Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-26 / 175. szám
1983, július 26., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Sasad, Göbölyjárás, Szikáncs Kapiányőrző helynevek a Isz-masápEtiian Mint minden nyelvben, a magyarban is nagyon sok olyan személy- és helynév, illetve egyéb név található, amelyek messzi történelmi múltra emlékeztetnek. Ezeket ma Is emlegetjük szólásainkban, példálózásainkbsn, noha az eredeti jelentésükkel nem, vagy alig vagyunk tisztában. A messzi Jeruzsálemet firtató Makó keresztes vitéz nyomát már régen elfújta a szél, mégis itt él a hasonlatainkban. Ma már másképp legénykednek a tyukodiak is, mint régen, mégis felcsillan a szem az egész tájon, ha felcsendül a pajtás dallama. Aki a rádi kos okosságával példálózik, az ma is régi hangulatokat idéz fel a szabolcsi Tisza-háton. A VÁSOTTÓL A SASFÉSZEKIG Vannak alig lakott tájak, amelyek életre kelnek, ha elolvassuk, vagy kimondjuk az Akasztóház, Ürtava, Lápszeg, Apátszeg, Vandhát helyneveket, hiszen a török időkben elpusztult falvakról, az egykori feudális jogszokásokról és birtokviszonyokról, a Széchenyi—Vásárhelyi-féle vízszabályozási programiról tudósítanak bennünket még ma is a maguk módján. Valószínű ugyanilyen, illetve hasonló szerepük lesz a termelőszövetkezeteknek, legalábbis a tsz-ek egy részének is a régi földrajzi nevek megőrzésében. Az első gyorsmérleget most készíti erről a tudomány. Mint ismert, 1960—62 között alakult ki hazánkban a termelőszövetkezeti rendszer. Bár az akkori tsz-ek legtöbbje még csak 50—200 hektáron gazdálkodott, s ezt 10— 20 földtáblára lehetett, vagy inkább kellett osztani, a hagyományőrzés már ekkor megkezdődött. A pátyi Petőfi Tsz 17 táblájának egyikénél, az 59 hektáros malomi dűlőnél például a vasút, az országút és a Sasfészek nevű nádas jelölte a dűlőhatárokat. A 00-as évek közepén már az egész üzem területét ábrázoló térképek jelentek meg a tsz-székházak falain. Am ezek hamar elavultak, mert új szakasz vette kezdetét: a területcentralizáció, vagyis a tsz-egyesítések időszaka. Ennek eredményei is ismertek: a 70-es évek végéig 4200 hektárra nőtt a szövetkezetek állagterülete, a legtöbb tsz ma már több falu határát egyesíti magában. Át kellett hát rajzolni a régi térképeket, s ismét felvetődött a kérdés: vajon hogyan szervezzék azt a sok határrészt, dűlőt, amely a gazdasághoz tartozik? IIOSSZÜDÜLÖ, VAGY P—7-es? A túrkevei Vörös Csillag Tsz például kerületeket alakított ki. Az I. kerület magában foglalja a Magda-la- pos, a Póhamara, Vecserka, a II. kerület a Csabai-lapos, Szelesház, őszutója, a III. kerület az ördögárka, Medve-lapos, 1-Iímes-lapos, Templom-zug nevű határrészeket. Ezeket a 40—50 éves tsz-ta- gok még ma is így nevezik, a fiatalabbak körében viszont egyre inkább az ilyen nevek hallhatók: az A—7-es, a B—5-ös, meg a többiek. A már említett pátyi tsz- ben is hasonló a helyzet: Hosszúdűlői mondanak az idősebbek, P—7-est az ifjabbak. A hajdúszoboszlói tsz nagytáblái is kezdik elmosni a Firicsi-tó, Móricz-szilc, Fürdő-dűlő emlékét. A nagv- kátai Kossuth Tsz-ben viszont a hivatalos névanyagban is hagyományozódik a Göbölyjárás, mint ahogy a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz-ben is Szikáncs, Batida határrészeket írnak a hivatalos iratokban. A Pacsirta névre hallgat a Nóg- rád megyei karancsberényi Karancs Tsz tehenészeti telepe is, nem pedig valamilyen számra. A cserhátsurá- nyi Szabadság Tsz is megőrizte az öröklött Bodó-kert határnevet, s ugyanígy tett a keszegi szövetkezet az Ösagárdi major, a kishartyáni tsz a Kűvölgyi major határ- névvel. Még egy — az előbbieknél Ismertebb — példára utalva: a budapesti Sasad Kertészeti Tsz egy Buda melletti, a török időben elpusztult falu nevét őrzi ma is a cégbélyegzőjével, itthon lés külföldön egyaránt. Az elmondottakból egyértelmű a következtetés: megannyi földrajzi név merül feledésbe az új szövetkezeti térképekkel, viszont jelentős mennyiségű helynév túléli a történelmi fordulatot. NÉVADÓ TÁJAK. VIZEK ÉS HEGYEK Aki a mai tsz-ek nevét olvassa, az meggyőződhet arról, hogy nincs az országnak olyan régiója, tájkörzete, vize és hegye, amely ne lenne névadó. Ilyenek például a Hanság. Göcsej, Pannónia, Zsámbéki medence, Tiszazug, Bácska. Körösmente, Viharsarok. Szabolcs, Zagyvavölgye stb. elnevezések. Ez a szokás annyira elterjedt, hogy termelőszövetkezeteink 70 százaléka napjainkban is tájnéven, illetve valamelyik kiemelkedő történelmi személyiségünk nevén nevezi magát. Magától értetődik, a közös gazdaságok belügye marad, hogy milyen elnevezéssel illetik a határrészeiket, dűlőiket. Ezért nem lehet tiltakozni a P—7-es megjelölés ellen. De talán nem tévedünk, ha akként -foglalunk állást, hogy az öröklött helyneveket megőrző tsz-ek példája a rokonszenvesebb. Nemcsak a tudomány számára, hanem mindenekelőtt a tsz-tagság, vagyis azok körében, akik mindennap emlegetik ezeket a helyneveket. Mert mégiscsak szebben hangzik a Hosszúdűló, vágj' például a Szikáncs, mint mondjuk a P—7-es. Dr. Virágh Ferenc, a történettudományok kandidátusa I Jogászunk • válaszol r a Van-e alkoholos befolyásoltság? K. J. miskolci olvasónk előző nap alkoholt lugyasz- totl és másnap délben vezetett gépjárművet. Az ellenőrzés során alkoholos befolyásoltságot állapítottak meg, ezért arra kér választ, hogy ilyen esetben megsértette-e a KUESZ-t? A KRESZ-nek a jármű- vezetés személyi jeliételei között van olyan rendelkezése, hogy járművet az vezethet, aki a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van, továbbá a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll es szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol. A megyei Közlekedésbiztonsági Tanács kiadványa szerint a gyógyszerek egy része általában csökkenti a ílgyelmt készséget, a cselekvést lassítják, késleltetik a veszély észlelését és ezért veszélyt jelentenek a gépjárművezetésben. Az I. csoportba tartoznak azok a — több mint 60 fajta — gyógyszerek, amelyek fogyasztása fokozott elővigyázatosságot igényel, ezért egyéni érzékenységnek megfelelően csak az előírt adagban szedhetők, mint pl.: a Belloid, a Co- deip, a Demalgon, a Dolor, a Meristin, a Ridol, a Tri- oxazin, stb. A II. csoportba tartoznak azok a gyógyszerek, amelyek hatása alatt fokozott elővigyázatosság szükséges, ezért e gyógyszerek bevétele után 6—Í0 órán belül, vagy folyamatos szedése, illetve kezelés esetén a kúra időtartama alatt járművet vezetni tilos. A több mint 50 fajta gyógyszerből megemlítjük az Andaxint. a Dalgoit, a Dorlotynt, a Noxyront, a Seduxent, stb. ' A szervezetbe bejutott alkohol a tápcsatornából —a gyomor teltségétől függően — rövidebb, vagy hosszabb idő alatt szívódik fel a vérben és a felszívódott alkoholból a szervezet óránként 7 g-ot bont le, illetve éget el, ami 0.15 ezrelék véralkoholszint-csökkenésnek felel meg. A szeszes italok különböző mennyiségű szeszt tartalmaznak, ezért 1 pohár sört cca: 2 óra, 1 dl bort. 2 —3 óra; 3 cent pálinkát 2— 3 óra alatt éget el a szervezet, figyelembe véve azt az időt is, amíg az alkohol felszívódik, bejut a vérpályába és csak ezután kezdődik meg a lebontása, illetve kiürítése. A véralkoholszint csökkenése gyakorlatilag csaknem állandó, így alvás alatt is csak bizonyos csökkenés következik be. Pl.: ha éjfél körül a véralkoholszint 3.5 ezrelék körül volt (ez súlyos fokú ittasságot jelent), a 10 órás alvással sem szűnik meg az alkoholos befolyásoltság, mert másnap délben is enj'he, vagy közepes ittasság állapítható meg. Á gj’ógyszerek közül a nyugtatok az alkohol hatását, az alkohol pedig a gyógyszer hatását fokozza. Az • alkohol hatását a feketekávé fogyasztása nem csökkenti. Dr. Sass Tibor „Sziklamászás” az iskolafalon „Fclfeilezss mialt zárva!” Belépés kobakban, karbidlámpával Az Orgonaleremben (bal oldali kép). — Milyen meglepetést tartogat a Niagara-repedés túlsó oldala? (Jobb oldali kép.) (Szlankó István felvételei) A barlang-sziluett közepén nemzetiszínü pajzs,, a fehér mezőből „szárnyait” kitárva repülni készülő denevér. A rajz körül felirat: „Hajnóczy József Barlang- kutató Csoport Tiszaföid- vár”. Ez áll azokon a sötétkék színű trikókon, melyeket a Bükkzsérc határában, az Odorvár-hegy közelében táborozó csoport tagjai viselnek. Ha éppen a felszínen vannak. Mert barlangkutatásra nemigen alkalmas ruházat a pólóing. Hideg is, az éles sziklák ellen sem védi viselőjét, aztán meg a karbidlámpák pislákoló fényében aligha volna valaki, aki a felirat böngészgetésével volna elfoglalva. Pólóing helyett hát inkább vastag impregnált vászonzsákokból szabott kezeslábast, no meg kqbakot, azaz sisakot öltenek a leszabni készülő barlangkutatók. Az újságíró ezúttal nem tart velük, neki éppen elég volt elcsúszkálnia a hegyről a barlang bejáratáig. Az út közben szerzett véraláfutások, horzsolások hamar meggyőzték róla, a barlangászat — álljon annak egyszerűbb része csak a barlang megközelítéséből —, nem köny- nyü foglalatosság. No, meg nemigen tudja elképzelni, hogy azon a hasadékon, melyen egy eredményes egerészést befejező macska már csak üggyel-bnjjal csúszna ál, lejutna a föld alatti világba. Helyette hát felszínen marad, s ezen a napon nem tart a kutatásra indulókkal a csoport vezetője, Varga Csaba sem. — Ha ritkán is, de előfordul, hogy valaki tényleg beszorul a kövek közé, mint tavaly. Vésni, nehogy kő helyett embert érjen a vas, nem lehetett, tíz körömmel kapartunk ki annyit körűié, hogy — lesz ami lesz —, megkísérelhessük kirángatni. Szerencsére az illető néhány horzsolással került ki, a szó szerint szorult helyzetből. A Szolnok megyei barlangkutató csoport immár több, mint két évtizedes történetében szerencsére ritkán fordul elő ilj’esmi. 1963-ban indult el az Alföldről a Bükkbe néhány természetkedvelö és -ismerő tanárember, s hogj% hogy nem, hosszú lenne a történet, az Odorvár-he- gj'en kötöttek ki. Mint a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társaság önálló csoportja idén már 21. alkalommal ütöttek tábort Bükkzsérc közelében, hogy a csoport tagjai, Ádám András, Gál István, Hegedűs Gyula és Pödör László által tizenkét esztendeje felfedezett barlang kutatását tovább folytassák. Előtte egy, a környéken régóta ismert barlang feltárását fejezték be, ezután sikerült, némi szerencsével, no meg egy szál gyertyával azt a hasadékot felfedezni, amelynek kutatása már több, mint egy évtizede munkát, pihenést, szórakozást, kedvtelést ad nekik. Tizenkét év alatt mintegy 1700 méternyi barlangrendszert találtak meg, ám a 117 méter szintkü- lönbségü föld alatti világ — a tavaly elvégzett műszeres mérések szerint —, még korántsem tárta föl minden titkát az őt fürkésző barlangászok előtt. A Niagara, a Táncterem, a Csodák terme, elmondásuk szerint, csodálatos cseppköképzödményeket rejt. A csoport magját a li- szaíüldvári gimnázium tanárai, diákjai adják, akik Varga Csaba testnevelésföldrajz szakos tanár irányításával egész évben készülnek a nyári táborozásra. Az Alföldön, jobb le^ hetöség híján, többek között a gimnázium épületének falán edzenek, gyakorolva a kötelek, kötéllétrák használatát. A barlangászat mellett a csoport felszíni karszt- és növénykutatást is végez. Ez utóbbinak legfontosabb segédeszköze a fényképezőgép. A tábor ugyanis a bükki természetvédelmi területen fekszik, a növény- gyűjtés hát tiltott. Marad: a fotó-herbárium. Emellett évek alatt összegyűjtötték a környéken élő summásdalokat, a kenderfeldolgozás, a szénégetés mesterségének ismereteit, valamint a vidék népi építészetének számos emlékét. A Szolnok megyei barlangkutatók munkáját többek között immár évek óta, a Bükki Nemzeti Park anyagilag is támogatja. S míg a diákok időről Időre cserélődnek a csoportban — bár nem egy diák a gimnázium befejezése után sem szakit a barlangkutatással —, a többieknek is jó lecke természetismeretből és -védelemből a néhány, Bükkben eltöltött nyár. A Varga generáció pedig — úgy tűnik —.biztosítéka annak, hogy a Hajnóczy-barlang feltárása még jó pár évig folytatódjon. (Huszonegy évvel ezelőtt az első táborokat dr. Varga Lajos vezette, s ifjabb Varga Csaba hamarabb tanulja a sziklamászást;, mint a betűvetést.) A Hajnóczy-barlang jelenleg a Bükk harmadik leghosszabb barlangja. Igaz, a bejárat szűk repedése fölé képzeletben egyelőre ilj'enféle táblát rakhatnánk: „Belépni tilos! Fölfedezés miatt zárva”, de ha a tiszaföldvári gárdát továbbra sem hagj'ja el a szerencse, nem lehetetlen, hogy néhány esztendő múlva, a feltárások befejeződésével a nagyközönség is csodálhatja azokat a föld alatti kincseket, melyek látvánva egyelőre csak a kutatóknak ad ellenszolgáltatást munkájukért. Csendes Csaba
