Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 19S3, július 10,, TQsárnap foglalkozások szünetében „Sárkányfalván" Sárkányfalva létezik Kifogyhatatlanok voltak a kérdezésben - de az írónővendég győz- Se a' választ Sárkányfalva létezik. @ Csanyik ’országban található.' Térképe — feltüntetve minden fontos tudnivalót, rajtuk az elöljáróságot és a hátuljáróságot •— egy hatalmas táblára felrajzolva megszemlélhető a csányiki úttörőtáborban, ott, ahová a harmincnyolc olva- eótáborost „szállásolták”. A gyerekek egyébként halálosan komolyan veszik Sárkányfalvát, s elvárják az itt megfordulóktól is. Ennyit elöljáróban alighanem illik is elmondani a megyei könyvtár gyermekkönyvtára igazán hagyományosnak tekinthető olvasótáboráról, amelyet közösen szerveznek a megyei úttörőelnökséggel. Tóth Gyuláné, a gyermek- könyvtár és a tábor vezetője mondja, legfontosabb dől- ' guknak azt tartják, hogy a gyerekek beszédkészségét fejlesszék, s hogy sok értelmes, hasznos dologra megtanítsák őket olyanokra, amivel nemcsak elütni lehet az időt. S hogy a soksok elfoglaltság közben magától értetődővé váljon számukra az, hogy a könyvért nyúljanak. Ezek a gyerekek egyébként könyvtárlátogatók — úgy is kerültek ide. Miskolcról, Kazincbarcikáról, Hejőpapiból... Az már igaz, nem biztos, hogy mindig olvasnivalóért járnak be oda. Sokszor csak, mert a könyvtáros néni hajlandó beszélgetni velük. Meghallgatja ügyes-bajos dolgaikat. Jöttek csonka családból, meg nagy létszámúból. Anyagi viszonyaik igencsak különbözőek. Ami közös bennük — valamiért hátrányos helyzetben vannak. S hogy meglehetősen magukra maradottak. Mivel a tábor régi hagyományokra tekint vissza — gyakorlatilag más névvel és kicsit más tartalommal, s változó formai keretek között, de 1969-től létezik — tapasztalataik is vannak. Az egyik, hogy igazán akkor - hasznos az együttlét, ha előzménye is van, s ha utána is figyelni tudják a gyerekeket, hatni tudnak rájuk. (A gyerekeket később is bevonják a könyvtárak a foglalkozásokba.) Így is idő kell, amíg feloldódnak, s amíg a foglalkozások közötti szünetekben megtalálják a maguk elfoglaltságát. Ottjártunkkor .épp író— olvasó találkozó volt. Nagy Katalinnal beszélgettek. Fáradhatatlannak bizonyultak a kérdéseikkel. Mit ír? Kiről mintázza a figurákat? Mennyi idő alatt készül egy könyv? Hogyan készül egyáltalán egy regény? Nem zavarja az írógép kopogása írás közben? Hány könyvet írt? Mit csinál most? , Felnőtt ésszel voltak okos meg kevésbé okos kérdéseik. De számukra ezek izgalmas kérdések voltak. Mert nekik jutott eszükbe, mert érdekelte őket a válasz. S mert megindította a fantáziájukat. Ami nagyon fontos. Ezt mondta Tóth Gyuláné is. Nem Véletlenül készítették elő gondosan a bükki barlangtúrát. Mielőtt útnak indultak, a barlanglakó emberről beszélgettek... A könyvek segítségével persze ... Hogy mi van még? A tábor fő programja a néprajzzal, a néphagyományokkal, a népi mesterségekkel való ismerkedés. Szőnek, fonnak, gyöngyöt fűznek, fát faragnak, bábokat készítenek. Sok a manuális munka — nem véletlenül. Az is felszabadítja a fantáziát, amit az ember saját kezével alkot. Ez így persze sok is, meg kevés is. A tábor még épp csak élni kezd — a táborzárásig messze még az idő. „A könyvek, a zene ... bármivel gazdagítsanak is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez.” Sem- prunt-idézet le&z majd az utolsó előtti tábornap mottója. Azé a napé, amelyen mintegy „összegezést” készítenek majd arról, mivel is teltek itt a napok. S amikor már talán felsejlik, hogy miért érdemes megrendezni ezt a tábort \ Csutorás Annamária Fotó: Laczó József yyEif érdemes lejegyezni Kettesben a icönyvywl Aqria Játékszín ’83 Csontváry — Liliomfi Kilencedik évadját éli szomszéd megyénk székvárosának igen rövid idő alatt országos vonzásúvá lett nyári művészetisorozata. az Agria Játékszín. Idei programja a hagyományoknak megfelelően alakult: a különféle hangversenyek, kiállítások, folklór-rendezvények. nyári egyetemi sorozatok közül kiemelkedik a szorosabban vett színpad, a várbeli Tömlöcbástyán és a tanárképző főiskola zárt udvarán rendezett előadássorozat, mint az egész nyár arculatát és vonzerejét meghatározó produkció. A Tömlöcbástyán A nagy múltú egri vár Tömlöcbástyájának romjai között immár harmadik éve, illetve harmadik nyáron tartanak előadásokat. Korábban két éven át itt mutatták be Fekete Sándor Lenkey tábornokról szóló drámáját. Most az Agria Játékszín új színpadi szerzőt avatott a Tömlöcbástyán: Kiss Irént, aki itt először szerepelt e minőségben. Drámáját, a Csontváryt a fővárosi közönség már láthatta — nem kevesebb, mint hatvan alkalommal — a Vígszínház kis háziszínpadán, ahol igen jól kiállta a próbát. Most merőben más körülmények között kelt új életre az ódon falak, illetve romok között Valló Péter rendezésében, az Eberwein Róbert tervezte díszletek között, János- hűti Márta kosztümjeivel. Kiss Irén Csontváry című drámájának alcímet is adott: A világhódító hun. Ez a világhódító pedig nem más, mint Attila, akihez a már megbomlott idegzetű Csontváry az első honfoglalást köti. A Csontváry valójában monodráma, Csontváry Kosztka Tivadar, a patikusból szellemi sugallatra lett festőművész gyötrelmes monológja, amelyet csak egyetlen rövidke jelenet erejéig szakit rneg nővérének megjelenése, hogy a bezárkózott zsenit — és a nézőket — a külvilág eseményeiről informálja. 1919-ben vagyunk, már győzött a proletárdiktatúra, de Csontváry erről mit sem tud. Vízióiban még Ferenc Józseffel társalog, még élőnek, bár betegnek tudja Ady Endrét, hatalmas körképei tervez a magyarok bejöveteléről, s mikor megtudja, hogy változás van a világban, attól is a művészek jobb megbecsülését, munkájuk segítését várja. Roppant feszültségű drama a Csont- váry: egy őrültbe „átváltott” zseni egész életének, a Tisza- kormányzat alatti művésznemzedéknek tragédiája néhány órányi történésbe sűrítve, egyórányi előadásban felmutatva. Nem a darab értékeit kívánom lebecsülni, de hozzá kell tennem, az előadás fölébe kerekedett a darabnak, jobbnak érződött annál. Valló Péter rendezése az aprólékosságig kidolgozott. Szörnyű nyomortanya az egyetlen szoba, a forradalom zajai be-beszűrődnek, szinte mi is fázunk a nézőtéren — igaz karnyújtásnyira a színésztől s valósággal belülről érezzük meg az önmagával vívódó Csontváry gyötrelmeit, látjuk vízióit. Szakácsi Sándor tökéleteset alkotott Csontváry megjelenítésében, elhittük neki belső lobogását és remegését, asszociáltuk látomásait. Kitűnő volt. Egyetlen jelenetében méltó partnere volt Kútvölgyi Erzsébet. A Csontváry méltán' gazdagítja az egri várelőadások sorát. Talán kevés is a hat előadás, amit tartanak belőle. A líceum udvarán A tanárképző főiskola, közkeletűbb nevén a líceum udvarán Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékának zenés változatát láttuk. Ez előadás új rendezőt avatott Egerben: Marton László először rendezett itt. Szigligeti vígjátéka már igen sok előadásból, átdolgozásból ismerős. Az 1849- ben írt es sok tekintetben önéletrajzi, vándorszínészet-tör- téneti elemekkel gazdag vígjátékot Simon István átdolgozásában, Aldobolyi Nagy György zenéjével és verseivel láttuk. Vitatható, hogy a ze- nésítés, az operettekhez hasonlóan közbeiktatott zenés számok javára váltak-e Szigligeti vígjátékának. Az átdolgozás megfosztotta kicsit poros, ám romantikus bájától, s amit adott helyette, nem biztos, hogy egyenértékű. Marton László sole látványelemmel operált. Például a csupasz színpadot a játék elején az ekhós szekereken érkező színészek díszletezték be, mint hajdan Szigligeti idejében, s a végén ők bontották el a díszleteket; az elbeszélt jeleneteket pantomimmai megjelenítette; beiktatott rnár-már akrobatikus mozgásokat, verekedéseket, egyebet, ami ösz- szességében a szabadtéri előadásban elmegy, bár az alapműtől , különélni látszik. Az Egri Szimfonikusuk Kamarazenekara — vezényelt Farkas István — nem volt mindig szinkronban a premieren a színészekkel, a színpaddal. (Nőm is lehet könnyű nem színházi zenészeknek a színészek háta rm" itt, a magasban kísérni!) A nagyszámú szereplőgárda játékában a bemutatón még voltak egye - vétlenségek, többük játékán átsugárzott egy-egy más, korábbi szerepük némely motívuma. Tetszett Gáspár Sándor (Gyuri pincér), Rudolf Péter (Liliomfi). Kotlái 'Róbert (Kányái fogadós), helyén volt Szombatiig Gyula (Szilvái Tódor), Pap Vera (Erzsi), Sze- rárny Zoltán (Szellemi!), Csákányi Eszter (Kamilla), erősen küzdött a szerepével Esze- nyi Enikő (Mariska). Dicséret illetné a két kocsmai iddogáló főiskolást bravúros mutatványaiért, ha kitűnne, hogy hívják őket. A díszletet Fehér Miklós, a jelmezeket János- hűti Mária tervezte. Egészében kellemes két és fél <irányi időtöltés, de nem több. Hazafelé Egerből hazafelé sajnáltam, hogy a szokásos szabadtéri előjátékot, a közönséget to- borzó utcai komédiázást nem láthattam, mert akkor néztem a másik színen a Csontváryt, s azon meditáltam, 1975 óta mennyire átalakult az Agria Játékszín arculata, az egri várudvarra alkalmazott iskoladrámáktól milyen utat tett meg ez az Intézmény a tava* lyi, bárhol előadható A kö- penicki kapitányig, vagy a most látott Liliomfiig. Nem tudom eldönteni, jó irányba megy-e ez az út. Benedek Miklós Magával ragadó a ml ® házunk — a hozzá tartozó udvar is lenyűgöző, akárcsak a lakók, a lakóbizottság és Arcsarov, a lakóbizottság elnöke. Általában véve nagyszerűen mennek nálunk a dolgok. Időről időre összejövünk, Arcsarov pedig beszédet intéz hozzánk. — Elvtársak, hozzuk rendbe áz udvart! Ültessünk pi- pitért, ibolyát, hajnalkát, jácintot és más dekoratív virágot! Nincs szebb, mint néhány ágyás virág! — Igaz. igaz — harsan föl az egyetértés. — Ha azonban egy kicsit jobban belegondol az ember — folytatja Arcsarov —, rájön: minek nekünk virág, lakótársak? Senki sincs, aki gondozná, a gyerekek pedig már harmadnapra letaposnák. Nem lenne jobb, ha szőlőlugas borítaná be az udvart egyik végétől a másikig, ha padokat állítanánk a lugas alá, hogy a kismamák és a nyugdíjasok kinyújtóztathassák tagjaikat a pihenés óráiban? Van-e szebb dolog, mint a szőlő, mely az élet szimbóluma? Ez aztán az igazi, hamisítatlan dísz! — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — Jólesik hallanom, hogy egy véleményen vagyunk — folytatja Arcsarov —, a pihenőlugas azonban még messze nem a legsikerültebb megoldás. Szőlő és pad helyett — hintát és homokozót! A gyermek az első számú gondunk, örömünk, reménységünk. — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — De miért áltatjuk magunkat, lakótársak? — folytatja Arcsarov. — A hinta és a homokozó még nem mulatja meg a bennünk rejlő tot, a negyedik paradicsomot főz, az ötödik lustálkodik a takaró alatt, a hatodik serpenyőt ónoz, a hetedik nyújtózkodik, a nyolcadik szerel, a kilencedik hagymát ültet, Vajon nem ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy mi vagyunk az udvar; gazdái? Jordan Popov erőt. Mindenkinek be kell látnia, ha nem létesítünk egy igazi viváriumot az udvar közepén kis szökőkúttal és faiskolával — semmit sem csináltunk. Ha viszont megcsináljuk, a szomszédok meg fognak pukkadni az irigységtől. Erre van most szükségünk: vivárium, vízesés és faiskola. — Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. — Igaz hát — folytatja Arcsarov. — De tegyék a szívükre a kezüket, és vallják be: vajon nem hűbele- balázskodunk némely dologban? Nem lenne jobb, ha meghagyjuk az udvart ebben a mostani természetes, egyszerű, az emberi kéztől érintetlen állapotúban? Aki akar, porol, a másik paprikát süt, a harmadik kompó— Igaz, igaz — harsan föl az egyetértés. Arcsarov ivott egy pohár vizet, és homlokát ráncolva így szólt. — Lakótársak, egy kicsit elszomorít engem a maguk hozzáállása. Először virágos- kertet javasoltam — beleegyeztek. Utána a virágok helyett fölvétettem a lugas ültetésének gondolatát — hozzájárultak. Beleegyeztek a viváriumba, a vízesésbe és a faiskolába is. továbbá abba is, hogy egyáltalán ne csináljunk semmit. Hogyan magyarázzam mindezt? — Minek itt annyit szaporítani a szót? — szólalt meg egy hang hátul. . — Végül úgyis autóparkoló lesz itt. És ismét felharsan az egyetértés: „igaz, igaz”.