszédos kertbarátok sem igen tudnak segíteni, szakkönyv pedig erről a témáról fehér holló ritkaságának számít. Előállt tehát az a furcsa helyzet, hogy megnőtt az igény az egzotikus gyümölcsös fűszernövények nevelése iránt, ugyanakkor azonban- ez ideig nemigen állt rendelkezésre mindenki szóméra közérthető szakirodalom, amely ennek az igénynek a realitását szorgalmazta volna.

Ezért hiánypótló, következésképp ezért nagy sikerű

könyv Vclich István és V. Nagy Enikő: Nálunk is megterem című könyve, amely a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában immáron második alkalommal került kiadásra. Szép formátumú, közérthető, gazdag tartalmú mű, amely legendákkal, históriákkal fűszerezve mutatja be a ritka növényeket, élvezetes stílusban adva tanácsokat termesztésükkel, nevelésükkel kapcsolatban. Gránátalma, pasaiógyümölcs, füge, kakiszilva, olajfa, szentjánoskenyér, babér — csak néhány kiragadott délszaki növény a könyv tartalomjegyzékéből.

Meg lehet próbálkozni termesztésükkel! A közelmúltban megjelent könyv ehhez kelló segikiéget nyújt.

Bánkút átalakulásai

őszi hétköznap délelőtt ilyen csendes a turistaház környéke, havos téli hétvégén merőben más a kép,,.

„Tűzpiros vadvirág nyi'lrk a hegyen, Oj tavasz hajnalán jöjj oda velem

Egy

Úttörőcsapatunk egy• kori turistanótájából már csak ez a két sor maradt meg emlékezetemben. Kissé még ellulladó lélegzettel énekeltük, amikor a Szárazvölgy felől megérkeztünk Bánkúira. Felszerelésünk egyszerű volt. Hátizsák, kulacs, bakancs. A ház vörös téglás épülete előtt hasonlóan öltözött turisták várakoztak, majd megindultak a Czékus úton Szentlélek felé.

A turistaház ormótlan épülete akkor sem tetszett, és most sem azép. Ám bakancsos turistáskod ásunk korában, azt a célt szolgálta, amelyre építették. Egyszerű pihenőhely volt, vendéglátóipari funkciók nélkül.

— Amikor leégett a korábbi, fából emelt turistaház — mondja Mátrai Gyula, a DI- GÉP nyugdíjasa, egykori lelkes természetjáró — megmozdult a diósgyőri taristák egész hada. Az építkezéshez szükséges anyagot (innen származik tehát az » vörös tégla) a két nagy gyárból szállították Ómassára. Mivel akkor még kiépített út nem volt, mindent gyalog vittünk fel a helyszínre. Ma már elképzelhetetlen lenne. A „turisták” később autóval jöttek Bánkúira, olyan igényekkel, mintha egy országosan kiépített üdülőhelyre érkeznének.

Bánkútot ma már a téli «portok egyik központjának tartja az ország közvéleménye, s neve a rádió hójeleivtései között, télen az elsők között szerepel. Szándékosan nem írtam le eddig a budapesti ródióriporterek által oly szívesen zengedezett szót. A közel ezerméteres magasságban fekvő terület ugyanis nem „síparadicsom”. Kiváló adottságai persze lehetővé tennék a „paradicsomi” állapotok létrehozását, de ez eddig nem történt meg és félő, hogy belátható időn belül nem is fog megtörténni.

Dávidházy Péter, az Észak- terv irodavezetője beszélgetésünk bevezetőjeként fényképeket mutat A téli tájban, a szűk — alig másfél méter széles — úton gépkocsisereg torlódik. Egy másik felvételen rozoga melléképületeket látunk, amelyek korábban a turistaház lakóit voltak hivatottak szolgálni. A kötet, amelyben a fényképek sorakoznak, Bánkút és környékének legújabb részletes rendezési tervét tartalmazza.

— Bán kútra egy-egy jobb téli hétvégén több ezer ember autózik fel, hogy sportoljon, kikapcsolódjon. Ezt a rohamot aligha lehet megakadályozni, még altkor sem, ha a terület a havas hegyoldalakon és néhány sífelvonón kívül, tulajdonképpen semmit sem tud nyújtani. Létezik tehát egy erős társadalmi nyomás, igény, amelyet valamilyen úton-módon ki kell elégíteni. Egyben létezik e^y másik, rendkívül fontos szempont, amely nemcsak Bár»kulat, hanem Miskolc egész lakosságát érinti. A Bükk- fennsík, Miskolc legfontosabb víznyerő területe. Ha nem sikerül időben megfelelő megoldást találni, a területről, éppen a téli sportok miatt olyan szennyezett víz kerülhet majd a karszlíorrásokba, amely fogyasztásra egyszerűen alkalmatlan les-. Nem hanyagolhatjuk el a többi természeti érték védelmét sem, gondolok itt az erdők, a talaj és a levegő tisztaságának védelmére.

A részletes rendezési terv szerint a Bükk-fennsíkon az úgynevezett magánhasználatú személygépkocsi-közlekedés megszűnik, a forgalmat autóbuszokkal — esetleg a Miskolci Közlekedési Vállalat járműveivel — bonyolítják majd le. A magánautósok számára a Garadna- és a Bán-patak völgyében, valamint a farkasnyaki elágazásnál együttvéve, 800 férőhelyes parkolókat építenek. A turistautakat az elképzelések szerint alkalmassá kell tenni a téli sitúrázásra, sífutásra. Két szánkópálya és egy korcsolyapálya megépítése sem tűnik megvalósíthatatlannak: A beépítési javaslat szerint összesen 450 fő részére turistaszállás és 100 sízőnek sportegyesületi szálláshely létesíthető. Az épületek három helyen telepíthetők, így elkerülhető a nem kívánatos zsúfoltság.

— Bánlcút fejlesztésének legnagyobb akadálya mindig is a kellő mennyiségű ivóvíz hiánya volt. Erre milyen elképzelést dolgoztak ki?

— A víznyerés és a szennyvíz elvezetése, a rendezés, fejlesztés alapvető meghatározója. A vízellátást a garadnai források segítségévéi, az ottani vízbázisról két szivattyúval lehetne megoldani. A szennyvíz tisztítását egy kis méretű biológiai tisztítóművel terveztük megoldani. A költségek — mai árakon — ötmillió forintot tennének ki.'

(Miskolc város Tanácsának! Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott, amely szerint kezdeményezik a megyei tanácsnál a közigazgatási határ módosítását. Bánkút jelenleg még mindig Heves megyéhez, pontosabban Nagyvisnyó községhez tartozik. A végrehajtó bizottság a terv végrehajtásával kapcsolatban más tennivalókat is meghatározott. Bánkúttal kapcsolatban tehát ismét elkezdődött valami.,.)

Kép, szöveg: Udvardy József

Munkával nevelni

„Mi mindent nem akarnak még a munkahely nyakába varrni?!” Vasgyári művezető ismerősöm valahogy így fakadt ki beszélgetésünk elején, amikor megemlítettem, hogy a tanácsok milyen újabb módszerekkel próbálnak segíteni a veszélyeztetett gyermekek helyzetén. Később már kissé megenyhülve folytatja: „persze, ha sikerül behozni a gyárba a gyereket, s látjuk rajta, hogy tisztességes munkával ő is változtatni akar sorsán, segítünk neki. De hogy elbeszélgessünk az apjával, próbáljunk a lelkére hatni? Ugyan, aki elhanyagolja a családját, az a munkahelyén sem hallgat a jó szóra. Legfeljebb megunja és odébbáll.. .’V

Ugyancsak vasgyári tapasztalataim emlékeztetnek rá: a „munkáskarrier” néhány évtizeddel ezelőtt már a gyermekkorban megkezdődött. Először csak kifutónak vették l’cl a srácot, s csak később, amint megkomolyodott, ''erősödött, vehette kezébe a szerszámot, leshette el ,az idősebbektől a szakma fogásait. Akkor a kényszer vitte rá a családokat, hogy a gyermek keresetére is számítsanak, ma már egészen más körülmények játszanak közre, ha egy 14 éves fiú, vagy lány munkára jelentkezik. Természetesen jobb lenbe, ha az Iskolapadban, műhelyben inkább a szakmát tanulná, mint pénzt keresne, de szándéka egyfajta bizonyíték rá: így akar szabadulni környezetéből.

Az ózdi veszélyeztetett gyermekek sor- ** sem rózsásabb, mint megyénk más tájain

élőké, sőt némely tekintetben még rosszabb. A kohászvárosban a családok közel negyede él hátrányos helyzetben a rossz lakás- körülmények, a szülők kis jövedelme, vagy még inkább alacsony műveltsége miatt. E családok többségénél sajnos még a szándék sincs meg rá, hogy változtassanak körülményeiken, sőt éppen ebben a körben termelődik újjá, vagy növekedik még tovább a hátrányos helyzetű gyermekek száma. Ozdon is emelkedett a válások száma és sajnálatosan terjed — bizonyos rétegekben — a nők italozása, alkoholizmusa. Az ilyen környezetben felcseperedeLt gyermekek kifejezett hátránnyal indulnak az iskolába, s éppen az ő szüleik zárkóznak el a leggyakrabban az óvodától. Mit tehet a pedagógus? Ha már Iskolába jár a gyerek, és megismerte környezetét, igyekszik abból minél hosszabb időre kiemelni.

Ha minden kötél szakad, következik a munkahely keresése, amelyben Ozdon és a megye más városaiban Is segítséget várnak a pedagógusok, a gyámhatóságokon dolgozók. A veszélyeztetett gyermekek az alacsony iskolai végzettségük miatt,., vagy a szakma híján, ma már egyre nehezebben tudnak elhelyezkedni. Pedig munkával lehet a legjobban munkára, tisztességes életre nevelni. Persze csak akkor, ha maga a kamasz, vagy fiatal is dolgozni kíván, s nem fordul inkább a bandák, a csöves társaságok felé.

U. J. ,