Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-17 / 194. szám

1983. augusztus 17., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Áz öregség férfié

r öregen, betegen, elhagyatottan élni nehéz. ■ öregen, betegen, elhagyatottan, „isten háta mögött”, külterületen, tanyán élni még nehezebb. Mondhatnánk azt is ■— a városi ember tejével gondolkodva —, hogy a legegyszerűbb, kézenfekvő megoldás: a falun, tanyán élő, magára maradt, magát ellátni alig képes embert be kell vinni szociális otthonba vagy költözzön a gyerekeihez, a rokonaihoz.

Ez gyakran megoldhatatlan, mert nincs befogadásra képes, alkalmas vagy hajlandó rokon, és mert az idősek részére jelenleg meglevő 21 000 szociális otthoni férőhely igen kevés. A másik, és a fontosabb ok: az öreg ember, főleg a tanyai öreg, aki 70—80 évét ugyanazon a helyen élte le, nem szívesen mozdul ki otthonából, ha mégis, az ő érdekében, jószándékú erőszakkal kimozdítják,

; akkor szerencsétlenné, boldogtalanná válik. A legtöbb esetben nem sokáig lesz teher a rokonság vagy az állam számára. Ha mégoly jó, ha mégoly komfortos környezetbe kerül is, nehezen tudja megszokni már az új életet.

A szociális otthonban az idős falusi ember számára még az is lelki megrázkódtatást jelent, ha szobatársai előtt kell vetkőznie, hiszen megszokta egy életen át, hogy soha senki előtt nem öltözködött másik ruhába.

Az idős ember, amíg csak lehetséges, ha ő is úgy akarja — és az esetek nagy-nagy többségében Úgy akarja —, éljen a sajat otthonában. Éppen ebben kell segíteni ót, hogy az otthonában élhessen, hogy lehetővé tegyék számára az életet.

Nem könnyű a magányos öregember vagy az öreg házaspár élete akkor sem, ha városban, bérházban él, ahol szomszédok vfe- szik körül; nem könnyű falun sem, ahol pedig mindenki ismeri a másikat, és tudják, ki szorul a segítségre, de talán a legnehezebb a külterületeken, a tanyán élőknek.

Fel kell kutatni, meg kell találni, ki az, aki időszakos vagy rendszeres ellátásra szorul. Meg kell találni a segítségnyújtás legmegfelelőbb módját, és gyakran bizony még el is kell fogadtatni azt a rászorulókkal.

A felkutatás, ha nem is kis munka, de talán viszonylag a legkönnyebb, „csak” szív, odaadás és nem utolsósorban szervezés dolga. Jó néhány megyében ezt a feladatot már elvégezték. Ezután jön a nehezebbje: megtalálni azokat az embereket, akik rendszeresen vállalni tudják a gondozást, és segíteni nekik abban, hogy erre a munkára nemcsak lelkileg, hanem szakmailag is felkészüljenek; segíteni nekik abban, hogy egyáltalán el tudjanak jutni a távoli tanyákon élőkhöz.

És az sem utolsó feladat: meg kell nyerni az öregember bizalmát, aki érthető okokból, idegent nem szívesen ereszt be a portájára.

Jó módszerek sora van kialakulóban országszerte. Magyarországon a legtanyásabb megye Bács-Kiskun, ahol a lakosság 17,8 százaléka él külterületen, tanyán. Csong- rádban ugyancsak magas, 12,5 százalék, Békés, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyékben 5—8 százalék a külterületen élők száma.

Mivel éppen ez az a réteg, amelynél a legalacsonyabbak a nyugdíjak, vagy ahol a legtöbb a nyugdíjjal egyáltalán nem rendelkezők száma, nagy jelentősége van a rendszeres, vagy a rendkívüli szociális segélyezésnek. Erre a tanácsoknak van pénzük, inkább az a gond, hogy az öregek egy része igen szemérmes, szégyellj, ha segélyre szorul. Éppen ezért van nagy jelentősége a felkutatásuknak. Igen ám, de a pénz hiába fekszik az asztalitokban, ha nincs, aki tejet- kenyeret vásároljon belőle. Magyarországon ma 17 ezer házi szociális gondozó gondoskodik mintegy 35 ezer emberről. Ezeknek csak kis hányada a tanyán élő.

A Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban tárgyalta

Bács-Kiskun megyei vezetőségének jelentését a külterületeken és tanyákon élő idős, rászoruló lakosság társadalmi gondozásáról. Változatos és hasznos módszerek egész sora szerepelt ebben a jelentésben. Az országban mintegy 900 öregek napközi otthona működik, ebből Bács-Kiskun megyében 48, amelyekben 1570 idős ember ellátásút biztosítják. Többet is el tudnának látni, a kihasználtság jórészt csak 60—80 százalékos, ám a több kilométerre fekvő tanyákról az öregek képtelenek naponta bejárni. Néhány községben azonban, ahol megoldották az öregek utaztatását, ott bizony nincs üres hely. Ilyen községek például Császártöltés, Tiszakécske, Kiskőrös. Sőt, van újabb, még jobb megoldás is. 1975-ben a Pest megyei Szentmártonkátán létesült az, első olyan napközi otthon az idős emberek részére, ahonnan csak hét végére ment haza, aki nem tudott naponta bejárni. Ilyen ma már több is működik az országban. Tiszakécskén a napköziben húsz tanyai ember kap ellátást hétfőtől péntekig. A nagyközségi tanács autóbusszal hoz- za-viszi a hét elején és a hét végén őket.

Ugyancsak követendő módszer: a mező- gazdasági nagyüzem, a termelőszövetkezet megállapodást köt a helyi tanácssal saját nyugdíjasai, a területén élő öregek gondozására. Néhány példa Bács megyéből: gondozónőt foglalkoztát a madarasi Béke, az izsáki Sárfehér, a lakiteleki Szikra, a páhi Petőfi, a szabadszállási Lenin és a kis- i szállási Bácska Termelőszövetkezet, de megteszi ugyanezt a kerekegyház! Kossuth vagy a lajosmizsei Almavirág szakszövetkezet is.

A kiskunmajsai Jonathán Tsz például motorkerékpárokat yásárolt házi szociális gondozónőinek. hogy mind sűrűbben eljuthassanak gondozottjaikhoz. Bugacon például a posta adja oda a gépkocsiját a házi szociális gondozónak.

Általános probléma: távolság, közlekedési nehézségek miatt egy-egy társadalmi gondozó nehezen tudja rendszeresen ellátni a távoli tanyán élő gondozottját. Más a helyzet, ahol gondozási központ működik gondozói hálózattal, közlekedési lehetőségek biztosításával, mint például Lajosmizsén és Tiszakécskén, Kiskunhalason. Ezeken a területeken, ha nem is könnyen, de meg tudják oldani a rászorulók otthoni gondozását. A kiskunhalasi központ Bogárzón például húsz idős, tanyasi ember gondozását végzi gépkocsival, társadalmi aktivisták segítségével. Itt az ifjúsági vörös- keresztesek is rendszeresen részt vesznek ebben a munkában. A központ gépkocsija kiviszi őket a tanyára, ahol takarítanak, elmosogatnak, fát vágnak, de sok helyen még ennél is fontosabb, hogy beszélgetnek az öregekkel, Hírt hoznak a világból, meghallgatják az ő szavaikat.

Sok tanyai idős ember nem szívesen adja fel otthonát: „Itt születtem, innen vigyenek ki a temetőbe” — mondja. Ugyanakkor azt szívesen fogadná, ha a nehéz, téli hónapokra bekerülhetne egy otthonba és tavasszal újra visszatérne a tanyára. Oj és jó kezdeményezés, hogy most már több helyen, próbálkoznak ilyen nem „hetes”, hanem több hónapos otthon létesítésével. Ezt az öregek nem tekintik megmásíthatatlan utolsó állomásnak, mint a szociális otthont, de arra szívesen igénybe veszik, hogy kis tanyájukat megtartva, a leghidegebb. legnehezebb hónapokat társaságban, jó ellátással ott töltsék.

A megoldási lehetőségek skálája széles. Az anyagi lehetőségeken túl (vágj’ inkább a mellett, vagy még inkább az előtt) társadalmi összefogás szükséges ahhoz, hog> a legnehezebb helyzetben levő, rászoruló öregek számára a legjobb megoldás lehe- lősége adassák. Ez ahhoz is hozzásegíti őket, h«-gy arra a bizonyos végtisztességre, amire r saját otthonukból akarnak várni, minél később kerüljön sor, s hogy az élet utolsó esztendei is szépen, békességben, biztonságban teljenek.

S. M.

Polgári védelem

Anya és lánya .

Fotó: Laczó Jóisef

Közismert, hogy a polgári védelmi felkészítés állandó jellegű és e feladat átfogja az államigazgatási és a gazdasági élet minden területét. A polgári védelem keretén belül valósul meg a lakosság és a polgári védelmi szervezetek rendkívüli időszakra való felkészítése. Erről a fontos tevékenységről kértünk értékelést Zsebesi László ezredestől, a polgári védelem megyei parancsnokától.

— Törzsparancsnok elvtárs megyei szinte* hogyan, értékeli a polgári védelem eddigi felkészítését?

— Megyei parancsnokságunk, a városi, valamint a járási hivatalok vezetőivel a közelmúltban értékelte a polgári védelem utóbbi hároméves tevékenységét. E három év tapasztalatai egyértelműen azt igazolják, hogy nagyon sok területen igen jelentős előrelépés történt, ami mindenekelőtt megmutatkozik a lakosság és a szervezett állomány politikai felkészülésében. Ugyancsak komoly előrelépésnek minősítjük a különböző szakfelszerelések biztosítását, valamint a felkészítés elméiéi i és gyakorlati elsajátítását. Amíg 1972-ben megyei, városi és járási szinten kél- hároro oktatóterem állt rendelkezésünkre, addig 1983- ban már eljutottunk odáig, hogy megyei szinten a felkészítést egy jó közepesen felszerelt kiképzőbázis biztosítja, ahol egyszerre több, mint száz tó képzésével tudunk foglalkozni. Városaink, járásaink is szinte kivétel nélkül rendelkeznek önálló kiképzési kabinettel. Ma már a megye több üzeme is törekszik arra, hogy a felkészítés, és a kiképzés céljára megfelelő szaktantermeket alakítson ki. Valamennyi tapasztalatot összevetve elmondhatom, hogy terveinket eddig teljesítettük, és arra törekedtünk, hogy az üzemi komplex gyakorlatokat bonyolult körülmények között hajtsuk végre annak érdekében, hogy a szükséges ismereteket a résztvevők minél jobban elsajátíthassák. Emellett természetesen törekedtünk a lakosság mind szélesebb körű felkészítésére, a tájékoztatás javítására is.

— Mely területeken érlek d a legjobb eredményeket?

— Hogy mi a legjobb, arra most hirtelen nem is tudnék válaszolni, mert a felkészítés megyei szinten egyformának mondható. Talán inkább arról mondanék valamit, hogy megítélésünk szerint, hol szorít a cipő. A mai értékelés alapján talán a lakosság felkészítése az a terület, ami nem mérhető sem számokkal, sem statisztikákkal. Ugyanis a legnagyobb és legfontosabb terüdíszifo szenvedély

Az autógyárak ma már mindent megtesznek, hogy a •kocsiból való kilátás, a lehető legjobb legyen. Ugyanakkor az autósok körében mindjobban kezd eluralkodni az öncélú díszítő szenvedély. Olykor megdöbbenéssel szemlélhetjük a szélvédőre ragasztott, zsinórra függesztett. semmire sem jó. semmire sem való és még csak nem is esztétikus díszítő kellékeket. Pedig ezekkel az autós mesterségesén, beszűkíti saját látóterét, s ezáltal jelentős mértékben fokozza a balesetveszélyt.

Amikor az autógyárakban egy-egy űj kocsi megszületik, a prototípusnak a laboratóriumi „nyúzópróbák” megpróbáltatásait is ki kell állnia. Az egyik ilyen tesztvizsgán például a vezető szem- magasságából kibocsátott fénysugarak világítják meg a kocsi előtti ernyő ívét. Az ott kirajzolódó árnyékok pontosan mutatják, hogy az adott

Auíó-molor

öncélú

autótípusból kitekintve, a tükrök, szélvédő oszlopok, ablaktörlők, illetve a „törlési mezők” mennyire zavarjak vagy éppen segítik a vezető biztonságos tájékozódását. Nem ritkán a vezető szemének és fejének legkisebb elmozdulását a beépített kamerákkal filmre rögzítki. Az eredményt — a többi között — arra is felhasználják, hogy a különböző autógyárak részére új típúsaik kialakításához forgalombiztonsági és ergonómiai előírásokat adjanak.

Az egyik ilyen mélyreható és sokoldalú vizsgálatsorozat alkalmával érzékletesen nyomon követhették, hogy az ütemesen váltakozó kápráztatáskor — szembejövő autósor reflektorai, az utat övező fák mögül elő-előbukkanó napfény, a gyorsan mozgó árnyékok (például a szélvédő homlokterében ütemesen himbálózó dísz) hatására, a szemhéj reflexszerűen miként vibrál. Ha a forgalmi helyzet megváltozik — kanyarból hirtelen kibukkanó jármű, elénk ugró ember stb. —, könnyen baleset következhet be.

Az öncél! díszítő kellékek helyett inkább olyasmire érdemes költeni a pénzünket, ami javítja a kilátást és növeli a közlekedési biztonságot. Ilyen például — azoknál a kocsiknál, ahol gyárilag még nincs megoldva — az

ablakmosó berendezés, és a több fokozatú ablaktörlő szerkezet. De ’említhetnénk akár a különféle páramentesítő megoldásokat is, amelyek ugyancsak a zavartalan kilátást segítik elő. A kis termetű emberek nem nyugodhatnak bele, hogy csupán a kocsi mélyéről, mintegy „a kormanyküílők közül” nézhetnek csak ki az első szélvédőn. Az ő jobb kitekintésüket a magasító párna és egy jó háttámla segíti elő. Végezetül szólni kell az autóablakokban feleslegesen felhalmozott útiholmiról, és az autók belső, oldalsó fogasain elhelyezett nagyobb ruhadarabokról is. Mind leszűkítik a vezető látóterét.

let felkészítését folytatjuk a televízión, sajtón, rádión, sőt a különböző idetartozó kiállítások megrendezésén keresztül is. Ezek viszont csak a legfontosabb, de nem egyetlen lehetőségünk. Azt azonban senki sem tudná megmondani, különösen pedig számokban kifejezni, hogy hány ember nézi a megyénkben a televízió polgári •védelmi adásait, vagy hány ember olvassa el a sajtóban az erről megjelenő cikkeket. Ez égj’ kicsit az emberekre van bízva. Abban sem vagyok biztos, hogy az ilyen témájú tévéadás ideje kedvező-e mindenki számára. Nekem személy szerint nagyobb a - reményem az újságolvasásban, bár igen nehéz valamiféle rangsort felállítani. De hogy a kérdésre is válaszoljak, a legjobb eredményeket a kisebb alStadion-napok

Budapesten

Mintegy százezer érdeklődőt várnak a Stadion-napok nagyszabású eseménysorozatára, amelyet augusztus 20— 21-én szervez a Népstadion és Intézményei Szabadidő Központ szervező bizottsága. Augusztus 20-án a tűzijáték után utcabált tartanak a Budapest Sportcsarnok parkolójában: Keresztes Tibor disco- programját moderntánc-be- mutató követi, majd fellép az R-Go és az Old Boys együttes.

Másnap, 21-én a tömegsport kedvelői vehetik birtokukba a Népstadiont és a környező létesítményeket. Kispályás labdarúgásban, teniszben és hosszútávfutásban mérhetik össze tudásukat. A 12 órás éjszakai szu- permaratoni futóverseny 20- án fél 11-kor indul a Budapest Sportcsarnok előtti parkolóból.

egységekben ' történt komp-; lex gyakorlatokon értük el. Ezeket a gyakorlatokat, szinte kivétel nélkül az illetékes vezető állomány hajtotta végre.

— Várható-e változás e

felkészítés mechanizmusában?

— A felkészítésben alapvető változás nem lesz. A témakörök és az óraszámok nem növekednek, de alapvető követelmény a gyakorlatias felkészítés, minél több szemléltetőeszköz bemutatásával és a valós helyzetet megközelítő gyakorlatok végrehajtásával. Ami viszont lényeges változás, hogy 1983 őszétől a polgári védelem áttér az őszi-tavaszi felkészítésre. Ez azt jelenti, hogy a vezető állomány felkészítése szeptembertől—-decem-' bérig, míg a beosztott állomány felkészítése januártól márciusig tart majd. Ezzel mindenekelőtt ahhoz kívánunk hozzájárulni, hogy a nyári hónapokban zavartalan legyen a mezőgazdasági termelés. Ezek a látszólagos megkötöttségek természetesen nem jelentik azt, hogy a gazdasági vezetők, ha nagyon indokolt, saját területükön, nem módosíthatnak az időpontokon.

— Végezetül még egy kérdés: lesz-e az idén olyan feladat, amely eltér a tervszerű felkészítéstől?

— Nos, erre a kérdésre egyértelműen tudok válaszolni: lesz! Ez pedig megmutatkozik majd szinte az egész megyét átfogó többirányú gyakorlat végrehajtásában, amely a polgári védelmi szerveinket is több vonatkozásban érinteni fogja. A felkészülés kezdeti lépéseit már megtettük, az egyes folyamatok kidolgozásán most dolgozunk. Bízunk a megye lakosságának megértésében, és hathatós segítésében. A polgári védelem minden szerve szeretné, ha ez a gyakorlat jól sikerülne, ami azt hiszem, nem lehet közömbös a társadalom egyetlen tagjának sem.

V. Bt 1