Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1983. Július 231, siómba! Gyerekek mindenütt vannak Nyár - falun Két lubickolás között — a parton. Olyan rekkenő a meleg, hogy a bozontos korcs is csak bágyadtan emeli a fejét. A kerítés előtt, három kislány üldögél a kispadón, Szerencsére árnyékot borit rájuk a barackfa. — Mikor ültetek ki? — iVIikor is? Reggel, — Unatkoztok? •— Kicsit. De mit lehet csinálni? Alighanem így vannak a többiek is, mert teremtett gyereket sem látni messze- távol. Most még a labdához sem terem Kedve a srácoknak, pedig ha tehetik, rúgják a bőrt. Az idő persze eltelik valahogy, amilyen lassan múlik a nap, olyan gyorsan jön el az este. Kicsik a lányok, a másodikat járták. Legfeljebb néha kapnak még dolgot: „nézd meg, megjött-e már a kenyér !” — Fára mászni szokla- tok-e? — Persze. Barackért. — Nekem itt voit az unokatestvérem. Egy fiú. De én hamarább fent voltam, pedig ö a nagyobb.. „ * — Hurrá, meg jött. ÍJ Hogy ki, mi jött meg, azt legfeljebb látni lehet, olyan torkaszakadtából kiabál a nyolc gyerek. Céak egy pillanat, s már futnak is egy kupacban, lóbálva á szatyrokat a vajsárga mikrobusz felé, amely odakanyarodott az edelényi ifjúsági ház bejáratához. A másik pillanatban már ülnek is benn, pedig vezetőjb még bemegy a házba, hogy a tennivalókat megbeszélje Bertalan József igazgatóval. Egy fordulót már megtettek, a gyerek- csoprt fele már kinn sütteti magát a nappal a Rakacai-tó partján. Mára ugyanis strandnapot szerveztek. Ez a második nyár, hogy nyáron a művelődési házban gyerekek ütnek tanyát. — Kik jönnek? — A kisebbek. Úgy tizenkét évesig. Nagyobb csak elvétve. És tudja mi az érdekes? Egytől-egyik munkásgyerekek. Tavaly direkt megnéztük, de idén is így van. — Baj? — Nem azért mondom. Csak mert tény. Különben hasznosnak tartom, ha rengeteg is vele a munka. Akik tavaly velünk töltötték a nyarat, egy kicsit ideszoktak. Év közben is jöttek, sokszor csak beköszönni, meg hogy lesz-0 valami program. — Most hányán vannak? — Ezen a héten kevesen. Tizenheten. Múlt héten huszonnyolcán voltak. Változó. — Nyáron van napközi a nagyközségben? — Csak a miénk. Az iskolait nem érdemes fenntartani, mondják, ahhoz kevés a gyerek. De kaptunk segítséget a tanácstól, például, hogy menza térítésért kapjuk az ebédet az étteremtől. Tízórait és uzsonnát is adunk. — Azért csak van igény rá . . — Persze, mutatják* a gyerekek. Csak nyugodtabb a szülő, a nagyobbak meg már megvannak otthon. — Más segítség? — A ház munkatársai vannak a gyerekekkel, ha erre gondol. — Mit tudnak velük csinálni? — Ha kimehetünk, akkor ikónnyebb. De bent is van elég játék, azután vetítünk. A múlt héten pédául sárkányt építettek. Szegőfi Péternek, a ház munkatársának tizenhat gyerek segített megépíteni a sárkányt — „Hát nem a leg- bonyolullabbat választották ki a könyvből?” —, amely így tizenhét cellából épült meg, s amelyet a telefon feltalálója, Bell gondolt ki. Azt már a tóparton mesélték el a gyerekek, hogy három napjuk ment rá, de megérte, mert olyan szépen repül, de olyan szépen! Szót váltani itt is csak töredezve lehetett, mert a lubickolás közti szünetekből mindig lealkudtak valamit a gyerekek. Az egyik népművelő meg együtt áztatta magát mindig a. srácokkal. — Jó itt? — Nagyon. Csak ne tenne Vége... — De mindennap korán kelni... — Fogunk menni kirándulni is. T- Tudom. Hová rs?-— Szalajkára. A kirándulásról beszélt a ház vezetője is — akkorra-- Ián egyik-másik társközségből is összeszedik a gyerekeket. Tavaly rendszeresen „felszedték” őket az autó-’ buszra — legyen valami változatosság. * Másik falu. Kis srác kaszálja husánggal az árokpart füvét. — Vársz valakit? — Aha. A barátaim. — Merre mentek? — Csak úgy. Ténfergünk. — Nem unalmas? — Unalmas? Dehogy. Mindig történik valami. Tegnap találtunk egy verébfiókát... Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László Fojtcín László felvétető Névnapok jönnek, névnapok mennek. Virágok kelnek, szárba szöknek és „elkelnek”, hiszen naptárhoz igazodik meg a napsütéstől fényió virágpiac is. Szerény mezei virágok gőgös tarka csokrokká, igazodnak a vízzel teli csöbrökben, szegfűk ágaskodnak fátyol kísérőjükkel, s még ez a haragos vörös, nyársat nyelt virág, a kardvirág is megszelídül a tizenéves, ifjonti karokban I " pihenve ... A kislány bámészkodik- és mérlegel. Magdolnát, Lenkét, Kingát jelez a naptár, s a Búza téri virágpiac türelemmel vár: valahol, valamikor valamennyi virág majdcsak j- gazdára talál... Az egyetemi hallgatóság is képlékeny, alakítható mmmmmmmmimmmmmmmmmmmmmmmmmamommmmammmmmmmmmmwmmmmmmmamommmmmmámmmmm Beszélgetés dr. Kiss Ervin professzorral A júliusi kánikulában a miskolci Egyetemvárosban néhány itt üdülő családot látni, a tanulmányi épületek kihallak. A ko- hórnérnöki kár egyik folyosója felett, a bejáratnál ez olvasható a táblán: Kohógép- tani és képlékeny-alakitástavÁ tanszák. Dr. Kiss Ervin professzort, a tanszék vezetőjét a hőségben is a munkahelyén találjuk. A viszonylag hűvös könyvtárszobában ülünk le. Most nem tanszékvezető egyetemi tanárként kerestük meg, hanem egy másik igen fontos funkció viselőiéként: tizenegy esztendeje ő a Nehézipari Műszaki Egyetem lcözművelödési bizottságának elnöke. — A Nehézipari Műszaki Egyelem 1949 óta mérnököket képzett, aztán két éve tanulnak itt jogászok is. Az az alapvetően helytelen szemlélet, amely a köztudatbun él, miszerint a technokratikus képzés egyoldalú és a humaniórák és egyéb műveltségi ágazatok jelé nem elég nyitott, hely- lyel-közzel még tartja magát, ám köztudott, hogy a közművelődési bizottság legfőbb feladata a sokoldalú képzés elősegítése. A jogászok megjelenése a Nehézipari Műszaki Egyetemen mennyire változtatta meg a művelődés iránti érdeklődés képét? — Egyetemünkön nappali tagozaton általában kétezer fiatal tanul. A közművelődés hatóköréből a levelező tagozatosok és más keretek között tanulók kiesnek. így most csak a nappali tagozatosokról beszéllek. Jogászok két éve vannak közöttünk. Ez a két évfolyam eddig meglehetősen belterjes életet élt, még az útkeresés, a beilleszkedés keresése jellemző az életükre. — Az egyetem közművelődési munkáját elég régóta ismerem és jó néhány éve együtt is áttekintettük a közművelődési bizottság tevékenységét. Közel hét év telt el a közművelődési törvény életbe lépése óta. Indokolt hát újra megnézni, miként is él, mit csinál ez a bizottság. — A közművelődési bizottság alapvető feladata, mint az már most beszélgetésben is elhangzott, .hogy a sokoldalú képzést segítse, nyitottabbá tegye, a leendő mérnököket a szűkebb szakmai érdeklődésen kívül eső műveltség felé is. A bizottság feladatai három fő csoportra oszthatók. Az első a szolgáltató feladatok köre, azaz a passzív művelődés biztosítása, amelybe beletartozik a közönségszervezés, különböző műsorok szervezése, bérletek biztosítása, a hallgatók és a legkülönbözőbb művelődési alkalmak kapcsolatának megteremtése, a helyi rendezvények előkészítése, szervezése stb. Igen jók a kapcsolatok a Miskolci Szimfonikus ■' Zenekarra:, amely gyakran koncertez nálunk és a Miskolai Nemzeti Színházzal, amelynek tagjai az úgynevezett nagy rendezvényeinken, ünnepségeinken rendszeresen közreműködnek. Ezek. mindig érdeklődést váltanak ki, a kamaraestek már kevéssé. Van mozink, filmklubunk, a Balázs Béla Stúdióval közös feladatunk. Ä hét kollégiumnak mindnek saját: klubja van, az E/6-osnak színházterme. az 1-es és 2-esnek nagyobb klubja, és' igen jól működik a Rockvell klub. E bárom utóbbi nyitást biztosít a város felé, ugyanis a városból nagyon sokan járnak ide klubbelépővel. — Gondolom, ez a szolgáltató feladatkör igen fontos. De nem kevéssé fontos a hallgatók érdeklődésének felkeltése u művészetek iránt. Korábban igen sok jó hírű klubja, szakköre volt az egyetemnek, amelyek közül nem egy, mint például a Silány Kínpad már csak emlékekben él. Most ebből mit láthatunk az egyetemen? — Ez a közművelődési oizottsag feladatainak második köre. Több öntevékeny csoportunk van, például kainarakórus, totó- kör, kerámiaköri képzőművészeti kör, Sajnos, a filmkörünk kicsit hullámvölgyben van a korábbi. évekhez, évtizedekhez képest. Van hi-fi barátok köre, van modern tánckör, népi díszítőművészeti kör. Természetesnek tűnik, hogy e körök tevékenysége hullámzó, hiszen öt év alatt a tagok kifutnak, kicserélődnek; nem mindig azonos érdeklődésű tanulóanyag érkezik az egyetemre. Jóllehet, már a felvételiknél íveken felmérjük a leendő hallgatók érdeklődését a művészetek iránt, ez a felmérés azonban nem mindig hoz megbízható eredményt. Ugyanis a jelentkező sokféle érdeklődéséről számol be, majd szeptember—> októberben kitűnik, hogy kicsit meggondolatlan volt a jelentkezéskor. De ezen túl a. műegyetemi elsőéves tananyag is visszariaszt egyeseket a művészetekkel való intenzívebb foglalkozástól, a tanulmányt követelmények egcsz embert kívánnak. A jogászok elé optimista várakozással tekintünk és magam is nagyon optimista vagyok, mert tőlük várjuk egyes humán jellegű művelődési körök megerősödését. Mint már említettem, a tapasztalatunk még kevés. De például a télen harminc hallgatónk volt népművelési gyakorlaton, döntő többségben jogászok, különféle közművelődési intézményeknél és igen jól szerepeltek, a Népművelési Intézet irányításával szociológiai jellegű munkákat végeztek kitűnő eredménnyel, s ezért jutalomban és dicséretben is részesítettük őket. — Már beszélgetésünkben is többször szóba került, á leendő mérnökök és most már jogászok is sokoldalú felkészítése az egyetem utáni életre, amikor többségben irányító posztokat töltenek majd, be. — Igen, ez a harmadik feladatkörünk, az értelmiségi munkára, értelmiségi hivatásra. való felkészítés. Ki kell fejlesztenünk a hallgatónkban a közéletiséget, a vitakészséget, a kommunikációs készséget. Arra kell törekednünk, hogy a kikerülő íiatal mérnök és jogász ne csak az üzemi feladatokat lássa el, hanem mintegy fáklya legyen, példamutató, sokoldalú vezető. Ez volna a feladat, ami ismert, de megvalósításának módszeréi — valljuk be — még kialakulatlanok. Vallom, hogy mindez nem választható el az egyetem munkájától. — Ennek a bizottságnak a munkáját irányítja dr. Kiss Ervin professzor. A kohómérnöki kar tanszékvezetője hogyan kerül ilyen közel a közművelődéshez? — Már diákkoromban vonzódtam a művészetekhez, a művelődés sok ágazatához. Tanársegéd koromban, 1947-ben már a soproni egyetemen a szakszervezöti bizottság kultúrielelőse voltam. 1952 óla vagyok Miskolcon és 1972-től vezetem ezt a bizottságot. y — Mennyiben egészíti ki ez a tevékenysége egyetemi tanári munkáját? — Mindig is fontosnak tartottam, hogy a fiatal mérnökök „kerekfejűek” legyenek. Vissza kell utasítanom mindig a szakbarbárság hamis vádját. Az orvost sose vádolják meg szak barbársággal, ha nem ér;í a mikroprocesszorokhoz, vagy az irodalmár járatlan az elektrotechnikában, vagy atomfizikában. A köztudat még napjainkban is ■mindig a humán ismereteket helyezi előtérbe a műveltség mércéjeként. Hivatásomnak érzem, hogy tegyek a műszakiak, a „szakbarbárok” társadalmi elismertetéséért. Azt szeretnénk segíteni, hogy $ fiatalok szakismereteiken túl is nyitottak legyenek a teljesebb műveltség — a humán műveltség, a politikai műveltség és sok. / egyéb — felé. A, fiatal mérnököktől igen sokat, várnak a szakmán túl is. Elsősorban azt. hogy legyen sokoldalú közéleti ember, , hogy ezeknek megfelelhessen, az öt év alatt megpróbáljuk rányitni szemüket a művelődés legkülönbözőbb területeire, rá- kapatni őket a művészetek, a művelődés ízeire. A Nehézipari Műszaki Egyelem mindig sokat adott a nevelő munkára. Szeretnénk azt is elérni, éppen a közművelődés eszközeivel, hogy az oktatók és hallgatók munkakapcsolata, emberi és baráti kapcsolata mélyüljön el. mert ez. tapasztalataink szerint, s ezt kutatási, ipari stbj munkáink is igazolják, nagyon eredményes és teljesebb emberré nevelési céljainkat jól segíti. — A tanszék nevében a képlékeny álakí- lás fogalma is szerepel. Talán nem járok messze az igazságtól, ha ezt a képlékenyalakítási munkát a fémekről az emberanyagra. a hallgatóságra próbálom vonatkoztatni. — Valóban. A bekerült hallgatóság is képlékeny, alakítható, mint a legkeményebb fém. És ez az alakítás a mi munkánk. Eredménye nem mérhető azonnal,1 többnyire csak a kései találkozókon, meg a vissza-visszatérő hallgatók munkaered- menyeiben. Most, augusztusban lesz a harminc évvel ezelőtt, Miskolcon első Ízben, végzett mérnökök, találkozója. Hiszem, hogy ez a találkozó közművelődési, nevelő muiiJ 'V tükrét is fogja adni. , Benedek Miklós i
