Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-26 / 201. szám
1983. augusztus 26., péntek ESZAK-MAGYARQRSZAG 3 fl kövgjejményeK és a vezetők Az MSZMP Központi Bizottságának július ti-án megtartott ülésén az egyik fontos téma volt az ipar helyzetéről es feladatairól szoló jelentés megvitatása. A KB- ülésröl kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy az ipar kiemelkedő szerepet játszik a lakossági ellátásban, a külkereskedelemben, a népgazdaság külső és belső egyensúlyának fenntartásában. Tapasztaltuk azt a nagyarányú fejlődést is, amely ezt a ágazatot jellemezte és jellemzi ma is. S nem ismeretlenek az ipar előtt álló-nagy feladatok sem. amelyek teljesítéséi számos külső és belső gond teszi még nehezebbé, megkövetelve, hogy az ipar fokozza teljesítményét, jobban használja ki tartalékait, a szellemi és anyagi erőforrásokat, gyorsítsa a műszaki haladást, növelje a termékek versenyképességét és jövedelmezőségét. A KB-ülésről szóló közlemény azonban az úgynevezett objektív termelési tényezők szerepe mellett hangsúlyozottan említi a szubjektív oldalt is. vagy ahogyan manapság mondjuk, az emberi tényező szerepét, növekvő súlyát és fontosságát, mindenekelőtt a dolgozók szakképzettségének, műveltségének emelését, a megszerzett tudás hasznosítását, a hatékonyabb foglalkoztatást. Kiemeli annak fontosságát, hogy erősíteni kell a dolgozók alkotó, érdemi közreműködését a gazdasági feladatok kialakításában és megoldásában. S amikor a közlemény dolgozókat említ, akkor ezalatt valamennyi, az iparban foglalkoztatott embert kell érteni: segédmunkástól *a mérnökig, fizikai dolgozótól az alkalmazottakig, beosztottaktól a legfelső szintű vezetőig. Az ipar előtt álló újszerű és nagy feladatok csakis közös egységes cselekvéssel valósíthatók meg. Mindemellett azonban külön is említi a közlemény a vezetők felelősségét. A vállalatirányítás korszerűsítése, a vállalatok önállóságának, gazdálkodói felelősségének növelése, kezdeményező képességének erősítése ugyanis minden eddiginél magasabb követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben. Igényli a vezetőképzés, kiválasztás és kinevezés gyakorlatának tökéletesítését is. A Minisztertanács 1982 novemberében már e célok érdekében hozott határozatot a vállalati felügyelő bizottságok működésének fejlesztéséről, az igazgatótanácsok jogkörének növeléséről, illetve a vállalati magasabb vezető állású dolgozók kiválasztási gyakorlatának korszerűsítéséről. A rugalmasságot szolgálja a vállalati szervezeti rendszer folyamatos felülvizsgálata és az azt követő intézkedéssor. amelynek eredményeként számos tröszt és nagyvállalat szűnt meg, és több, mint húsz százalékkal emelkedett az önállóan gazdálkodó egységek száma, (ötven százalékot meghaladó mértékben Heves, Bács-Kiskun, Komárom és Hajdú-Bihar megyékben.) Az önállósult vállalatok eredményei összességükben kedvező képet mutatnak. Megkezdődött a termékszerkezet módosítása, a beszerzés és értékesítés átirányítása, ami általában a kereslet jobb kielégítésével is együtt jár, főleg ott, ahol versenyhelyzet is kialakult. Korábban ráfizetéses egységek váltak nyereségessé, vagy mérsékelték addig fülűmként kezelt veszteségeiket. Mindez bizonyítja, hogy a vezetők jelentős hányada képes volt rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Hogy nem mindenhol, arra utalnak az utóbbi időben megszaporodott pályázati hirdetmények, amelyekben vállalatok osztályvezetői, főosztályvezetői, sőt igazgatói állásokat hirdetnek meg. A vezetőkiválasztásnak ez a tárgyilagos formája, a személyzeti munka nyilvánosságának, demokratizmusának ilyen irányú fejlődése már a jövő képét vetíti elénk. A konkrét követelmények és feladatok nyilvánosságra hozatala, az utánpótlási forrás szélesítése. a szubjektivizmus visz- szaszorítása és a meghatározott időre szóló kinevezés gyakorlatának általánossá tétele garancia arra, hogy csak azok kerüljenek vezető beosztásba, akik arra valóban alkalmasak. Az ipar — de szélesebben értelmezve az egész magyar társadalom — létszükséglete, hogy ez a jövőben mindinkább így legyen. Kgvénvvétfelmi r tanácsa» i i A Megyei Növényvédelmi i Agrokémiai Állomás szak- ' emberei felhívják a kiskert- , tulajdonosok figyelmét, hogy t a már letermett őszibarack- J fákat az egyre erősödő liszt- i harmatiertözés, valamint a ] keleti gyümölcsmoly és a i barackmoly harmadik nem- 1 zedékű lárváinak károsítása , ellen továbbra is célszerű ■ védeni. Ez annál inkább in- | dokolt. mivel a jelenlegi i időjárási körülmények kö- J zott az említett károsítok i rövid idő alatt jelentős ká- [ rókát képesek okozni. Vegy- , szeres védekezésre a Fuvda- í zol 50 WP 0,1 százalékos és J a Ditrifon 50 WP. vagy az , Unitron 40 EC 0,2 százalékos < kombinációját javasolják a , szakemberek. Egyben nyoma- > tékosan felhívják a. figyel- | met, hogy a köztes termesz- i fésű és fogyasztható zöldség- j félék lepermetezése esetén ■ szigorúan ügyelni kell a ja- * vasalt készítmények csórna- \ golóburkolatán feltüntetett > élelmezésegészségügyi vára- | kozási idő pantos betartó- i sara. J Oaromfigyárat építenek A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban megkezdték a Szovjetunióban felépülő nagy teljesítményű baromfiüzem könnyűszerkezetes elemeinek gyártását. Az elmúlt hónapban kötött szerződés szerint ugyanis évi 10,ti millió hizlalt baromfit kibocsátó „gyárat” építenek a bábolnaiak Azerbajdzsánban, a Bakutól száz kilométerre északra fekvő Sziazanyban. Egyebek között 168, egyenként 1100 négyzetméter alapterületű könnyűszerkezetes alumíniumépületet kell ösz- szesze relniük. Bábolnáról szállítják az óriási telep gépeit. műszereit, továbbá állategészségügyi diagnosztikai és takarmányvizsgáló laboratóriumát. Az istállókat elkészülésük sorrendjében — az elsőt 1984 második felében — betelepítik, s így az üzem attól kezdve már termel is. Az egész telep 1987- ben lesz kész. A bábolnai szakemberek irányítják majd az új üzem építését, és vezetik a szerelési munkákat. Az átadást követő egyéves garanciális időszak alatt a takarmányok készítéséhez szükséges pre- mixeket és vitaminokat is Bábolna szállítja, s kezdetben a naposcsibéket is. Elmosódó arcok, múltba merii It elődök csoportja, a hőskorszak tablóképe. A régi csavargyár előtt a századelő munkásai, ü zemvezetöi néznek szembe a korabeli optikával. Kettős évforduló A diósgyőri csavargyárban és húzőműben 1(H) és 50. Evek, évtizedek hosszú sora, termékek tízezernyi tonnája, sorsok, életek gazdag regénye. A diósgyőri kohászat történetének külön fejezete. Örökséget jelentő múlt, a jelent meghatározó nekirugaszkodások, mély völgybe süly- lyedések és újraéledések munkája. Békés vasutak, az országot behálózó sínpárok és háborúba veszett termékek ... mind-mind részei annak a leltárnak, melyet lapjainkban állíthatnak össze a diósgyőri kohászat csavar- és húzott- áru gyáregységében. Százéves a csavargyár, ötven- esztendős a húzómű. Az első adat 1883-ból való. Akkor mindössze 58 tonna terméket bocsátott ki a finomhengerdében meghúzódó sínszeg-, csavar- és szegecsgyártó üzem. A faépület 1885-ben a tűz martaléka lett, majd 1887-ben az ott dolgozó 126 munkás már 1110 tonnát, a rákövetkező esztendőben pedig 2300 tonnát termelt. És ettől kezdve megállás nélkül ontotta a vasutakhoz szükséges alkatrészeket a szeggyár — ahogy a nép nevezte. Hogyan alakult ki ez az üzem? Erről beszélt a mai gyáregységvezető, Lovász Tivadar: — Napjainkban gyakran hallhatjuk a kifejezést: piacra orientált termelés... Nos, ezt az elvet követték elődeink is, amikor kialakították a csavargyárat. A századforduló előtt vált elkerülhetetlenül és elodáz- hatatlanul fontos feladattá Magyarország vasúti hálózatának kialakítása. A mozdonyok és vasúti kocsik mellett ehhez úgynevezett alépítményekre is szükség volt. A síneket Diósgyőrben gyártották és itt kép Szültek a váltók, csúcsbe- létek, a talpfákra kerülő alátétek, sinszegek, csavarok. Egyébként azokból a szegekből még ma is talál a lillafüredi erdei kisvasút talpfáiban. A vasútra épült tehát a gyár vertikuma. És, ahogy a fejlődés kívánta, úgy alakították ki az újabb termelő területeket. Sajtoló berendezések és koksztüze- lésű körkemencék kerültek az üzembe, majd jött az első világháború, nőttek az igények, bővíteni kellett a termelést, nem lehetett tovább halogatni a külön üzem létrehozását. Ma is akad még néhány berendezés, melyek a háborút követő évtizedben kerültek a csavargyárba. Üj termékek nevét tanulták a dolgozók; a Schlipper-szegek helyett Tyreíond, .sin leszorító és geocsavarok gyártása kezdődött t És újabb háború következett, ami egyben a csavargyár katasztrófáját is jelentette. Bombatalálat érte az üzemet, de a fel- szabadulást követően azonnal be kellett indítani a termelést. Nemcsak a gyár, hanem az ország vasúthálózata is romokban állt. „Arccal a vasút felé!” — emlékeznek még az idősebbek a legendáktól sem mentes jelszóra. És, bogy megindulhassanak a gőzösök. sínekre is szükség volt, a síneket pedig diósgyőri csavarokkal rögzítették. 1950-ben a csavargyár termelése 4650 tonna volt, ami altkor rendkívül fontos és jelentős mennyiséget jelentett, ám messze elmaradt a tíz évvel későbbi produkciótól. 1960-ban ennek már közel négyszeresét, Hi ezer 873 tonna terméket adtak át a népgazdaságnak. Közben persze megélték a fejlesztést, bővítést is. Űj csarnok épült 1958—60-ban, új sajtológépeket telepítettek és a százéves múlt legszebb eredményét 1965-ben produkálták. 550 dolgozóval több mint 25 ezer tonna csavargyári terméket számolhattak el a tervteljesítéskor. Az utolsó nagyobb volumenű beruházást 1968-ban kapta az üzem. 35 millió forint értékű . Hatleburg sajtóiét vásároltak és állítottak termelésbe. Szemléleti változást is jelentett a profiltisztítás és új technológiák bevezetése. NDK-be- li eljárást vettek át. amikor a vágott menetű csavarok gyártását felcserélték a hidegfolyásos menet- hengerlő gép alkalmazásával. A magyar ipar különböző változásait azonnal érzékelte az üzem. A bányák visszafejlesztésének idején csökkent a termelés is, apadt a létszám, szervezetileg is elvesztette önállóságát a csavargyár, összevonták a húzóművel. — Tulajdonképpen jól járt mindkét üzem ..., ahogy ez az eltelt évek nyomán megállapítható — mondta a gyáregység vezető. — Az összevonás előtt évente 340 millió forint termelési érték mellett 15—20 millió nyereséget értünk el. míg az összevonás Után a termelési érték 420—430 millió forintra emelkedett és a nyereség is közelít a 30 millió forinthoz. — És időközben elértük azt is, hogy néhány régi gépet átadtunk a kohászati múzeumnak. 1; — tette | hozzá Szalad József főmér- i nők. Ha pedig már szóba J került a húzómű, elmond- , hatjuk, hogy idén ennek az i üzemnek is évfordulója { van, ötvenéves. Erre van i egy bizonyító dokumentu- J műnk, ami ugyan 1934-ben i kelteződött, de kiderül be- * lőle, hogy itt a termelés ( 1933-ban indult. „Az új vontaeélok húzá- | sara berendezett, üzem, az t üzemvezető személyevei a vállómühelytöl szétválaszt- i ván javasoljuk, hogy ez hú- ' zóműhely néven, műhelyre- t zsi, műhelyadminisztráció » és munkáslétszám szem- „ pontjából is megkülönböz- « tessék a váltóüzemtől” — olvashatom a „Molnár” a aláirású rendeletet. (Erre a korra még ma is } élő szemtanúk emlékeznek. « Szurmai József nyugdíjast J említik, aki 1933 júliusa- « ban az elsők között vette J fel a munkát az akkor még i a váltóüzemhez tartozó hy^-- J zóműben. ,—" t Amíg át nem került a December 4. Drótművekbe i a tíz milliméter alatti át- J mérőjű termékek gyártása, t a diósgyőri húzó szinte 1 monopolhelyzetben volt. | Azóta a legkülönbözőbb > hántolt, csiszolt, húzott tér- [ mékeik kerültek el a vi- t lág minden tájára. Hogy j csak egy példát említsek; t egy diósgyőri munkás egy • > Volgái hajókiránduláson a { hajó korlátjába ütve fedez- i te fel az LKM bélyegét. És mit mutat a jelen? A J feladatok ismét megsoka- t sodtak. Az elmúlt években < rendkívül sok túlórát használtak fel és nem egy eset- « ben még az adminisztratív J dolgozók is különmunkát ■ vállaltak a gyáregységnél. 1 A kormány rendelete nyo- , mán a vállalat első gazda- > sági munkaközösségei a j csavargyárban és a húzó- i műben alakultak meg. Ez ! persze még nem a teljes j megoldás. Az elavult gép- » park feilesztésért kiált, { aminek koncepciója több i változatban elkészült. — Tudjuk, hogy a jelen- 1 légi gazdasági helyzetben j nagyon kicsi az esély a be- i ruházásra. de' nemcsak mi. itt a gyárban, hanem az i ipar. a néoeazdaság vezetői is látiák. hogy mennyi- ( re mesmövekedett a harmad- • termékeket előállító üze- , mek felú irtásának szüksé- i gessége. Száz és ötven év J után ismét és mindig szűk- a séa van ránk... — kö- jj szönt el a kettős ünnenre a készülő gyáregység vezeté- * se a sajtológének zajában. , Szendrei Lőrinc « Meikeziitt a napraforgó betakarítása E hét keddjén - az elmúlt évhez viszo- ® nyitva közel három héttel korábban - megkezdődött a napraforgó betakarítása a bogácsi Hórvölgye Tsz-ben. A szövetkezet 450 hektáron termesztette idén ezt az olajos növényt, amely az aszályos nyár ellenére is - a becslések szerint - biztosítja a tervezett 18 mázsás hektáronkénti átlagtermést. Felvételünk a bogácsi határban, az úgynevezett Németvágás dűlőben készült a szövetkezet, néhány héttel ezelőtt még gabonát arató kombájnjairól. Fotó: Laczó József
