Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-07 / 186. szám

ESZÁK-MAGYÁRORSZAG A 1983. augusztus 7., vasárnap Vendégeink mi lángvOjteményskből közkincsek r Jrmnár két hete, hogy meg­érkeztek szovjet-unióbeli test­vérmegyénk, Vologda képző­művész vendégei Miskolcra. És két hét sem kellett, hogy • immár barátokként éljenek- mozogjanak közöttünk. Mint­ha otthon ... •Jp Mintha otthon tóga;'na ben­nünket a miskolci művészte­lep vendégházának egyik szo­bájában Genrietta Nyikola- jevna Burmagina, a négytagú delegáció egyetlen nőtagja. Igazi dolgozószobai hangulat; az ágy melletti asztalon virág (..Nagyon szeretem a szép vi­rágokat”), és ott egy totó is egy kislegényről („A fiam ... de már nagyon régi ez a fel­vétel. azóta felnőtt. 17 éves és építőipari technikumba jár... Nem, nem lesz képzőmű­vész”) ... A műteremszobában itt ké­szült portrék hevernek a föl­dön. Alekszandr Mihajlovics Sebunyin most is dolgozik, készül az újabb portré. A már készeken feltűnik, milyen plasztikusan dolgozza ki az arcokat („Elsősorban szobrász vagyok, már találkoztam mis­kolci kollégákkal is. Én Cse- repovecban élek, ott dolgo­zom”), nem túlságosan bőbe­szédű, mert; „munka közben a csendet szeretem, nem jó beszélni”... Egy újabb szobában talál­kozunk Bronyiszlav Ivanovics Sabajevvel, aki grafikus, meg Bronyiszlav Kurago és Bronyiszlav Sabajev; „A barátkozás a lé­nyeg ...” Genrietta Burraaginának 1976-ban már »olt kiállítása Miskolcon mókát, kiáll rtótermeket meg-' látogatni, sok szép dologgal találkoztunk.” * L„y hónapig tartózkodnak nálunk a vologdai képzőmű­vészek. A csoport vezetője el­mondta : — Nem jöttünk ide teljesen ismeretlenül, sok miskolci a delegáció vezetőjével: Bro­nyiszlav Antonovics Kuragó- [ val, aki a monumentális kép­zőművészet művelője; hatal­mas faliképeket készít relie­fekkel, mozaikkal. Az egyik ágy pillanatok alatt megtelik a vologdai középületeket szé­pítő alkotások fotóival („Mis­kolcon elég kevés, hasonló 1 épületkülsőt láttunk”)... Bro­nyiszlav Sabajev hozzáteszi: „De alkalmunk volt múzeu­láTkozásunk Vologdában. A ,két város és a két megye kö­zötti szoros barátság erősíté­sét és szélesítését szolgálja mostani itt-tartózkodásunk. Sok új barátot szereztünk, ér­deklődéssel és szeretettel ve­szünk részt minden találko­záson, s a munka mellett ter­mészetesen személyes éle­tünkről is szót váltunk. Már beszélgettünk arról, hogy a jövő év tavaszán mi hoznánk kiállítást Miskolcra, ezt az év őszén az itt dolgozó képző­művészek viszonoznák. Vologdai vendégeink nagy szeretettel beszélnek itt szer­zett tapasztalataikról, benyo­másaikról. Szavaikból kisüt a szépet keresés és felfedezés, a szép továbbadásának igénye. Voltak már Leninvárosban a vegyikombinátban, a tisza- palkonyai téeszben, Lillafüre­den a Herman Oltó Emlék­házban, készülnek Kazincbar­cikára, s természetesen sok­sok miskolci program gazda­gítja itt-tartózkodásuk nap­jait. ..A barátkozás á lényeg — mondották egyöntetűen —, és bár sokat kell menni, az örömöt adó találkozások fe­ledtetik a fáradási, tudunk dolgbzni is. 'Szeretnénk meg­örökíteni élményeinket, hogy így is beszélhessünk róluk otthon, Volosdában” ... képzőművésszel volt már ta­Alekszandr Sebunyin portrékészítés közben (lenagy—fajtán) Néptáncíesztivál Malpfiiiii (Folytatás az 1. oldalról) együttesek egyik országos be­mutatkozási fóruma. Külön megemlékezett erről, az ipari szövetkezeteknek a kultúrát ekképpen támogató buzgal­máról a megnyitó szavakat mondó Kruzsely Károly. A szokásoknak megfelelően az első napi program a fesz­tiválra érkezett együttesek műsorával kezdődött. Több mint négy óra időtartamot vett igénybe a csoportok be­mutatkozása. A kitartó né­zőknek sok kedves pillanat, emlékezés-őrzésre érdemes táncos produkció adatott ju­talmul. S ha már a „jutalom­nál” tartunk, érdemes itt meg­jegyezni, hogy ebben az év­ben először fogják átadni az arra érdemes együttesnek a találkozó födiját: ez pénzben 5000 forintot jelent, ehhez azonban egy sokkal értéke­sebb „elismerés” is kijár, mégpedig egy matyóföldi tu­lipános láda ... Emellett sok mezőkövesdi üzem, szövetke­zet ajánlott fel a részt vevő együtteseknek ajándékot. * A díjakért való versengés nem is minden ezen a mosta­ni matyóföldi néptánctalálko­zón, fesztiválon. Az együtte­sek az országos minősítési „kötelezettségüknek” is ele­get tehettek. Az, hogy ki mi­lyen díjat kap, egész-együtte- si tevékenységét az országos szakemberekből álló zsűri mi­lyen minősítő fokozattal ér­demesíti, az a ma esti gála­műsor idején derül majd ki. Addig lehet izgulni, meg, persze a találkozók lényegé­nek megfelelően: lehet barát­kozni, ismerkedni,- lazítani. Ez akkor is így van, ha a teg­napi nap nem ért véget a já­rási székhelyen, Mezőköves­den bemutatott programok­kal; délután ugyanis az együt­tesek autóbuszba szálltak, s elindultak „a Matyóföldre”. Szombaton este Bogácson, Bükkzsércen, Szenlistvánon, Mezönagymihálljon, a mező­kövesdi hőfürdő területén és Borsodivánkán tapsolhattak a helybéliek a találkozóra érke­zett csoportok műsorának. Ma, augusztus 7-én, vasár­nap 'délután a mezőkövesdi főutcán menettánc szórakoz­tatja a nézőket, a már em­lített gálaműsor fél 6 órakor kezdődik a művelődési köz­pont színháztermében. (t. n. j.) A közelmúltban hírül ad­tuk, hogy értékes gyűjte­ménnyel gazdagodott a Bor­sod megyéi Múzeumi Igaz­gatóság: Béres Béla tokaji esperes 800 darabból álló egyház- és iparművészeti alkotást tartalmazó gyűjte­ményét ajándékozta a To­kaji Múzeumnak. Ebben többek között 130 darab ér­tékes ikon. igen sok XVI. és XVIII. századi könyv és nagy értékű ötvösmunka ta­lálható, s e gyűjtemény a közeljövőben megnyíló új múzeum két termében kerül majd állandó kiállításra. Ol­vasóink közül többen érdek­lődlek a múzeumoknak tör­ténő ajándékozások, felaján­lások mibenlétéről. Ez ügyben kerestük meg dr. Szabadfalvi Józsefet, a Borsod megyei Múzeumi Igaz­gatóság vezetőjét, hogy a gyűjtemények múzeumi ke­zelésbe helyezéséről, magán­gyűjtemények ajándékozási, felajánlási lehetőségeiről tá­jékozódjunk. — A múzeumok történeté­nek egyik vonulata, amikor magángyűjtemények állami gyűjteményekké válnak. Ez történelmi folyamat, így van az egész világon. Hazánkban is a Magyar Nemzeti Múze­um alapját képező gyűjte­ményt Széchényi Ferenc, majd később a felesége ado­mányából, illetve ajándéká­ból hozták létre a XIX. szá­zad elején. Vagy példaként hozhatnám a debreceni Déri Múzeumot, amely Déri Fri­gyes és Déri György gyűj­teményéből, illetve adomá­nyából alakult. — A mi múzeumunk, a ma Herman Oltó nevét viselő intézmény 84 éves. Itt mi­lyen nagyobb adományozá­sokról emlékezhetünk meg? — Az 1899-ben létesült múzeufn egyik igen lényeges gyűjteménycsoportja a név­adó, Herman Ottó gyűjtemé­nye. Vagy a közelmúlt évek­ből kiemelendő, a nagy hirű Petró Sándor-féle képzőmű­vészeti gyűjtemény múzeu­munkba kerülése. De meg le­het említeni Ficzere László festőművész özvegyének aján­dékát, aki férje hagyatékát ajándékozta a múzeumnak. Városunk két nagy hírű tu­dósa, Marjalaki Kiss Lajos, Leszih Andor hagyatéka is az örökösök ajándékaként a mú­zeumhoz került. De ugyan­így ajándéknak tekintendő Kondor Béla hagyatéki gyűj­teménye is, amely múzeu­munk egyik vonzó kincse. És most igen jelentős Béres Bé­la ajándéka. Érdemes meg­jegyeznünk, hogy a megye múzeumi hálózatában is, te­hát a vidéki múzeumokban jelentős gyűjteményeket tar­tunk számon ajándékként, mint Sárospatakon Andrássy Kurta János, Dómján József és mások ajándékait, vagy a Parasznyai Kisgalériában Gergely Mihály gyűjtemé­nyét. A muzeológiában elfo­gadott és meghonosodott elv, hogy a tisztes magángyűjte­ményeket jó támogatni, mert azok tisztes úton általában idekerülnek. Azaz, magán- gyűjteményből közkinccsé lesznek. Kivéve az olyan rit­ka esetet, amikor az utódok, vagy még ritkábban maga a gyűjtő nem használják fel egyéb, kevésbé tisztes célok­ra. A felajánlások nem egy­formák. mindig, olykor anya­gi vonulatai is vannak. De ez a kevésbé jellemző. — Térjünk vissza Béres Béla ajándékára, illetve gyűj­teményére. — Béres Béla tokaji espe­res gyűjteménye nagyon rég­óta ismert nemcsak előttünk, hanem az e tudományággal foglalkozó közvélemény előtt is. Sőt a nagyközönség sorai­ból is sokan ismerik, hiszen korábban egyszer a televízió is foglalkozott vele. Most nyugdíjba vonul Béres Béla és hét darab műtárgyát, amely között ikonok, külön­féle bútorok vannak, a Mű­velődési Minisztérium segít­ségével megvásároltuk. E vá­sárlás összege másfélszázezer forint, ugyanakkor Béres Bé­la további 800 darab műtár­gyát, amelynek a becsértéko két és fél, hárommillió fo­rint, ajándékba adta múzeu­munk számára. Ezt, mint ar­ról már a lap tudósított, az újjászülető Tokaji Múzeum­ban fogjuk kiállítani. Rop­pant értékes ez az anyag, mert közte van például az egykori tokaji görög katolikus templom romjaiból megmen­tett ikonok sora. Elismerés jár Béresnek, mert nem akar a gyűjteményéből hasznot húzni, nem akart vele üzle­telni, hanem arra törekedett, hogy a gyűjtemény együtt maradjon, és így nyújtson tudást, ismereteket a köznek, s elismerés jár még azért i*, mert lemondva megszokott környezetéről, még éleiében megválik a gyűjteménytől. — Szó esett most egy vá­sárlásról, ami ugyan elenyé­sző az ajándékértékekhez ké­pest, de gyarapodik a. múze­um vásárlások útján is. — Természetesen. Igen so­kat vásárolunk, és például teljes hagyatéki anyag is ke­rült hozzánk vásárlás útján, többek között két miskolci tudósnak, Fóris Ferencnek és Vásárhelyi Istvánnak a ha­gyatéka. — Milyen hivatalos útja van a felajánlásnak, illetve lehelnek-e az ajándékozónak különleges kívánalmai? — A múzeumok részére történő gyűjteményi felaján­lást a múzeumi törvény sza­bályozza. A mindenkori fő­hatóságok előzetes jóváha­gyása is kell alihoz, hogy n múzeum elfogadhassa a fel­ajánlott ajándékot. E felaján­lásoknak vannak veszélyei, mert olykor az ajándékozó különféle kikötésekkel él, amiket nem lehet elfogadni. Egyébként is a múzeumi tör­vény ezt pontosan szabályoz­za, illetve az egyéni kívánal­mak, kikötések elfogadását tiltja. Ilyen kívánság lehet például az, hogy minden fel­ajánlott tárgy állandóan lát­ható legyen kiállításon, vagy, hogy a különböző gyűjtemé­nyek, elsősorban képzőművé­szeti anyagok, az ajándékozó nevét viseljék. Erre a múzeu­mi törvény nem ad lehetősé­get. — Ennek ellenére jó né­hány ma is élő, itthon és külföldön élő művésznek van­nak saját nevüket viselő gyűjteményei Pécsett, Szénig endrén, máshol. — Ezek olyan kivételek, amelyeket a legfelsőbb szer­vek tettek és amelyekre gyakg ran hivatkoznak ajándéko­zók. Ez persze nehezíti adott) esetben a mi munkánkat. Összegezve: a magángyűjte­mények támogatását tovább­ra is fontos ügyünknek tart­juk, mert a magángyűjtemé­nyek és az állami gyűjtemé­nyek találkozása közérdek! Ezért is törekszünk arra, hogy értékes magángyűjte­ményeket, kiállításainkon rendszeresen be is mutas­sunk. Benedek Miklós Valami elkezdődött... Megélénkült a iSZ-élet Rudabányan — A legfontosabb, hogy rátermett, jól felkészült, szer­vezni tudó titkáraink legye­nek. Az ő segítségük nélkül nem lehel összefogni a fia­talokat. Úgy tűnik, válasz­tásunk eredményes volt — mondja Budai Sándor gé­pészmérnök, .a Rudabányai Vasércmű KlSZ-bizoltságá- nak titkára. — Mivel a tag­ság döntő többsége, mintegy negyvenen, a műben dolgoz­nak, nálunk nincsen külön nagyközségi KISZ-szervezet. Hozzánk tartozik valameny- nyi rudabányai, sőt a kör­nyék egy részének fiatalsága. — Szám szerint mennyien? — Jelenleg 80 KISZ-ta­gunk van. Első hallásra min­den bizonnyal úgy ítélnének meg bennünket, nem lehet valami tartalmas mozgalmi élet Rudabányán. Hiszen alig vannak. A valóság ennek el­lenkezőjét igazolja. Amikor engem megválasztottak, mindössze 45 tagunk volt. Alig egy esztendő alatt, kö­zel duplájára emelkedett te­hát létszámunk, noha mi nem erre törekedtünk első­sorban. Sokkal inkább arra, akik tagjai a szövetségnek, azokra valóban mindenkor számítani lehessen. És ez si­került. — Milyen a megoszlás az alapszervezetek között? — öt alapszervezet tarto­zik a bizottsághoz. A dolgo­ritot, bárium-szulfátot szed­tünk. Ezt a nehéz kőzetet csak kézzel lehel összegyűj­teni, a környéken pedig akad belőle bőven. Hasznára va­gyunk ezzel a népgazdaság­nak, növekszik a bevétellel a KISZ kasszája is. Ebből a pénzből általában kirándulá­sokat szervezünk, amelyeken a fiatalok családtagjaikkal együtt vesznek részt. Jártunk már Csehszlovákiában, a Dunántúlon, a Balatonon, most pedig Szarvasra szer­vezünk hasonló túrát. — Említette a fórum-jelle­gű találkozókat. Mely témák érdeklik leginkább a fiatalo­kat a tapasztalatok birtoká­ban ? x — Főként a lakóhely jele­nével és jövőjével - kapcsola­tos, no meg a vasércmű gaz­dasági helyzetét ismertető elő­adásokon magas a résztve­vők száma. Munka- és lakó­helyüket figyelembe véve, ez így természetes. Éppen ezért a jövőben olyan találkozókat szorgalmazunk, amelyeken nagyközségünk és a mű párt-, állami vezetői, részle­tes tájékoztatót adnak fiatal­jainknak a közeljövő tervei­ről, feladatairól, különös te­kintettel azokra a teendők­re, amelyekben a helybéli if­júság segítségére is számíla-j nak. Monos Márt» zói, a hivatali, a területi, a perkupái és az alsótelekesi. Ez utóbbi a legfiatalabb alap- szervezet. Ez. év tavaszán alakultak meg és csatlakoz­tak hozzánk. Az eltelt né­hány hónap azt bizonyítja, valami elkezdődött, fellen­dült a KISZ-élel Rudabá­nyán. — Hogy ez így legyen, azért sokai kellett tenni. Hi­szen pár éven át alig halla­téit magáról a KISZ a nagy­községben ... — Igen, ez igaz. Akkoriban nagyon sokan elmentek a műből. Más üzemben, a kö­zeli városban kerestek mun­kát. Közöttük szép számmal voltak KISZ-korosztályúak, ezért igencsak megcsappant a KISZ-szervezet létszáma. Akik maradtak, azok viszont tenni akartak azért, hogy ne csupán formálisan létezzen itt az Ifjúsági szervezet. A szórakoztató rendezvények száma mellett mindinkább gyarapodott az ismereteket bővítő találkozók, fórumok száma. Fiataljaink különös figyelmet fordítanak azokra a társadalmi munkákra, ame­lyek a lakóhely csinosítására, gyarapítására szerveződnek. Hasonlóan ehhez, szép szám­mal jelentkeznek munkahe­lyükön a termelést segítő ak­ciókra. Legutóbb például ba-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom