Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1983. szeptember 3., szombat Szuperhadgyakorlat Közép-Amerikában Nagy fenyő - másodszor Amerikai katonák szállnak helikopterre a San Pedro Sula-i támaszponton a hadgyakorlat egyik bevetésén. Az eddigi legnagyobb szabású közép-amerikai hadgyakorlat kezdődött meg augusztusban Hondu- rasban. Már a harci ala­kulatok felvonulása is hosszú heteket vett igény­be, maguk a manőverek pedig jó fél évig elhúzód­nak és csak 1984 elején fe­jeződnek be. A páratlan méretű erődemonstráció­ban 6 ezen hondurasi és •— a legutolsó adatok sze­rint — mintegy 10 ezer amerikai katona vesz részt. Az amerikai vezetés már a hadgyakorlat kezdetekor megfélemlítő flottaíelvonu- lást rendezett. A Ranger repülőgép-anyahajóval az élen hét másik hadihajó, egy cirkáló, három rombo­ló, egy fregatt, egy gyors­naszád és egy üzemanyag- töltő hajó sorakozott’ fel Nicaragua csendes-óceáni parti vizeinek határán. A hadgyakorlatra a Karib- tengerre rendelték földkö­zi-tengeri bázisáról a Co­ral Sea anyahajót’ is. Tu­catnyi kísérőjéhez csatla­koznak a hondurasi flotta kisebb hajói. A földön, ví­zen, levegőben folyó ösz- szehangolt hadmozdulatok ürügyén amerikai szakér­tők felügyelete alatt a leg­modernebb katonai infra­struktúra épül ki az or­szág több körzetében, köz­tük utak, távközlési háló­zat, radarrendszer, leszál­lópályák. Reagan amerikai elnök beszédeiben ugyanakkor igyekezett csökkenteni az erőfitogtatás jelentőségét. Normális méretű „rutin- gyakorlatként” emlegette a „Nagy fenyő—2” fedőnevű manőversorozatot. Holott már a februárban megren­dezett „Big Pine—1” is ha­talmas erőket mozgatott meg, pedig akkor „mind­össze” 7 ezer amerikai zöldsapkást irányítottak a térségbe. Ügy tűnik, a hagyomá­nyosan kiemelten kezelt Panama-csatorna övezete mellett az Egyesült Álla­mok egyre inkább kulcs­szerepet szán Hondurasnak közép-amerikai stratégiai terveiben. Ennek oka nyil­vánvalóan az, hogy az or­szág Nicaragua és Salva­dor között, vagyis a rob­banásveszélyes válsággóc középpontjában fekszik. Kiváló felvonulási terepnek kínálkozik tehát egy eset­leges Nicaragua-ellenes ag­resszióra — nem véletlen az sem, hogy épp e hosz- szú és nehezen ellenőriz­hető határvidéken építet­ték ki a somozista ellen­forradalmárok is bázisai­kat. Innen a térség összes katonai mozgása nyomon követhető, legfőképp az, érkeznek-e fegyverszállít- mányok Nicaraguából a salvadori gerillák számára. Honduras politikai pél­dát is kínál arra, hogyan kellene kinéznie Washing­ton szája íze szerint egy közép-amerikai demokrá­ciának. Hiszen Tegucigal- pában 1981-ben választáso­kat tartottak, s a fegyve­res erők visszavonultak a kaszárnyákba. Igaz, a pol­gári elnök, Roberto Suazo Córdova és a nemzetgyű­lés azóta is csak másodla­gos szerepet játszik a szá­lakat a háttérből mozgató hadseregvezetés mellett. A polgári politikusok, még ha egyes esetekben nem né­zik is igazán jó szemmel, hogyan válik az ország szinte megerősített katonai bázissá, végül mindig meg­hajolnak a tábornokok ér­vei előtt. A végeredmény: az USA-nagykövetség, a CIA-kirendeltség és a duz­zadó létszámú tanácsadói gárda befolyása egyre nő, s lassan a panamai főpa­rancsnoksággal vetekedő központ épül ki Közép- Amerika Haiti után leg- szeCTénvebb államában. Washington a karibi tér­ség Kuba mellett fő ve­szélyforrásának kikiáltott Nicaragua megfélemlítését szolgáló gyakorlattal egy- ídőben igyekszik néha bé- külési hajlandóságát is de­monstrálni. Ezért indult többször is tárgyalókörútra Richard Stone, az elnök különmegbízottja. S a Kis- singer-bizottság fontos dip­lomáciai eseményként be­harangozott kinevezésére is nagyjából' a hadgyakorla­tok kezdetét jelző flotta­felvonuláskor került sor. Az egykori külpolitika-má­gus vezetésével alakult cso­port feladata egy hosszú távú és következetes kö­zép-amerikai politika ki­dolgozása lenne. A Reagan-adminisztráció hangadói úgy állítják be a dolgokat, hogy erőfitogta­tás nélkül lehetetlen hala­dást elérni a tárgyalóasz­tal mellett, lehetetlen Ni­caraguát, Kubát és a sal­vadori gerillákat rákény­szeríteni a párbeszédre. Közép-amerikai megfigye­lők szerint viszont éppen Nicaragua foglyulejtése — ahogy a New Times karika- turistája a valódi amerikai célokat látja. ellenkezőleg, a közmondá­sos „furkósbot” meglenge- tése jelzi a washingtoni kormányzat valódi szándé­kait, vagyis azt, hogy le­hetőleg katonai megoldást kényszerítsen ki a térség­ben. E fő cél mellett a tár­gyalási próbálkozások sze­repe csupán a figyelem el­terelése, a törvényhozásban és az amerikai közvéle­ményben a fokozódó kari­bi elkötelezettség miatt je­lentkező aggodalom csilla­pítása. Nemcsak Nicaragua, de a térség békéjének meg­őrzésében érdekelt más or­szágok, így a Contadora- csoport tagjai is figyel­meztetnek azonban, hogy a „Nagy fenyő” provokatív hadmozdulatai veszélyes közelségbe hozhatják egy konfliktus kirobbanását Ni­caragua és Honduras kö­zött, amely aztán ürügyet teremthet az USA közvet­len katonai beavatkozásá­ra. Amerikai katonai szakértő segíti a kiképzést a somozista eilenforradalmárok egyik hondurasi bázisán. Befeleződik a madridi találkozó? A madridi európai bizton­sági és együttműködési ta­lálkozón a küldöttségvezetők pénteki, nem hivatalos ülé­se után mértékadó körök azt a véleményüket hangoztatták, hogy a Máltát is kielégítő kompromisszum lehetőségei lényegében kimerültek. A szi­getország továbbra is ragasz­kodik a Földközi-tenger biz­tonságának kérdéseivel fog­lalkozó szakértői konferencia összehívásához, elutasította a svéd kormány ezzel kapcso­latos áthidaló javaslatát is. Madridban 34 ország kül­döttei azt a nézetet képvise­lik, hogy a találkozó — Mál­ta különvéleményétől függet­lenül — a külügyminiszteri szakasszal ténylegesen feje­ződjék be. Vagyis" a jövő hé­ten a részt vevő államok diplomáciai vezetői kormá­nyuk nevében nyilvánítsák ki, hogy a záródokumentu­mot véglegesen elfogadják, és megkezdik az abban fog­lallak végrehajtását. (Málta ettől elhatárolja magát.) Továbbra is gondot okoz az, hogy Málta számára ho­gyan biztosítsák a közmeg­egyezéshez való csatlakozás lehetőségét. Az ügyrend sze­rint ugyanis a találkozót csak abban az esetben lehet for­málisan is befejezni, ha az erre irányuló készséget mind a 35 állam kinyilvánítja. A szocialista országok és több más állam küldöttei el akarják kerülni, hogy a mi­niszteri találkozó után is az eddigi mederben folytatód­jék a tanácskozás. A küldöttségek körében egyre határozottabban érez­hető az a törekvés, hogy po­litikai realizmussal értékel­jék hároméves tanácskozá­suk pozitív eredményeit és a külügyminiszteri találkozó jelentőségét. Ennek szellemében készül a spanyol kormány a kül­ügyminiszteri találkozó elő­készítésére. Az eseményre a világ kü­lönböző országaiból több mint ötszáz újságírót várnak Mad­ridba. Bejrúti íángosóva B ár a bejrúti rádió jelentése szerint sikeresen befe­jeződött a libanoni hadsereg akciója, a mohamedá­nok által lakott Nyugat-Bejrút megtisztítása a síita milícia tagjaitól, ezzel a libanoni feszültség aligha csök­ken. Ellenkezőleg, a hajdanában a Közel-Kelet gyöngy­szemének tartott libanoni főváros újabb véres konfliktus kiindulópontjává válhat. Netán azzal a kockázattal, hogy — a több nemzetiségű erők révén — az összecsapások nemzetközi méreteket öltenek. Aggodalomra adnak okot azok a hírek, amelyek^ sze­rint Toulon kikötőjéből útnak indítják a Foch repülőgép- anyahajót, a kenyai Mombasából pedig újabb 1600 ame­rikai tengerészgyalogost vezényeltek Libanon partjaihoz. Meglehet, egyelőre ez a csapatkontingens csupán az erő­fitogtatás eszközéül szolgál — készenlétben áll Bejrút kikötője közelében —, az már viszont csak technikai kérdés, hogy mikor adnak parancsot nekik a partra­szállásra. Tankok csapatszállító páncélozott járművek, nagy kaliberű ágyúk is helyet kaptak a Libanon partjai­hoz vezényelt amerikai flotta hajóin, amelyeket partra- szálló egységekkel erősítettek meg. A rendkívül érzékeny libanoni belső helyzetben a kül­földi csapaterősítések aligha halnak megnyugtatóan. Egyre többen kérdezik: vajon a franciák, amerikaiak, britek és olaszok nem Libanon felosztásához nyújtanak-e segédkezet? Mitterrand francia elnök, valamint .az érin­tett országok több más politikusa határozottan cáfolta ezt a feltevést. A valóság azonban — a libanoni helyzet kétségkívül torz tü.krén át — mégis mást mutat. Bejrútban az elmúlt napokban-hetekben a több nem­zetiségű erők elszenvedték első veszteségeiket. Eredeti rendeltetésüknek megfelelően a polgárháborúban semle­geseknek kellett volna maradniuk. Sajnos, nem így tör­tént, hanem több alkalommal tűzharcba keveredtek, még­pedig — minő véletlen! — a baloldali fegyveres csopor­tokkal szemben. Valid Dzsumblatt, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnöke egy nyilatkozatában az amerikai tengerészgyalogosokat is felelőssé tette a bejrúti harcok­ban elesett polgári személyek haláláért. Kilátásba he­lyezte, hogy amennyiben a több nemzetiségű erők nem őrzik meg semlegességüket, a baloldal fegyveresei harcba bocsátkoznak velük. Ami az utóbbi napokban Bejrútban történt, újabb adalék a közel-keleti feszültség szomorú, véres króniká­jához. Aligha csillapodnak a szenvedélyek Bejrútban, a Suf-hegységben, a polgárháború tovább szedi áldozatait, miközben az amerikai segédlettel tető alá hozott libanoni —izraeli megállapodás még saját szűk keretei között is elveszíti jelentőségét, túlhaladottá válik. Bármily nehéz receptet adni a bejrúti feszültség fel­oldására, annyi bizonyos, hogy a partok közelében hor­gonyzó repülőgép-anyahaj ók, cirkálók és csapatszállítók, az amerikai, francia, brit és olasz felségjelű páncélozott járművek puszta látványa olaj a tűzre. Rendkívül lob­banékony a libanoni helyzet, s azzal a veszéllyel fenye­get, hogy a konfliktus magasra csapó lángja túlontúl messzire veti a háború csóváját. Bella Miniszter Bidapeslei Dr. Markója Imre igazság­ügy-miniszter meghívására, hivatalos látogatásra pénteken Budapestre érkezett Jean Goi, a belga miniszterelnök első helyettese, igazságügy-mi­niszter. A látogatás során a miniszterek tájékoztatják egymást a jogalkotás és az igazságszolgáltatás időszerű kérdéseiről, megtárgyalják a két ország közötti jogi és igazságügyi kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lehetősé­geit. A belga vendéget a Fe­rihegyi repülőtéren dr. Mar­kója Imre fogadta, jelen volt Willy L. E. Tilemans, a Bel­ga Királyság budapesti nagy­követe. Határidő előtt Befejezték e nagyjavítást az ózdi durvalenpermííben Augusztus 22-én reggel 6 órakor leállt a termelés az Özdi Kohászati Üzemek hen­germű gyáregységének dur­vahengerművében — hogy a terv szerint — 14 nap és 8 óra alatt lebonyolítsák a nagyjavítási munkálatokat. A nagyjavítást alaposan elő­készítették, folyamatos mun­karendben, v éjjel-nappal, szombaton és vasárnap is dol­goztak. Ennek köszönhető, hogy az üzemfenntartási gyáregység szakmunkásai, va­lamint a durvahengermű dol­gozói határidőn belül, tegnap befejezték a nagyjavítási munkálatokat. A 26 millió forintba kerü­lő munkálatok során kicse­rélték — többek között — a század elején üzembe he­lyezett gőzgép tartósorj fő­tengelyét, teljesen átépítették a 3-as számú mélykemencét, megjavították a mélykemen­ce darupályáját, a blokkso­ron a munkagörgök központi olajozórendszerét, kicserél­tek két. úgynevezett henger­műkocsit, valamint az el­használódott villanymotoro­kat. Tegnap este 6 órakor meg­kezdték a berendezések pró- baforgatását. Holnap délután 2-től megkezdődik a durva­hengerműben az üzemszerű termelés. Miután határidő előtt, jó minőségben és a tervezett költségszinten belül bonyolították le a karbantar­tók a nagyjavítási munkála­tokat, a tervezett céljutatmon felül prémiumban részesül- teki A Mátraaljai Szénbányák géniizeme szabad kapacitással rendelkezik az alábbi gépekre: — BKO—50 típusú főtengelyköszörüre (megmunkálható legnagyobb átmérő: 500 mm, hossz: 1600 mm); — felrakóhegesztő célgépre (felrakható legnagyobb átmérő: 1200 mm, szélesség: 1000 mm): — hengerfúróra (megmunkálható legkisebb belső átmérő: 20 mm,legnagyobb belső átmérő: 330 mm; lökethossz: 630 mm). ÉRDEKLŐDNI: 3023 PETÖFIBÄNYA, GÉPÜZEM. ÜGYINTÉZŐ: KOVÁCS RÓBERT. Telefon: Lőrinci 4/274 Telex: 25 221 ' i

Next

/
Oldalképek
Tartalom