Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

T383. július 23,, sxombai

SSZÄK-WAGYARORSZÄG 7

Szergej Voronyín:

Volt egyszer egy gyönyörű ligetecske, csalogányok laktak, csalogányok énekeltek benne. Egy napon váratlanul verébcsapat költözött a ligetbe. A verebek fülsértőén csiripeltek, mindenhova ociatolakodtak, és elkapkodták a legszebb szúnyogokat és kukacokat a csalogányok orra elől.

. — Micsoda dolog ez? Csinálj már valamit I — fordult: férjéhez a gyermekeiért aggódó csalogánymama.

— Ugyan, ugyan, fölöslegesen nyugtalankodsz. Nem lesz semmi baj. Hadd maradjanak csak. Mindenki számára van hely a Nap álatt — nyugtatgatta feleségét a csalogánypapa, majd élgondolkozva hozzátette: Lehet, hogy énekelni is 'megtanulnak tőlünk, s nagy, közös kórust alkothatunk tpajd ... Maradjanak csak.

És a verebek maradtak. Felforgatták az egész ligetét, lármáztak, civakodtak, .tolakodtak, elfoglalták a

legjobb helyeket. És persze csiripeltek.

— Figyeljetek csak! Mintha már kezdenének énekelni ! — mondta reménykedve a csalogánypapa.

Meghallván ezt a legfiatalabb veréb, odapattant a csalogány elé, és harsányan a fülébe csiripelt,

— Derék, derék! Szép, erős hang! Alakul már! —■ biztatta a verebet a csalogánypapa.

— Hallottátok?! Hallottátok?! — visította lelkesedve a veréb. — Éppen csak hogy egyet csiripeltem, máris elismerte! Ihol a művészet! — döngette a mellét, majd a többiekhez fordult: — Na most ti is, mind egyszerrei

És • a ligetet betöltötte az éles verébcsiripelés, teljesen elnyomva a csalogányéneket. Éppen akkor bújt ki a tojásból a kis csalogányfióka. Hallgatta, hallgatta, majd énekre nyitotta a száját — és elkezdett csiripelni.

Felszabadulásunk 30. évfordulójára jelent meg a Kossuth Kiadónál, 1975-ben a Magyarország megyéi és ' városai című kötet. Hiány- *'.pótló műként hagyta el a nyomdát és az azóta végbement kisebb-nagyobb változások mellett mind a mai napig hasznos kézikönyv szerepét tölti be. Értéke akkor különösen abban volt, amit az előszóban Németh E Károly így foglalt össze- ••• Jlbémütalja hazánk sokszi- i nű -szép tájainak társadal- : mi-gazdasági vonásait,

j?i<$ ■ amelyekből ... kiolvashatók: az országot építő magyar munkásosztály, szövetkezeti ■ parasztság és az értelmiség közös alkotó munkájának gazdag eredményei/ a szocialista rendszer három évtizedének

egyértelmű, meggyőző sikerei”.

Tudományos alapossággal, adatgazdagon veszi sorra e kötet a megyék fő területeit, mégis szükségessé vált, hogy 19 megyénkről olvasmányosan, bővebb képet is kapjon az érdeklődő olvasó. Ezért határozta el .a Kossuth Kiadó, hogy Ma-' gyarprszág megyéi címmel kiskönyvsorozatot indít. Első köteteként Baranya megye jelent meg az ősszel, azóta a Békés megyéről és most legújabban a Veszprém megyéről szólót tarthatjuk a kezünkben.

E három kötet máris megfelelő alapul szolgál annak megállapításához, hogy hasznos, jó kezdeményezés indult útjára, egységes szerkesztési és szerkezeti elvekkel. (Sorozatszerkesztő: Gyenes László.)

Mindegyik könyv — és így a remélhetően mihamarabb megjelenő továbbiak is — tárgyalja az adott megye földrajzát, történelmi-társadalmi viszonyait, közigazgatását, politikai és társadalmi szervezeteinek tevékenységét, a gazdasági viszonyokat, a művelődési és a tudományos életet, az

egészségügyet, testnevelést, sportot, természetvédelmet, műemlékvédelmet, idegen- forgalmat. Érdekes kiegészítés e fejezetekhez a testvérmegyei kapcsolatok, melyek mintegy a megyék kis külpolitikáját jelentik, hiszen valamennyit már hosz- szú évek óta szoros testvéri, baráti szálak fűznek egy vagy két szocialista ország valamelyik megyéjéhez, sőt, nemcsak szocialista országhoz. , (Veszprém például az olaszországi Veneto tartománnyal tart fenn ilyen kapcsolatot.)

Külön értéke a sorozat minden darabjának, hogy valamennyi fejezetét helyi szerzők írták és írják majd.

•Bírót arcba meglőtték, érté' a Tátid is a többi emberekkel a pitvarba vonult és onnan látta, hogy a ki töh házablakán puskákkal befelé céloztak, de nem tőitek, erre a Törvény Biró a padra szaladt, a többi emberek a pitvar ajtaját belül tartottál:

............e Tanú

p

edig a többiekkel a kamarába búit és sok lövések fsvén, hallotta, húg:.; a Törvény Bírót meg lőtték, e Tanút pedig a kamarában meg találván meg •verték meg kötözték és az udvarra kihúzván ezt, kiabálták, hogy lőjétek meg ...”

} E tanúnk végül is megúszta, így beszélhetett az eséményekröl. Egyebekben 73,, tanú vallomását órökí- jg.fté'k még a „vizsgúlús és .vallatás” során. Fölbizsereghetne' most bennünk a gyanú': nagy „költői fan tála” szólt, hozzánk korában ennek a veszedelemnek a miből keletkezését illetlen. Folyamodjunk hát most egv hiteles leíráshoz. .Fekete Károly küldött jelentése. angit Döküs László JZemplén megyei iöi'iskális jVgtt kézhez, 1313. májusának végén kelteződött:

!•?•••*— ..a Baskaiak egynéhányon még a /nap folyamán wr Bányai Gulyára és Ménesre mennek me Ily a Kényei Fel Hegy elejéméi azon réten legelt, melly iránt soha leg kisebb juss mein volt s onnét mind a Gulyáról, mind a Ménesiül számos marhát el lop- ■ikik. Ezt a gulyás hírül ad- a Bányai nép azonnal

fel zendül, hogy tulajdon határokról bátorkodtak a Baskaiak marhákat ellopni... A város gyűlésén elvégzik, hogy a tolvajokat elfogdossák, de ottan a határszélén nem találván őket, újra összegyűltek."

A levéltári iratok szerint 4 vagy 6 marhát hajtottak el a baskaiak a „képzelt jussé” erdőrészről. És ez a serelem nem maradhat megtorlatlanul! Erdő Bénye Városa „megkezdi a fel- fegyverkezést”! Gorliczai József így írja ezt le versében '

— , Jön a Bika utca vagy 35 néppel I állig fegyverkezve rövidnyelű cséppel / Amott az Ü] utca csupa bunkós bottal /. a Bődön vidéke rézfejű fokossal I De legszebben néz ki a nemes Papsor utca / minden ember vállán duplacsövű puska ./ hibautca, Német- sor kampösboiot hoznak / régen jaj annak,’kinek oda sóznak '/ Trombita szó hangzik már indul az alvég / ehhez csatlakozik most az egész hadnép. / Dübörög a menet négyes csatarendben I rettenetes harag villog a szemekben” /

*

Es most szusszanjunk égy kicsit., mielőtt végképpen kitörne a nagy háború.

— ürdög vagy angyal hozta magát? — tolja följebb homlokánál a kalapot a 70 esztendős Tokár János Baskón.

— A kíváncsiság hozott — mondóm —, arról a nagy

veszedelemről szívesen hallanék valamit... János bácsi még egyet igazit kalapján, közelebb húzza magához szénagyűjtő villáját, tekintettel, mintha be is futná a valahai „hadszín-, teret”, Erdőbényétől Bas- kóig.

— A feledésé már az, fiam, a maiak nem is tudnak róla. Egyet-kettőt én is csak úgy „hagyományból” hallottam. Hát, például — mutat le' a kert végéről a ház előtt csordogáló patak fele —, állítólag itt lőtték szájon át K. Mihályt, a régi kútnál. Mert aztán vérre ment a dolog, még a bírót se kímélték. Ügy hallottam én is, hogy néhány marha miatt tört ki az egész, meg valami határrészen volt mindig vita. Nagy pusztítás volt itt, de azt hiába ígérték, hogy kő kövön nem marad, mert hát Baskón akkor még fából épültek a házak ... Hát hogy pontosan hogy volt, ma mai- nem lehet tudni. De,harag itt régen nincs a két falu között, Bényére nősült az egyik fiam is... Na, még egy anekdotát elmondok magának, igaz-e, nem-e, ki tudná megmondani?! Any- nyi bizonyos, hogy nagy pénzbüntetést kapott annak idején Bénye, rengeteg embert elítéltek, állítólag halálos ítélet is született, de közbenjárásra ettől eltekintettek, Szóval no, állítólag egyetleVi bényei ember úszta meg a büntetést! Amikor kezdődött a harci készülődés, lement a pincébe, hogy „feltankoljon” egy kis bátorságot. Ez any- nyira jól sikerült, hogy már dülöngélve ért fel, a felesége meg éktelenül kardos menyecske volt, leteremtette, hogy fényes nappal iszik — és bezárta a kamrába szegény komát. Hát ő ott vészelte át ezt a nagy veszedelmet, meg pusztítást; utána nem is győzött hálálkodni a feleségének ...

*

Százhatvan évvel és éppen hatvan nappal a nagy veszedelem után, már anek- dotázás, tréfálkozás, mosoly keríti hatalmába az embereket. Ám 1818. május 23-án, bizony, véresen komoly volt a dolog! Ott hagytuk abba, hogy Erdő Bénye Városa felfegyverkezett. A depuláció nem járt sikerrel. És elkezdődön „Olvassátok tehát!”

— „Felharsan a rohamjel a Sáspatak völgyön / terül a hadsereg szét a szántó földön I Látván a baskiak a so/c harci népet / ott hagyák az üstöt, meg a fehér népet í Csűrtető, házpadlás megtelt emberekkel / a sugar eperfák ordító gyerekkel j Nagyidénál is volt hajdún veszedelem / de ehhez foghatót nem látott még a szem / Repül a kampósbot, mint az ördögszekér I végrendelkezzen az, akit telibe cr... I Térdig ár a tejfel a főutcán végig / hatalmas füstfelhök szállnak fel az églg.'l

Gyakran hangzik el panasz mostanában a Balaton túlzsúfoltsága miatt, s felfelmerül a. gondolat, hogy a „tehermentesítésére” célszerű lenne más hazai tájakat is bekapcsolni az idegenforgalomba. De ilyenkor is legfeljebb a Duna-ka- nyart és a Mecsek környékét Veszik számításba, pedig a mi megyénkben a Bükk- és a Zempléni-hegység is a kellőképpen még fel nem fedezett és értékeihez képest ki nem haszÍ

riált lehetőségek közé tartozik.

Hiszen nincs még egy hegysora hazánknak, amely annyi várat, várromot tartana csúcsain, mint a Zempléni-hegység. A szerencsi és a sárospataki Rákóczi-vár ma is egyike a legszebb, legépebb magyar várépít- menyeknek. Boldogkő vára szintén lenyűgöző hatással van az ide látogatókra. Kedvelt kirándulási célpontja a turistáknak az 500 méter magas hegytetőn emelt füzén és regéd szik- | lavár. Romos állapotban vannak ugyan, de még így is gyönyörű kilátás nyílik róluk a környező kúp alakú zempléni hegyekre, illetve a szelíd Her- nád-völgyre. Omladékáiban, maradék köveiben is történelmi idők emlékeit őrzi a Tisza és a Bodrog összefolyásánál a hajdanvolt tokaji, a zempléni hegyekben a sátoraljaújhelyi, a Gönc közelében levő Amadé-vára és a hegység keleti vonulatánál emelt, de elpusztult Puszta-vár.

Kellemes kirándulóhelyein kívül több napos programot tud nyújtani a turistáknak Zemplén. Sárospatakon a Rákóczi-vár, a Rákóczi Múzeum, a Tudományos gyűjtemények nagykönyvtára, iskolamúzeuma és levéltára, továbbá a vártemplom, a képtár Andrássy Kurta János szoborgalériája, Dómján József színes grafikáinak gyűjteménye páratlan értékű történelmi, művelődés- és tudománytörténeti, művészeti anyaggal várja a Iá- | togatókat. Szerencsen a vi- léghírű képeslap-gyűjtemény, Tokajban a pince- múzeum, Tolcsván a szolé- * szeti-borászati múzeum, Vizsolyban a Károli-féle biblia nyomdaműhelyéül is szolgáló műemlék templom, Sátoraljaújhelyen és Széphalmon a Kazinczy-emléke- ket őrző levéltár, illetve irodalmi emlékcsarnok — mind-mind különleges lát- . nivalókkal vonzzák a ven- ‘ dégeket ^

A nyári hónapokban a sárospataki vártemplomban ? és a sátoraljaújhelyi, volt 1 pálos kolostor kitűnő akusz- | tikáje udvarán rendezett ( hangversenyek, zenei estek [j is hozzájárunak a zempléni § program gazdagításához. A í végardói termálfürdő, a sá- 3 rospatáki és tokaji szabad- | strandok és különböző vízi-1 sportok szolgálják még az g ide látogatók felüdülését, g

A korábbi években nagyi akadálya volt a zempléni jj turizmus fejlesztésének a szálláshelyek és étkezési le- hetőségek szűkös volta. Azö utóbbi időkben ezen a té- ^ ren is örvendetes előrelépés ; történt. A szerencsi Huszár-,: vár és a sárospataki Boros- p tyán szállodán kívül elké-i. szült Sátoraljaújhelyen a| Zemplén, Tokajban a Tokaj» szálloda és étterem, a kő-ti zelmúltban pedig megnyílt j Sárospatakon a 150 ágyas Bodrog szálloda és étterem. A sárospataki, tokaji és sátoraljaújhelyi kemping, valamint a sátoraljaújhelyi, telkibányai és boldogkői tu- ; ristaház is sok vendéget tud " fogadni.

Évről évre mind nagyobb i érdeklődés nyilvánul meg 1 megyénk e nagy múltú táj- | egysége iránt. Vonaton, gép-£ kocsin, autóbuszon naponta! százával, hétvégeken ezré- * vei érkeznek Zemplénbe a; vendégek, hogy történelmi, 1 művelődéstörténeti emlé-i keiben és szinte még „érin-j: tetten” természeti szépsé- í geiben gyönyörködhessenek, j

(h. j.)

Ha valaki megint csak a „költői fantáziát” akarná emlegetni, ne tegye. Ellenpróbaként olvassa el az alábbiakat: Domonkos Sámuel alszolgabíró 1818. május 23-án Korlátról keltezett jelentése az alispánnak:

— „Délben mintegy 400 Erdő Bényei Emberek puskákkal, pisztolyokkal, kardokkal Dob és Trombita Szó alatt Baskó Helységére rettenetes dühöngéssel ■rá rohantak, és egész Helységet még a Parochiát is feldúlták, akii elöl utói találtak, azt mind ölték, vágták, verték, 7 embert agyon lövöldöztek, sokat megvertek, 9 Embert megkötözve a Bíróval és a Nótáriussal együtt mind az Elöljárókkal szekereken magukkal Erdő Bényére elvittek ... Olyan rettenetes dúlást és rablást vittek véghez, hogy azokat pennával le nem írhatnám. Amit csak marhái a faluban leltek, azt mind elhajtották magukkal. A2 egész falut rémülésükbe otthagyták, nem mernek haza menni, mert az Erdő Bényeiek most is ólálkodnak iitánok .. Én ezen fontos és szomorú matériába az magam fejétől belé nem ereszkedem, de nem is tanácsos oda kimenni... Tekintetes Uram bölcs parancsolatjára várakozom”

*

Magat gyakran hajlitga- tó, mélyből magasba szaladó, keskeny út - vezet bennünket. A gépkocsi sebességmutatója egyenletesen a 40—60 km közötti sávban mozog. Egészséges húsz perc alatt érünk szomszédból a szomszédba. Erdőbé- nyéről Baskora. Jó szerencse, hogy nem roháhhatunk ezen az Aranyos-völgyi úton. Természetes, buja :

szépség és békesség, végig e tájcin. Erdöbényén a hét- |

köznap délelőltök szokásos i

falusi csendje látott vendégül — Baskóra éppen a déli harangszó terít áhita- tos nyugalmat, amikor odaérünk. Erdöbényén vagy Baskón — szíves szavú, békességes, vendégszerető emberekkel volt találkozásunk. Kedves szóval szóltak a szomszédról is — egymásról, ezen a ragyogó júliusi napon.

Ma már mosoly sza- lasztja szét a ráncokat az idősebbek arcán, ha a 160 évvel ezelőtti nagy „háborúskodásról” kérdezik őket Erdöbényén vagy Basken.----„Még össze is házasodtunk, fiacskám” —. kacsint huncutul egy nyolcvanéves bácsi, kivárja a hatásszü- f netet, s csak akkor böki ki: — „Hát egymáshoz

m

entünk a szakszövetkezetben” ... Derű van, nyugalom a tájban és emberben egyaránt. Erdöbényén és Baskón. Csak régi papf- rok-iratok mesélnek arról, hogy:

— „A Veszedelem esen az 1818-dik Esztendőben f Május 23- dikán”. ..

£ énagy József

Erkélyen.

Mezey István rajza