Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

1983. szeptember 25., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Sojopíis (tikén bsjölf9’ o burgonya A Sajópüspöki Sa.ióvölgye Termelőszövetkezetben a nagy kiterjedésű burgonya- táblákon már készül a bú­za kiváló magágya, mégpe­dig energiatakarékosán, tolo­gatás nélkül. A kis gazda­ság főnövénye, a burgonya ugyanis már szeptember 20-ára „bejött”... A nö­vénytermesztés gazdája, Hú­rt János agronómus szerint ez a „bejött” két dologra is értendő: — Először is arra, hogy a burgonya átlagtermése meg­haladja hektáronként a 310 mázsát, s arra is, hogy már a tárolókban van. És nem is akárhogyan... Kézi válo­gatással, teljesen tisztán, l'öld mentesen, hibátlanul, a legkiválóbb minőségben. Ré­szes betakarító brigádjaink, a környékről érkező több száz főnyi segítség közre­működésével; akik felszed­ték, válogatták és zsákolták a termést, 17 munkanap alatt végeztünk ezzel a nagy munkával. A 17 nap alatt 56 ezer mázsányi gumó került táro­lókba. Összességében azon­ban 62 ezer mázsányi ter­mett a tsz főnövényéből, s mert a piaci igények úgy diktálták, a megye ellátása érdekében hatezer mázsányit már a nyári hónapokban felszedték. Elsősorban Mis­kolc, Özd és Kazincbarcika, áz iparvidék nyári burgo­nyaellátását biztosították ez­zel. — A kiváló burgonya ter­mésből ítélve ez a vidék nem sínylette meg a szá­razságot. ... ? — Sajnos, az aszályt mi is' megéreztük, itt is csök­kentette néhány növény ter- mésígéretét — válaszolja a növénytermesztés irányítója. Megkezdődött Felkészültek a szövetkeze­ti kereskedelem vállalatai a burgonya tárolására, a ter­més fogadására. A Zöldkor egyesüléshez befutó jelzések szerint e fontos őszi termény is megsínylette ugyan a nyá­ri szárazságot — különösen az alföldi megyékben —. ám a terméskiesés ellenére meg­felelő mennyiség termett a hazai lakosság' téli. tavaszi ellátásához. Sőt. az összes burgonya forgalmazásából több mint 50 százalékos — Összességében azonban nem panaszkodhatunk hoza­mainkra. A kis területen ter­mesztett tavaszi árpa és a zab megsínylette a csapa­dékhiányt, s bizonytalanok az őszi káposzták is. Azon­ban sikerült búzából 45,2 mázsás, őszi árpából 38 má­zsás átlagtermést elérni. Mákból 340 mázsányit, hagy­mából több, mint 5500 má­zsát. takarítottunk be, s jól fizetlek a nyári káposztafé­lék is. — Mi van még hátra az őszi munkákból? — Mintegy 100- hektárról most kezdjük „törni” a 60 mázsa körül ígérő kukori­cát, s ezzel egyidőben meg­kezdjük az őszi vetéseket. A lehető legoptimálisabb veté­si időszakban, 170 hektár­nyi őszi árpával kezdjük, aminek növeltük a vetéste- rületét, azután következik a 40 hektárnyi őszi vetésű mák, és október 5-e táján, gyors ütemben elvetjük 320 hektáron, a lehető legjobb magágyba a búzát. Á ke­nyérgabona vetésterületét is mintegy 10 százalékkal nö­veljük. Az őszi munkák, a vetés szempontjából nálunk most már az sem okozna gondot, ha netán nagyon csapadékosra fordulna az időjárás. Van már. gyakor­latunk abban, hogy szprva- vetéssel, „Tornádóval” igén jó minőségben tudjuk mag­ágyba juttatni a vetőmagot. És még egy, a jövő ma­gasabb terméseit alapozó feladat vár a szakemberekre a Sajóvölgye Tsz-ben,- az el­következő napokban: kiér­tékelik az 5 hektáron foly­tatott burgonyatermesztési kísérleteket. Két új burgo­nyafajta és 12 fajtajelölt „vizsgázott” ezen az öt hek­táron. a téli tárolás arányban részesülő Zöldker vállalatok a tavalyi 95 ezer tonnával szemben most' 110 ezer tonnányit hoznak for­galomba. Több helyen, például Bor- sod megyében már meg is kezdődött a tárolás. Itt (ed­dig már 6000 tonnányi ter­mést helyeztek biztonságba. Egyes helyeken viszont las­súbb a felvásárlás üteme, néhány mezőgazdasági üzem nagyobb átvételi ár remé­nyében akadozva szállít. Válogatják a szilvát, melyből nagyon kevés termett az idén Rántva, rakotton és leves alapanyagként egy­aránt finom a broccoli. Képünk a csomagoló- ban készült. Kellemes illat lengi be ® a miskolci hűtőház nagy gyártócsarnokát. A legmunkaigényesebb iő- zeléknyövénynelc, a brocco- linak a szezonja van, a ha­ragoszöld növény nemcsak szép, hanem nagyon illatos is. Az az igazság, hogy mi, magyarok nemigen ismer­jük még ezt a növényt, amely olyan nagy népszerű­ségnek örvend Nyugat- és Eszak-Európában. Tíz éve termelteti a miskolci gyár Borsodszirák határában és Szabolcsban. A hűtőipar gyárai közül egyedül a mis­kolci foglalkozik vele. Ered­ményesen, mert jó a piaca. Mint Pataky Pál, a gyár igazgatója elmondja, a tar­tósító gyárnak be kell biz­tosítania magát, ezért min­den növényből általában -10 százalékkal többet szerződ­nek, mint amennyi a való­ságos igény. Ám mivel az exportnak itt (is) nagy a je­lentősége, a fontos export­növényekből 20 százalékos a „rátartás”, a biztosan (!) exportpiacra számító növé­nyekből meg 40 száza­lékkal. többre szerződnek minden évben. Biztos ex­portot jelent már hosszú évek óta a szilva, a karfiol és a broccoli. Az idén 700 tonna broccoli feldolgozását tervezte a gyár, de ha még lenne egy kis hűvös eső, amelyet na­gyon kedvel ilyenkor is a növény, meglenne az 1000 tonna. Ennek a mennyiség­nek a zöme exportra kerül, egy kis mennyiséget pedig a gyár idén bevezetett új termékéhez, a broccolileves- hez használják fel. Közepes termés után Vásári díjas miskolci mirelitek Nagyon tetszetős, 250 grammos dobozokban, ép­pen svéd piacra csomagol­ják most a növényt. Brí- nyász Páter gyártásvezetőtől megtudjuk, hogy jövőre ala­posan megváltoznak a broc- coligyártás körülményei. Fagyasztó-tisztító-mérlegelő berendezést vásárolnak — kizárólag a broccoli kedvé­ért. „Vendégei” is vannak ezen a héten a gyártóüzem- nek. A miskolci egészség- ügyi szakközépiskola IV. osztályosai, hatvan lány se­gédkezik itt. Zöldborsói, eg­rest válogatnak. Mint illés Kati elmondja, szeretik ezt a munkát, érdekesnek talál­ják, hogy a szalagon futó kőkemény „bogyó” nem is olyan sokára valamelyik északi ország boltjainak hű­tőpultjaiban lesz látható. A csarnok másik részé­ben hasábburgonyát csoma­golnak a hűtőházi asszo­nyok arab feliratos tasakok- ba. Ez az áru Kuvaitba jut. Egv másik soron felezett szilva fut. Bármennyit el tudnának adni belőle, ha lenne ... Sajnos, rendkívül rossz volt az idén a szilva­termés, sőt tavaly sem te­remtek eleget a szilvafák. Hogy mégis teljesíteni tud­ja felezett szilvából az ex­portkötelezettségét a mis­kolci gyúr, az észak-borsodi szórvány szilvásoknak kö­szönhető. Szobrok megyé­ben szerződtek nagy meny- nyiségű gyümölcsre, ám a tervezett 700 tonnából mindössze 5 tonna érkezett meg. Meglehetősen gyenge az idei termés burgonyából is, s ez igen érzékenyen érinti a gyárat, mert termékeinek egyhamiadát a hasábburgo­nya és a burgonyaszelet te­szi ki. Pedig nagyszerűek most a külpiaci kilátások, mert egész Európában ke­vés burgonya termett. Az időjárás nem kedve­zett az idén a zöldbabnak, az egresnek sem. Meggyből és cseresznyéből azért tud eleget exportálni, és a hazai boltoknak is juttatni a gyár, mert a tavalyi jó termés le­hetővé tette, hogy elraktá­rozzanak bizonyos mennyi­séget erre az évre. A korábbi években szako­sítva voltak a Magyar Hű­tőipari Vállalat gyárai, ez azonban szűnőben van. egy­re nagyobb önállóságot kap­nak. Ennek következtében szélesedik a profil, egyre több új termék jelenik, meg, egyre többféle növényt, gyü­mölcsöt dolgoznak fel. En­nek a ■ folyamatnak köszön­hető, hogy a miskolci gyár például az idén már 300 tonna fekete bodzát is tar­tósított. Az áfészek gyűjlöt- lók össze a természetes szí­nezőanyagnak szánt vadon termő gyümölcsöt. Az NSZK-ban és Dániában vá­sárolják meg. Üjabban pó- réhagymát is vásárolnak, erdei szedret is, továbbá cukkinit, és romanó zöldba­bot. Ez utóbbinak nagy jö­vőt jósolnak a gyár szakem­berei, mert rendkívül fi­nom, zsenge fajtáról van szó, amely tartósításra ki­válóan alkalmas. Mint hallhattunk már ró­la, a Budapesti Nemzetközi Vásáron díjat kapott a lek­város táska, amelyet a Mis­kolci Sütőipari Vállalattal közösen gyárt a hűtőház. Díjat kapott továbbá a pa­rasztreggeli. ígérik, hogy az olcsó termékből jövőre négy­szer annyit gyártanak, mint az idén. Bévay Györgyi Fotó: Laczó József A robbontóbricjád munkája nyomán az eredeti helyszín jócskán megváltozott. A nyolcból két siló már a földre került, s megdőlt Aiásik kettő is. Miért robbantanak a cementgyárban? Augusztus 27-én hatalmas dörejre riadtak Miskolcon a cementgyár környékén la­kók. Az elsőt — három nap­pal később — újabb robajok követték a cementgyár felöl. Ezen a napon sokan tárcsáz­lak a HCM telefonszámát, s nem kevés ijedelemmel tu­dakolták a robbanások okát. A telefonálókat megnyug­tatták. de egyben további türelmét is kérték a kör­nyékbelieknek, ugyanis az eddigiekhez hasonló roba­jok az év végéig csaknem mindennaposak lesznek. — Miről is van szó tulaj­donképpen. miért kell rob­bantani a cementgyárban? — kérdeztük meg dr. Szabó Istvánt, a Cement- és Mész­művek Hejőcsabai Gyárának igazgatóját. — A végi gyár maradvá­nyait szanáljuk — mondja —, pontosabban: a nyers- lisztsilókat számoljuk fel. A jelenlegi technológiai rend­szerbe semmiképpen nem il­lik bele a régi, s az épület állaga is rossz, ezért egyéb­re sem használható már. Két. négy-négy silóból álló épülettömböt kell lebonta­nunk. A többi régi épülAet meghagyjuk, s felújítva rak­tárnak használjuk majd. A bontást robbantással végez­zük. ezért hangzanak fel időnként a lakosságot nyug­talanító dörejek, amelyekért ezúton is elnézésüket, türel­müket kérjük. A robbantások színhelyé­re. a régi nyerslisztsilókhoz. illetve maradványaikhoz Kertész László, a gyár mű­szaki fejlesztési osztályának helyettes vezetője kalauzolt bennünket. Megtudjuk tőle. hogy a robbantások igen nagy óvatosságot, körültekin­tést igényelnek, hiszen a bontásra kerülő építmények rendkívül sűrűn beépített te­rületen* vannak, a szomszé­dos épületeknek nem szabad károsodniuk. A munkálatok elvégzéséhez éppen ezért jól felkészült szakembereket ke­restek és találtak. A területre augusztusban vonult fel a mikepércsi Rá­kóczi Termelőszövetkezet 15 tagú robbantóbrigádja. Mun­kájuk nyomán az eredeti helyszín jócskán megválto­zott. A nyolc silóból keltő már „lefeküdt”, másik két siló pedig — mintha azon „tanakodna”: lábon marad- jon-e még egy darabig, vagy megtérjen társaihoz — he- gyesszögben meredezik ég es föld között. S amerre a szem ellát, mindenütt szalma van. — Ez a védelemhez szük­séges — magyarázza Gdcsi József, a robbantóbrigád ve­zetője. — A fúrólyukakhoz szalmát teszünk, s drótháló­val is erősítjük a védelmet, így a repeszhatás minimális. A veszélyzóna mintegy öt- venméteres körzetben van, de, ha robbantunk, száz mé­teren belül senkit nem en­gedünk a területre. Igyek­szünk a délutáni órákra idő­zíteni a robbantásokat, ami­kor már kevesebben vannak a gyárban. A biztonság ked­véért a megengedettnél is kevesebb robbanóanyagot használunk. Egy-egy fúró­lyukba 5—20 dkg paxitot te­szünk, egyszerre kilenc kiró­nál nagyobb mennyiséget nem használunk. A bontást december végére szeretnénk befejezni, összesen 421 ki­logramm paxitot és 800C gyutacsot használunk fel 3 szanáláshoz. Az építmény jellege miatt a silókat csak több lépcsőben tudjuk bon­tani. A három méter magas „lábat” robbantjuk először — ekkor dől meg a tizenhét méter magas siló, s csak a. következő robbantásnál ke­rül a földre, ahol befejezzük a bontást. Az utolsó munka- lázis sem könnyű, mivel a silókba igen sok vasat, épí­tettek be annak idején. He- gesztőpisztoly segítségével da­rabolunk, s egybeír gondos­kodunk a bontott anyag fo­lyamatos elszállításáról is. A régi silóknak már csak néhány hónapjuk van hátra, helyükre parkot terveznek, virágokat, fákat ültetnek majd a munkások. Déváid Hedvig Fotó: Fojíán Lászí*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom