Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

CSZAK-MAGYARORSZAG 4 1283. július 24., vasárnap ia, meg a Június elején Miskolcon rendezték meg a múzeum­igazgatók országos értekezle­tét. amelynek témája „A tör. téneti muzeológia helyzete és feladatai a legújabb kori tör­ténelmi ismeretek terjeszté­sében" című anyag vitája volt. A Művelődési Minisz­térium korábban közreadott egy elaborátumot, mert az elmúlt évek társadalmi-gaz­dasági fejlődése, a történet­es társadalomtudományok fejlődése szükségessé tette a számvetést: mennyiben fel­készültek a magyar múzeu­mok közelmúltunk és jele­nünk társadalom.- és kultúra­történetének tudományosan megalapozott tárgyi bemuta­tására? E feladatnak a mi­nisztériumi állásfoglalás sze­rint a muzeológia a maga teljességében, annak összes szaktudománya együttesen kell, hogy megfeleljen. A vita anyagát — az elő­terjesztést és a hozzászóláso­kat — a Központi Múzeumi Igazgatóság dokumentációs és tájékoztatási osztálya közre­adta. Ebből az anyagból ki­tűnik, hogy a múzeumok igenis átérzik feladataikat, azt, hogy a magyar társada­lom történelmi tudatának he­lyes irányú fejlődését, a tör­ténelmi tudat szakadékainak áthidalását a múzeumok sa­játos eszközeivel is segíteni kell. Valamennyi felszólalás egyetértett ennek a feladat­nak elodázhatatlansúgában és számos részletkérdés is szó­ba került. A Borsod megyei Múzeumi Igazgatóságon dr. Veres László történész-mu­zeológussal, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettesé­vel, valamint dr. D obrossy István történész-muzeológus­sal, a régészeti osztály ve­zetőjével ez országos tanács­kozás Borsod megyére le­szűrhető tapasztalatairól be­szélgettünk. — A tanácskozás a törté­neti muzeológia. a legújabb kori történelmi ismeretek terjesztésének a koncepció­ját adta meg, de a feladatot minden egyes megyei múzeu­mi szervezet a maga sajátos­ságaira alkalmazza, önállóan 1 dolgozik — hangzott a tájé­koztatás. — Borsod megye egy korábbi hasonló minisz­tériumi állásfoglalás nyomán azt a feladatot kapta, hogy országos jelleggel irányítsa a manufaktúrák történetének kutatását, ezzel járuljon hoz­zá a történelmi ismeretek bővítéséhez. — Korábban ebben a té­makörben már hallottunk kutatásokról, sőt publikáció is jelent meg.' — Igen, például az üveg­ipar történetének kutatása (dr. Veres László kutatási té­mája — A szerit.) mór befe­jeződött. A Bükkvidék, He­ves, Zemplén és Nógrád haj­dani üveghutáinak története már készen, feldolgozva áll, és a korábbi, a Borsodi Kis­monográfiákban történt pub­likálást követően a kutató­nak a Corvina Kiadóval van szerződése egy nagyobb ki­adványra. Visszatérve az egyéb feladatokra, elsődlege­sen Borsod, Heves és Nóg­rád megyékre terjed ki fel­táró munkánk, amelyet igen sok külső munkatárs is se­gít. Foglalkozunk például a miskolci utcák történetével. Készen áll a Zsolcai kapu történetének feltárása, foly­tatjuk majd a Széchenyi és az egykori Király, ma Ady Endre utcával, valamint az úgynevezett miskolci kapuk­kal, Győri, Szentpéteri, Csa­bai kapukkal. Ezeknek az utcáknak, illetve az itt lévő, vagy volt házaknak, kereske­déseknek. ipari üzemeknek a története szervesen bele­tartozik az egyetemes leg­újabb kori történetbe, s azt igen sok adalékkal gazdagít­ja. — Az országos program keretében mi az újabb téma az üvegipar után? — A malomivar. Kutatási területünkön ötszáznál több malom működött és most gyűjtjük a dokumentumokat, tárgyi emlékeket, leírásokat, és amit lehet, még fotózunk. 1863-ban volt egy országos felmérés a malmokról, s en­nek a 120 esztendős vizsgá­lódásnak adatai alapján in­dulunk ki a három megye felmérésére. Ebben természe­tesen segítségünkre vannak a más megyék szakemberei, a lelkes amatőr történész­kutatók, mint például az óz­di Dobosy László, és tudunk olyanokról, akik a múzeum­tól függetlenül, magánem­berként kutatnak e témában, mint például Fogarasi Tiva­dar, aki rendkívül sokrétűen mérte fel az egykori mal­mokat. Szeretnénk még eb­ben az évben közreadni ku­tatási adatainkat, bemutatva, mi van az egykori malmok helyén, főleg- pedig ezek a malmok a maguk idejében hogyan működtek, milyen Szerepük volt a környéken. Bevezető tanulmány készül a föleihez, amely bepillantást ad a gabonatermesztés, a me­zőgazdaság területére, azt kívánja bemutatni, hogy egyáltalán a gazdasági élet­re, az adott terület fejlődésé­re milyen hatással volt a ■malomipar. Például Miskolc nagyszámú malmai a múlt század végén rendkívül je­lentősek voltak, és hajdan a vasút becsatlakoztatása is el­sősorban a nagy hírű miskol­ci malomiparnak köszönhető. Nos, az országos munkameg­osztásban nekünk jutó teen­dők közül most ez a legki­emelkedőbb. ez a fő feladat. Utána á söripar és a pálin­kafőzés történetét fogjuk ku­tatni és feldolgozni napjain­kig. — Gondolom, az országos téma mellett egyéb irányú történeti kutatás is folyik. — Természetesen. Például a munkásmozgalmi kutatá­sok, életmód, az ifjúsági moz­galom története, vagy a Ha­zafias Népfront történetének kutatása is folyik. Ezeket re­gionálisan kutatjuk, és ez a munka általában kiállítások­hoz kapcsolódik. Például a borsodnádasdi és putnoki ki­állítások szemléltetik ezeket. Folytatjuk a tsz-történe fi ku­tatásainkat. Dobrossy István és Fügedi Márta közös műve a putnoki termelőszövetkezet­ről már megjelent, igaz, nem a mi kiadásunkban, követ­kezik a fancsali és más ter­melőszövetkezetek történeté­nek felkutatása és megírása. Folytatjuk a területünkön élő internacionalisták törté­netének feldolgozását, a Bán János tokaji internacionalis­Abaújtlevecssri koncertek Az idei nyári hétvégeken újra „él” az abaújdevecseri szabadtéri színpad. Az encsi járási művelődési központ rendezésében hat alkalom­mal tartanak itt szabadtéri hangversenyeket — elsősor­ban a fiataloknak. Hiszen az este nyolc órakor kezdődő koncerteken a könnyűzene ismert együttesei lépnek majd színpadra. Az első alkalom­mal július 20-én várják az érdeklődőket, akkor az. Üj Skorpió együttes ad műsort. Augusztus 6-án Rock Fórum lesz. többek között a BMW, a Svvetter együttesek fellé­pésével. Augusztus 12-én a Mini, augusztus 20-án a K. O., augusztus 28-án pedig a Kati és a kerek perec, vala­mint Korda György ad mű­sort. A nyári szabadtéri kon­certek záró estéjén, szep­tember 3-án a P. Mobil együttest hallgathatják meg a fiatalok. A koncerteket egyébként szabadtéri bál kö­veti, amelyen miskolci zene­karok játszanak. ta emlékezéseit feldolgozó kötet a Kossuth Kiadónál ki­adás előtt áll. Előkészületben van a Fejezetek Miskolc tör­ténetéhez, Mindszent község története és Miskolc XIX— XX. századi ipartörténete cí­mű munkánk. Természetesen nemcsak kiadványokban gon­dolkozunk. hanem mint az értekezleten is szóba került, feladatunk, amennyire lehet, a kutatási anyagokat tár- gyiasítani. így került sor pél­dául Borsodnádasdon egy munkáslakás rekonstruálásá­ra a kiállításon. — Rendkívül sokrétű a fel­adat, amit vállaltak és a munka, amit végeznek. Ho­gyan állnak szakemberekkel? — Szakemberellátásunk az utóbbi években jelentősen ja­vult. a múzeum történeti osz­tályán a négy muzeológus között kronológiai munka- megosztásban dolgozunk; a munkánkat segíti még egy iparművészet-történész kol­légánk, és a megyei hálózat­ban további három kollé­gánk. A történelmi ismeretek hiánya, a legúiabb kori tör­ténelemijén való járatlanság íelemlegetése, már közhely­szerűen hat. Ezen segíteni múzeumi eszközökkel is szük­séges. Egy apró adalék; leg­újabb kori témákból néhány érettségi tétel Is volt, s a múzeumi történészt meghív­ták az egyik gimnáziumba, hogy a diákokkal e témákról beszélgessen. E beszélgetésen tűnt ki, hogy nemcsak a di­ákok, de a fiatalabb tanárok is meglehetősen tájékozatla­nok e téren. Éppen ezért a legújabb kori történetünk, azon belül például a téesz- történet feltárása és annak széles körű tudatosítása el­engedhetetlen. Ezen munkál­kodik a múzeum is. Benedek Miklós István király és a rock Koltay Gábor. Van már vagy tíz © éve, hogy néhány ak­koriban feltűnt, hosz- szú hajúnak titulált muzsi­kus elhatározta, hogy rock­operát ír az országalapító István királyról. Sok idő telt el közben és egy másik fiatalember úgy döntött, történelmi drámá­ban örökíti meg első kirá­lyunk alakját. És megint múltak az esz­tendők, míg egy szintén a pálya elején járó fiatalem­ber végül is a sok tervből újabb tervet kovácsolt, és ötletét előadta Nemeskürty Istvánnak. A filmstúdió-ve­zető — aki történész is — igent mondott. Valahogy így kezdődlek meg az István, a király cí­mű új magyar film előké­születei. Persze, a véletle­nek melleti; szerepe van eb­ben a rendező, Koltay Gá­bor barátságának Szörényi Levente és Bródy János iránt... Ugyanis még mér­nök-főiskolás korában ő is Illések bűvöletében élt, s mi több, nemcsak rajongó­ja volt a hazai beat-muzsi- kának, hanem apostola is, rendre cikkezett róluk. Es aztán jött a hajdani legen­dát — igaz, csak egy alka­lomra, egy hangverseny ere­A film plakátja. jéig — feltámasztó A kon­cért ... — Az én generációm so­hasem tudta függetleníteni magát a zenétől, mi ebben nőttünk fel, sok mindent éppen a zene, az akkori beai-zeae mondott ki he­lyettünk — mondta a ren­dező. — Tisztában vagyok vele, hogy egyesek az Illés- együttes népszerűségére spe­kulálónak vélnek,- pedig csak arról van szó, hogy a színpad és még inkább a film csak nyerhet velük, hi­szen így olyanok is felfi­gyelhetnek ránk, akiknek mindmáig egyetlen közege csak a zene volt. — A Szörényi—Bródy pá­ros csakugyan .nagyon ré­gen dédelgette ezt a tervét, amelyről már szinte szüle­tésekor tudtam, de csak most adódott meg a lehető­ség — éppen A koncert si­kere nyomán —, hogy most már filmen folytassa útját. Az első magyar királyról közben Boldizsár Miklós da­rabot írt Ezredforduló cí­men, s mi ezt is igyekez­tünk beépíteni a forgató- könyvbe. A végleges forga­tókönyv csak egyfajta kere­tet biztosít, ugyanis a film nagy részét nyilvános kon­cert keretében rögzítjük, kinn az óbudai Amfiteát­rumban a közönség aktív részvételével. Augusztus 20- án, este hat kamera csak a nézők reagálását, viselkedé­sét fürkészi és rögzíti majd. — Mint minden zenés fiimflek, az István, a ki­rálynak is előbb készül el a zenei alapja — Szörényi Levente vezényletével 120 tagú szimfonikus zenekar, 100 tagú énekkar, és termé­szetesen az erre az alka­lomra ismét összeálló Illés- együttes közreműködésével. A koreográfiát . Novak Fe­renc tervezi, és 400 táncos tolmácsolja. A díszlettervező Gölz Béla, a jelmeztervező Csengey Emőke. A címsze­repei Pelsőczy László játsz­ma, és Varga Miklós ének­li. Gizella: Sára Bernadet­te, Sarolta: Berek Kati, ne­mes úr: Balázsovits Lajos, a főpap: Victor Máté, Kop­pány: Vikidál Gyula, a tál­tos: Deák Bili Gyula. A. film operatőre: Andor Ta­más. • Az István, a király — amelynek zenéje dupla le­mezen jelenik meg — elő­reláthatólag az év végén ke­rül a mozik műsoróra; ad­dig viszont vonzó program a budapestieknek és az al­kotmány-napra Budapestre látogató vidékieknek — egyelőre élőben. n. Gy. A MOKÉP, mint menedzser Beszélgetés Gombár Józseffel Világszerte emelkednek a filmgyártás költségei. Ezért még a legerősebb filmnagy­hatalmaknál is égyre gya­koribb, hogy egy-egy pro­dukcióhoz több gyártó — film-, illetve televízióstúdió — és forgalmazó cég, eset­leg valamely társadalmi szervezet adja össze a pénzt. Magyarországon a filmké­szítés megindulásakor a gyártó általában a forgal­mazó is volt, ám az álla­mosítás után a gyártás és a forgalmazás különvált, s kapcsolatukat meglehetősen merev és bonyolult rendel­kezések szabályozták. Nap­jainkra ez a szétválasztás — úgy látszik — a film­gyártás, a filmművészet fej­lődésének gátjává vált. — Hogyan változott meg a gyártás és a forgalmazás kapcsolata? Miképp tudja támogatni a forgalmazás a gyártást? Milyen új szerepe van a forgalmazó cégnek a magyar filmművészetben? — ezekkel a kérdésekkel for­dultunk dr. Gombár József­hez, a MOKÉP igazgatójá­hoz. A magyar filmekért jog- díjat fizetünk. Művészi szín­vonaluktól függően három­száz-, kétszáz-, illetve száz­ezer forintot. Tulajdonkép­pen már a jogdíjjal is tá­mogatunk, hiszen a három­százezer forint körülbelül hétezerötszáz dollárnak fe­lel meg, s egy-egy külföldi filmért — eltekintve a leg­drágább szuperprodukciók­tól — 4500—5000 dollár jogdí­jat fizetünk. A jogdíjon kívül minden magyar filmért a forgalmazás első két évében nézőnként egy forint ötven fillért, a továbbiakban pedig ötven fillért fizetünk. Persze a MOKÉP nemcsak a jogdíjat és a nézönkénti részesedést fizeti a magyar filmért. El kell készíttet­nünk a kópiákat, van pro­pagandaköltségünk, és még sok minden más. Például állandóan a filmszínházak rendelkezésére kell állnia az 1945 és 1981 között készült legértékesebbnek tartott ki­lencven magyar filmnek, az úgynevezett törzsállomány­nak. Ez minimálisan kilenc- venszer hat kópiát jelent. Mindent összevetve 1981— 82-ben, tehát két év alatt a magyar filmre 157 millió 327 ezer forintot költöttünk. — Miből tudja előterem­teni a MOKÉP ezt a nem csekély összeget? — A magyar és szocialis­ta filmek kölcsöndíja mel­lett elsősorban a nyugati si­kerfilmek forgalmazásának árából. Ebből azonban nem­csak a magyar filmeket tá­mogatjuk, hanem a szocia­lista és a fejlődő országok filmjeinek forgalmazását, sőt, még bizonyos nyugati filmekét is, amelyek nem számíthatnak tömeges érdek­lődésre,. de fontosnak tart­juk bemutatásukat. Ezenkí­vül igyekszünk takarékos­kodni a kemény valutával. Magyarán: alkuszunk. Elő­fordul például, hogy meg­kapjuk a forgalmazás jogát, de kópiát — mondjuk — csak nyolc hónap múlva tud biztosítani a partner. Ezt a nyolc hónapot ki tudjuk használni tárgyalásokra, és általában sikerül kedvezőbb árat elérnünk. — Térjünk vissza a ma­gyar film támogatásához. Az utóbbi években egyre gyak­rabban fordul elő, hogy a MOKÉP egy-egy magyar ■film létrejöttéhez már az elkészítés szakaszában hoz­zájárul. , — Ez is egyik lehetősé­günk. Például a közelmúlt­ban elkészült, illetve hama­rosan elkészülő filmek kö­zül a Csak semmi pánik! cí­mű filmhez 3 millió 250 ezer, Kardos Ferenc Meny-- nyei seregek című filmjéhez, valamint Rózsa János Bo­szorkányszombat, illetve Ko­vács András A vörös grófnő című filmjéhez öt-ötmillió forinttal járultunk hozzá. legfrissebben a MOKÉP meg tovább lépett. Elké­szült a Magyar Televízió és a MOKÉP első közös pro­dukciója, Szálkái Sándor El­cserélt szerelem című film­je. A forgalmazó tehát pro­ducer is lesz a jövőben? — Ezt a filmet a jelen­legi körülményeket figye­lembe véve, rendkívül ol­csón, mindössze négy és fél millió forintból gyártottuk. Ez azt jelenti, hogy ha há­romszázötvenezernél több látogatója lesz, illetve kül­földre Is eladjuk, akkor a film már nyereséget hoz. Azt természetesen, hogy a film ilyen kevésbe került, csak úgy tudtuk megvalósí­tani, hogy a Televízió, mint intézmény és a MOKÉP, mint vállalat, kölcsönösen megadta a legnagyobb ked­vezményeket. — Ha a forgalmazó pro­dukál, nyilván elsősorban olyan filmekbe adja a pén­zét, amelyektől nagy sikert remél. Nem jár-e ez azzal a veszéllyel, hogy a MOKÉP csak a kommerszbe száll be? — Attól függ, hogy a kommersz szót miképp ér­telmezzük. Amennyiben az olyan filmet véljük kom- mersznek, amely a nézők nagy többségét érdekli, ak­kor kétségtelenül az ilyen filmek létrejöttét akarjuk társproducerként segíteni. Hamarosan létrehozzuk a MOKÉP művészeti tanácsát, amelyhez mind a stúdiók, mind a művészek fordulhat­nak ötleteikkel. Ez a tanács felkészült szakemberekből fog állni, akik nem fogad­nak el értéktelent. Hogy a MOKEP a jövő­ben jobban tudja támogat­ni a magyar filmet, a gyár­tás és forgalmazás kapcso­latát tovább kell javítani, finomítani. S akkor mód nyílna arra, hogy a MO­KÉP a korábbi támogatási formák fenntartása (jogdíj, látogatói részesedés) mellett koprodukciós formában, il­letve egyes filmek gyártásá­nak teljes finanszírozásával a korábbiaknál még jobban támogassa a magyar filmet, megteremtve ezáltal a gyár­tás és forgalmazás érdek- azonosságát, kultúrpolitikai, művészeti és gazdasági vo­natkozásban egyaránt. M. I. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom