Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-11 / 215. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T9S3. szeptember T1„ wrsórnop Kiállítási jegyzetek o Kovács Éva kerámiái Szeptember 5-én nyílt meg és október közepéig látogat­ható Miskolcon a Mini Galé­riában (Kossuth u. 11.) Ko­vács Éva kerámiáinak kiállí­tása. Már a megnyitáskor a legtöbb munka mellett látha­tó volt a kis cédula „Megvá­sárolták” felirattal. Semmi kétségem sem lehet, hogy minden kiállított darab gaz­dára fog találni. Nem ok nél­kül. A szokatlanul nagyszámú érdeklődő között, a megnyi­tón egy hölgy a leiembe lép­ve, önkéntelenül így szólt: „Jaj, de édesek ..Nem azért említem ezt az apró epizódot, hogy az ismeretlen tárlatláto­gatót a legkisebb mértékig is elmarasztaljam, hanem éppen azt akarom vele jelezni, hogy itt olyan kerámiákat látni, amelyek azonnal megfogják azt a tárlatlátogatót, aki va­lami szépet, kedveset, bájosát keres, aki örül, ha a játékos­ság, a közérthetőség magas művészi szinttel párosul. S ha talán az édes jelzőt el is kop­tattuk már, s művészi minő­sítést nem fejezhet ki, a hölgy elragadtatása mindenképpen indokolt. Mintegy félszáz alkotás lát­ható a Mini Galériában, két­harmad részben sajátosan ki­képzett fali tányérok, egy- harmad részben szobrok, kis­plasztikák. Azt írja Kovács Éva a kiállítás katalógusá­ban: „Szeretem az agyagot, amivel dolgozom. Ez az agyag egy játékos világot nyit meg számomra, és talán mások­nak is szerez kellemes perce­ket.” Igen, kellemes perceket, sőt hosszabb kellemes érzése­ket szereznek ezek a kerá­miák, elbűvölnek játékossá­gukkal, szinte az anyagnak ellentmondóan finom cizel- láltságukkal, a belőlük su­gárzó életörömmel, kiolvas­ható kis történésekkel. A tá­nyérok valójában nem tányé­rok, hanem faliképek hátte­rei, mozgalmas dombormű­vek keretei, bűbájos népi ih­letésű figurákkal, fodros ru­hájú lányokkal, asszonyok­kal, szerelemmel, gyermekek­kel, a szobrok meg hasonló, ám háttér nélküli, teljes fi­gurák, nagyobbrészt több alakkal, vagy egy-egy alak­kal, de összetartozóan több figura képezi az alkotást. Az emberalakok, a lányok, asz- szonyok fej- és nyakformái eszünkbe juttatják Kovács Margit korai hasonló alak­jait, ami egyáltalán nem baj, hiszen az ő hatása alól nehéz lenne a ma keramikusának magát kivonni, különöskép­pen, ha még ars poeticájuk, az agyagról tett vallomásuk is annyira egybecseng, mint a jelen kiállító Kovács Éváé a katalógusban és Kovács Mar­gité egy róla készült portré­filmben. A szép, a játékos, magas művészi értékű kerámiák kedvelőinek őszintén ajánl­hatom: menjenek el a Mini Galériába. Örömöt találnak ott, kellemesen fogják érezni magukat. H A negyvenéves vasas kör Ünnepi kiállítással várja látogatóit szeptember 3-a óta a Diósgyőri Vasas Művelődé­si Központ. A megalakulásá­nak 40. évfordulóját ünneplő diósgyőri vasas képzőművé­szeti kör tagjainak csoportos tárlatát láthatja az érdeklő­dő. A kör 40 évvel ezelőtt a Jószerencse Dal- és Önképző Kör keretében alakult, nagy­részt munkásokból, tagjai ma is elsősorban munkások és azok családtagjai, gyári ér­telmiségiek, mások. A Vasas Galéria kiállítási termét és a két oldalfolyosót tölti meg a mintegy 150 darabból álló anyag, amely tulajdonképpen nem retrospektiv kiállítás, nem a kör négy évtizedes történetére, fejlődésére enged bepillantást, mert arra nincs elég hely, hanem a ma mű­ködő, illetve a közelmúltban elhunyt két tag alkotásain keresztül kíván képet adni a kör napjainkban folytatott munkásságáról. Negyvennél több tagja van most a körnek. Sajnos, né­hány éve megszűnt a szob­rász kör, még korábban a ke­ramikusoké is, azonban két szobrász tovább dolgozik, il­letve jelen van a kiállításon, Ezek között alapító tag. tehát negyven éve munkálkodik ebben a körben Pléh Zoltán, aki harmincnál több éremmel és kisplasztikával van jelen, és ad számot legújabb mun­kásságáról, és ugyancsak igen figyelemreméltóak a másik szobrász, Takács László mun­kái. Harmincegy alkotó mun­kái láthatók most a paravá­nokon — köztük a nemrégen elhunyt alapító tag Simkó Já­nos és Táboros Zoltán művei —, így a jelenlegi tagságnak mintegy kétharmada szerepel. Olyan is van a szereplők kö­zött, igen figyelemreméltó munkákkal, aki már meg­kezdte tanulmányait a főis­kolán. Többször is érdemes végig­sétálni ezt a kiállítást. Fest­mények, a sokszorosító grafi­ka körébe tartozó munkák, gouache-ok, akvarellek, raj­zok, krétamunkák, mozaik- •terv és sok egyéb, meg a már említett plasztikák jelzik a műfaji változatosságot. Fel­feltűnnek a régóta ismerős nevek, de a legtöbbhöz nem is kell megnézni az alkotó ne­vét, hiszen például Bordás Lenke, vagy Mezőfi Tibor al­kotásait nehéz eltéveszteni annak, aki régóta figyelem­mel kíséri e kör munkáját, csakúgy, mint Fazekas Ist­ván, Lörincz Róbert, Juhász Márton, Sefcsilc Jenő vász­nait, vagy lapjait. A legidő­sebbek közül a 83 éves Bo- denlosz Ede és a 80 éves Lá­za Ferenc, meg a nem sokkal fiatalabb Kolozsvári Dezső munkái külön figyelmet ér­demelnek. Természetesen a legmarkánsabban a mai de­rékhad képviselteti magát, és ebben is külön kiemelést ér­demelnek Zombari József grafikái. A mintegy másfélszáz mű a kör őszinte feltárulkozása. Nemcsak a legjobbak vannak jelen, de a színvonal igen jó, kiegyensúlyozott. A leghagyo- . mányosabb valósághű szem­lélettől a legmodernebb irány­zatokig találunk itt műveket, de nincs jelen szerencsére múló divatok majmolása. Vi­szonylag kevesebb az úgyne­vezett gyári téma, a táj, az ember, a környezet ábrázo­lása dominát A kiállítás plakátját, amely egyben a Vasas Galéria ál­landó plakátja is lesz, Ju­hász Márton készítette. Negyvenéves ez az üzemi önművelő közösség. A kiállí­tás csak a jelenre szorítkoz­hatott. De azt igen érzéklete­sen tükrözi, figyelemre mél­tóan mutatja be. Érdemes megnézni. (benedeb) Középiskolások a Vöröskeresztien Hatvan középiskolás, vö­röskeresztes titkárjelölt vett részt idén a megyei felké­szítő tanfolyamon Mezőkö­vesden, Előadások, viták, konzultációk, szerepeltek a programban, az itt szerzett szakmai tapasztalatokat a tanévben konkrét feladatter­vekben már nekik kell meg­valósítani. — Százkilencven vöröske­resztes van az iskolánkban, egyelőre — mondja Konyá- ri Bertalan, a miskolci 114. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet harmadikos tanu­lója. — Az elsősök beszer­vezése az első feladata éves tervünknek, ez pedig a mi iskolánkban, ahol négy szak­mát tanítanak, sokféle az érdeklődés, komoly i'eladal. Szeptemberben sok közös programot szervezünk, hogy minél jobban összekovácso- lódjanak az elsősök is. Ami véleményünk szerint biztos siker lenne, egy közös vetél­kedő az I-es szakközépisko­la lányaival... A felkészítésen előadást hallgattak meg az ifjúsági vöröskeresztes alapszerveze­tek Iskolákban betöltött he­lyéről és szerepéről, az egész­ségnevelési munka lehetősé­geiről, a családi életre tör­ténő felkészítésről, a fiata­lok részvételéről a gyermek­es Ifjúságvédelmi munkában. — Az ifjúságvédelmi elő­adás után parázs vita, kon­zultáció alakult ki — sorol­ja az ifjú titkár. — Szóba került az új családjogi tör­vény, a gyerekek jogai a vá­lásokkal kapcsolatban. Azt hiszem, ez volt az egyik leg­fontosabb kérdés, hiszen egy­re több az elvált család, a döntés előtt álló gyerek, aki tizennégy éves korában dönt­het arról, kihez akar kerül­ni. Nagyon sokan azon a vé­leményen voltunk, hogy ko­rábbi éveiben is el tudná dönteni a szülei válása mi­att egyébként is „gondban” levő gyerek, hogy hová akar kerülni. Ezt nem tudtuk megbeszélni, egy vita folya­mán, de biztosan több fóru­mon is szóba kerül. Az érin­tett gyerekek között pedig amúgy is téma. Sajnos. — Volt szó az ideális csa­ládokról is? — Nemcsak az előadások, beszélgetések segítettek, ha­nem az egészségnevelési ki­állítás is, ami valamennyi­ünknek nagyon tetszett. Szó kell, hogy essék a szerelem­ről, a partnerkapcsolatokról, hiszen itt alapozódik meg a családok további élete. Fia lehetőségünk lesz rá, szeret­nénk ezt a kiállítást az is­kolában is bemutatni. — Milyen terveid vannak még? — Társadalmi munkát ajánlottunk fel, a megyei vértranszfúziós állomás épí­tésére. Szobafestők és má­zolok vagyunk, biztosan kell a mi munkánk is. Iskolai vöröskeresztes munkánk- a vörös keresztes tanárelnök irányításával folyik, van ter­mészetesen nekem is elkép­zelésem. Minél több egész­séges, sok mozgást kívánó programokat szeretnék, ahol a bükki túráktól kezdve, a korcsolyavetélkedőig minden benne lenne. Ez is az egész­séges életmódhoz tartozik. Természetesen elsősegély­nyújtó tanfolyamok, a fogá­szati hónap rendezvényei, vetélkedők is vannak a terv­ben. A terv valóban sokat ígé­rő. Konyári Bertalan mint a legtöbb, vöröskeresztes mun­kával foglalkozó középisko­lás, mar általános iskolás korában került kapcsolatba ezzel a tevékenységgel. In­díttatása a mentőállomáson dolgozó édesapjától is ered, akinek munkája , felszínen tartotta benne az elsősegély- nyújtás fontosságát, az egész­séges életmód szeretetét. Sportol: búvár. Terveiben a vöröskeresztes munka egész­ségvédő, életvédő munkája talán a legfontosabb. Köpeczi Edit Ma este a képernyőn: Major Tamás Ma este 21,35-kor jelentke­zik az első műsorban a „Mes­tersége: színész" sorozat. Ez alkalommal Major Tamás a sorozat vendége, ő beszélget pályájáról, munkájáról, elkép­zeléseiről Vitray Tamással. (Ök láthatók a képen is.) Aligha van hazánkban tévénéző, aki­nek Major Tamást be kellene mutatni. Életútja a magyar színháztörténelem egyik igen jelentős fejezetével azonos. Színházigazgató, színész, ren­dező, színészpedagógus, kul. turpolitikus, művészeti író, köz­életi személyiség, s talán fel sem lehet sorolni, mi minden még Major Tamás, aki most, 71. életévében is fiatalos len­dülettel dolgozik, rendez, ír, játszik, vendégszerepei, s aki az elmúlt 53 év hazai színház- és egyetemes kultúrtörténeté­kálója. Érdemes lesz a beszél­getés kedvéért a készülékek elé ülni. tői elidegeníthetetlen szemé­lyiség, annak egyik legértéke­sebb megteremtője és mun­Ma nyílik az írótábor Tizenkettedik alkalommal hívta találkozói'a a Hazafi­as Népfront megyei bizott­sága a Borsod megyében élő, innen elszármazott írókat, költőket, szociológusokat, a társadalomtudományok mű­velőit, hogy a Tokajban ren­dezendő írótábor keretében kicseréljék gondolataikat, szembesítsék véleményüket. A ma délután négy órakor kezdődő táborozás témája és egyben címe: „A család a szocialista társadalomban.” Hagyományt őriznek és folytatnak az írótábor részt­vevői, amikor ellátogatnak a nap folyamán Tiszaladány- ba, ahol megkoszorúzzák az iskola falán elhelyezett Dar­vas József emléktáblát és leróják kegyeletüket Győri Elek kopjafás sírjánál. A hivatalos programot Am- riskó Gusztáv, a BiNF me­gyei titkára nyitja meg, majd ezt követően Serfözö Simon, az írószövetség észak­magyarországi csoportjának titkára ajánlja az érdeklő­dök figyelmébe a korábbi ti­zenegy írótábor résztvevői­ről, programjairól készített fotókból összeállított kiállí­tást. A tanácskozás hétfőn kez­dődik, melyen vitaindító elő­adást dr. Cseh-Szombaly László szociológus, egyetemi tanár tart és korreferátumot mond Kósa Erzsébet szocio­lógus. Vendégelőadóként vár­ják a táborba Varga Domo­kos írót, B. Juhász Erzsébet irodalomtörténészt és az iro­dalomban is elmélyülten já­ratos dr. Czeizel Endre ge­netikus főorvost. A táborozók ellátogatnak a szomszédos Szabolcs-Szat- már megyébe is. Vásáros- naményhan megemlékeznek a korábbi táborok egyik lelkes vezetőjéről, vitákat irányí­tó szervezőjéről; a közel­múltban elhunyt Fábián Zol­tánról, az írószövetség egy­kori titkáráról. A szabolcsi út során felkeresik a törté­nelmi és irodalmi emlékek­ben gazdag nyírségi helysé­geket: Nyíregyházát, Vaját, Tákost, Csarodát. A táborozás utolsó napját Miskolcon töltik a résztve­vők. Csütörtökön bcszélge- lést tartanak a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban a magyar dráma és a szín­ház kapcsolatáról, melyen jelen lesz a Magyar írók Szövetségének elnöke: Hu- bay Miklós, valamint az or­szágos hírű-rangú drama­turg; Czimer József is. Búcsúzóul, ismét hagyo­mányőrző program kereté­ben, ellátogat a tábor Lilla­füredre, ahol megkoszorúz­zák a József Attila emlék­táblát és megemlékeznek az írók Gazdasági Egyesülete (IGE) és a Lillafüredi Író- hét 50. évfordulójáról. az. I. A galambá sz Sátoraljaújhely város Ta­nácsa fontos feladatának te­kinti azoknak a ^feltételek­nek a megteremtését, amelyek az eddiginél több, változato­sabb lehetőséget nyújtanak a fiatalok szórakoztatására, szórakozására. A művelődésügyi osztály rendezésében ezen az őszön bábkészítő és bábszakkörve- zelői tanfolyamot indítanak az óvónők részére a műve­lődési központban, hogy még szakszerűbben történjék az óvodai bábcsoportok foglal­koztatása, és ennek eredmé­nyeképpen létrehozhassanak egy városi bábcsoportot. Megvizsgálták egy szabad­téri rendezvényekre alkal­mas ifjúsági park kialakítá­sának a lehetőségét. Erre legmegfelelőbbnek a Város­ligetet találták, s itt terve­zik a szabadtéri színpad fel­állítását. A felújított, gyönyörűen be­rendezett művelődési köz­pontban a KISZ városi bi­zottságával együttműködve diákcentrumot hoznak létre, amely egyszersmind a váro­si-járási ifjúsági kluboknak is módszertani központja lesz. A művelődési központ épületében tornacsarnok is van, amelyet a város lako­sai bármikor használhatnak. A tornacsarnok elsősorban a fiatalok szórakozási, sporto­lási igényeinek kielégítésé­re szolgál, s lehetővé teszi az alsó- és középfokú isko­lák egymás közötti verse­nyeinek lebonyolítását is. Vonzotta, mint a mágnes, lányomat a buszmegállóban az a doboz. Néhányan vár­tunk csak vasárnap délelőtt a Búza téri piacon a 2-eSre, s abból a néhány emberből kettő a dobozj, közrefogva állt. Egy molett, szelíd te­kintetű asszonyka, s mellet­te letagadhatatlanul a férje, derűsen serkedő borostával, keze könyékig süllyesztve hosszúra sikeredett zakója zsebébe. Túl a középkor de­lén mindkettő, az összeszokott párok nyugalmával álltak, és vártak, s közöttük a doboz. A doboz tetejét hevenyészett rács fedte, oldalán kör alakú lyukait, s a belsejéből titok­zatos kaparászás hallott. Még néhány óvatoskodó lépés, s már mellette álltunk mi is, leplezetlen kíváncsi­sággal lesve be a rácson. Két óriási termetű galamb ku­porgott odalent, egy acél­szürke és egy tarka tollaza­tú, akkorák, mint egy kifej­lett rántani való csirke, de puha csőrük, s a fejükön ágaskodó bébi-pihék arról árulkodtak, a galambpárocs- ka még éppen csak, hogy el­hagyta a fészekmeleget. Gyerekem felvisított örö­mében és leguggolt a doboz mellé, s a lyukon benyúlva megsimogatta a galambok fejét. A házaspár ellágyult tekintettel nézte őket. — Most vették? — kérdez­tem, a galambokra nézve. — Á, dehogy, visszük ha­za őket. Nem keltek el — magyarázta a férfi, hangjá­ban árnyalatnyi megköny- nyebbüléssel. — Pedig tes­sék megnézni, milyen szépek. Még csak öthetesek, s mire megnőnek, akkorák lesznek, mint egy kisebbfajta tyúk. Igazi húsgalambok ezek. A legjobb fajta. Megesznek minden magot, még az ázta­tott kenyeret is. Aztán fel­mennek reggel a tetőre, s es­te úgy kell leszednem őket, mert repülni alig bírnak a súlytól. — Órákat tölt a galambjai­val. Eltűnik, aiztán a galamb­házban találom meg kupo­rogva. Csak akkor ocsúdik fel, hogy tényleg mennyire zsibbad a térde. Veszek már neki egy háromlábú kisszé- ket, hogy kényelmesebben gyönyörködhessen bennük — mosolygott a férjére az asz- szony. — És ezekre miért nem volt vevő? Rossz volt a piac? — A piac? — pislantott el- komorodva a férfi a ga­lambjaira; A piac az néfn volt rossz. Kérték többen s őket. de levágásra ... Nem adtam egyiket sem! Még öt- vénért sem darabját. Hát mit képzelnek az emberek?! Én galambász vagyok, nem pedig húskimérő hentes ... — keresztény —• Hz üiisás kedvére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom