Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
1933. szeptember 3., szombat ESZÄtC-MAGTARORSZÄG 5 Környezetvédelmi témák A Mezőkövesdi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén környezetvédelmi témával foglalkozott. Kövesd ipari üzemeinek, vendéglátóegységeinek, valamint a járás náhány községének ez irányú munkájával. • Víz Ami talán a legszembetűnőbb Kövesden: a liór-patak állóvízzé változott, posványosodik, szúnyogok termőhelyévé „züllött”. Remény van persze — nagyon is szükséges, hogy legyen — a változásra: a záportározó megépítésével együtt, majdcsak rendeződik ez a patak is! (Különben olyan lesz, mint Edelényben a Bódva holtága, mely a szépséges kastélyt keríti az egyik oldalról, és mindenféle elképzelések ellenére is csupán a szúnyogokat termeli, a bűzt árasztja.) Az egykor szépséges patakok, a Kács, a Hór sem az igazi. Sok községen haladnak át ezek a vizek, és sajna, itt is, ott is beledobálják a szemetek sokaságát. Egyebek között döglött állatokat is. Agyonvert kutyákat, macskákat, miegymásokat. És mindenféle szemeteket beleengednek, beleraknak, Jó lenne minél nagyobb propaganda, felvilágosító munka, elsősorban az újságok részéről, hogy az ottani népek mindezt ne tegyék! — hangzott el az ülésen. A felvilágosító munka bizonyára hasznos, de a tapasztalat azt igazolja, hasznosabb néhány száz forintos bírság. Ez valamiért, jobban érthető. • Szemét A szemét elhelyezése ugyanúgy: gond itt is, mint az ország bármely részében. Szükséges a megfelelő szemétgyűjtő helyek kijelölése, hogy jnindenki csakis a kijelölt területre hordja a hulladékot. A szemétgyűjtőket gyakorlatilag mindenütt ki is jelölték. Á kocsik — lovas kocsik, szekerek, hiszen nincs mindenütt intézményes szemét- szállítás — el is indulnak a kijelölt hely irányába, de nem érkeznek meg minden esetben. Útközben hol itt, hol ott rakják le a hulladékot, mert minek azzal annyit vacakolni? Rendszerint két falu között szórják le, és — miként az ülésen elhangzott •— a két falu lakóinak képviselői, például tanácsi vb- ülésen egymásra mutogatnak, igen keményen beszélnek. A községek egyébként nagyon szépek, rendezettek, tiszták. A népi ellenőrök Bogácsot, Szentistvánt. Szo- molyát, Cserépfalut vizsgálták meg. Ezeknek a községeknek pedig szó nem érhetné a küllemét. Bogácson, Szentistvánon most már intézményesen is szállítják a szemetet, de a járásnak még sok községében ez hiányzik. Valahogy el kellene kerülni a szomszéd háza elé söprést. Mármint a szomszéd falu határába szórni le a szemetet. • Tarló Meglepően sok szó esett az említett ülésen a tarlóégetésről. Több község tanácsi vb-ülésén elhangzottakra utalt az egyik felszólaló, kérve, követeivé, hogy a tarlóégetést szüntessék meg. Másfél-két hónapig, az égetések ideién lehetetlen állapotok uralkodnak. Sok helyütt nem lehet ablakot nyitni, a pernye beszáll a lakásokba, a füst. a bűz ugyancsak kárt(jlrnr>v A larlóégetés révén ez. idén is tetemes károk keletkeztek. Nemcsak a tarló égett, hanem több helyütt gépek és más egyebek is. Pár éve egyáltalán nem volt szabad elégetni a tarlót. Mindenesetre adalékul szolgálhat a kövesdi NEB ülése, mely ellenezte az égetést. • Szennyvíz Nagy kéményű gyárak ugyan nem füstölnek Kövesden, de itt munkálkodik például az Autóvillamossági Felszerelések Gyára, valamint a Kismotor- és Gépgyár. Az autóvillamossági galván üzemének iszapkezelése jelenleg is csak ideiglenes megoldású, miként országosan is. Itt, Kövesden tavaly még azt sem tudták, hogy az összegyűlt iszapot hová viszik a kocsik. (Erre kérdezett rá a bizottság egyik tagja: ebben a mi, nem túl nagy országunkban nem lehet tudni, mit, hová visznek? Ezek szerint: nem!) Jelenleg: „A szennyvízkezelő és tisztító műtárgy műszaki állapota, a berendezés hatásfoka nem kielégítő, nem biztosítja a környezetvédelmi előírások betartását” — olvasható az összefoglaló jelentésben, A Kismotor naponta mintegy 90 köbméternyi tisztítat- lan vizet enged a Kányapatakba. Bírságot is fizet, méghozzá 1978-tól növekvő összeget. Az előző üzemnél nem volt bírságról szó. Ezért kérdezte az egyik bizottsági lag: amely gyár méri a maga szennyezését, az fizet, amelyik nem méri, az nem fizet? A mezöségi sertéstelep viszont külön, hosszú meditációt érdemelne. Azt ugye, mondani is fölösleges, hogy a disznókra szüksége van, ráadásul minél több disznóra, viszont minél több a disznó, annál több a trágya, mit a környezet szennyezése nélkül kellene elhelyezni, hasznosítani. Ez az említett telepen még nem megy. A szennyvíztisztító a telep létesítésének időpontjában kielégítő volt. Akkor 270 vagonnyi húst állítottak itt elő, most pedig 470 vagonnál többet. A telep évente félmillió fó-r rintnál nagyobb bírságot fizet a szennyezésért, de ezzel természetesen semmi sincs megoldva. A felszín alatti vizek elszennyezéséhez — miként ezzel korábban már a Miskolci városi-járási NEB is foglalkozott — ezeknek a sertéstelepeknek igen sok közük van. Ivóvizeinket veszélyeztetik, márpedig az ivóvíz egyre kevesebb. Szükséges lenne külön is foglalkozni ezzel a teleppel a megfelelő segítség — anyagi segítség — biztosításának igényével. • Érdekeltség Az írásos anyagban is olvasható. a bizottság ülésén szóban is elhangzott az anyagi érdekeltség. Nevezetesen: a gazdálkodó egységek anyagilag nem érdekeltek a környezetvédelmi jogszabályok betartásában. Számos üzemi szemlén, hasonló jellegű tanácskozáson is elharigzanak ezek a mondatok. Való igaz. hogy a környezetvédelem nem hoz hasznot a konyhára, inkább elviszi a pénzt. Szép lassan azonban mégis tudomásul kellene venni, • hogy kicsinyég távolabb, vagy nem is olyan távolabb, ezek a befektetések megtérülnek. Például azáltal, hogy egészséges emberek dolgoznak majd a különböző termelő egységekben. (Hogy tovább már ne dramatizáljuk ezt a kérdést.) Másrészt: az anyagi érdekeltséget magától értetődően mindenki úgy *veszi, hogy pénzt i kap. Ez esetben pénz jár a környezetvédelmi jogszabályok betartásáért. (Tehát: igyekszem magamnak megteremteni az életlehetőséget, és ezért pénzt várok valahonnan.) Az anyagi érdekeltség fogalmába viszont beletartozik az is, hogy pénzt veszítek el. Mármint akkor, ha nem járok el bizonyos jogszabályoknak megfelelően. Ha a szabály ellen vétőket megbírságolja a helyi tanács, annak valahogy több a foganatja. A helyi tanácsok persze, általában „nem élnek megfelelően a jogszabály adta lehetőséggel... a kiszabott pénzbírságok enyhék”, de hót egy faluban sok az ismerős, u rokon, a jó barát ... és jobb a békesség. Az érdekeltség azonban — és nem az anyagi, hanem biológiai létünk, egészségünk érdekeltsége — túlterjed minden falu határán. Priska Tibor i A fogadóépület A miskolci Városi Vodaspork bejáratánál állították fel a képen látható fogadóépületet, amely előtt farönkökböl késiitett pihenő áll a látogatók rendelkezésére. A fogadóépület mellett szándékoznak tető aló hozni a Bükk flóráját és faunáját bemutató ki- állitócsarnokol. Fotó: Udvardy József A biztonság kollektív ügy Négy és fél évtized szolgálat Cselédházban szüie• tett Sajószentpéteren, 1921-ben. Ezt a házat már régen elvitte a történelem vihara. Heten voltak testvérek, három fiú, négy lány. Ezt a csa-' ládot tartotta el, nevelte az a'pa, aki mezőgazdasági cseléd volt, majd az edelényi bányánál, a külszínen kereste meg a nagycsalád kenyerét. A fiúkat korán munkára kényszerítette a nincstelenség. Miklós még tizennyolc éves sem volt, amikor az edelényi bányában egy elszabadult csille elütötte az életét. A második fiú, József is itt dolgozott nyugdíjaztatásáig. A harmadik fiút, a legkisebbet, Károlyt az édesanyja — aki hosszú életet élt meg — nem akarta engedni, azonban 1939. január első napjaiban és ezt követően ő is az edelényi bányában dolgozott. Mint annak idején a bányamunkások, ő is csillésként kezdte. A háború, a front 1944 decemberében ótszáguldott e vidék fölött is. Akkor még nem változtatta meg senki szegény ember életét lényegesen, akik azért mégis csak tudták, hogy nagyot változott körülöttük a világ. Az üzemben megalakították a. Magyar Kommunista Párt helyi szervezetét, a fiatal bányász, Papp Károly neve az alapító tagok között szerepei éppúgy, mint 1956 novemberében, amikor már a fővárosban és a fővárosból szervezi meg a Magyar Szocialista Munkáspárt alapszervezeteit. Az 1945- ös esztendő ebben az országban nem volt senkinek sem könnyű, de Papp Károlynak többszörösen is nehéz. Súlyos baleset érte a bányában, hónapokig nyomta a betegágya^, utána meg könnyebb munkára osztották be, gépkezelő lett a bányában. Később, ahogy egészsége visszatért, ismét a szántainál dolgozott. Nagy szükség volt ekkor a szénre, ez volt a kulcsa az életet jelentő közlekedés megindulásának, a villamosenergia-terPapp Károly Lacró József fel». mint húsz esztendő teltél azóta. Az egykori csillés, segédvájár, vájár közben elvégezte a bányaipari technikumot, majd már idősödő fejjel a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karán sikerrel szerezte meg a bányaművelő mérnöki diplomát. Több. mint négy és fél évtized szolgálat után, 62 éves korában, saját kérésére nyugállományba került. Tudom róla, hogy szép kertes házban lakik, a nehéz időkben is igaz társával, feleségével. Két lánya a vegyész szakmát választotta, a férjek mérnökök, a három unoka pedig a nagyszülőknél érzi jól magát, ahol a kertben szőlölugas ad árnyékot, és másfél száz tő rózsa virít tavasztól őszig. Nehéz életút áll Papp Károly mögött. Érdemes azokra a tanulságokra emlékezni és emlékeztetni, amelyeket élete során gazdag tapasztalatok alapján szűrt le, s amelyek egész életén elkísérik. Az például, hogy semmi nem megy magától, mindenért meg kell küzdeni, harcolni. A bányászok biztonsága felett őrködni igen nemes dolog, nagy szakmai, politikai, emberi tapasztalást igényel. A biztonság kollektív ügy, csak közösen, csak valamennyi résztvevő közreműködésével valósítható meg. Számos kitüntetése — a Szocialista Munkáért Érdemérem, a Magyar Szabadság Érdemérem, a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérem, a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata, a Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst és arany fokozata, a Bányászat Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetés. a Felszabadulási Jubileumi Érdemérem, a Munkásőrség egykori szervezőjének járó emlékérem, a Honvédelmi emlékérem — mellett tegnap Budapesten, négy és fél évtizedes munkásságáért a Szocialista Magyarországért kitüntetést vette át. O. J. inelésnek, az újjáépítésnek. A nehéz bányamunka mellett tovább tanult, elvégezte a polgári iskola négy osztályát. Ahogy kitelt föld alatti munkájában a kívánatos műszakszám. segéd- vájári vizsgát tett. azután 1949-ben aknavájár lett. Nem sokkal ezután a Bányász Dolgozók Szakszervezetének a politikai munkatársa, majd az MDP központi vezetősége párt- és tömegszervezeti osztásán dolgozott az ellenforradalomig. — Nagyon keserves idők voltak azok — emlékszik vissza Papp Károly. — Akkor már családos ember voltam, és nagyobb családom, a bányásztársada- iomért is aggódtam. Még decemberben, a forradalmi munkás-paraszt kormány kinevezett az országos szénkormánybiztosság helyettes vezetőjévé. Az ország széntermelése 1956 december közepén alig haladta meg a napi tizennégyezer tonnát. Rengeteg munkába került, amíg 1957 áprilisában már több, mint hetvenezer tonna szén segítette naponta a népgazdaságot. A szénkormány- biztosságban kifejtett munkájáért a párt Központi Bizottsága és a kormány külön köszönetét fejezte ki Papp Károlynak is, miután 1957. május elsejével befejezték tevékenységüket. A munkát azonban tovább folytatták. Papp Károly visszakerült a pártközpont apparátusába, ahonnan 1957 augusztusában szűkebb hazájába tért vissza, mint az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára. Á pártbizottság élén akkor Prie- szol József állt, akivel Papp Károly jól megértette magát. A konszolidáció után a szénbányák egyre több szenet adtak a népgazdaságnak. Ezzel párhuzamosan azonban — sajnos —, egyre több gondot is jelentett a bányabeli balesetek számának növekedése. Ekkor, 1962 márciusában -nevezték ki Papp Károlyt a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vezetőjévé. Több. Felhívás vetélkedőre az alkolRéiy születésének 35. évfordulójára Az Állami Ifjúsági Bizottság. a KISZ Központi Bizottsága. a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa. a Művelődési, valamint az Igazságügyi Minisztérium — más állami és társadalmi szervekkel karöltve — ..Hazám állampolgára vagyok!” címmel vetélkedőt hirdetett az alkotmány születésének 35. évfordulója alkalmából. A versenyfelhívás közreadói nemes ' versengésre, országos játékra hívják a középiskolák diákjait. A vetélkedősorozat célja, hogy a tizenéves fiatalok bebizonyítsák: elsajátították az alapvető állampolgári ismereteket, képesek eligazodni a közéletben, a társadalom politikai intézményrendszerében. Az elődöntők után iskolánként három tanulóból verbuválódott csapatokat várnak az országos középdöntőbe, ahol több fordulóban mérik majd össze . tudásukat a továbbjutók. Három kategóriában — gimnáziumok, szak- középiskolák, valamint a szakmunkástanuló intézetek és szakiskolák — versenyeznek majd a fiatalok. Az’ érettségizett szakmunkástanulók csapatai a szakközép- iskolák kategóriájában indulnak. A középdöntőről minden megye legjobb csapata, a fővárosból a legjobb két csapat kerül — mindhárom ' kategóriából — az országos döntőbe. Az iskolai döntőket december 16-ig rendezik, a középdöntőkre a iövő év január 2-től március 24-Jg kerül sor. míg a döntőt április 0—8-án tartják. Az első három helyezett csapat külföldi jutalomutazáson vesz részt; míg a negyedik-hatodik csapat értékes tárgyjutalomban részesül. A versenyre jelentkezni az iskolákban lehet. Részletes felvilágosítást és irodalom- ' egy zeke t a Hazafias Népfront megvei. fővárosi bizottságai. a KlSZ-bizottsá- gok. valamint a tanácsok művélődésüeyi osztályai ad* nak
