Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-28 / 203. szám
* ÉSZAK-MAGYARORSZÁG H 1983. augusztus 28., vasárnap Nappali tagozaton készülnek ezek a fiatalok a technikus-képesítő vizsgára. Miskolcon, a Zalka Máté Szakközépiskolában tegnap, szombaton délelőtt tartották meg a tanévnyitó ünnepséget a technikusosztály diákjainak, akik hétfőn, reggel 7 órától már szakmai gyakorlaton vesznek részt. Ma este a képernyőn: A fátylas nő Egy különös pszichiátriai esetet elevenít meg a ma este 21.15-kor a második műsorban jelentkező A fátylas nő című holland film, amely Maupassant Madame Hermet cimü elbeszélése nyomán Jan Keja rendezésében készült. Az alapnovella címében is szereplő Madame Hermet a saját lelkiismerete, bűntudata elöl menekül egy számára megnyugtatóbb, elfogadha. tóbb „valóságba”. A film magyar szinkronszövege Illés Endre fordítósának felhasználásával készült. Képünkön a Madame Hermetet játszó Marlies van Alcmaer a film egyik jelenetében. Technikusok lesznek Tanévnyitó a „Zalkában” Ismét tömegeket vonzottak A Rockszínház bemutatói Nappali tagozaton 1972- ben szereztek utoljára oklevelet technikusok hazánkban. Az elmúlt évtizedben csak munka mellett, legalább kétéves szakmai gyakorlattal lehetett technikus minősítő tanfolyamra beiratkozni, illetve technikusi képesítő vizsgát tenni. A népgazdaság változó igényei azonban újra felvetették a nappali tagozatos technikus- képzés igényét, s 'gyakorlatilag az 1985-ben kezdődő tanévtől számolhatunk újra a nappali tagozatos technikusképzés beindításával. Az 1983—84-es tanévben mégis indul technikusképzés nappali tagozaton, igaz, követelményeit tekintve ez a felnőtt technikusképzéshez igazodik. Miskolcon, a Zalka Máté szakmunkásképző célú szakközépiskolában 42 fiatal iratkozott be az ötödik évfolyamra forgácsoló és gépszerelő technikus szakon. Velük együtt hazánkban körülbelül 200 fiatal kezdheti meg technikusi tanul„Tudja, nekem a tájékoztatáshoz engedélyt kell kérnem . . „ ho volna szíves megvárni, míg, telefonálok ..., tudja, a főnökök háklisak erre .. mondta zavartan a főművezető Tornaszentandráson, a kőbányában. Nosza, telefonáljunk! — és néhány perc múlva záooreső sebességű szó- és indulatára- datfal utasította el az egyszerű adatokra, pillanatnyi termelési helyzetre és kilátásokra kíváncsi újságírót a Borsodi Ércelőkészítő Mű főmérnöke. Volt ebben a merev elzárkózásban minden: az újságírói hitelesség, körültekintés és segítőkészség megkérdőjelezése, hitelrontás és állítólagos kellemetlenkedés felernlegatése és — mintegy slusszpoénként —, közölte a főmérnök: „haragszom az újságírókra". E legutóbbi kijelentése szívé- joga, de csak magánemberként. Az újságíró ugyanis — sok egyéb tulajdonságával, feladatával együtt — az az ember, aki mindenkor köteles figyelembe venni, hogy o tájékoztatás legyen hiteles, megbízható, a lemányait ebben az új tanévben. Azok, akik részt vettek a négy évvel ezelőtt indított, egységes alapú középiskolai képzési kísérletekben. Az országban öt helyen indult ez a kísérlet, Miskolcon a Zalka Máté Szakközépiskola és a Herman Ottó Gimnázium vett részt benne. Tulajdonképpen ennek a kísérletnek a folytatása a most szervezett, nappali tagozatos technikusképzésben részt vevő osztály, az ötödik évfolyam. Az ilyen jellegű osztályok szervezését a Művelődési Minisztérium 1985-ig engedélyezi. A kísérlet eddigi tapasztalatairól, és folytatásának céljairól szólt tanévnyitó beszédében Kálmán András, a Zalka Máté Szak- középiskola igazgatója, aki elmondta, hogy az ötödik évfolyamosok hétfőtől, augusztus 29-től háromhetes szakmai gyakorlaton vesznek részt. Ezt követően kezdődik meg a 30 héthetőségekhez képest gyors, lényegre törő, egyértelmű és, hogy a tájékoztatás nemcsak jog, hanem kötelesség is. Mindezeken túl — vagy talán eize\ egyenértékűen — az újságíró a közvéleményt is, a közérdeklődést is képviseli. Tehát „csak" ennyit hagytak figyelmen kívül .........csak” eny. n yit nem tudott o főmérnök, akinek minden jogos sérelmével. az újságírói ballépésekkel szemben joga van hivatalos védelmet keresni, de nincs joga kisajátítani a tájékoztatás Dri- vilégiumát és nincs joga durva hangnemben beszélni. Egyedi eset? Sajnos nem! De elgondolkoztató, hogy vannak, akik ilyen sajátságoson gondolkodnak a tájékoztatásról. Végezetül egyetlen megjegyzés: amikor a főmérnök — talán meggondolatlanul — elutasította az újságírót, nem őt, hanem végül is a korrekt tájékoztatást elváró, a világ és szű- kebb hazánk dolgaiban eligazodni szerető olvasót becsülte le. Sz. L. re tervezett elméleti oktatásuk. Az ötödévesek oktatása igazodik a tanév rendjéhez. Az utolsó tanítási nap számukra május 21-e lesz. A tanév eredményes befejezése után tehetnek a fiatalok technikus minősitő vizsgát, amelyre záródolgozatot is kell készíteni. A technikus minősítő vizsga írásbeli részét május 22-én tartják, a szóbeli vizsgákra júniusban kerül majd sor. A fiatalok egyébként a szakmai tárgyak mellett társadalompolitikaié vezetésiszervezési ismereteket tanulnak, valamint két idegen nyelvet, az oroszt és az angolt. Az érdeklődés egyébként nagy volt a fiatalok körében a „technikusosztály” iránt. A felsőoktatási intézményekbe felvetteken kívül, .a kísérletben részt vevő, a kísérleti — egységes képzési célú — osztályokban végzettek valamennyien jelentkeztek az ötödik tanévre. (cs. a. — f. I.) A Miskolc városi Művelődési Központ szervezésében a Itockszínház három új produkcióját ismerhettük meg — a korábban már látott-Sztár- csinálók, illetve a világsikerek részleteiből készült ösz- szeállítás ismétlése mellett — az elmúlt napokban a Farkasok, s vele azonos műsorban az Üvöltés, valamint a West Side Story került bemutatásra a diósgyőri várban. Nyári szórakozásainkat illetően, azt hiszem, elnézőbbeknek bizonyulunk, s lelkünk mélyén hajlamosak vagyunk zöld utat engedni olyan dolgoknak is, amelyeket á szigorúbban ítélő őszi vagy téli hónapok során legalábbis némi fejcsóválással fogadnánk. Vagyis, nem feltétlenül akarjuk komolyan venni azt, ami ilyenkor a színpadon történik. elvégre kellemes nyári este van, romantikus a környezet, gondűzően csinos lányok és fess fiúk ropják a táncot (illetve, a legutóbbi Ki mit tudón meghonosított kifejezéssel szólva: dzsessz- balettoznak), színes lámpák villognak, s a hangfalakból pontosan olyan stílusú zene szól, amit a rádió könnyűzenei műsoraiból már megszoktunk. Otthonosan elengedhetjük ' tehát magunkat, ezek a lazítás órái. Bár a színpadról igyekeznek „megdolgozni” minket, do ez most aligha sikerülhet. Akkor ugyanis csodálkoznunk kellene a Farkasok című rock-fantázia (rendezője Kovácsi János) kezdési módján, tudniillik a színpaddal szemben, a világító és erősítő pultnál nem veszik észre, hogy a szereplők még nincsenek a színpadon, s nélkülük indítják a hang- és fényei feleteket. Sebaj, kezdjük újra. Apropó, kezdés, vajon miért kell angolul visszaszámolnia egy magyarul beszélő-éneklő, magyar darabban (Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor szerzeménye) annak a bizonyos visszaszámoló gépnek (hogy pontosan micsoda, arra nem derül fény)? Fény derül viszont az úgynevezett hordára, elvadult fiúk és lányok bandájára, amely a géproncsokból álló tájban (a szerzők szerint az elképzelt holnapban) űzi agresszív életét, verekednek és szeretkeznek. Kivéve, mikor a roncsok mögül előjön egy működő gép, az óriási robot (fején piros rendőrlámpa, szája mint áz exkavátor, füstöl és villog), s a horda különböző tárgyakat, dobál a szájába, bizonyára kultikus célból. Aztán az elképzelt holnap szörnyű Molochja visszavonul és többet nem hallunk felőle. Ebben a közösségben él két fiatal, akik bár szeretik egymást, szeretkezni mégsem akarnak, s itt él az az öregember, aki még emlékszik a világ boldogabb életére, van egy akusztikus gitárja. amelyet, ha meglenget, úgy szól, mint egy jól felszer- számozott elektromos gitár. (A zene egyébként play-back- ről, azaz magnóról megy.) Aztán a lányt megerőszakolják, az öreget keresztre feszítik (mindkét vonatkozásban elég egyhangúnak mutatkoznak mostanában a rock-sztorik), majd előkerül a fiú (ki tudja, hol csatangolt eközben?), s nem ússza meg a verést. De őt szinte földöntúli erő szállja meg, s bizonyára szimbolikusan, legyőzi a túlerőt, nehogy rosszat álmodjunk a jövőt illetően. Itt a vége, fuss el véle. Számunkra az Üvöltés — első jelentésében — egy könyvet, a beat írónemzedéle munkáiból készült válogatást idézi. De tudjuk azt is, hogy az Üvöltés, Ginsberg címadó verse egy generáció jelszavává, az ötvenes-hatvanas évek polgári társadalmában az egyik legjelentősebb kulturális-ideológiai irányzat szimbólumává lett, amely meglehetősen hosszú utat futott be a 68-as diáklázadásokig. A beatkultúra egyik legismertebb, megnyilvánulási tormája a zene, s mint ilyen, széles tömegeket érintő, komoly politikai fórumot is képviselt. Mindezek fontossága, társadalmi hatása, tudati motivációi, stb., alig-alig 'derültek ki a Rockszínház úgynevezett montázsából, még akkor is, ha az összeállításnál igyekeztek bizonyos magyar vonatkozású képzettársítási anyagokat is felhasználni, remélve. hogy ezzel a mi közönségünk jobban ráérezhet a dolog lényegére. Valóban jó színvonalú, iga- z; színházi élményt Leonard Bernstein muzsikája és Arthur Laurents szövegkönyve, a West Side Story hozott. Olyannyira, hogy a közönségnek az a része is (s bizony nem voltak kevesen), akiknek a nem túl olcsó belépőjegy ellenére sem jutott ülőhely, türelmesen és fegyelmezetten nézte végig az előadást. Reinhaller Éva koreográfiája (miként a (öbbi darabban is) igen dinamikus, izgalmas látvány! eredményezett. jól szólt a Várkonyi Mátyás által irányított zenekar. sokkal fegyelmezettebben. mint az Üvöl'ősben. Az Iglódi István által rendezett produkció valószínűleg senkinek sem jelentett csalódást. D. Szabó Ed* Az olvasó lebecsülése Gulay István: Villámcsapás Az ég borús, viharos. Vadul zuhog .az eső, dörög, villámlik. Ösélmény ez, lenyűgöző, sok beteg áll a csukott ablak mögé, hogy átérezze az elemek tombolását. A város fölött húz el a Prágába, vagy onnan Budapestre igyekvő repülőgép. Napsütéses időben azt ugyanígy szokták bámulni. Megszokhatatlan csoda a vihar is, a gépmadár is, amiben emberek ülnek. Idegeink még hallatlanul merevek — az elménk sokkalta fürgébb. Az idegrendszer sok ósdi és örök élményt őrizhet. Utóbbiak közül a vihar rettenetét. Lassan elvonpl a vihar. A felhők mögött megcsillan a nap. Elül a szél, eső utáni friss levegő tódul be a termekbe a gyorsam kinyitott ablakokon. Szirénázás hallik, mentőautó fordul be a kórház kapuján. Egy férfit emelnek ki belőle hordágyon. Pokolian néz ki. Családtagjai kísérik. A főorvos már a folyosón megnézi. — Mi történt a beteggel? Egyszerre hárman válaszolnak. , — A közelében csapott le a villám! Megégett! Földhözcsapta. Mi szedtük fel. — Hol? — A réten! — Miért ilyen sáros? Csupa sár! Sáros az a rét? — Nem, doktor úr, leföldeltük. — Hogy-hogy? — Hát a villám is áram, nem? Lehet, hogy már meg is halt volna, ha nem földeljük le. — Földet szórtak rá? Mivel? — Lapáttal, meg kézzel, mindennel! — hadarják. — Amivel tudtuk! Az orvos döbbenten hallgatja őket. A beteget elküldi, mosdassák meg a földtől. Másik két orvossal együtt bemosakszik, megy a műtőbe. Otthagyja a rokonokat a folyosón. Dühös. Dühös? Nem düh ez. Felindultság. Villámcsapás, ami belevágott — öt érte. A legfiatalabb orvos mulat az eseten. Csakugyan hihetetlenül nevetséges. — Le van földelve a készülék? — mutálja a műtősnőnek az egyik műszert. — Holnap hozzon egy zacskó virágföldel, biztos, ami biztos, legyen ... A főorvos csak azt mondja, a nagyanyja a haláláig nem vetkőzött le a tévébemondók szeme láttára! Aztán hozzák a beteget. Áléit, de él. Megkezdik a műtét előtti vizsgálatokat. Odakint a folyosói pádon a rokonok kétségek közt vergődnek. Emberséges emberek ők — most rettegnek: lehet, hogy ártottak a földeléssel? De hát úgy tudták ... Szeretnék, ha valaki megnyugtatná őket De csak fel-feltűnik egy-egy f'ej egyikmásik ajtóban, folyosói sarkon, megnézik őket, néha kuncognak is ... Ez a három ember: szenzáció. Lesik őket. mint az imént a vihart, s a következő pillanatban majd a magasban elhúzó repülőgépet. Értik s mégsem értik őket!
