Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-05 / 184. szám
1963., augusztus 5, péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 r Gépek és emberek hogy valaki jól érzi-e magát a lakóhelyén? Sok mindentől! Hogy mégis? Nyilván kedély borzoló, ha azért nem viszi le a gyerekét a kismama, mert a közeli játszótér körül sok a piszok; ha a közelben nem találni egy postaládát, s a gyerekeknek, az unokáknak szánt levéllel messzire kell kutyagolni. Vannak persze — úgymond — súlyosabb közérzetromboló dolgok is, a kátyús utak, a rossz járdák, amelyeken — eső után — csak egyensúlyozó művészként lehet közlekedni, s úgy sem biz. tos, hogy sikerrel. Az eső persze másként is okozhat kollektiv bosszankodást, ha például egy-egy kiadós zuhé vázét nincs, ami elvezesse. A példák nem kitaláltak. Nagyon is jól megtérnek egymás mellett azon a listán, amelyet a Sárospataki városi Tanács állított össze,.mint úgymond, olyan intézkedéseket, amelyek javíthatják a Bodrog-parti város lakóinak mindennapi közérzetét. Sót még olyanabb dolgok is szerepelnek ezen a listán! Lássuk csak! Mindjárt a harmadik helyen, hogy. a kéményeket rendszeresen tisztítsák! Vagy hogy a telefonkonténer köré gyorsan lombosodé fát, fákat ültessenek. Pofonegyszerű dolgok, de valakinek "mégiscsak szemet szúrt, szóvá tette — és igaza van. Néha valóban ilyen egyszerű dolgokon múlhat egy bosszankodás, mérgelődés nélküli este. S tulajdonképpen pénz s?m igen kell hozzá, legfeljebb kis figyelmesség, jobb odafigyelés. Persze vannak rázósabb, nehezebben megvalósítható kérések is, amelyek bizony már pénzbe kerülnek. Az ivóvízellátás fejlesztése, a szennyvízcsatornák építése, a közvilágítás fejlesztése. Itt nyilván a város pénztárcája is határi, szab a megvalósítás ütemének, de néha már az is türelemre int, ha csak azt tudjuk, hogy akik tehetnek, azok észrevettélt a gond unkat-baj unkát. A tirncnif *iLnL „Tintáján feltűnően sdrospaiJKidk szcrepe] a tisztaság, a rend. S nemcsak a városközpontban, Iranern a csatolt településeken, Végar- dón, Bodroghalászban. És általában, elég sű_ rűn iel-l'elbukkannak a többiek is. Egyik helyre jobb közlekedés kellene, a másikon az óvodáskorúak elhelyezése, s az orvost, js sürgetik, hogy legalább hetente egyszer keresse fel a tanyákat. Kint jobbára öregeit laknak — érthető a kórós, még ha teljesítése kíván némi szervezést is. Nem soroljuk tovább. Ötvenegy intézkedésre váró feladatot, soroltak fel az ominózus listán, s egyiknek-nrásiknak — amelyeken az utak javítását, a közvilágítás fejlesztését jelölték — tekintélyes „alpontjai” is vannak. Csupa olyan dolog, ami szóba kerül hivatalos fórumokon és magánbeszélgetéseken, szóval ami így vagy úgy, kisebb vagy nagyobb körben foglalkoztatja a lakosokat. S ami nyilván addig beszédtéma — mint például, hogy a felgyűlt lomot nincs hová tenni —, amíg valami nem történik. Amíg megoldás nem születik. Akár- apró-cseprő' dologról van szó. akár valami nagyobbról. Jó, jó — fnondhatnánk. A terv az terv. A pataki példát azért hoztuk fel, mert többről van szó. Jó éve már, hogy az első ilyen listájuk elkészült, a városi pártbizottság ösztökélésére. Ez a niostani már a második. Van, ami lekerült a régiről, van, ami rajta maradt. Van, amit sikerült megoldani, s van, amit újabb „témák” szorítottak le, és van olyan, is, amiben nem sikerült előrelépniük, ahogy őszintén el is mondták. Mert erről a listáról időről időre beszélni kell — nyíltan, őszintén, a közösség előtt. Két ok miatt is. Egyrészt, hogy ne „írott malaszt” maradjon, másrészt, hogy tényleg azokat a gondokat sorolja, amelyek a lakosság gondjai. A minap, amikor a városi pártbizottság újból elővette — az elmúlt év őszén már egyszer készült ilyen számvetés —, sok eredményről, és per., sze nem kevés gondról tudtak számot adni. Például, hogy a MÁV—Volán pályaudvar építésében minimális a lemaradás, hogy elkészül a dorkói öregek napközije, épül már a művelődési ház díszudvara, és hogy az új- liutai úttörőtábor vízellátása is megoldható. De a foglalkoztatásban nem tudtak előbbre lépni, a budapesti Habselyem- és Kötöttáru- gyár lemondta az ipartelepítést. Van azután iné« cgv ^yaep^Í" zottság kezdeményezésének. Az, hogy ezekre a lakosságot foglalkoztató kis-nagy ügyesre valahogy jobban figyelnek mostanában az állami és a társadalmi szervezetek is. A városi tanács, a helyi népfrontbizottság már aktívan részt vesz ebben a jobb odafigyelésben. Most azt szeretnék, ha a KlSZ-esek is összegyűjtenék a fiatalokat foglalkoztató dolgokat, s ha a saját portájukon ilyesmire is figyelnének a városbaji levő üzemek, intézmények. Mert ez is, ezek is hozzátartoznak egy lakóhely mindennapjailioz, Csníorás Annamária 'ethers az életért r Korunk orvosa különféle munkahelyeken: kórházban, klinikán; körzeti, szak- vagy magánrendelőben, hivatalban és tudományos kutatóintézetben tevékenykedik. Dolgozzék azonban bárból, a hivatása gyakorlásának " etikaszabá’.yait tartalmazó hippokrateszi eskü értelmében minden körülmé- nyekí között segítenie kell szenvedő embertársain; voltaképp tfeílái — és ez páratlan a foglalkozások között -— egész eleiét „ügye- lef’-en tölti. Nein mértek fel sohasem, hogy az oi vosok és egészségügyi dolgozók hatiy százaiéiul teljesít szolgálatot a különböző ügyeleteken, holott bizonyos, hogy bár erről nincs statisztika — a legtöbb panaszos e helyeken találkozik először azzal az emberrel, akitől a gyógyulást, vagy gyanúja, félelme eloszlatásé* várja. Meghatározó lehat, hogy milyen ez a találkozás. Kezdetben volt az állandó készemet, amely nem jelentett kevesebbel, mint hogy 1 a Körzeti orvosnak egész évben. éjjel-nappal elérhetőnek kellett lennie. Ma már csupán 5—1U településen él ez va gyakorlat, ám a falusi "körzeti oivos változatlanul az egész lakosság egészségügyi gondviselője. Belgyógyászati, gyermekgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati-szülészeti, közegészségügyi feladatokat is ellát: ö az általános orvoslás igazi képviselője napjainkban. Kevesebb külső nehézséggel kellett megbirkózni a városi körzetekben, mégis az állandó készenlét városon is épp olyan fárasztó feladat, mint falun. Tagadhatatlan, hogy az orvos ismerete, a belevetett bizalom önmagában gyógyító erejű, viszont az is tény, hogy a többnyire hajszolt, elcsigázott körzeti orvos sokszor a jelenléténél nem is tudott többet nyújtani. Más, jobb ügyeleti ellátást, egyben az orvosokat is kímélő megoldást kelleti találni. Az első összevont ügyelet egyéni kezdeményezésekként alakult 10—15 éve, majd a szakmai szempontból sikeres bemutatkozás után, előírt szervezeti tormává váll. Az intézkedést — főként a lalvakban, a lanyas vidé- kÓKCii ellenérzéssel fogadtak: a közvéleményben ez úgy fogalmazódott meg, bogy a betegek elvesztették egészségük védelmezőjét, idegenbe kell menniük receptért, gyógyszerért, jó szóért. Ma már az akkori ellenzők is tudják, hogy az állandó és változó telephelyű összevont ügyeletek jói beváltak. Lényegében mindkét formában közel maradi az orvos, mért vagy a szomszéd faluba (körzetbe) kell menni a panaszosnak, vagy egy-egy hét végére helybe jön ügyelni a környező falu körzeti orvosa. Egy település körzeti orvosa lassanként további 3—4 település lakosságát ismeri meg, s — minthogy az orvosok más-más szakmák képviselői —, szükségképpen másmás szemmel vizsgálják pácienseiket, akik ily módon komplex szűrésen esnek át. Az állandó telephelyeken ultrarövid hullámú rádióval tartanak kapcsolatot a betegeket sorra látogató orvosokkal. Ezt az előnyt megtartották az ötnapos munkahéthez igazodó központi ügyietek is. A hét végeken a körzetek 85—90 százalékában a lakosságot ina már ilyen módon látják el. Amíg az orvosok távol vannak, egészségügyi szakdolgozó, asszisztens, vagy védőnő tartja a frontot: veszi a bejelentéseket, s értesíti az orvost. A módszer életrevalóságát bizonyítja, hogy például egész Debrecen éjszakai ügyeletét három orvos látja el — sikeresen. Az ügyeidet teljesítő orvosok tudják, hogy a modern praxisban is a beteg nagy függőségi igénye jel-, lemzi az orvos-beteg kapcsolatot, tisztában vannak azzal, hogy a panaszos a gyógyításban pusztán oasz- sziv módon vesz részt. Többnyire nem önként, keresik fel az orvost, hanem a hirtelen romló kői ülméroek hatására, félelmükben, kétségbeesésükben fordulnak hozzá. A nagyon, fontos első diagnózis felállítása után — leginkább az állandó ügyeidet tarló mentőszolgálat segítségével — korházi ügyeiden folytatódik a beteg kivizsgálása, gyógyítása. Az Országos Mentőszolgálat egész országra kiterjedő, egységes rádióhálózatba kapcsolt kocsijai, helikopterei es repülőgépei ez állapotuknak legmegfelelőbb helyre szállítják a betegeket. igen jól beváltak a mull óv elejétől tnükodö korházi be'cgielvéieli osztályok, ahol lényegében szakszerű megfigyelés alatt tartják a körzeti ügyelőiekből beküldött betegeket. Néhány órás megfigyelés után a megfelelő osztályra utalják a betegei, ha nincs szüksége kórházi ápolásra, hazaengedik. Túlnyomórészt fiatal, erejük teljében lévő, tapasztalatokra, diagnosztikai jártasságra törekvő orvosok dolgoznak az ügyfeleteken. Sokszor rendkívül élés helyzetben döntenek, beavatkozásuk komoly mértékben javítja a gyógyulás, az életben maradás esélyeit, G. It. A két és fél négyzetkilométer nagyságú külszíni fejtés olyon, mint a holdbéli táj. Az erdő zöldje alatt hatalmas vörös, barna, sárga, szürke, sápadt- fekete ember ás gép szakította „sebeket” világit meg a forrón tűző fakó napfény. A bánya legmagasabb pontjáról letekintve, a több mint 100 méteres mélységben — négy szinten folyik a pátvasérc termelése — e legnagyobb gépek is gyerekjátéknak tűnnek, a nagy teherbírású tehergépkocsik, mint lomha hernyók kúsznak az úttalan úton terhükkel megrakva. A por állandóan a levegőben van. belopja magát az emberek és a gépek minden fejtekébe... A Böhler fúrógépnél Ágos Mihály fúiómester m feiles Az Országos Érc- és Ásványbányák rudabányai müveinek főmérnöke, Bállá László arról tájékoztatott, hogy a vasércbánya külszíni fejtésénél bizonyóis technológiai változtatást vezettek be. Kot abban mind a négy szinten robbantással jóvesztetlék az ércet, exkavátorokkal rakodtak és tehergépkocsikkal szállítottak. Most, a két felső szintet egybefogva művelik. Ugyanis, a hétmillió forint értékű japán gyártmányú Komatsu dózer, a két felső szinten — bizonyos elörobbanlá- sokkal — oldja meg a korábban igen munkaigényes feladatot. A 230 lóerős, dízelüzemű gép három közeíszaggató ekével lazítja fel az ércet, aztán a négy méter szeles, tolólappal továbbítja, alwvgy ezt Zukor Páter nehézgépkezelő elmondotta. A vezetőfülke tib- laivai jó kilátást biztosítanak, amire nagy szükség i6 van. hiszen a gép megmássza a 4-3 fokos rézsüt, oldalirányban pedig 30 fokot visel el borulás nélkül. Az osztrák gyártmányú Böhler önjáró, lánctalpas, nagy teljesítményű fúrógépet Agos Mihály fúrómester kezelte. A 80 milliméter átmérőjű fúrószárakkal a gép 60 méter mélységet érhet el, de ahol a fúrómester elmondotta, eddig csak 36 méterig veitek igénybe. Hatféle kőzel- nonma van érvényben. Vas- éívpátban például 90 métert kell teljesíteni egy műszak alatt. A fúrószár forgatásához és nyomásához hálózati sűrített levegőt használ a gép. Ágos Mihály 16 éve dolgozik a bányánál, öt éve kezeli ezt a gépet. Leginkább a nagy porra panaszkodik. Porelszívó ugyan van a gépen, de a fúrásnál keletkező nagy szemcséjű anyagot nem tudja megfelelően eltávolítani. A föld alatti bányászkodás mindenese a nyugatnémet gyártmányú. GHH-típusú, nagy teljesítményű rakodó-, szállító-, ürítő- és vontatógép. Karczagi László gépkezelője is dicséri a léghűtéses, hathengeres, 160 lóerős dízelüzemű gépet. Kanalával kel köbméter anyagot „fog fel”, pontosan annyit, amennyi egy hosszú vascsillébe fér. Az akkumulátoros kis villanymozdonyt Csal,- István vezeti a föld alatt és a napon is. aki közel 30 esztendeje dolgozik a vállalatnál. A Komatsu dózert Zakor Péter nehézgépész vezeti Érdekes látványt nyújtanak az E—301 típusú, csehszlovák gyártmányú villanykotrók. Széles lánctalpuk és a három köbméteres kanál mozgatásához 50 méter hosszú kábelen — mint valami köldökzsinóron — kapják a villamos energiát. Gruslcó Lászlói, a gép kezelőjét nem találtuk valami jó hangulatban. Javított valamit a túlkoros masinán. De azért jól szolgálnak, nagy előnyük, hogy az olcsóbb villamos energiát használják. Öregek már az E—125 típusú szovjet gyártmányú, dízelüzemű, 1,5 köbméter kanállal dolgozó exkavátorok js, amint ezt Endrész Zoltán., műszaki előadótól megtudtuk. A külszíni fejtés, a nehéz munkahelyek és feladatok nem kímélik sem az embereket, sem a gépeket. Az idea 460 ezer tonna vasércet kell termelniük terv szerint, ennek nagyobb hányadát ebből a külszíni lejtésből. Mint a főmérnök elmondotta, az első téléves termelési tervet úgy sikerült teljesíteniük, hogy gép javítási programúkat is megvalósították. Szöveg: Oravec János Kép: Lőj tán László A föld alatti mindenest, a GHH tipusú rakodógépei karczagi László irányítja, a villanymozdony vezetője Csak István. / Aratják a lóbabot Az ország több vidékén megkezdődött a lóbab aratása; a magas tehérjetarlal- rnú növényt az idén 16 ezer hektárról takarítják be. Termesztését a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgazda- ságtudományi karának kezdeményezésére kezdték meg újból, főként a nyugati országrészben. Baranyában és a Dél-Alföldön. Az állattenyésztő gazdaságokban a lóbabbal import takarmányt — szóját pótol nak, ezért a hatodik ötéves terv végéi-e a növény termőterületét további 10 ezer hektárral növelik. A lóbabnak előnye, hogy érése sohasem esik egybe a gabonafélékével. Most ugyan a szokásosnál korábban kezdték meg betakarítását, de a gabonafélék aratása ts korábban fejeződött be.
