Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
1-983. július V9„ kedd W> ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nem ifi m*a mércét... *1 'f T eller a gazdaság vállán. A jövedelmezőség piócája — elszívja a pros- f peráló vállalatok pénzét. Eí- I fele színezetű kijelentéseket i gyakran hallani az úgyneve- , zett alacsony hatékonyságú i gazdálkodó szervezetekről. ! Persze, jobbára csak így; ál- , tálában dívott alacsony ha- , tekonyságú cégekről beszélni, a hatékonyság mérőszerszáma pgyanis — több esztendei és többszöri kísérlet ellenére — hiányzott. Így aztán legfeljebb hozzávetőleg lehetett tudni, melyik cég nem üli meg a mércét, következésképpen az „ala- csunv hatékonyság” bélyegével sem kellett sokaknak szégyenkezni. Most, 11183-tól van már mérce. Nemcsak sejteni: tudni lehel, kik buknak el alalia, s kik iveinek magasan fölötte. Eszerint — tartósan — alacsony hatékonyságú vállalatnak számit az a szervezet, amely két egymást követő esztendőben nem éri el az ágazati átlagos jövedelmezőség felét. De mi is az a jövedelmezőség? Konyhanyelven a haszon és a ráfordítás egymáshoz viszonyított aránya. Fentebb az olvasható: van mérce. Valóban, de ahogy azt a szakemberek is elismerik, nem tökéletes. Igaz, tulajdonképpen nem a mércével van a baj, hanem a megmérendökkel, illetve azok környezeti viszonyaival. Nevezetesen: az árak jó néhány területen tartalmaznak még központi preferenciákat, másutt a költségnö-- vekedést ismeri el automatikusan az ár és így tovább. Ugyanakkor a jövedelmezőséget a különböző egyedi jellegű támogatások és elvonások is befolyásolják. Egyebek közt az említettek indokolják, hogy a jövedelmezőség kiszámításánál a mérleg szerinti, ne pedig az elszámolás alapjául szolgáló nyereséget vegyék figyelembe. De miért is kell szemmel tartani az alacsony hatékonyságú vállalatokat? Nem lenne elég a veszteségesek és az alaphiányosok listája? Nem lenne elegendő ezek bajainak orvoslására kidolgozni a hatásos gyógyírt? Ha távolabbi céljainkat és közelebbi lehetőségeinket számba vesszük, csak nem lehet a válasz. Az előbbiek közt a növekvő jövedelmezőséget tükröző termékszerkezet, az utóbbiak közt az ország és a vállalatok pénzügyi helyzete szolgál indokul. Az utóbbinál maradva: amikor nincs elegendő pénz a fejlesztésre, válogatni keil a korszerűsítési lehetőségek közt. Előfordulhat, hogy a gyengélkedő vállalatokba még annyit sem erdemes injektálni, amennyire rászolgáltak — jövedelmezőségükkel, fejlesztési alapjukkal. Vagyis: az országos érdekek úgy kívánják, hogy a több hasznot hozó tevékenységek szippantsák fel a fejlesztési forintokat. A május elején megjelent kormányrendelet nem ad további haladékot az alacsony hatékonyságú vállalatoknak. Az első lépésben engedélyhez kötik a beruházásokat és a létszám duzzasztását. Ezenkívül az irányító szervezetek elrendelhetik az úgynevezett értékcsökkenési leírás zárolását. Ez a pénzügyi attrakció műszaki szempontból azt jelenti, hogy a fejlesztési alapból még a szinttartásra sem nyílik lehetőség. A rendelet külön elbánásmódban részesíti a recesz- szió sújtotta vállalatokat. Velük szemben türelmesebb a jogszabály. Cselekvési, kilábalási programot kell készíteniük, s ha 2—3 esztendő elteltével ez sem járna eredménnyel, még mindig egyedi mérlegelés alapján döntenek további sorsukról. Ha a veszteségforrásokat a különböző intézkedés-sorozatok dacára sem sikerül felszámolni, meg is szüntethető a vállalat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy felszántják, vagy dózerral a föld színével teszik egyenlővé a vállalat telephelyet. Hanem például: eladják a berendezéseket, más gazdálkodó szervezetekhez küldik a dolgozókat. Igen, de mi legyen azokkal, akik nem tudnak szakmájukban elhelyezkedni ? Erről intézkedik egy másik rendelet. A Minisztertanács elnökhelyettese még májusban úgy intézkedett, hogy a munkahely nélkül maradók elhelyezéséről, illetve új szakma betanításáról — átképzési támogatással, — gondoskodni kell. A június elsején életbo lépett, rendelet arra szolgál, hogy a dolgozók a betanulási időszak alatt ne keressenek kevesebbet, mint korábban. Az átképzési támogatás addig jár a dolgozónak, amíg régi szakmája helyett újat nem szerez — a képzési idő felső határa 30 hónap. Az alacsony hatékonyságú vállalatok felszámolásának leggyakrabban emlegetett gátja az volt, hogy a vállalati vezetők idegenkedtek a dolgozók áthelyezéséből, átcsoportosításából fakadó konfliktusoktól. A pénzügyi és a törvény adta lehetőségek ezentúl adottak. ß gazdálkodó szervezetek egyelőre mégsem tolonganak az átképzési segélyért. Amit nem egyszerűen a szokásos munkaerő-tartalékolás magyaráz, hanem az is, hogy a lörvé- nyesités még nem oldja fel az említett társadalmi mozgásokat, konfliktusokat. Ugyanis a mérce e tekintetben is adott, ám a pillanatnyi vállalati belső gazdálkodási és hangulati viszonyok minden elrugaszkodásnál mozgóvá, bizonytalanná teszik. Ilyentormán olykor Fortuna istenasszony segedelmével is körülményes előre Pern érni azt az optimális ugrás nagyságot, ami lehetővé teszi a minimális energia- (plusz pénz- és presztízs-) veszteség és a fennmaradó léc kombinációját. M. I*. Az idén kilencedik alkalommal nyitja meg kapuit a nyaranta megszervezett nemzetközi építőtábor a Lenin Kohászati Művekben. Tegnap 52, részben magyar, részben Moszkvából és Le- ningrádból érkezett egyetemistát köszöntött Sötét Károly gazdasági igazgató és Dobozi Zsolt, az LKM KISZ- bizottságának titkára. Ismertették előttük a nagy múltú diósgyőri gyár tevékenységét, valamint a fiatalokra váró feladatokat. Munkaterületük azokban a gyáregységekben és üzemekben lesz az elkövetkezendő hetekben, ahol leginkább segíthetik a termelést, és ahol munkaerőgondokkal küzd a vállalat. A szovjet fiatalok vezetői, Andrej Asztahov és Jurij Novikov egyetemi tanárok már nagy tapasztalatokkal rendelkező építőtá borozók, hiszen 10 év óta minden nyáron részt vesznek valamilyen építőtáborban Kazahsztántól Csehszlovákiáig. Ez nagy segítséget jelent a rájuk bízott fiataloknak, de előny az őket foglalkoztató üzemek számára is, hiszen a munkához szokott emberek könnyen megértik egymást. Kényes a vevő: n vasalás teljes összpontosítást követel Nagy divat a szőrmével bélelt kabát, dzseki, de nagyon nehéz elkészíteni Bérmunka a tengeren túlra is Diktál a divat , L—...... —Ä Hegyalja szövetkezet milliói A kerek számok bűvölik az embereket. Nem egy gazdasági vezetőtől hallottunk már . ilyen nyilatkozatot: talán jövőre elérjük már a bűvös ötvenet, százai, stb... Valahogy így vannak az idei árbevételi tervvel a sátoraljaújhelyi Hegy'alja Ruházati Szövetkezetben is: — Háromszázmillió forintot terveztünk, 9,2 százalékkal többet, mint tavaly , — mondja Osválh. Istvánná elnök. — A 300 millió érdekében terveztek 9,2 százalékos növelést? — Valóban így Volt. de azt már aztán egy csöppet sem bánjuk, ha néhány tízezerrel túllépjük a bűvös határt — nevet az elnökasz- szony. A terveink egyébként megalapozottak. Annak ellenére, hogy az első fél év eléggé keserves volt, 150 millió helyett csupán 123 millió forint árbevételt könyvelhettünk el. — Mi volt az oka? — A szocialista exportunk akadozik egy kicsit, a tőkés bérmunkánál pedig az volt a baj, hogy — nem az első eset — késve érkeztek a szállítmányok. Az ilyen szállítási késedelmek minket . meglehetősen hátráltatnak, hiszen a bérmunka a termelésünk igen nagy hányadát teszi ki. — Végül is, miből áll össf- sze ez a 300 millió? — Árbevételünknek csupán tízegynéhány százaléka származik a belkereskedelmi értékesítésből. Az exportmunka zöme tőkés piacokra irányul, szocialista országokba, így a Szovjetunióba, az NDK-ba és Csehszlovákiába 80 millió forint értékű szoknyát, mellényes szoknyát és gyermekruhát varrunk hazai sjnyagból. Tőkés exportunkat úgy terveztük, hogy ötvgji százalékát hazai anyagból, devizahiteles konstrukcióban állítjuk elő, a másik felét pedig bérmunkából. így már úgy hiszem érthető, mennyire fontos a szövetkezet számára, hogy pontosan érkezzék a szövet. — Szép ez a terv. Néhány évvel ezelőtt 80 százalék volt a bérmunka aránya. — Igen, a tervek szépek! — sóhajt az elnök. — Biz-' ton reméltük, hogy sikerül végre. megegyeznünk a textilgyárakkal. Elvégre népgazdaságig wem mindegy, hogy alapanyagot, vágj' feldolgozott terméket adunk el nyugaton. Sajnos, a gyárak, mindegyik, amellyel kapcsolatban állunk, az idén is inkább közvetlenül exportál, nem érdekelt, abban, hogy terméke feldolgozottan jusson ki az országból. Amit tud. exportál a textilipar! Mi azonban régi tapasztalatokból tudjuk, hogy a minőséggel sincs minden rendben, Egy-egy ajánlatunkat néha megmosolyogják odakint. Ha csak egy kicsit nagyobb volna az ambíció, ha egy kissé jobban figyelnének a divatirányzatokra, ha pontosabb lenne a szállítási, határidős fegyelem, mindnyájan, alapanyaggyártók és -felhasználók — többet tudnánk produkálni. — Milyen szövetek, milyen modellek divatosak ma Nyugat-Európában ? — Nőnek való kérdés, szívesen válaszolok rá, de előbb el kell mondanom, hogy mi most már nemcsak a mi kontinensünkre, hanem a tengeren túlra, az Amerikai Egyesült Államoknak is dolgozunk. Ennek az előzménye az, hogy tagja lett a szövetkezetünk egy külkereskedelmi társulásnak, az év elején alakult MODEX-nek. Az év első hónapjaiban volt némi nehézségünk az új külkereskedelmi vállalattal, de ez érthető... Minden kezdet nehéz! Aztán bebizonyosodott, hogy „jó lóra tettünk” ... — Tehát csak erre az egy „lóra”? — Igen, mert a tagsági viszony egyúttal azt is jelenti, hogy csak ezzel az egy külkereskedelmi vállalattal dolgozunk együtt. Nos, a MODEX beváltotta a hozzá fűzött reményeket, rugalmas, körültekintő piacpolitikát folytat, jó a kereskedelmi! tevékenysége. Ennek a tagsági viszonynak, no és a mi szövetkezetünk nagyszerű kollektiv szellemének köszönhetően az idén újabb külpiacok nyíltak meg előttünk. — Az USÁ-n kívül még másutt is? ' — Igen. Mi eddig NSZK, osztrák, holland és dán kereskedőknek dolgoztunk, most pedig már francia, svájci, brit megrendeléseink is vannak az USÁ-n kívül. A svédekkel most tárgyalnak a MODEX kereskedői. A régi, jő partnerkapcsolatokat természetesen nem adjuk föl, hisz’ a Hegyalja gazdasági tevékenységének egyik alappillére a korrektség. Visszatérve a divatra: Amerikában a sötét tónusú, nagykockás kabátokat, ruhákat kedvelik a nők. Egy kicsit mindent eltúloznak. Példa erre egy kellemetlen esetünk. Óriási, több centis váiltöméssel kértek női kosztümöket. Mi soknak találtuk a tömés méretét, telex, telexet követett, de dk ragaszkodtak hozzá. Elment a széria ezzel a gnóm-válHö- méssel. Aztán jött a telex, hogy ez mégsem jó. csúnyák benne a nők. ■— Hiába, az újhelyieknek már kifinomult az ízlésük... — A svájciak szép_ miniszoknyákat varratnak velünk, bélelt blézereket, dzsekiket steppelve, szőrmével. A szőrmével bélelt dzsekik miatt sokasodnak az ősz hajszálaink, mert igen nehéz megcsinálni. Nyugat-Európában egyébként főleg a kétrészes, igen könnyű anyagból . készült ruhák a divatosak, nyárra zsorzsett, típusú szövetekből, őszre— télre gyapjúszövetből. Nagyon divatos a nyári ruhákon a fehér gallér . 11 Érthető, hiszen klasszikus, mert öltözteti a nőket. Olyannyira örök divat, mint a kosztüm, ami sohasem megy ki a divatból... — Mi a fehér galléros nyári ruhát és a kosztümöt egy' kissé hanyagoljuk manapság . .. — Megkedveljük mi is! Mindig is erzekelhetö volt az időeltolódás, de mindenkor divatba jöttek — még a mi kisvárosunkban is — a nyugati modelljeink, úgymond visszaköszönnek a tavalyi, tavalyelőtti modelljeink. — A Hegyalja az idén 10 százalékkal növeli a tőkés exportot, ez áll a tervben. — A tőkés árbevételt — helyesbít a főkönyvelő, Pasz- lorniczky József ne. Javultak valamit az áraink, átrendeztük a belső munkarendet, szakcsoport is alakult... A második fél évre bőven el vagyunk látva munkával, sőt, ilyen még nem volt, már a jövő év első felének a tennivalóit is tudjuk, keretszerződéseink vannak... De nagy a gondunk, kevés a munkaerő, pont most, amikor új piacokra törünk. Négyszáz fiatalasszony szülési-gyermekgondozási szabadságon van. Mindennel próbálkozunk. Többek közölt azzal is, hogy külföldi munkásokat, jól képzett varrónőket szerződtetünk a baráti országokból. A város vezetői igyekeznek megteremteni ehhez a feltételeket, mi pedig garantáljuk a jó pénzt, a kellemes közérzetet... Lévay Györgyi Fotó: Laczó József Feszítőit napok a BVK műtrágyagyárában A félidejéhez érkezett a Borsodi Vegyi Kombinál nitrogén műtrágyagyárában a nagyjavítás, amelyet igen alapos előkészítés után' július 7-én kezdtek meg. A mostani munkát igen feszítettre tervezték, és azt a korábban megszokott ütemezéstől 4 nappal rövidebb idő , alatt szeretnék befejezni. A minden részletre kiterjedő ütemterv alapján hétfőig lényegében befejezték a gáz- és az ammóniaüzem egy-egy termelő vonalának, valamint a karbamidüzemnek a felújítását, és kedden megkezdték a gyáregységek másik termelő vonalának javítását, és folytatják lépcsőzetesén más üzemek felújítását is. Az idei nagyjavítás előkészítése is már rendhagyó volt, hiszen a vállalat vezetésének júniusban született meg a határozata arról, hogy az 1983. évi munkákat a lehető legrövidebb időre csökkentsék, hogy a többletterméket — tekintettel az ország nehéz gazdasági helyzetére — exportpiacon értékesíthessék. Az igen pontos és részletes javítási tervek meghatározták a munkában részt vevő, mintegy 700 dolgozó tennivalóit, de még ez sem lelt volna elég a négy napra tervezett csökkentéshez, ha a gyárban a jobb előkészítés érdekében nem kezdenek csaknem egy hónapig tartó társadalmi munkaakciókat. Most. a felújítás félideje ben úgy látszik, a számítások helyesek voltak,-a munkák az ütemterv szerint folynak, és ehhez a gyárban soha sem látott feszített tevékenységhez természetesen igen sokat jelent a dolgozók lelkesedése, a jó hozzáállás, amiről manapság már gyakran meg szoktak feledkezni. Ha a BVK-ban a nagy-l javítás hátralévő napjai- is jól sikerülnek (és miért ne sikerülnének!), akkor ez azt jelenti, hogy a négy nap birtokában a gyárban körülbelül 2000—2500 tonna ammóniát és ebből részben uíü- trágyát készíthetnek, de a többlet termék egészét exportpiacon értékesíthetik. Ez tehát az erőfeszítés célja, és nagyon reméljük, hogy a hagyományokkal rendelkező kazincbarcikai munkás- és műszaki gárdának maradéktalanul sikerül ez a nem mindennapi vállalkozás, k v
