Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

1983. július 30., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Akiknek jutott dinnyeföld

Legtöbbünk szakasztott úgy nézhet ki, mint akinek nem jutott dinnyeföld. Mert, ha valaki meglátja a piacon a jókora dinnyehalmpkat, s rajtuk a feliratot: 14 Ft/kg, nyomban sajnálni kezdi, hogy neki nem jutott abból a bizonyos dinnyeföldből. Ettől aztán tényleg olyan lesz az ábrázata, mint akinek nem jutott dinnyeföld.

Tompa Jánosnak és idősebb Répási Dánielnek, Igrici határában jutott. Ábráza- tuk mégsem különb a mienknél, amint a tűző napon a dinnyéket kocogtatják.

— No, ez az esztendő nem valami híres. A dinnyének kell a sok nap, az mán igaz, de bizony kéthetente egy langyos eső elkelne, alaposan. Az meg mostanában nemigen volt.

Jött helyette jég. Igaz, az ő tábláiknak csak a szélét legyintette, de amelyik dinnyét meg-megütötte a jég, az megrohad. Ha csak gyengébben érte, akkor meg forra- désos, farda marad.

— Ilyen táblában, ha rendes a kötés (ez a virág termőre fordulását Jelentené), nem látszana a dinnyétől a föld. Most meg bizony, rit- kásan van. Ügy néz ki az inda, mint amit egyszer már megszedtek.

Mi tagadás, dinnye dinnye hátán tényleg csak legfeljebb a tábla szélén van, ahová Tompáék kupacba hordják az indáról levágott gyümölcsöt. Ami ráadásul elég apró is, 3—4 kiló körül lehet a zöme. Hat-nyolc darab is elfér egyszerre a vesszőkosárban.

A dirínyeszüret szerfölött gondos művelet, mondhatni, szinte vizsgálathoz hasonlatos. Hajnalban ajánlatos megkezdeni, mielőtt a gyümölcs fölmelegedne. Hűvösön jobban kiadja a hangját.

— Az érett dinnye éppen úgy sivít. mint az apró gyerek! Hallgassa, csak! — és Tompa János, mintha csak cimbalmot pendítene bicskájával, sorra végigkongat néhány dinnyét. A hangjuk valóban más és más. Gye- reksivításhoz — legalábbis az én fülem szerint — ugyan egyik sem hasonlít, de amit a dinnyész megfelelőnek ítél, ott az inda bicskát kap. A többi még néhány nap kegyelmet.

Hamarjában pengét merít az egyik dinnyébe, kínálásként teszi hozzá:

— Ügy higgye meg, a jó dinnyéhez a munkát már szüret után el kell kezdeni. Először is, erre a földre vagy öt évig nem szabad visszajönni. Nem bírná erővel, hiába is trágyáznánk. Szóval hát, a földet jól el kell készíteni. Éppen úgy, mint a gyomrot ital alá. Ha ugye aludttejet eszünk, arra nemcsúszik a sör, bor, de még. a pálinka se igen.

— A magot márciusban rakjuk fólia alá, fagyosszentek után lehet kiültetni a palántot. Attól kezdve aztán védhetjük a lisztharmattól, mészharmattól, peronoszpó- rától, mindenféle férgektől.

Idén például hatszor perme- teltünk, a kapálás se kutya, de a neheze akkor kezdődik, ha a dinnye érni kezd.

A tábla hátánál álló nagyobbfajta házikóban lakik a dinnyés és családja. Itt már villany, azzal együtt hót tévé, rádió, hűtő is van. Fürödni meg hazajár a faluba a dinnyés, de csak akkor, ha állít maga helyett valakit a csőszkunyhó elé. Mert kunyhóra ma is szükség van, éppen úgy, mint régen, hiszen dinnye dinnyelolvaj nélkül ma sem tenyészik. Legfeljebb a csöszkunyhóban váltott matracos pihenőhelyre a dikó.

— Nem nagyon lehet he- verészni. Éjjel, ha két órát alszom. Tuggya, a dinnyésnek vacsora után egyedül meg kell ennie egy jókora dinnyét. Attól aztán éber egész éjszaka.

Ugyancsak csodálkozó lehet a tekintetem, mert rö- hintve hozzáteszi:

— Merthogy akkor gyakran kell neki pisálni. Na, de

— fordítja komolyra a szót

— itt tényleg nem lehet aludni. Tegnap is jöttek vagy nyolcán, igaz, a telihold most nekünk segít. Meg körbevettem napraforgóval a kunyhót. Kifelé látni, de a tolvajt törheti a frász, ott ülök-e a pádon. Éjjel elengedjük a kutyákat, ki-kime- gyek cserdíteni az ostorral is. A nyulaknak, mert ha az beveti magát ide, reggelig tíz-tizenöt dinnyét is megkóstol.

Bizony, bizony, bólogatok. Csak arról nem akar beszélni, hogy tizennégy a kilója a piacon ennek a gyümölcsnek, hogy egy nagyobbacska dinnye egy százast kóstál.

Mintha csak megérezné, mire gondolok.

— Hanem a fizetség elég kevés.

— Kevés volna tizennégy forint egy kiló dinnyéért!?

— Tizennégy? Tegnap hatot fizetett az átvevő (Me- zőcsáton a Dél-borsodi Alesz átvevője. A szerk.), ma meg mán csak öt forintot ad. (Július 26-ánJ Ráadásul nekünk kell elszállítani is a dinnyét.

*

Július 26-án a Dél-borsodi Áfész boltjai 10 forintért, a Zöldért üzletei 12 forintért, a magánkereskedők 14 forintért árulták a dinnye kilóját. S ha valaki netán hamisságot sejtene, elfeledje! A dinnye felvásárlási ára törvényes keretek között szabályozott.

A termelő megtermeli a dinnyét. Az a dolga. Az eladó pedig eladja, hiszen neki ez a feladata. Munkájukért a dinnye árán osztoznak. A tízforintos dinnye árából a szántó, trágyázó, palántázó, kapáló, permetező, csőszködő, szüretelő, cipeke- dő dinnyetermelő hat forintokat kap.

A kereskedőt négy forint illeti.

Csendes Csaba

A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat hosszú távú kooperációs szerződést írt alá olasz partnereivel, a Sild és a Fi- lartex cégekkel. E két olasz vállalat szállítja évek óta a márkás trapper szövetekhez a fonalat.

A megállapodás alapján az olasz cégek még az idén hat új szövőgépet szállítanák a magyar gyárba, jövőre pedig további keltőt. A berendezések a külföldi partner, tulajdonában maradnak,

és azokat a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat öt évig térítésmentesen üzemelteti. A szerződés szerint 1968 közepéig, ezer tonna indigó festett lánc- és nyers- vetülékfonalat is vásárolunk a két olasz vállalattól. Az új gépeket, amelyekkel az itthon és külföldön kedvelt farmerszövetekből többet és minőségileg is jobbat tudnak gyártani, egyébként a csillaghegyi szövőgyárban állítják majd fel.

Az asztalon fényes nappal is ég a lóm pa, az asztalhoz erősített kis bőrköténykébe pereg az arany vagy ezüst „hulladék". A műszak utáni sepregetés tartalma sem a szemétbe, hanem egy ládában Budapestre kerül. Készül a lánc - Hajnák Györgyire arcán feszült figyelem.

Hegesztő volt, most ékszert készít

Á fürelem

_____

l

áncot főiem

Fáklya Miliályné szakmunkás munka közben.

A takarosán körbekerített épület homlokzatán szépen formált fémbetűk: Állami Pénzverő Borsodnádasdi Ötvösüzeme. A kapuban tábla figyelmeztet a harapós kutyákra. Szerencsére vicsorgó eb sehol, s odabenn Magócs Zoltán, az ötvösüzem vezetője megnyugtat minket: a két, jól megtermett kuvaszt napközben láncon tartják. Éjszakára oldozzák el az erős fémláncokat, hogy — többek között — ezek is biztosítsák az egészen más jellegű lán- cocskák védelmét.

Az első teremben végesvégig futó asztaloknál előregörnyedt tartással ülnek az asszonyok, arcukon feszült figyelem, a beszélgetés letompított. halk, szomszédnak odavetett félmondatokból áll. ölükben bőrkötényke, odaszegecselve az asztalhoz, ebbe pereg a hulladék, körű-, lőttük a munkaeszközeik — hegyesfogó, csipesz, letnez- vágó olló, forrusztópisztoly, tűzifogó ... Ujjaik szürkés- feketék a még tisztítatlan anyagtól; az ezüsttől.

— Kézi Wales-lánc (karlánc) készül most itt — csippent fel egyet Magócs Zoltán — ezüstből, amerikai megrendelésre. Hogy mennyire nehéz munka ...

— Sok türelem, jó szem kell hozzá... — mosolyog Molnár Lajosné, egy ezüstkoszorús brigád fiatal vezetője. — Ehhez is, és mindenhez, ami itt készül. Mindegy, hogy arany vagy ezüst az anyag, bár közülünk sokan azt tartják, az arannyal köny- nyebb dolgozni. Az ezüst kényesebb, több hibalehetőséget rejt magában.

— Kicsit egyhangúnak tűnő munka ez, az ötvösüzem hallatán az embernek annyi minden más jut az eszébe ...

— Mi láncüzem vagyunk, az év nagy részében ezt csináljuk. Amikor idejöttem, a szakmunkásképző elvégzése után 1975-ben, eleinte furcsa volt, érdekes és vonzó. Később valóban monotonná vált, csakhogy ennek is van előnye. A rutin. Igen fontos ez nekünk, mert normában dolgozunk. Folyóméterben fizetnek bennünket, ezért a láncért például folyóméterenként 240 forintot kapunk, eev vastagabb változatért pedig 160-at. És van ám különbség! Van hálásabb, és van — norma szempontjából — nemszeretem munka is. Készítettünk az Óra-, Ékszernek olyan gliedes-láncot, amelynek igen rossz volt a normája, 16 forintot kaptunk egy lánc elkészítéséért. Pedig aprólékos volt. Igen hálásnak tartottuk viszont az arany királyláncot. Folyóméteréért 800 forintot kaptunk, s egy műszak alatt 20 centimétert is össze lehetett szemenként forrasztani...

— Milyen itt a kereseti lehetőség?

— Változó. A különbséget nem a végzettségben (betanított vagy szakmunkás), hanem inkább az ügyességben, rátermettségben lehel mérni. Itt a betanított munkás egy idő után ugyanazt az eredményt érheti el, mint a szakmunkás. Nekem, mint szakmunkásnak, 20 forint 50 fillér az órabérem, s átlagban négyezer forintot keresek havonta.

Jirkovszky László csoportvezető megerősíti Molnárnc véleményét, hozzátéve még azt, hogy az itteni lányok, asszonyok rátermettek, s az érettségi után idekerülök betanítási Ideje körülbelül egy hónapot vesz Igénybe.

S hogy kit mi vonz ide? Túlzás volna a szakmaszeretetre hivatkoznunk. Inkább a helyi munkalehetőségek szűkös volta, s ennek a munkának a viszonylagos kényelme, női jellege adja a magyarázatot.

Farkas Jánosné 1977-ben vált meg ezért a helyért a Borsodnádasdi Lemezgyártól.

— Megérte?

_ — A pénzem ezerrel is elmarad a lemezgyáritól, de nagyon nehéz dolgom volt a szerelőben. Nem bírtam. Ez babramunka ahhoz képest, inkább az idegeit, meg a szemét támadja meg az embernek. Állagban 28U0 körül keresek, annyit, mint a sógornőm — mutat a mellette ülő Farkas Józsejnéra.

— Én is a lemezgyárból jöttem, hasonló okokból, de egy évvel korábban. Műtéten estem át, nem tudtam volna folytatni a hegesztést a csatornaüzemben. Nem a mi fizetésünk a jellemző ... vannak itt ügyesebb kezűek is. Én ennyit bírok. Ebből a csuklóláncból például reggel 6-tól délután negyed háromig kettőt tudok megcsinálni. Az pénzben az órabérem felett 50 forint.

Abban a teremben, ahol a meóssal, dr. Kocska Jánosáévá! beszélgetünk, „Rózsaláncnak” nevezett nyaklánc készül, szintén ezüstből, belföldi piacra A finom kivitelű, szép kis láncocskák láttán óhatatlanul is megké- dezem az asszonyokat:

— Lehet itt a dolgozóknak vásárolni?

— Igen. Évente egyszer, helyben is van vásárlási lehetőség, az árakban viszont nincs kedvezmény. A Rózsalánc szabad szemmel alig látható spirálszemekből áll össze. A forrasztás művelete, az összehúzott szemek, feszült arc, az aprólékosság itt is ugyanaz, mint a másik teremben.

— Sok a munkája egy meósnak?

— Inkább dömpingszerű. Mindent át kell nézni darabonként, s ez leadás előtt halmozódik.

— Milyen jellegzetes hibák adódnak?

— Ennél a mostani Wales- nál például a „steiff, amikor a kettős szemenkénti összeforrasztás helyett 3—4 szemet is összeforrasztanak. A hibás forrasztás szakadást idézhet elő, éppen úgy, mint a lánc végeinek a helytelen megmunkálása. Előfordul az is. hogy nem tisztítják le rendesen a láncot (savval maratják), de ez legyen a

legnagyobb hiba! Ezt Budapesten még úgyis revízió alá veszik. Gyakori a minőségi kifogás. Vannak viszont „minőségi emberek”, akiknél nagyon ritka. Sajnos, a norma miatt nagy a hajtás, érthető a baki. Ezek az úgynevezett „minőségi hajtósok” egyébként megkeresik a hatezret is.

Még két termet nézünk meg, amely nem túl látványos, bár érdekes látnivalót ígér — automata gépek préselik az ezüsjszálakat láncszemekké. A „nagyágyú” a Fico automata, amely üreges szemeket produkál. Szebb és gazdaságosabb ez, mint a sima láncszem. Az üzem' „előéletét” taglalja Magócs Zoltán.

— A képzés 1972-ben indult meg helyben, s a konkrét termelő tevékenység pedig 1974-től. Jelvényekkel kezdtünk, s a mai napig tartó „láncszezon” 1975-ben indult. Vagy inkább ékszerszezon, hiszen készült itt fülbevaló, gyűrű és medál is. Most 79 az üzemi létszám (s van 14 bedolgozónk is), s ez az esztendő valóban a lánckészi- tés jegyében telik. A munkák zöme nyugati exportra készül. Tavalyi termelési értékünk, anyaggal együtt, a

budapesti láncüzemmel közösen 174 millió forint volt, az anyagmentes (a nemesfémár levonva) 35 és fél millió. S a tavalyi évről szólva még valamit: Kiváló Vállalat lett az Állami Pénzverő s ebben a mi munkánk is benne van.

— Milliókban számolnak... Milyen biztonsági feltételek mellett történik a munka?

— Ez összetett kérdés. Láthatta a bőrköténykét e nők előtt, a hulladékmegóvás céljára szolgál. Munka végeztével az anyagot ládákba zárják, a ládákat pedig páncélszekrénybe. Az anyagot mindig egy zárt bizonylati rendszerrel együtt — mutatja az ívet — kapják meg a dolgozók, ennek grammra stimmelnie kell! Ettől függetlenül van egy megengedett fogyatékunk minden műveletre, elenyésző meny* nyiség. A szemetet, amit a takarítónők összesepernek, nem dobjuk ki, hanem Pestre küldjük... Műszak végeztével, távozáskor rutinszerű személyi vizsgálatot tartunk. A csengő minden harmadik-negyedik embernél •kijelez, őket átvizsgálják ...

— Észleltek már a szemem lyi vizsgálatnál valamit?

— Megmondom őszintén, hiányunk már volt, de a személyi vizsgálatnál még soha nem volt probléma.

Keresztény Gabriella

Fotó: Mízerák István