Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

t T983, szeptember 7„ szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Ä nehézségek legyőzésének útja V rövid és 1 « r W m ratepiaia ' Az elmúlt években a rend­kívül súlyos külső hatásokra pesszimista hangulat alakult ki a Borsodi Vegyi Kombi­nátban. Ezt a kedvezőtlen hangulatot a külső szervek, nem ritkán az irányító szer­vek is tovább erősítették az­zal a megállapítással, hogy a kazincbarcikai gyár hosszú távon is veszteséges lesz. A külső hatások között az alap­anyag- és energiaárak gyors emelkedése, továbbá az egyik fő termék, a pve árának je­lentős csökkenése, valóban hátalmas terheket rótt a vál­lalatra. Csupán az előbbi ket­tő áremelkedése négy eszten­dő alatt csaknem 3 milliárd forinttal rontotta a vállalat gazdasági eredményeit, a pvc árának csökkenése pedig további, mintegy 200 millió forintos veszteséget jelentett a1 gyárnak. Köztudott az is, hogy ezekhez a kedvezőtlen Hatásokhoz hozzátevődött a korábbi nagyberuházás, a PVC—III. visszafizetési kö­telezettségéből eredő törlesz­tés és kamatteher, valamint á forgóeszközök utáni kamat­teher is. Mindezek együtte­sen valóban „leültették” a vállalat gazdálkodását, és 1982-ben, az egyéves munka alapján meglehetősen sze­rény nyereséget könyvelhet­ték el.' Az 1983. év azonban az ed­digi eredmények alapján úgy tűnik, fordulópontot je­lent a Borsodi Vegyi "Kombi­nát életében. A nemrég meg­tartott műszaki-gazdasági konferencia értékelése alap­ján a vállalat gazdasági ered­ményei , javulnak, a megva­lósult műszaki és gazdasági intézkedések eredményei már jól láthatóak, és nem elha­nyagolható az sem, hogy egyes termékek, például a pvc ára, ha nem is merede­ken, de lassan emelkedik a világpiacon. Az eddig meg­tett útról és a vállalat rö­vid, valamint hosszú távú stratégiájáról beszélgettünk el Mérten Jánossal, a nagyüze­mi pártbizottság titkárával. , — A vállalati stratégia legfontosabb eleme talán az volt, hogy reális, a dolgokat élőrevivő, jó terveket készí­tettünk — kezdte a pártbi­zottság titkára. — Ebben kü­lönös hangsúlyt kapott az im­port alapanyagokkal való jobb gazdálkodás, továbbá a gyár legfontosabb termékei­nek a piachoz alkalmazkodó gyártása. Mondanék egy pél­dát: A világpiacon az év ele­jén csökkent a műtrágya ára, ugyanakkor növekedett az ammóniáé. A kalkuláció után úgy döntöttünk, hogy növeljük az ammónia és csökkentjük a műtrágya ter­melését, és ezzel az export­ját, igy sikerült a bevételein­ket is növelni. Ugyancsak fokoztuk a pvc termelését is, és ez azt eredményezte, hogy a bázishoz viszonyítva az exportunk körülbelül 3 szá­zalékkal növekedett. — Hogyan sikerült ezt el­érni? — A kollektíva az idén először vett részt a tervek kialakításában. A vállalat vezetésé csak az alsó terme­lési határokat szabtp • meg, azt, hogy melyik üzemegység­nek mennyivel kell hozzájá­rulnia a BVK teljes egészé­nek eredményéhez. Az már az adott kollektíván múlott, mit, hogyan tettek a gépek jobb kihasználása, a nagyobb üzembiztonság és a gazdasá­gosság javítása érdekében, hiszen ezeket a területeket ők ismerik a legjobban. A- számítás helyes volt, a kol­lektíva az új érdekeltségi elv alapján, valóban jó eredmé­nyeket ért el. A tapasztala­taink szerint a dolgozóink igénylik, hogy többet tegye­nek le az asztalra, de a több­letmunkáért többet is szeret­nének keresni. Ezt egyelőre a jelenlegi bérszabályozás nem teszi lehetővé. A hagyo­mányos termékeink, a mű­trágya, az ammónia és a pvc mellett, jelentősen sikerült fokoznunk a műanyag kész­termékek exportját is, és ezt a folyamatot igen jelentősnek tartjuk. A vállalat gazdálko­dási feltételeire kedvezően hatottak az újonnan belépő beruházások. így a műanyag­feldolgozás IV-es programja, a savüzemi és az ammónia- üzemi rekonstrukció, vala­mint a növény véd őszer-gyár- tás. Bízunk abban, hogy a negyedik negyedévben a íoszgén- és triptamin üzem is hozzájárul majd a nyeresé­günk további javításához. Ugyancsak eredményesen alakult az elmúlt időszakban az alapanyag és az energia felhasználása is. Bár ezen a területen még folyamatban van egy beruházás, amely az elektrolízis üzemben á kony­hasó szétbontásából szárma­zó nagy tisztaságú hidrogén, mint melléktermék felhasz­nálását oldja meg. Ezt a mellékterméket korábban el­égettük. A szóban forgó ener­giaracionalizálási beruházás pedig megoldja, hogy a gázt ammónia gyártására tudjuk felhasználni. A hidrogén fel- használásával mintegy 80 millió forint értékű ammó­niát gyárthatunk évente, és ennek azért nagy a jelentő­sége, mert így csökkenthet­jük a ma már számunkra méregdrága földgáz feldolgo­zásának arányát. Sikerült csökkentenünk a korábban szükséges import alapanya­gokat is, például úgy, hogy a műanyagipari segédanyago­kat magunk állítottuk elő. Nem kevésbé jelentős gaz­dasági eredménye van a mű­trágya minőségének javítá­sára tett intézkedés-sorozat­nak is. Ez esetben a termé­kek minőségének javítását egy újítással oldottuk meg, és ebben az évben már az előállított műtrágya mintegy 80 százaléka eléri az eV. 5 osztályt, később pedig mint­egy 90 százaléka megkapja majd a legjobbnak tekinthe­tő első osztályú minősítést. — A vállalat dolgozói menyire ismerik a gyár je­lenlegi helyzetét és lehetősé­geit? — A nehézségekről koráb­ban elég’ sokat beszéltünk, talán túlságosan is sokait, de akkor úgy éreztük, mindenki számára jogos igény, hogy ismerje a vállalat előtt álló súlyos akadályokat. A mos­tani helyzet ismertetésére még' nem fordítottunk elég időt, tudjuk, hogy ez a poli­tikai munka még javításra szorul. De most az a lényeg, hogy a tervek és a megtett intézkedések jók voltak, és egyértelműen javulnak ered­ményeink. Ezek hatására már példátd a legégetőbb te­rületeken a beosztott értel­miségieknél, műszakiaknál, alkalmazottaknál és a pálya­kezdőknél bizonyos bérkor­rekciókat tudtunk végrehaj­tani. Tudjuk, a lehetőségek egyelőre még szűkösek, de az eddigi eredmények bizakodó­vá tehetnek bennünket, hogy a szívós munkának meglesz a gyümölcse, és a hosszabb távra tervezett fej­lesztési programok egyértel­műen az eredményesebb gaz­dálkodás felé viszik tovább a vállalatainkat. Jól tudjuk, hogy ma még nemcsak a mienk, hanem az egész ipar­ág helyzete is igen nehéz, de bízunk abban, hogy a külső körülmények is javulnak majd, és ez egyértelműen kedvezőbb gazdálkodási fel­tételeket biztosit a Borsodi Vegyi Kombinátban is. Hajdú Gábor Szüret előtt Hegyalján *. Szeptember elején az eső Tokaj-Hegyalján mindig jó­kor jön. Az elmúlt napok­ban is jót tett a határnak. Használt a másodvetésű nö­vényeknek, még a kései si­lókukoricának is. Megköny- nyítetle a traktorosok mun­káját, akik bizony már-már sziklakemény, repedezett ta­lajt szántottak, hasítottak az őszi kalászosok vetésének előkészítéséhez. És' ami a történelmi bor­vidéken különösen nagy fon­tosságú, sokat használ még a karós és kordonos táblá­kat áztató eső a szőlőnek. Több és édesebb lesz tőle a lé a bogyókban, véknyodik a furmint és a hársievű sze­mek héja, meleg, száraz idő­ben hamarább kezdődik a töppedés, és ha minden úgy történik, ahogy a nagyüzemi és a kisparcellás termelők szeretnék, a kívánt „nemes” rothadás aszúsodásba megy át. Erős a gazdák bizakodása, hogy nemcsak mennyiség­ben, hanem minőségben is kiváló termést szüretelhet­nek ez idén Hegyalján. Er­re nagy szükség van, hiszen a nagy múltú borvidék mi­nőségi boraival szerzett vi­lághírnevet, és ma is csak a minőséggel állhatja a ver­senyt a világ borainak „kér­lelhetetlenül” kemény keres­kedelmi harcában. Éppen ezért — amint er­ről a közelmúltban hivatalos tájékoztatás is történt — ezen az őszön különösen nagy szakmai precizitással és szigorral fogják ellenőriz­ni a felvásárlásra leszer­ződött és felajánlott musto­kat, borokat, hogy a harhi- sításnak, cukrozásnak elejét vegyék. Csakis ilyen módon lehet a tokaji bor hírnevét megőrizni, tovább öregbíte­ni. A többi gyümölcs szedése már megkezdődött. Így a Bodrogközi Állami Gazda­ság mintegy 1000 hektáros kertjeiben szüretelik az al­mát és a körtét. Almából jő közepes, körtéből szinte re­kordtermést takarítanak be, s minden remény megvan rá, hogy a hazai és az ex­portpiacokon való értéke­sítéssel sem lesz nagyobb gondja a gazdaságnak. Vágják a napraforgót A dexikólás, a helikopteres szárperrselés után megyeszerte meg­kezdődött fontos ipari növényünknek, a napraforgónak betakarí­tása, Képünk a bogácsi Hórvölgye Termelőszövetkezetben készült, ahol E—512-es arató-cséplőgépekkel — amelyeket speciális adap­terrel szereltek fel — vágják a napraforgó sorait. Iipirí­inegtakarítas A bábolnai iparszerű &u2 koricatermelő közös vállalat taggazdaságaiban munkához kezdtek az első olyan FIAT- traktorok, amelyekre hazai gyártmányú gumiabroncsokat szereltek fel. A Taurus nyír­egyházi üzeme vállalta, hogy licenc alapján és rövid idő alatt elkészíti a gumiabron­csokat. Így vált lehetővé, hogy a bábolnai közös vállalat 48, gumiabroncs nélküli traktor vásárlására kötött szerződést a FIAT céggel. Ezzel 4c,2 millió forint értékű devizát takarítottak meg a népgaz­daságnak. A gumiabroncsok nélküli traktorok speciális „fapapucsokkal” ellátott ke­réktárcsákon érkeztek Bá­bolnára. A Taurus képvise­lői tanfolyamon oktatták ld a bábolnai szakembereket a szakszerű gumiszerelésre, és gohdoskodtak a speciális szerszámokról is, igy a 288 abroncs felszerelését tíz nap alatt elvégezték. A városi-járási párt-végrehajtóbizottság napirendjén * az ózdi járásiján A téma fontosságát, jelen­tőségét jelzi az a tény is, hogy az Ózdi városi-járási Párt-végrehajtóbizottság a múlt év augusztusi ülésén határozatot hozott a szak­munkás-utánpótlás képzésé­nek és nevelésének felada­tairól. Ezt követően egy év múltán ismét napirendre tűzte és megvitatta a szak­munkás-utánpótlás helyzetét, a hiányszakmákban történő beiskolázás tapasztalatait, különösen az özdi Kohásza­ti Üzemek és a Borsodná- dasöi Lemezgyár szempont­jából. Emellett azonban már felmerültek a Borsodi Szén­bányák Putnoki Bányaüze­mének fejlesztésével kap­csolatos szakmunkásképzés- igények is. Már a műit év augusztusi ülésen elfogadott határozat hangsúlyozta, hogy a város­járás területén az elmúlt években komoly erőfeszíté­sek történtek a szakmunkás- utánpótlás képzése és neve­lése, tárgyú, személyi felté­teleinek javítása érdekében. Ezt a célt szolgálja az ipari szakközépiskola korszerű épülete, műhelytermel, vala­mint az ipari szakmunkás- képző intézet négytantermes bővítése. Nem tekinthető azonban megnyugtatónak a szakmunkásképző intézeti műhelyek gépeinek és be­rendezéseinek elavult álla­pota. A testület akkor meg­állapította, hogy a vállala­tok, az üzemek és a szövet­kezetek pozitív törekvései mellett, több területen szem­léletbeli problémákkal is le­het találkozni, mivel a ta­nulókkal elsődlegesen a munkaerő utánpótlása olda­láról foglalkoznak, ugyanak­kor háttérbe szorul a fiata­lokkal való foglalkozásban a minőségi követelmény, az emberi tényezők szerepe a fiatalok pozitív személyiség- jegyeinek alakításában. A jelenlegi helyzetet elem­ző írásos tájékoztató szerint az Ózdi Kohászati Üzemek a szocialista szakmunkás­képzés elmúlt három évtize­dében a megfelelő szakmai, gyakorlati tudással és szo­cialista emberi tulajdonsá­gokkal rendelkező szakmun­kás-utánpótlás kinevelése ér­dekében tervszerű, tudatos, eredményes tevékenységet folytatott. A munkaerő-gaz­dálkodási tervek, a szak­munkás-utánpótlás körülte­kintő tervezése, a szervezési intézkedések és a belső át­csoportosítások ellenére az 19TO-es évben kedvezőtlen, negatív tendencia jelentke­zett. Kritikus helyzet ala­kult ki a hagyományos va­sas szakmák — olvasztár-, hengerész-, forrasztár-, öntő-, szerkezeti lakatos-, esztergá­lyos-, géplakatos-utánpótlás biztosításánál Okai között megtalálható a központilag kialakított bértarifa-rend­szer, a kohászati vállalato­kat érintő kedvezőtlen ter­melési és értékesítési lehető­ségek, valamint a társadal­mi értékítélet alakulása is. A fiatalok túlnyomó többsé­ge nem vonzódik a nehéz fizikai munkát igénylő szak­mák iráni Érdeklődésük a divatos szakmákra — autó­szerelő, vízvezeték-szerelő, szobafestő sth. — irányul, mivel ezeket a szakmákat szabad idejükben is gyako­rolhatják, így nagyobb anya­gi lehetőségekhez jutnak. A vállalat oktatóbázisa a helyi 102. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet, vala­mint a Bródy Imre Ipari Szakközépiskola. E helyeken a tárgyi, technikai feltéte­lek általában megfelelnek a követelményeknek, azonban a szakmunkásképző intézet gépparkjának folyamatos cseréje időszerűvé vált. A vállalat a nappali képzés­ből biztosítja az utánpótlást, azonban emellett a felnőtt dolgozók számára is szervez­nek szakmunkásképző tan­folyamokat. Sajnos, az Öz­di Kohászati Üzemek úgy­nevezett beiskolázási terveit — jelentkezők hiányában — már évek óta nem sikerül realizálni. Az elmúlt tanév­ben 21 szakmában 564 fiatal tanult, azonban csak 366-an részesültek gyakorlati kép­zésben a vállalat területén. Nagy a lemorzsolódás is, pe­dig a szakmunkásképzés sze­mélyi és tárgyi feltételeinek fejlesztésére a vállalat ki­emelt figyelmet fordít. Se­gítik az oktatási intézmé­nyeket és élnek az anyagi, erkölcsi ösztönzés lehetősé­geivel is. A gyárban új tan­műhelyeket hoztak létre, ahol a korszerű gépeken, be­rendezéseken túl a szociális körülmények javítására is nagy gondot fordítottak. A szakmunkás-utánpótlás biz­tosítása érdekében a válla­lat nagy gondol fordít az általános iskolákban a pá­lyaválasztásra. A tanulók ré­szére üzemlátogatásokat, filmvetítéseket szerveznek. Űj vonás, hogy az általános iskolák hatodik osztályában kercffk meg á pStyacrrtenfás ciós munkát. A vállalat a hiányszakmák megszünteté­sét kiemelt társadalmi, poli- likai feladatnak tekinti, ezért él — a lehetőségekhez ké­pest bőkezűen — az ösztön- díjrendszerrel. A Borsodnádasdi Létnél, gyár — bizonyos szempont-- bői — még kedvezőtlenebb helyzetben van, miután az elmúlt tíz évben a kohász szakmákban nem tudtak! fiatalokat beiskolázni, je­lentkezés hiányában. Ezért lényegében az utánpótlást csak a felnőttképzéssel le­hetett és lehet biztosítani. A múlt évben 19 betanított munkás végezte el a henge­rész szakmunkas-tanfolya- mot, az idén tavasszal pedig acélolvasztár és öntő szak­mákban kezdődött tanfo­lyam, amelyet húsz betaní­tott munkás látogat. A tanácskozás résztvevői hozzászólásaikban, felvetése­ikben kritikusan és önkriti­kusan elemezték ezt a fon­tos témát. Az ülésen elnök­lő Tóth János, a városi-járá­si pártbizottság titkára vita- összefoglalójában kiemelte, hogy a fiatalok túlnyomó többsége nem vonzódik a nehéz fizikai szakmák iráni, ezért a pártbizottság műkö­dési területén a vasas szak­mákban az utánpótlás kri­tikus helyzetbe került. Ezért a pártszerveknek ést szerve­zeteknek, a gazdasági egy­ségek illetékes vezetőinek, a különböző tanácsi szervek­nek, a szakoktatási intéz­ményeknek, a KlŐZ-szervek- nek és -szervezeteknek, a szakszervezeti testületeknek továbbra is kiemelt figyel­met kell fordítani a jövő szempontjából is fontos fel­adatra. A városi-járási párt­végrehajtóbizottság múlt évi ezzel kapcsolatos határoza­tának megvalósítása elen­gedhetetlenül szükséges, még­hozzá úgy, hogy figyelembe veszik a közben történt vál­tozásokat. Bizonyos szemlé­leti változtatásokra is szük­ség van. Az érintett vállala­toknál törekedjenek jobban élni az anyagi és az erköl­csi ösztönzés eszközeivel eb­ben a kérdésben is. Teremt­senek 1 jobb munka- és szo­ciális körülményeket, a gé­pesítés segítségével csök­kenteni kívánatos a nehéz fizikai igénybevételt, mivel a fiatalok pályaválasztásánál ezek igen fontos, sokszor meghatározó tényezők. O. J. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom