Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 14 Megfrzill iníormációk Egyre több olyan munkahely van — vasúti szolgálat, légi közlekedés, diszpécserközpontok, mentő- és tűzoltó- szolgálat stb. — ahol fontos követelmény több egyidejű beszélgetés, telefonon, vagy rádiótelefonon érkező jelentés megbízható, folyamatos, rögzítése. Az igény az ilyen készülékek iránt annyira fokozódott, hogy a hazai ipar is (a Budapesti Rádiótechnikai Gyár) berendezkedett a gyártásukra. Így született meg az SHR—216 típusú, 16 csatornás, félcollos mágnesszalaggal működő jelentéstároló. E típus előzménye, egyszerűbb változata az SHR—116- os készülék, amely egy futóművű szalagberendezés és a hozzátartozó elektronika révén felvételre és lejátszásra egyaránt alkalmas. Az SHR—216-os tulajdonképpen egyszerűbb társa megkétszerezésével alakult ki, mivel két, teljesen egyenértékű futóművet tartalmaz. Konstruktőrei a felvétel pontos idejét rögzítő időjeladót is terveztek bele, s ugyanakkor időjelvevővel is ellátták, mely lejátszáskor a szalagon rögzített pontos időt számlálócsövein kijelzi. Adott szalagszakasz gyors kikeresésére a normál sebesség kb. 40-sze- rese szolgál, mellyel a szalag előre-hátra futtatható. / Amennyiben az adott felhasználási területen követelmény a folyamatos (napi 24 órás) felvétel, az SHR—216- os jöhet csak számításba. Ha a folyamatosan rögzített információ fontossága szigorúan megköveteli az állandóan készenlétben levő tartalék készüléket, úgy az SHR—216- ost csak felvételre használják, olymódon, hogy a másik futómű a tartalék. Az üzemi futómű bármely mechanikus vagy elektromos hibája, illetve szalagvég, vagy szalag- szakadás esetén az automatika a tartalékra kapcsol. Ebben az összeállításban ellenőrző lejátszásra egy SHR— 116-os készüléket állítanak be. Időszakos kiállítás keretében a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében állították ki a koronázási jelvényei: tőszomszédságában a koronázási palástot. Vasárnaponként tekinthető meg, de sajnos, meglehetősen rossz állapotban van, s a fény, a megvilágítás csak tovább ronthat a felbecsülhetetlen értéket jelentő kelmén. Története a többi koronázási jelvénnyel együtt krimi szerűen izgalmas. Csak emlékeztetünk rá: 1978. január 6-án került haza az Amerikai Egyesült Államokból. 1981 szeptemberében nemzetközi tudományos konferencia foglalkozott Budapesten a koronával, a koronázási jelvényekkel és állapotukkal. A koronázási palást állagának vizsgálatára már előzetesen felkértek egy nemzetközi szaktekintélyt, a berni Abbeg-alapítvány textilrestaurálási műhelyének vezetőjét. A nagyszabású és igen körültekintő munka 1983 januárjában kezdődött. Textilrestaurátorok, művészettörténészek, textil vegyészek, biológus-szakértők, fotósok vizsgálták, elemezték közel fél éven át a koronázási palástot. Erről a nagyméretű és hihetetlenül érdekes összmunkáról alkothatunk képet, ha megtekintjük a kiállítást, amely részletesen és aprólékosan bemutatja a teljes dokumentációs anyagot is. Mindenekelőtt negyvennégy mezőre osztották a kelmét, amely imponáló méretű: átmérője 2,78 méter, félkörsugara 1,35 méter. Minden kockáról fekete-fehér és színes fotó és színes állapotrajz készült. Behatóan tanulmányozták a hímzések korszakban pedig jelentős változtatást- végeztek rajta. Az első 1650—1660-ra tehető. A palást eredetileg béleletlen volt, s ekkorra a súlyos aranybimzéstől meglehetősen megrongálódott. Olasz selyemszövettel — úgynevezett kompasszai — béleltek alá. Az 1848-as szabadságharc leverése után elrejtették a •palástot. Orsován ásták el, majd egy Duna-parti füzesben, ládában hevert. Nedvesség érte, újból erősen megrongálódott. Ekkor bordó színű selyemszövettel erősítették meg. Amikor 1867-ben Ferenc József koronázására készült az ország, felkérték Klein Matild divatérusnőt, készítsen új bélést a palásthoz. Öt segédjével tizennégy napon át öltögette — ez a javítgatás is jól látható a kelmén. A vizsgálat során összesen tizenegy nagyobb foltot és áthelyezést érzékeltek a paláston Hogy melyik mikor és miért került a palástra, az további elemzések tárgya. A kiállítás bemutatja a vizsgálat, az elemzés egyes fázisait, megismerkedhetünk a palást csodálatos részleteivel, s a pontosan datált feliratok kitűnő történeti támpontot és egyben megbízható stílusvlszonyílási lehetőséget is nyújtanak az érdeklődőknek. A speciális feladatra szerveződött kollektíva már eddig is értékes munkát végzett.' A neheze és: talán szebb része ezután következik majd: a koronázási palást konzerválása. S. Zs. Augusztus 20-i plakátok I koronázási palást szövetszerkezetét, gondosan elvégezték a szálak, rostok színezék vizsgálatát. A palást eredetileg mise- ruhának készült, harang alakban szabták, s közepén kör, vagy négyzet alakú kivágás szolgált a fej bebúj- talására. Minden bizonnyal 1031 körül hímezték, s István király és Gizella királyné ajándékaként került Székesfehérvárra. Itt koronázták és temették el századokon át a magyar királyokat. A gallért a XII. században illesztették a miseruhára, majd feltehetőleg a XIII. században hasították végig, s nyerte el palást formáját. közelről Ekkor került rá az összefogó keresztpánt is. Alapszövete samit, amely bizánci technikával készült, a VII. századtól szőttek ugyanis hasonló kelméket először Szíriában, később Bizáncban. Felületének jó részét aranyhímzés borítja, s ettől a palást felülete úgy hat, akár egy finoman zománcozott aranyfelület. A vizsgálatok fényt derítettek rá: az elmúlt századokban igen gyakran javítgatták a palástot. Három A koronázási palást. Egykori augusztus 20-i plakátjainkból # idézünk fel hármat. A falakról már régen lemosta őket az eső, újakat ragasztottak a helyükre. Csak az idősebbek emlékezhetnek rájuk. A plakát, a falragasz hozzátartozik mindennapi életünkhöz: alkalmazott művészeti alkotás, amely ha politikai, egy-egy eszmét, eseményt népszerűsít. Az alkotmány, a magyar államiság, az új kenyér ünnepe előtt a falakon, a kirakatokban megjelenő színes lapok is népszerűsítenek, agitálnak és emlékeztetnek: a szocialista jogra, a rendre, a törvényességre, az új kenyérre. Az augusztus 20-i plakátok minden évben az ünnepi nap más-más vonatkozását jelenítik meg. hiszen ez az ünnep többrétű. A három közül a legkorábbi, az ötvenes évek végi, amelyen virágcsokor látható, az új kenyeret külön is köszönti; a két későbbi a törvényességre utal a paragrafussal és a pecséttel. A búzamezőbe vágott paragrafusjeles piakát összevon: egyszerre ünnepli az új kenyeret és az alaptörvényt. E plakátokkal kissé társadalmunk történetére is visszapillantunk: az ötvenes évek végén, ha nem is voltak kenyérgondjaink, a kenyér még mást, magát az életet jelentette. Az új kenyér motívuma később elhalványodott. így észleljük a falragaszokon a történelmet, s lévén a plakát műalkotás, a művészeti ízlésváltozást is. sy.l. Pécséi és törvényesség A Hazafias Népfront ünnepi plakátja 1983. augusztus 2Ö„ szóinkat Gyermekvilág II tan gazdag és a telim szegény (Burmái mese) A kapzsi gazdag, ahogy hazafelé tartott a piacról, ahol bárányokat adott el, az utcán elvesztette az erszényét. A bugyeílárisban száz arany volt, a gazdag hát nagyon nekikeseredett. Fölfogadott egy kikiáltót, adott neki tíz aranyat, és meghagyta, hogy mindenütt hirdesse ki: az erT szény megtalálója jutalmat kap, ha visszajuttatja a pénzt a gazdájának. Ugyanebben az időben egy öreg paraszt szintén hazafelé baktatott a piacról, miután eladta kis földje rizstermését. Meglátta az úton az erszényt, felemelte. Életében először tartott az öreg a kezében ennyi pénzt! „O, hogy bánkódhat a gazdája!... Bizony nem kis veszteség! Minél harna- . rabb meg kell keresni a tulajdonosát” — gondolta a paraszt és visszafordult. A piactéren megtudta a kikiáltótól, hogy ki a bu- gyelláris gazdája, elment hát a gazdaghoz, és átnyújtotta neki. Megörült a gazdag, kikapta a kezéből az erszényt, és legott számolni kezdte a pénzét. Az erszényben pontosan száz arany volt. Gondolkodóba esett a gazdag, mit legyen, hogy ne kelljen odaadnia a megígért jutalmat, s addig törte a fejét, amíg ki- f'undálla. Szigorú tekintetet vetett az öregre, és így szóit: — Mit ácsorogsz itt? Mire vársz? Hisz már kivetted a tíz aranyadat! E szavak hallatára megijedt az öreg: — Ó, te gazdag ember, egyetlen aranyat se vettem el. Olvasd meg még egyszer, ha nem hiszel nekem. Mérgesen dobbantott a gazdag, és kiabálni kéz dett.: — Hazudsz, öreg! Száz tíz arany volt az erszé nyemben, most meg csak száz van. Tízet elloptál Gyerünk a bíróhoz, majd az megbüntet. Erre már az öreg is meg' sértődött: — Gazdag ember, én iga zat mondok, te hazudsz, Menjünk, majd a bíró igazságot tesz! Elmentek a bíróhoz, és töviről hegyire elmondták a dolgot. Kérdi a bíró a gazdagot — Mit mondasz, mennyi pénz volt az erszényedben, amit elhagytál? — Esküszöm, hogy száztíz arany volt benne — ha zudta újból a gazdag, és odanyújtotta a bírónak az aranyakkal színültig telt erszényt. A bíró figyelme sen szemügyre vette, majd így szólt: — Ebben az erszényben csak száz arany fér el, egy fillérrel se több. Ha a gazdag azt állítja, hogy száztíz arany volt az erszényében, akkor ez nem az ő erszénye, hanem valaki másé. De mivel nem tudjuk, hogy ki az erszény gazdája, így hát mind az erszény, mind pedig az ami benne van, a parasztot illeti, aki megtalálta. Alig akart hinni a fülének a paraszt, de aztán fogta az erszényt és boldogan hazavitte. A kapzsi, hazug gazdag pedig hoppon maradt. Rejtvény Futólépés Ha az ábra betűit a sakkjaiét íulólÓDésének szabályai szerint helyes sorrendben adassátok össze, Ady Gndie egyik versének első sorát kapjátok eredményül. Ki a vers címe? Beküldés' batáridő: augusztus 25. „ Kérünk benneteket, hogy meglejtésoiteket levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőség címére. A hibátlanul megfejtők között könyveké' sorsolunk ki. A korábban közölt rejtvény helyes megfejtése: VERNE (Viktóiia, Erzsébet, Romulusz, Napóleon, Esztella). Könyvet nyertek: Kocsis Tamás. Sály; Tóth József. Tárcái; Burján Zsófia, Sajóörös’ Iroczky Péter, Miskolc; Éliás Katalin, Miskolc: Nagv Piiosko, Alsóboiecki. A könyvekei postán küldjük el.
