Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-14 / 192. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. augusztus 14., vasárnap Nyári beszélgetés Egy „venvan vnez közművelővel Göncruszka hire ritkán szerepel a sajtóban. Az ezer körüli lakosú község — tanácsa közös Göncével — csendesen éli mindennapjait. Kulturális, közművelődési életéről az elmúlt években néhány rövidebb hírt adtunk, ugyanis műemléktemplomában érdekes, a megyehatáron túl is figyelmet érdemlő koncerteket tartanak. Ritkán, de akkor valóban érdekesek. Legutóbb Kerasszon Dezső orgonaművész és Moldovan' Stefánia, a Magyar Állami Operaház magánénekese vonzotta ide az érdeklődőket. A község művelődés; házának tiszteletdíjas igazgatója, Homyák Mária, magyar— orosz szakos tanár. Vele beszélgettünk arról, mit is tudnák csinálni ebben az északi községben, miben jelentkezik itt a helyi kulturális, közművelődési élet, milyen lehetőségeik vannak. — Mivel Göncruszka Gönccel él tanácsi közösségben, a művelődési házunk is ehhez a közös tanácshoz tartozik, igaz, külön költségvetéssel, tegyük hozzá, nagyon szegényes költségvetéssel. Évi 24 ezer forintot és 20 ezer forint fejlesztési támogatást jelent ez. Aki a vendégszereplések árait, illetve a szereplők igényeit csak távolról is ismeri, tudja, hogy ez milyen kevés. Rossz tapasztalataink vannak a falukban kószáló haknibrigádokról, nem szívesen fogadjuk őket, de olykor elkerülhetetlen, hogy felléptessük, A fiatalság igényelné a rockzenét, de az együttesek tiszteletdíja számunkra megfizethetetlen. Néha a járási művelődési központ támogatásával hozzájutunk értékesebb műsorokhoz. — Gondolom, a művelődési ház szerepe nem is korlátozódik az effajta műsorközvetí- tésre, hanem önerőből is tesznek a lakosság művelődési igényének kielégítéséért;. — Természetesen. Említhetném például az ifjúsági filmklubot, amelyet a Sorsod megyei Moziüzemi Vállalat segítségével működtetünk, s az elmúlt évben körülbelül 15 filmet mutattunk be úgy, hogy a rendező munkásságát is ismertettük, s magát a filmet is megbeszéltük. Van ifjúsági klubunk. Ezzel van egy nagy gondunk, ugyanis nem tudjuk a vezetését stabilizálni. Mert, ha a fiúk közül valaki „berázódik” a vezetésbe, elviszik katonának. Ha meg lány a vezető, férjhez megy, kimarad a klubból. Magam irányítom nagyrészt ezt a klubot, de az elmúlt évben, illetve évadban kicsit „leült” a munka, mert mint orosz szakos tanár, két hónapig Le- ningrádban voltam tanulmányúton. Van díszítőművészeti szakkörünk, amelynek munkája lehetne folyamatosabb, és büszkék vagyunk rá, hogy már több mint másfél évtizede zeneoktatás van a falunkban, tizenöt-húsz gyerekkel. Növendékhangversenyeket tartunk és a művelődési házunk egyik terme, amely a Bartók-terem nevet vette fel, csak a zenéé. Ennek avatásán egyébként ifjabb Bartók Béla is részt vett. És talán meg kell említenem a honismereti szakkörünket, amelynek gyermek és felnőtt tagozata is van, és Bujtor István református lelkész irányításával, nagyon lelkesen és eredményesen dolgozik. Beszélgetésünknél jelen van Tarczy Gyula, az Encsi járási Művelődési Központ igazgatója, aki kiegészíti a beszámolót, mondván, nem irigyli Hornyák Máriát, meg a kevés göncruszkai aktivistát, mert az említetteken kívül, az ő dolguk még például a különböző állami, politikai ünnepségek előkészítése, megszervezése, a járás által kiküldött kiállítási anyagok elrendezése stb. Mindehhez van egy 150 fős nagyterem, a már említett. Bartók-terem, egy klubszoba és egy szakköri helyiség. És van mindössze egyetlen tiszteletdíjas népművelő: Homyák Mária. Szóba került Göncruszka egy fi gyei met érdemlő gondja, amely nem kizárólag, sőt nem elsősorban a művelődési házat nyomja. Hornyák Mária így vázolja ezt: — Szeretnénk megmenteni a községünkben levő Ka- zinczy-házat. Erről már országos lap is írt, de nem tudunk előbbre lépni. A ház magántulajdonban van. A tulajdonos le akarja bontani, ha nem tudja eladni. Kazinczy Margit volt e kúria utolsó lakója. A sátoraljaújhelyi levéltárban találhatók Kazinczy Ferenc feljegyzései arról, hogy amikor itt járt, már volt zenetanítás Gönc- ruszkán, s a gyerekei „zenedéi oskolába” odajártak. A gönci áfész, ha birtokába jutna, vállalná a fenntartását, hasznosítását, üzemeltetését. De ehhez pénz is kellene. Erre érdemes lenne Borsodban felfigyelni. Homyák Mária egyike a népművelés, illetve közművelődés végvári harcosainak. Jóllehet, a járási művelődési központ segít, ám mégis mesz- sze van. Magányosan dolgozik a községben, hogy erre a településre is mind több eljusson az egyetemes kultúrából, annak elérhető kincseiből. írókat hív például a faluba, legutóbb Petrőczi Éva volt ott. ősszel Nemeskürty Istvánt várják. Ősszel természetesen visszamegy a katedrára is. De addig egy változás jegyzendő fel.' Homyák Máriával a lakásán beszélgettünk. A házban mindenütt fontos esemény előkészületeinek nyomai. Többek között egy hófehér rnenyasz- szonyi ruha. Mire e sorok megjelennek, e „végvári vitéz” közművelőt Sándorné Homyák Máriának hívják, aki mind tanári, mind a közművelő munkáját töretlén lendülettel akarja Göncrusz- kán folytatni (bencdek) Széchenyi napjai Nemeskürty István Széchenyi István élete hat dön-, tő fontosságú epizódjának történetét mondja el új művében, felölelve a magyar történelem talán legszebb, legizgalmasabb négy évtizedét, 1815-től 1860-ig. Az író a fordulatos cselekményen keresztül bemutatja Széchenyi mindmáig ható munkásságát, politikai, közírói tevékenységét. A Széchenyi napjaiból Horváth Adám rendez hatrészes tévéfilmet, amelynek legfőbb szerepeit Tordy Géza, Láng József, Piros Ildikó, Sinkovits Imre, Újlaki Dénes alakítja. A forgatást a napokban kezdik a MAFILM stúdióiban és előreláthatólag a jövő év februárjának végére fejezik be. A hazai cement- és vasbetongyártás történetét bemutató múzeumot nyitottak a lábatlani Vasbetongyárban. Az ország üzemeiben, levéltáraiban, múzeumaiban sok éves munkával gyűjtötték össze az írásos és tárgyi emlékeket a lábatlani üzem dolgozói. A múzeumot a gyár udvarán álló műemlék jellegű, társadalmi munkával felújított épületben rendezték be. A múzeum látogatói megtudhatják, hogy hazánkban a múlt század elején, a Ferenc-csatorna építésénél alkalmaztak először betont, s. akkoriban ez nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki. Az írásos dokumentumok között egy 1895-ből származó térkép már jelzi az első hazai cementgyárat, amelynek építése Valla József nevéhez fűződik. Ma este a képernyőn: Kortársunk: Gyárfás Miklós Gyárfás Miklós író, drámaíró, a Színház- és Film- művészeti • Főiskola tanára, színész- és drámaíró-generációk nevelője —, aki Mis- kolchoz is erős szálakkal kötődik (ifjabb korában tagja volt színházunknak, majd később szerzője; novelláiban is gyakran idézi miskolci emlékeit) —, szerepel ma este az első műsorban 21.45-kor jelentkező Kortársunk sorozatban. Különféle történeteinek tévéváltozatait maga vezeti be, illetve köti össze, a jeleneteket pedig — Kaiké István szerkesztése és Gaál Albert rendezése nyomán — Bánki Zsuzsa, Borbás Gabi, Gálvölgyi János, Gelley Kornél, Halász Judit, Horesnyi László, Horkai János, Káldi Nóra, Módi Szabó Gábor, Tyll Attila, Vencel Vera, Végvári Tamás kelti életre. Képünkön Tyll Attila és Halász Judit az egyik jelenetben. Kiállítás, vásár, tánc és dal A Borsodi fonó első napján iálkozó. Most, ami kor megnyiA Borsodi fonó tegnap, szombaton kezdődött első napjának programkezdetére délelőtt 11 órára — kisütött a nap Miskolcon, a mezőkövesdiek járták a régi matyó táncokat a Gárdonyi Géza Művelődési Ház ifjúsági parkjának szabadtéri színpadán. Ezt megelőzően már történt valami, ami a legbo- rúsabb-riasztóbb időjárásban is napsütésessé varázsolja az ember lelkét-hangulatát. A művelődési ház előcsarnokában dr. Fügedi Márta muzeológus megnyitó szép szavait hallgatva — az alkotó jelenlétében — az érdeklődők megtekinthették Vankó- né Dudás Juli, a népművészet mestere „képeskönyvét'’; a galgamácsai paraszti élet — egyáltalán, az élet — nagyszerű képrajzait. „Varázslatos világba érkeztünk” — mondotta első szavaival dr. Fügedi Márta, s valóban így van; a születés—házasság—hálái munkával összefonódott, az abból táplálkozó paraszti-falusi életrendet mondják ezek a tiszta, színes, néprajzi hitelességű, művészi erejű képek. A kiállítás-nyitást követően a galgamácsai hagyományőrző népművészeti együttes tagjai daloltak egy „hazai csokrot”, A Borsodi fonó hivatalos megnyitására az ifjúsági parkban került sor, itt Csáki Imre, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei Tanács művelődésügyi osztályának közművelődési csoportvezetője köszöntötte a megjelenteket, mindenekelőtt Heves, Nóg- rád, Szabolcs-Szatmár és a megyénkből érkezett dalosokat, táncosokat, hagyomány- őrzőket, a népi mesterségek képviselőit. — Nagy öröm, hogy Miskolc város művelődési intézményei és a Városi Művelődési Központ dolgozói igaz hittel és elkötelezettséggel gondoskodnak a népművészet értékeinek bemutatásáról, megőrzéséről. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy éppen Miskolcon — a borsodi iparvidék centrumában — kerül megrendezésre ez a népművészeti tatom a Borsodi íbnot, e gondolatok jegyében mondok köszönetét a rendezőknek, s kívánom, minden jelenlevő érezze jól magát, hiszen e két nap alatt olyan gazdag programban lesz részük, amely épülésére szolgálhat alkotónak és befogadónak egyaránt. A tegnapi, szombati jó hangulat alapján bizonyos, hogy ma is jól választ, aki ellátogat a Gárdonyi Géza Művelődési Ház ifjúsági parkjába. A népművészeti vásár és Vankóné Dudás Juli kiállítása továbbra >s „áll”, s üjabb együttesek lépnek színpadra: miskolciak, újtitkosi dalosok, bódvaszilasiak, nyír- adonyiak, mikófalviak, milo- taiak, létavértesiek, nyíregyháziak. görömbölyiek, balmazújvárosiak, galgamá- c salak. kassaiak, nagycseke- szi dalosok, és táncosok műsorában lehet gyönyörködni. Délelőtt néprajzi vetélkedő lesz gyermekek részvételével, s számukra rendeznek délután táncházat is. (t. n. ,i.) Iliiéi az Ézdi buitúrceihrum Három évig tartó, nagyszabású átalakító-felújító munkálatok után augusztus lO^én nyitja meg kapuit Óz- don a Liszt Ferenc Művelődési Központ. A megújult színházterem olyan modem technikai berendezéseket kapott, hogy á legigényesebb előadásoknak is otthont biztosíthat. A régi táncterem i3 megszépült, pódiumot építettek bele,. így — régi vágy megvalósulásaként — színházi kamarateremként az igények differenciáltabb ki» elégítését is szolgálhatja majd. Például előadóesteket, kamaraprodukciókat lehet rendezni. Egy teremben létrehozzák az ózdi Fészekklubot. A Kisgaléria koráb-J bi földszinti helyéről az emeletre költözött, helyén a mozgáskultúra fejlesztésére teremtődik lehetőség. Régi kívánság kielégítésére visz- szaállítják az olvasótermet is. Régi és új rétegklubok, művészeti csoportok, művelődő közösségek kapnak megfelelő otthonokat az új-* jászülelett épületben. Honismeret nincsen ■ r lanuituk es tanítjuk, nugy gyarország múlt századi ipari fejlődése sok évtizednyi hosszal lemaradt. nagy késéssel haladt más államok után. Azonban megfeledkeztünk ugyanakkor arról, hogy volt egy olyan iparágunk, amelyre joggal lehetünk büszkék. Ez a magyar malomipar, amely mennyiségi és minőségi teljesítménye alapján a múlt század közepétől közel egy évszázadon át Európában az első, a világon pedig Minneap",!s után a második helyen állt. Hogyan történhetett mindez? Már az ősember. is összezúzta a gabonát, ezt azonban nem nevezzük őrlésnek, mert a mozsár nem malom A- malom akkor született, amiko a gabona felaprításához forgó mozgású eszközt alkalmaztak, mint a rómaiak: csonkakúp alakú alsó kőre másik követ helyeztek, amelyet rabszolgák vagy állatok forgattak. Ez a szárazmalom. A következő lépést a vízhajtotta malom jelentette. Bár az ókori görögöknél és a rómaiaknál is voltak már vízimalmok, ezek azonban csak az i. sz. IV—V. századtól kezdtek elterjedni. A víz erejével hajtott malmok a patakmalmok és a hajómalmok. A szélmalmok a XII. században meg Eurónáhon üazanKDan számtalan szárazni« lom, patakmalom, szélmalom köve őrölte a gabonát Számukat a XIX. század elején 90—95 ezerre teszik. Közülük néhány szél- és patakmalom még ma is dacol az elmúlással, a múltban romantikát keresők nagy örömére A hajúmalmok azonban — csakúgy, mint a szárazmalmok — végleg eltűntek, pedig számuk nem volt csekély. Egyedül Pest-Budán 1836-ban 169 hojómalom működött, a jégzajlás idejet kivéve, egész álló esztendőben. Az utolsó hajómalmot 1944-ben semmisítette meg egy re pülőbomba. Malomiparunk és a molnárszakma tehát ezeréves múltra tekintett visz- sza, amikor Sopronban 1836-ban felépült az első razai gőzmalom. (Az első, gőzgéppel hajtott malmot Angliában építette Smeaten 1781-ben; Newcomen-féle gőzgéppel vizet emelt a telülcsapó malomkerékre, s Így tulajdonképpen vízimalmot hajtott gőzzel.) Az igazi változást azonban, amelynek a magyar malomipar a világhírét köszönhette, nem a megváltozott hajtóerő, hanem az új őrlőberendezés, vagyis az őrlőhenger jelentette. A gabonaszemek aprítása — őrlése — ugyanis addig minden malomban ólnV/’ Ac tfrih.uT' «zen .{elöntésével történt. A vízszintesen fekvő alsó kő ’mozdulatlanul állt. a fölötte levő pedig, amelynek közepén a gabona befogadására szolgáló lyuk volt, gyorsan forgott, aminek következteben a két kő közé került gabonát a kövek •n’des felszíne összetörte, megőrülte. Az így kikerült korpás lisztet később otthon Kiszitálták vagy áteresztették a henger alakú szitán, amely forgás közben szétválasztotta s korpát a liszt teli Ennél az eljárásnál — amelyet sima őrlésnek vagy parasztőrlésnek neveznék — a korpához keveredtek a búza értékes belsejének azok részei, amelyeket a kövek nem őröltek elég finommá. Ha ezt a veszteséget csökkenteni akarták, és ezért apróbbra őröllek, akkor a korpa is jobban megőrlődött, a liszt közé keveredett, és rontotta minőségét. Különösen az acélos magyar búza korpája vált olyan finommá, hogy áthullotra szitán, és a liszt barnább lett. Ez volt az oka annak, hogy n külföld' nem szívesen vette az acélos magyar búzát, illetve kevesebbet adott érte. Oj megoldásra volt szükség, hogy a kemény búzát megszabadítsák a korpától. A kövek helyettesítését hengerekkel Helienberg már 1821-ben meg' föZfolte. rle gvakorlstban alkalmaz-
