Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 1Ö 1983. szeptemlDer TO., szombat Páskándi Géza meséjét a bagi kisiskolások keltették életre Jelenet a jászfényszaruiak Háry Jánoselőadásából a i-MKawaaiMi ,i.0iiunnr,wrjézrxa A mai gyermekszínjátszás npmi—rnirnw'T—mTwrrr — Nyolcadik esztendeje © látja vendégül Pécs az ország legnagyobb gyermekszínjátszó együtteseit, és azokat a vezetőket — nevelőket —, akiknek szakmai fejlődésére a munkahely nem sajnálja az időt és a költséget. Olyanok is voltak, akik saját pénzükön mentek el, hogy tanulhassanak. Az idén négynaposra apadt találkozón 23 hazai és egy cseh vendégcsoport mutatkozott be, amely a tanácskozás végén páratlanul tanulságos módszertani bemutatót is tartott. A hazai mezőnyt a színjátszó közösségi formák változatossága, műfaji és stílusbeli sokszínűsége jellemezte. Iskolai osztály, úttörőraj, napközis csoport, iskolai szakkör, dramatikus kör és művelődési házi művészeti csoport egyaránt eljuthatott Pécsre, ha munkáját a zsűri kiemelkedőnek ítélte. A fesztiváltól távol áll a versengés, szelleme: elsősorban módszertani bemutató, s értelmét a tanácskozásokon közösen leszűrt tanulságok adják. (Az előadások a gyermekszínjátszás megújítására való törekvés jegyében jöttek létre. Lényege, hogy jól-rosszul betanult, kosztümökben felmondott előadások helyett saját élményvilágukat alkotó módon, saját eszközeikkel megjelenítő drámajátékokkal lépjenek színre a gyerekek.) A brnői vendégelt egy Ancien sen-mesét játszottak Az új szellemű gyermekszin- játszásnak volt olyan időszaka is, amikor a közönség előtti szereplést sokan szükségtelennek tartották, csak az önismeretet, az alkotó és kapcsolatteremtő készséget fejlesztő, elmély ült közösségi játékot tekintették fontosnak. Az idei fesztivál mintha ennek a szemléletnek adta volna meg a kegyelemdöfést. A jó produkcióknak is szinte mindegyike számolt a gyerekek megmutatkozási vágyával, s a közönségigénnyel is, hisz’ a szülők, a rokonok — különösen kisebb, zártabb településeken — számot tartanak az efféle bemutatókra. Ä produkciók jóságát ilyenkor azon mérheti a szakember, hogy a gyerekek mennyire azonosulnak a szerepükkel, mennyire tudnak az adott játék szellemében akár még az előadáson Is rögtönözni. Az egyik előadást épp egy ilyen rögtönzés mentette meg. A kissé túlszerkesztett életjátékba műszaki hiba csúszott: a szereplők már beálltak a diszkójelenethez, de nem akart megszólalni a magnetofon. Néhány másodpercnyi kínos feszengés után végre az egyik fiú elkiáltotta ma gáti — Mi az, lányok, nem tudtok táncolni? Felszabadult nevetés a színpadon és a nézőtéren, s végre megszólalt a zene is. A műsorban szereplő másik életjáték meg sem kísérelte, hogy drámának tüntesse föl magát. Rendezője az önismereti műhelymunka hívének vallja magát. Személye szerint egyébként hivatásos színházi rendező. Sajátos módon éppen ebben a munkában volt a legkevesebb teatralitás. A legfeszültebb figyelem mégis e látszólag szerkeszletlen jelenetsort kísérte, melynek egyetlen témája a pubertás volt, a nemek közti kapcsolat, az egymás iránti érdeklődés kibontakozása. A bemutatkozó huszonhárom csoport közül egynek volt még hivatásos művész a vezetője, s még egy társulat teljesítménye mögött volt érzékelhető hivatásosok közreműködése. Szerencsére nem kell azt mondanunk, hogy az amatőr rendezők eleve versenyképtelenek. Egy fiatal tanító — alapfokú rendezői vizsgával és valamelyes színjátszói múlttal a háta mögött — olyan mesefeldolgozásokat varázsolt a színpadra másodikos falusi gyerekekkel, hogy ha e fesztiválon dobogó lett volna, ők bizonyára a legfelső fokra kerülnek. Talán még azt az állítást is meg lehet kockáztatni, hogy a kivételes egyéni művészi tehetséggel meg nem áldott pedagógus- rendezőknek sem kellett szégyenkezniük. Rendezőileg képzetlen nevelők is figyelemre méltó bemutatókat tartottak. Távol áll tőlem, hogy a hályogkovácsságnak akarjak reklámot csinálni, de amíg a pedagógusképző főiskolákon csák elvétve nyílik lehetőség rendezői ismeret és gyakorlat szerzésére, s amíg a közművelődés nyújtotta lehetőségekkel is csak viszonylag kevesen akarnak vagy tudnak élni, a hazai gyermekszínjátszás derékhadának kell tekintenünk a gyermek iránti felelősségérzetből a nevelésnek ezzel az eszközével is próbálkozó, felkészültségét legföljebb önképzéssel fejlesztő nevelők tömegét. De lehetőség szerint kísérjék figyelemmel a szakmai fórumokon elhangzó vitákat, értékeléseket, s vessék össze mások tapasztalatait a sajátjukkal. Az évenkénti, pécsi fesztivál e fórumoknak ez idő szerint legjelesebbike. Tanulságai bárcsak mind szélesebb körben terjednének! T. I. Autó—motor ÍSI! 3 IBIÉ MÉRSZ« A modern technológia fejlődése a gépkocsik javításában eddig még nem hozott forradalminak nevezhető változást. Még mindig a jól bevált módszereket alkalmazzák-, az elromlott gépkocsit a hiba bekövetkezése után megjavítják, s tapasztalati alapon időszakosan kicserélik az elhasznált alkatrészeket. Olyan módszer még egyelőre nincs, amellyel jó előre meg lehetne állapítani, hogy például a kardántengely el fog törni, a sebességváltó fogaskerekei közül valamelyik ki fog csorbulni, vagy éppenséggel valamelyik csapágy az elhasználódás felé közeledik. Pedig a mindennapi használatban levő és néha nélkülözhetetlen gépkocsiknál ez az ■ előzetes hibalehetőség-meghatározás nagyon is fontos követelmény lenne. ígérettel kecsegtet az amerikai Ampex Vállalat találmánya, amelyet eddig repülőgépek hibalehetőségeinek felkutatására . használtak. Egyelőre még csak kísérleti stádiumban van, de amennyiben beválik, semmi akadálya sem. lesz annak, hogy a gépkocsi-tulajdonos látszólag kitűnően működő autóját megvizsgáltassa, hogy meddig fog még jól működni, és mikor várható a legközelebbi hiba. A vizsgálatot úgy végzik, hogy felnyitják a motorház fedelét, és egy sok érinfkezös csatlakozót illesztenek az ott található csatlakozóhüvelybe. Ezt követően a vizsgálatot végző szakember behelyezi a vizsgálógép e célra kiképzett tartóiába a kocsimodellnek megfelelő mágnesszalag-tekercset, majd megnyom egy gombot, és a gép máris, mint egy komputer jelzi, hogy „próbán fut”. A gépkocsi egy különleges állványra hajt fel, ahol a kerekek szabadon foroghatnak, illetve a kerekek alatt elhelyezett görgőkkel a kerekekre tetszés szerinti erőt lehet kifejteni. Ekkor a kocsiban ülő személy végrehajtja az előírt műveleteket, vagyis pontosan követi az előtte feltűnő utasításokat: járassa a motort üresjáratban, kapcsolja sebességbe, lépjen rá a fékre stb. A néhány perces vizsgálat után a gépkocsi kihajt a műhelyből, s nem sokkal utána a tulajdonos máris kézhez kapja az autó hibáinak, pontos leírását, valahogy így: két héten belül cserélje ki a jobb féltengely csapágyát; a négyes számú henger szívószelep-emelője be van ragadva; a sebesség- váltóban az 1. sebesség fogaskerekének csapágya törött, száz kilométeren belül ki kell cserélni stb. Ez a vizsgálati módszer bizonyos hangfrekvenciák mérésén alapszik. Az Ampex gyár által előállított készülék a hangokat, rezgéseket figyeli, felerősíti, és kimutatja, egy 512-soros katódsugárcsö- vön. A fogaskerék kicsorbulása okozta kattogás például egy megismétlődő fénypontot képez a katódsugárcső ernyőjén, ezt a katódsugárcső-képet lefényképezik, átlátszó filmanyagra. A fényképet azután lézersugár útjába helyezik, úgy, hogy a sugárnyaláb a képen való áthatolás után egy gyűjtőlencsén megy keresztül. A gyújtólencse fókuszában a lézersugár hatására ún. diffrakciós kép alakul ki, amely olyannak tetszik, mintha valaki játékos kedvében egy csomó változó nagyságú és feketeségű pontot nyomott volna a papírra. A pontok sűrűsége változik, a legsűrűbb alakzat kereszt alakban helyezkedik el. A pont nagysága a hangfrekvencia erősségét jelzi. A mérnökök az autó különféle alkatrészeinek legjobban megfelelő frekvenciákat előre kiszámították, igy ebből az adathalmazból — ismeive a vizsgálat sorrendjét — egy kisebb komputer azonnal össze tudja egyeztetni a kapott, frekvenciákat és erősségeket a gépalkatrészek megfelelő adataival. Ezután már csak az van hátra, hogy a számítógép a kapott eredményeket kiértékelje, és megállapítsa, melyik alkatrész hibás, illetve melyik lesz rövidesen hibás. A vizsgálati mód elterjedését pillanatnyilag az akadályozza, hogy a hangfelvételi le kell fényképezni ahhoz hogy a lézersugár átvilágíthassa. Azon törik a fejüket a | szakemberek, hogy miképpen I lehetne a lézersugárra] egyenesen a képernyőről átvenni e jeleket, ami nagyon meggyorsítaná a diagnosztika elvégzését. B. I A csillag születése — Hol él a medve? — kérdezte egyszer, valamikor régen egy édesapa a kislányától. — A sivatagban — felelte a kislány. — A jegesmedve? — Az állatkertben. Magnetofonszalagra vette. Egyszer aztán' elindították a gépet, s a kislány meg az édesapa nevetve hallgatta végig a réges-régi beszélgetést. A kislány azóta már megtanulta, hol élnek a medvék, nagyokat kuncogott, miket nem beszélt, amikor még csak ötéves volt. Mert azóta nagylány lett belőle: kilenc-; éves. Végighallgatták a sivatagi meg az állatkerti med- vés mókát, aztán arról beszéltek: hogyan lesz a csillag. A kislány apukája még sose látta, hogyan hirtele- nedik az égre a csillag, az kerekedett ki az egészből, hogy mind a ketten mondtak ezt meg azt, s a végén egyszer csak Valimképpen mégis föltűnt az első ragyogó, hunyorgó égi szembógár: a csillag megszületett. Édesapa sokat járt a kórházba mostanában. Egy nap aztán azzal állított haza: Rejtvény: — Mit szeretnél, Katikám. testvérnek, kislányt, vagy kisfiút? — Kisfiút. — Hát akkor legyen kisfiú! — mondta édesapa. — Megszületett a csillagunk. — Hogy hívják? — Leventének. Meg se várták az első égit, elindultak. Egy ablak mögött sok-sok kis csecsemő feküdt pólyába csavarva, mindegyik jobbra fordította a fejét, csak egyetlenegy bolondozott: balra tekerte a buksiját, és nézegetett bele a vakviláigba, — Az a kistestvéred —• mondta az édesapa. — Jaj, de szép! Játszhatok majd vele? — Persze, ha egy kicsit megnő és nem éget. — Mert a csillagok először nagyon sütősek. — És a sivatagban élnek. — És az állatkertben. A kislány meg az édesapa akkor a két legokosabb ember volt az egész világon, csak senki sem tudta: a többiek tülekedtek az ablak előtt, olyasmit gügyögtek, hogy „egészen az anyjára hasonlít”, „tisztára az apja”, ők pedig elillantak, ballagtak hazafelé, s megkeresték az égen az első csillagot. Győri László Gyufarejtvény Négy gyufát úgy vegyetek el, hogy a megmaradók öt négyzetei alkossanak. Beküldési határidő: szeptember 15-ig. Kérünk benneteket, hogy megfejtéseiteket levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőség címére. A hibátlanul megfejtők között könyveket sorsolunk ki. A korábban közölt rejtvény helyes megfejtése: Körösi-Csorna. Könyvet nyertek: Csép Erzsébet, Mezőkeresztes; Holovicz Attil' Miskol: Enni Andrea, Miskolc; Pös- tényi Zsolt, Tiszacsermely; Vaskó Rita. Nyésta; Gaál László, Tisfeakeszi. A könyveket postán küldjük el. Elbomló műanyag A kutatók újabban olyan műanyaggal kísérleteznek, unely előre meghatározható dő — három vagy több hó- • ap — alatt elbomlik a szabad levegőn. Elsősorban a mezőgazdaság számára akarlak belőle palántanevelő takarót készíteni. A műanyag hártya ellenáll a nedvességnek és a hőnek, és ha a palánták már elég nagyok, és további vedeiemre nincs szükség, iokózatosan elbomlik, A bomlási termékek beleszán- tódnak a talajba, minden kő-, ros hatás veszélye nélkül. ,xz újfajta műanyagot sikeresen alkalmazták banánültetvények (élj takarására. Egyetlen hátránya, hogy egyelőre nagyon drága.
