Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-02 / 155. szám
SSZAK-MA6YARORSZÄG 6 !I9§3. Julius 2„ szomBül Vidoyszky Béla, a festő Száz éve, július 2-án született és tís éve, február 6-án hunyt el Vidovszky Béla festőművész, a Békés megyei Gyomán látta meg a napvilágot, Szarvason és Békéscsabán végezte a gimnáziumot, Budapesten szerezte meg rajztanári oklevelét, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább. Állami ösztöndíjjal Münchenben és Párizsban fejezte be művészi tanulmányait Már 1905-ben részt vett a Nemzeti Szalon őszi tárlatán, s 1907-től (24 éves korától) minden év jelentős kiállításán szerepeltek a képei. Az I. világháborúban „hadifestőként” dolgozott A háború után Réti István, Szinyei Merse Pál, Vaszary János, Csók István, Rippl Rónai József és mások társaságában tagja lett az Alkotó Művészek Szövetsége választmányának. Ezekben az években már kialakult határozott festői irányvonala, amit kritikusai késői impresszionistának neveznek. De naturalista festőnek is mondják, aki meglátja a szépet, majd művészi látásmódján átszűrve, szépen és érthetően tolmácsolja azt számunkra. Az Alföld szülötte, 1912 óta a szolnoki mü- vésztelep törzstagja, így hát sok-sok képének témája, Békés és Szolnok megye tája, a Tisza és a Zagyva 'partja. Megfestette hazánk, a Felvidék és Burgenland legszebb kastélyait, várait is (Sárospatak, Eger, Sümeg, Radvány, Mosóc, Ne- dec, Fraknó) — de épp úgy kerültek vásznára balatoni, zalai és erdélyi tájak is. Külföldi útjain különösen svájci és olaszországi tájakat örökített meg. Vidovszkyt azonban nemcsak a tájak ihlették meg. Már 1913 óta festett enteriőröket is, s e témakörben Gerevich Tibor Európa legjobbjai között emlegeti. Mértéktartó színeivel csodálatos térhatást tudott elérni. Szerette, kereste a fények játékát, derű árad vásznairól. Nem egy kritikusa a XVII. százzadbeli1 holland festőkhöz hasonlít- j ja Vidovszky művészetét, j Nem véletlen, hogy annak idején a magyar, majd az olasz király számára is éppen enteriőrjei közül választottak. (Az előbbi most a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van.) Budapesten utoljára 1961- ben láthattuk a kiállítását a Csók Galériában, ahol a 78. évében járó mester hatvanhárom, jobbára új képét vonultatta fel. 1966-ban Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült. Dr. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria akkori főigazgatója úgy fogalmazott, hogy „Vidovszky festményeinek tanulmányozása a művészettörténész számára igencsak biztató, hiszen korunk agresszív értelmetlenségei, elmisztifikált zagyvaságai közepette e művek mindegyike a kipróbált szépségek, az egyszerű érzések, derűs látványok mellett érvel.” A Magyar Nemzeti Galériában és más múzeumokban, a Parlamentben, külképviseleteinken (Prágától Addis Abebáig) és különféle állami szervek és intézmények tulajdonában több mint száz Vidovszky- festmény őrzi a művész keze munkáját, alkotását. Vidovszky 1911-ben vendégként látogatott el Szolnokra Szlányi Lajos meghívására, de a következő évben már törzstagja lett a művésztelepnek, s az is maradt haláláig. L. M. Önarckép DSmSs FECSKE CSABAizei íz ei Galagonya-tüskére Lecsorog a Hold fénye Lecsorog a fény A hegyeken innen, túl Ha valami megmozdul Zörög a levél Hova szalad ösvény, út A fekete lomb mit súg Mit üzen az éj? Ki pihen el álmodban Hova fut a szél, s honnan Mit akar a szét? Nyári este P9-~ Feled/ Gyula rajza Jázminillatű, langyos nyári esték! Lámpaoszlopok indulnak meg a sötétségben a meredek utcákról, s szórják szét tompa fényüket. Feszes rolók mögött szösz- mötölnek az emberek, s tizenegy után elcsöndesül az utca. Egyre ritkábban kop- pan férficipő, szaporázik női cipősarok, s/ a csöndben íel-felbrummogó autóhang az ablakból úgy tűnik, mint a város szelíd horkolása. Légmozgás duzzasztja, repíti a függönyt. Gyűlölöm a rolót, a zárt > ablakot, fulladok tőle Vétek is volna a szobából kizárni a nyári éjszakát, apró, finom neszeit. Békés, nyugodalmas környék ez... csúsztatom be az ágy alá (rossz szokásomhoz híven) elnehezült szemhéjjal az esti véres krimit. * hmr ... krrrr mrrrrr.ü! — habzsol kirrt egy öblös kutyahang, majd ... aú, aúú, vaúúú, — belevisít, mint finom csontfűrész a koponyába, egy vékony eb nyápic jajgatása. A hangok alapján egyenlőtlen küzdelem folyik kint az utcán. Berregve hemperegnek az ebek,s elfulladva hörgik bel© a Éji rémképek mérgüket az éjbe. Ebbe a nyugodalmas éjbef Fülemre szorított párnával várom a kutyavircsaft végét. ... ujjí, ujíjíí, ujíjíiíü! — tiltakozik a vékony hang tulajdonosa egy kiadós harapás után, aztán hirtelen csönd lesz. — Dögöljetek meg! — nyúlok el az ágyban a be- végzett küzdelem után, s az órára pillantok. Háromnegyed ,egy van. Áldott álomba süppesztö óraketyegés ... Ásító kutyával álmodom, amint óriási kattanással zárja barlang- hyi száját és csatt!... Csattog a foga, a fogsora, csattognak a fogai... a fogai?! Frászt! Cipők csattognak az utcán, mint géppuskasorozat, mint légycsapók a betonfalon, mint cséphadarók a mezőn! Mi történik itt? Hány óra? Éjjel kettő... És éppen most vonul el az emberiség az ablak alatt? Ä ... nem az emberiség. Csak néhány példány belőle. A sűrűjéből ... — És akkor... phííií... (köpés valamely irányba)... megfogadtam, hogy szétverem a pofáját! — Mmmmm... (borízű motyogás valamely irányból) ... — Na, nem? Hätte mond mán te Feri, hát mit csinálhatnék? — Menj haza aludni!!! — ordítanám ki derékig kilógva az ablakon, ha mernérn. De nem merem. Félek, hogy engem is elérne a Ferinek idézett fogadalom. A cipők már az utca végén csattognak csendesülve, amikor remegő kézzel becsukom az ablakot. Kizárva mindent; nyárestét, jázmint és néhány szúnyogot... Régen aludtam ilyen rosszul... dünnyögöm az öntudatlanság határán, s úgy érzem, engem ma már semmi nem ébreszthet fel. Semmi J Csak az alattomos par- kettarecsegés. Mert attól kiver a veríték. Attól meg-1 lódul bennem a lokomotív, s úgy kalapál, olyan dübörgéssel, hogy félek, beledöndülnek a falak. ... reccs __csússz . r eccs ... csússz... — ÍJr- isten, ki jár itt? Mezítláb lehet a disznó, úgy setten-* kedik errefelé. Felémül Jéghideg a kezem, s a. szemem erőlködve merítem a tintafekele sötétségbe. — Ki az? — lehelem gyámoltalanul a levegőbe, és várom a csapást a fér jenire. Fejszével, husánggal, bárddal... mit is olvastam elalvás előtt? S ekkor felsejlik előttem egy tarka pizsama, egy elmosódott kis alak, kezében kopott kacsával. Óvatosan lépeget, ám tizennégy Kilója is hideglelős hangokat csal ki a parkettából. — Mit akarsz? — mordulok rá teljes anyai érzülettel. — Kakaót... — söndöiv geti elmélyülten a kacsa- farkot, s én — éjjel három órakor — remegő térdekkel csoszogok ki a konyhába. Keresztény Gábrielül Ügy bizony, pofon ktíBett volna vágni! Amint kimondta, azonnal. Egy kölyök, az apjának, hogy képmutató! Merte volna ő ezt tizenhat évesen! Ez meg... A medvemozgású férfi testétől kissé eltávolítva óvatos ujj tartással úgy emelte fel a cigarettát, ahogy némely .nők szokták. Egy szemtelen prosti meg is kérdezte a kihallgatásán, hogy vajon, nem langyos-e a százados elv- társ? Merthogy úgy tartja a cigarettát. A százados később arra gondolt, hogy talán az anyja mozdulatait utánozza, azért van ez így. Az anyja sokat dohányzott, mint afféle egyedül élő, ideges asszony. Kissé szétvetett lábakkal állt a villanyszerelő holtteste mellett, ujjai között a cigarettával; nézte a halott arcát. Méghogy 6 képmutató! Mikor éppen az a baj, hogy folyton jár a szája. Persze a gyerek nem erre gondolt. Ó történelmi léptékben gondolkodik. Mert ő megteheti. Hogy számon kérje az apjától, ami történt Ekkor meg ekkor. Na, jól nézünk ki, Domokos! — Elvihetik, százados elvtárs? A cingár Kányái a hullaszállítókra bökött akik szürkéskék köpenyükben álltak a szobaajtónál, moz- dtáatíanxá és szótlantíl fezNógrádi Gábor; z áramú ■ ES telve á felsőbbség jelenlé-' tét — Mi van? — kérdezte. —■ Persze, vigyék! A hülye villanyszerelője! Nem vette észre, hogy bedugva hagyta az éjjeli lámpát, amikor szerelni kezdett. Hát szakember az ilyen? Kontárok. Most itt hagyott egy özvegyet, meg egy árvát A gyerek szája szélén már megszáradt a reggeli lekvár. Bugyiban, mezítláb ült a sarokban, mióta a rendőrök megérkeztek. Négyéves lehetett. Egy sárga színű műanyag indiánnal játszott csendben, és csak néha nézett fel kissé bamba szemeivel az idegenekre. Amikor a százados kiadta az utasítást a zokogó asszony térdre vetette magát a férje holtteste mellett. Előrehajolt, fejét a férfi álla alá tette, miközben a karjával átölelte a felső testét, és ujjait ka- romszerűen meggörbítve belekapaszkodott a vállába. Kányái a századosra nézett, Na, most nézzen oda fonok! Hogy megjátssza magát! Csak nem hiszi el neki ? A tohonya férfi legyintett. Hülye ez a Kányái! Mindig túlzásba viszi a gyanúsítgatásokat. Ha ez a nő így el tudná játszani a gyászoló asszony szerepét miután megölte a férjét, akkor ö lehetne Klytaim- nésztra az Elektrából. Kányái a rendőrorvos segítségével félrehúzta az asszonyt, a két hullaszállító pedig elhelyezte a villanyszerelőt a hordágyon. Nem lehetett nehéz. Nyesz- lett figura volt abból a madárfejű, hirtelen haragú fajtából, amelyik néhány pohár ital után le tudna igázni a világot, ha hagynák. Amikor a hullaszállítók felemelték a hordagyat, a kiskölyök a sarokban sírni kezdett, a hangját visz- sza-visszaiöjtva, mint akire ráijesztettek. A százados ránézett, ez már aztán igazán nem az ő területe, és kiment a szobából. Kányái az előszobában toporgott. — Százados elvtársi Legalább a szomszédokat hallgassa meg! Á nagydarab ember nem káromkodott. Rámosolygott a kesebajszú törzsőrmesterre — ez a dilinyós, gondolta, még mindig a gyilkost keresi, — aztán bólintott Legyen meg a főtörzs akarata! Nehogy még a yégén jelentéseket írogasson! Méghogy képmutató! Bár az lett volna! Akkor nem kellene ilyen koszos konyhákban üldögélnie, halott villanyszerelők köbül toporognia. Meg is mondta a pimasz kölykének. Persze ennek mindenre van válasza. Bele is halna, ha hallgatnia kellene. Egy nagy potonra van szükség ilyenkor, nem vitatkozásra. Na, még ez is! A kis okos! Azt mondja, hogy nemcsak a felfelé törlés z~ kedés, hanem az igazság elhallgatása is képmuta- tás. Vajon ki okította ki ilyen jól? Utána kellen® mór egyszer nézni, hogy kikkel barátkbzik. Mielc^j; a saját apja hátába szúrja a-kést. Az a szomszédasszony beszélt, aki a baleset idő-
