Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-02 / 155. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. július 2., szombat Tapasztalatok, tanulságok Tanévzárás után Az MSZMP megyei bizott­sága oktatási igazgatóságán az elmúlt pártoktatási évben végzett oktató-nevelő mun­ka néhány fontosabb tapasz­talatáról kérdeztük Kerekes Józsefet, az intézmény veze­tőjét: — A közelmúltban befejező­dött tanévben az esti egye­tem általános tagozatán, a szakosítón és a speciális kol­légiumokon 3080-an tanultak — mondotta. Munkánk alap­ját pártunk XII. kongresszu­sának — elsősorban az ideo­lógiai munkára, a propagan­dára vonatkozó — határo­zatai képezték. Intézményi munkatervünk ezek szelle­mében tartalmazta a legfon­tosabb tartalmi és nevelési célkitűzéseket, amelyek vég­rehajtását nemrégiben tan- testületi tanévzárón értékel­tük. — Ebben a tanévben kü­lönböző jelentős tanácskozá­sok — például a félidős ér­tékelés — voltak. Mennyire befolyásolták ezek a mun­kát? — Jelentős mértékben tá­maszkodtunk a megyei párt- bizottság értékelésének meg­állapításaira. A Központi Bi­zottság áprilisi határozatá­nak feldolgozása az első ütemben megtörtént, ugyan­akkor fontosnak tartjuk, hogy a következő tanévben kiemelten kezeljük a janu­ári agitációs és propaganda tanácskozásból adódó kérdé­seket is. 1 — Az idén volt Marx szü­letésének 165. és halálának 300. évfordulója is. — Ez jó alkalom volt ar­ra, hogy a tanév fő tartal­mi kérdéseiként kezeljük a marxi tanítás lényegét: a materialista íorténelemfelfo- gást és a dialektikus mód­szert. Itt említem meg, hogy az intézmény tanárai előadá­sokkal, referátumokkal ak- • tív részesei voltak a Marx- évforduló és a Szovjetunió megalakulásának tiszteletére rendezett tudományos em­léküléseknek. A pártiskolai hallgatók között idén a Marx- évforduló jegyében szervez­tük meg a hagyományos po­litikai vetélkedőt. ■ — A hallgatók alapvető feladata a tananyag minél plaprjsabb elsajátítása, de emellett milyen kérdések áll­tak az érdeklődés középpont­jában? — A szocializmus építésé­nek helyzete, a szocializmus eredményei, lehetőségei, gondjai, perspektívája hazai és nemzetközi méretekben egyaránt. Úgy érezzük, hogy elegendő érvrendszer van birtokunkban annak megér­tetéséhez, hogy a szocializ­mus megújulásához az eddi­gi értékekre kell építenünk. A hallgatók körében tapasz­taltunk bizonytalanságot, az új jelenségek meg nem ér­tését. — Milyen konkrét kérdé­sek merültek fel? — Élénk viták voltak a tulajdonviszonyok értelmezé­séről, a, kisvállalkozások, a gazdasági társulások szerepé­ről, támogatásáról. Gyakran bírálták a gazdaságirányítá­si és az érdekeltségi rend­szer fogyatékosságait. Példá­ul elismerik a munka sze­rinti elosztás szükségességét,. de széles körben él az év­tizedek során megcsontoso­dott egyenlősdi szemléiét. Vitát váltottak ki politikai rendszerünk működésének kérdései, a szakszervezetek és a KISZ tevékenységének gyengeségei is. — Milyen vélemények vol­tak a pártéletről? — Vitatkoztak a tagfelvé­teli munkában jelentkező statisztikai szemléletről, az alapszervezeti munkáról, a munkastílus és a kádermun­ka továbbfejlesztésének szük­ségességéről. Ügy vélik, gyen­gült a párttagság politizáló készsége, az információk nem mindig jutnak el a kommunisták széles rétegei­hez. Befolyásolják a párttag­ság gondolkodását a gazda­sági nehézségek, az elméleti és politikai felkészültség hi­ányosságai. — A tapasztalatok meny­nyire befolyásoljál:, a követ­kező tanév munkáját? — Munkánk eddigi alapel­vei kiegészülnek a Politikai Bizottságnak és a megyei párt-végrehajtóbizottságának az új pártoktatási évre vo­natkozó határozataival. Csak néhány dolgot említve: to­vábbra is alapvető felada­tunk a marxizmus—leniniz- mus hegemóniájának erősí­tése, az árnyaltabb szocia­lizmus-kép kialakítása, foly­tatni kell a hallgatók törté­nelmi tudatának fejlesztését. Kiemelt figyelmet fordítunk az idei és a jövő évi gazda­ságpolitikai feladatok végre­hajtását segítő propagandá­ra, de nagy gonddal foglal­kozunk majd a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseinek értelmezésével, a kommunista és munkás­pártok közötti kapcsolatok kérdéseinek elvi tisztázásá­val. — Az intézmény tanárai mit tettek az eredményesebb oktató-nevelő munka érde­kében? — A megnövekedett, fel­adatok, napjaink vitás kér­dései megkövetelték a tan­testület elméleti és pedagó­giai felkészültségének továb­bi javítását. Részt vettek kü­lönféle országos elméleti ta­nácskozáson, s a hallottakat felhasználtuk a munkánk­ban. Valamennyi tanszékünk részt vett a készülő új tan­könyvek, programok orszá­gos vitáin. Tantestületünk továbbképzésiét jelentették a különböző megyei elméleti konferenciák, tájékoztatók is. Tanszékeink általában két-három elméleti témát dolgoztak fel. A konzultáci­óra, vitára is lehetőséget adó alkalmak jól szolgálták a szaktanári továbbképzést. Ez évben tovább erősödött együttműködésünk kelet-szlo­vákiai testvérintézményün- kel. .ió kapcsolatunk van a városi, jái'ásl póri bizottságok­kal, a megyei pártbizottság osztályaival. Tanévzáró érte­kezletünkön részt vett Nagy Zoltán, a megyei pártbizott­ság titkára, aki múlt évi szám­vetésünket tárgy i tagosnak, reálisnak értékelte. Ügy érez­zük, összességében eredmé­nyes tanévet zártunk, a ta­pasztalatokat igyekszünk a jövő évben hasznosítani — mondotta befejezésül -izOIG vezetője. Petra József KözmíMeifési tájékoztató Ä Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Művelődési Központ hálózati-módszertani cso­portjának szerkesztésében megjelenő Közművelődési tá­jékoztató legújabb számá­ban többnyire az amatőr- mozgalomról olvashatunk. A falusi színjátszók szá­mára kiírt országos pályá­zat megyei bemutatójának tapasztalatairól Ersekcsanádi István emlékezik meg, De- resné Kónya Erzsébet pedig arról a felmérésről ad ös­szegzést, amely megyénk amatörfümes és fotóköreinek tevékenységét és működési feltételeit hivatott feltérké­pezni. Megemlékezést olvas­hatunk az emődi—leninvá- rosi Szederinda népzenei együttes ötéves múltjáról, s beszámolót a néptáncotok megyei tanácsának megala­kulásáról. A megyei művelő­dési központ főelőadójának, Németh Évának a beszá­molója alapján örömmel re­gisztrálhatjuk, hogy az új munkáskórusok országos pá­lyázatán nyolc borsodi együttes vétette magát észre. Érettségi Véget ért a tanév, nyárá­ra elcsendesedett a máskor oiy zajos iskolaudvar, üre­sek a folyosók, tantermek Sárospatakon is. Csak egy­két napra telik meg újra élettel a gimnázium, amikor találkozóra jönnek hajdan­volt öregdiákjai. Az „egyko­ri” izgalmas érettségi után egy vagy több évtized múl­tán érkeznek vissza az al­ma materhez — felidézni az emlékeket, megfürödni egy kicsit a letűnt diákkor min­dent megszépítő érzéseiben. Különböző „korosztályok” gyűltek össze most is: az 5—10—15—20—25—30—35—-10 —45—50—55—60—62 évvel ezelőtt érettségizettek. Első útjuk öreg iskolájukba ve­zetett, ahol úgy megszépült minden, hogy alig lehetett ráismerni. Aztán ellátogat­tak egykori kollégiumaikba, sétát tettek az iskolakert árnyas ösvényein, majd ue- ültek az iskolapadba, s az utolsó osztálytermükben ábé­cé szerint sorra vették egy­mást: kivel, mi történt a le­pergett éveli alatt az „élet­ben”. A dísztermi ünnepsé­gen évfolyamonként egy-egy szónok köszöntötte az alma matert, beszámolva arról, mire vitték, hogyan sáfár­kodtak az ősi falak közül magukkal vitt útravalóval. Közös vacsorán, másnap ebéden vettek részt. Sokáig együtt voltak, s ez különö­sen kedves alkalom volt ar­ra, hogy kis történeteket, anekdotákat meséljenek el az órák. izgalmairól, ame­lyeknek cét „főszereplője” nem is lehetett más, minta tanár, meg a diák. Volt, aki. naplót vezetett Patakon, be­leírva a diákélet csinytevé- seit, a tanár és a diák közfi négyéves „háború” érdeke­sebb „csatározásait". A legtöbb naplóbejegyzés idős matematikatanárukról szólt. Magas kbra és meg­gyöngült egészségi állapota miatt, nem vehetett részt a nagy találkozón. Pedig vár­tak, hiszen nagy szeretettel és hálával gondolnak rá. Több mint negyven érvig ta­nított Patakon, így igen sok tanítványa volt. Két dolog került szóba vele kapcsolat­ban szinte mindegyik évfo­lyamon. Az egyik, hogy ki­tűnően tanította nem köny­nyű két tantárgyát, a mate­matikát és a fizikát. A má­sik, hogy mar fiatalabb ko­rában is szórakozott volt. — Emlékeztek rá? Egy­szer peidáui amikor beírta nálunk az osztálykönyvet, megkérdezte: ki hiányzik? S mivel a hetes elfelejtke­zett hetesi kötelességéről, hangosan felérik fordult: álljanak fel a hiányzók! A ki-kitörő kuncogástól észbe kapott, s megenyhülve gyor­san hozzátette: különben ül­jenek le... A következő aranyos tör- ; ténetet a fiatalabb találkozó­sok mesélték róla. Amint mondták, elég gyenge volt az osztályuk matematikából. A sinus, cosinus tétel nehe­zen ment nekik, ami érthe­tően kiváltotta az akkor már idős tanár úr haragját. Egyik társuk éppen künn izzadt a táblánál, valamelyik tételből kellett volna számot adnia, de csak nyögés lett belőle, mire a tanár úr ilyen sza­vakkal támadt az osztályra: — Negyven éve tanítom a trigonometriát, de még ma sem tudjátok ... — Az is kedves dolog volt, ami elsős korunkban történi — veszi át a szói egy má­sik öregdiák. — Év elején, mindjárt az ilyenkor szoká­sos ismerkedéskor eleinte si­mán megy minden. De ami­kor Pulák kerül sóira, tanár úr nézegeti-nézegeti Pulák arcát, vizsgálgatja arcvoná­sait, hosszasan gondolkodik. Ugyanis korábban Pulák két bátyja is pataki diák volt, s a tanár úr tanította őket is. Méghozzá a három, fiú úgy hasonlított egymásra, atkár bárom jércetojás. Ez okozta hát tanár úrnál a néhány perces töprengést. Végül mégiscsak megvilá­gosodott a dolog, mert tanár úr ragyogó arccal így szólt Pulák barátunkhoz: — Mondd csak, fiacskám, nem te vagy a bátyád? . — így volt, kedves volt &?; idei érettségi találkozó is. S hogy mindezt most írásban is elfecsegtem, bocsánat érte deres fejemnek, drága tanár út ... De ilyen kedves tör­téneteket csak oiyan taná­rukról őriznek r/ieg öregdi­ákjai életük végéig, akit na­gyon szerettek. (— ü —í Kisjitószlei bíemále Az idén július iá-én nyí­lik meg a magyar kisplaszti­kái biennále a Pécsi Galériá­ban. A tárlaton hatvan mű­vész — köztük több fiatal, pályakezdő szobiász — 110 munkáját láthatja majd a közönség. Tovább erősödött az utóbbi időben jelentkező irányzat, hogy nemcsak szobrászok, hanem más mű­vészeti ágak — festészet, gra­fika, kerámia, ötvös- ésüveg- művesség — mesterei is ki­állítják új kisplasztikáikat. Ennek megfelelően anyaguk­ban is igen változatosak a müvek: fémből, fából, köböl, agyagból, üvegből és papír­ból készültek. ® « ­Önmegvalósítás önkontroll £> & űvészeti közéletünkben az egvik leggyakrabban emlege- tett fogalom az önmegvalósítás. Az a művész, vagy író, aki csak valamit is ad magára, megnyilatkozásaiban önmegvalósításának mind szélesebb lehetőségeit követeli a körülhatárolhatatlan környezettől, elsősorban az ország tár­sadalmi, illetve állami vezetésétől, vagy olykor a helyi veze­téstől. Más alkalmakkor adott írókról, művészekről szólva á közlemények szerzői követelik számára ugyanezt az önmeg­valósítási lehetőséget, s nincs olyan interjú sem, amelyből ez a kívánalom kimaradna. Aligha szorul különösebb bizonygalásra, Hogy az önmeg­valósítás nem az állam, a társadalom nyújtotta lehetőségek függvénye elsősorban, hanem mindenkor az adott művész al­kotó tehetségéből a környezetével, a társadalommal való kap­csolatából, a társadalmat segítő szándékaiból fakad. Hiába nyitottak a folyóiratok hasábjai az előtt, akinek nincs mon­dandója, áld nem tud írni; hiába várnak a galériák paraván­jai azoknak a munkáira, akiknek nincs a társadalom számá­ra mondandót hordozó alkotásuk (bár egyik-másik megvaló­sult. kiállításon ugyancsak keresni kellett a mondandót); s hiába vannak színpadok, filmgyári műtermek, ha egy szín­műírónak, vagy filmrendezőnek önmagából fakadóan nincs mit megvalósítania. Az állam nálunk biztosítja az önmeg­valósítás lehetőségeit. De nem biztos, hogy ezt a fogalmat mindenki egyformán értelmezi. Az állam természetesen el­várja a művésztől, hogy tehetségével, alkotásaival napjaink társadalmát szolgálja, a maga sajátos eszközeivel ennek a társadalomnak a továbbépítését segítse. Vagy ha ez az adott műfajon, az alkotó adottságain belül nehezen valósítható meg, úgy jó társutasa legyen szocialista társadalmunknak. Nyitva van hát mindenki előtt a lehetőség. Sajnálatos, hogy az önmegvalósítás lehetőségeinek hiányairól általában olyan esetekben esik szó, amikor valamelyik művész, író — olykor maga előtt is — pontosan meg nem fogalmazott szándékok­ról, s általában társadalmunk érdekeivel nem egyező elkép­zelésekről kíván szólni. Ha ilyenkor nem kap műtermet a filmes, színpadot a szerző, kiadót az író, vagy folyó! náthásá­ból a költő, máris előhúzható a készen tartogatott vád: a n>l társadalmunk megtagadja az írótól, a művésztől ár, önmeg­valósítás lehetőségét. Márpedig ez a fentiek értelmezése sze­rint nem igaz. Van egy másik fogalom is, amit nem emlegetünk olyairt gyakran, mint az önmegvalósítást, sőt szinte soha el netw hangzik, le sem írjuk. Ez pedig az öncenzúra. Magyarország gon sem a sajtóban — amihez a televízió és a rádió is ho/lr zátartóz!k — sem a könyvkiadásban, sem a művészeti éle® egyéb más területein, nem működik állami"fémára. A fen­tiekben említettek szellemében minden író és művész megva­lósíthatja magát. Megfelelő önkontrollal, ami alatt az értendő; hogy az önmegvalósítási szándéknak feltétlenül elébe kell he­lyezni. a. társadalomért való felelősséget; azaz megfelelő öncenJ zárával el kell bírálnia az alkotónak, vajon a mondandója) csak az ö ázsióját növeli-e — akár negatív értelemben iá „népszerűsíti” —, vagy pedig a társadalom hasznára vaiui Nem biztos, hogy egy bármilyen érdekek gondol átmeneti amely talán önmagában valós is, és szerzőjének felkészült­ségéről, tárgy ismeretéről, alkotókészségéről, vagy éppen „po* litikai merészségéről” tanúskodik, a társadalomnak is hasznos; A társadalom érdeke pedig minden vonatkozásban előbbrevaló az egyén érdekénél. a z önkontroll, az önellenőrzés, a saját érdek és a társa­dalmi érdek politikus összevetése az elsődleges mér.cfl kell, hogy legyen a művészet minden ágazatában, de kü­lönösképpen a közvetlenebbül, áttételek nélkül szóló műfajok­ban, mert önmegvalósítást követelni, s ezzel esetleg a társa­dalom érdekeit figyelmen kívül hagyva, a nagyobb közös­ségnek eszmei károkat, vagy akár konkrét károkat is okozni, vagy akárcsak a károk lehetőségét megnyitni, oktalan do­log, larsadalomellenes cselekvés. Magyarországon nem áll cenzor az író, az alkotó háta mögött. A cenzor szerepét az alkotónak a társadalom iránti felelőssége kell hogy betöltse. így kell hogy értelmezze az önmegvalósítást is. Mert nerri- csak az az önmegvalósítás, ha életünk, környezetünk minden kisebb-nagyöbb gondját, tücskét-bogarál az ország politikái és állami vezetése nyakába próbáljuk varrni, s magunk ezt csak a pártatlan és „cáfolhatatlan” igazságú kívülálló kated­rájáról hirdetjük. Benedek Miklós A barlangkutatás, bar­langfeltárás különleges el­méleti, gyakorlati ismere­teket és felszerelést köve­tel. A barlangjáró legfon­tosabb felszerelési tárgya a megfelelő világítási eszköz, hiszen enélkül egy lépési sem lehet tenni. Nagy je­lentősége van a célszerűen megválasztott ruhának, láb­belinek és fejfedőnek is. A barlangkutatás és barlang­járás egyik alapvető felté­tele a jó tájékozódás. A barlangásznak természete­sen mind elméletileg, mind gyakorlatilag felkészültnek kell lennie. Tisztában kell lennie a barlangokkal fog­lalkozó tudomány — a speleológia — alapjaival, ugyanakkor a megfelelő fi­zikai. adottságok mellett alapos jártassággal kell rendelkeznie a sziklamá­szás technikájában, a kö­télkezelés valamennyi fo­gásában is. A barlangász előtt egyik legnehezebb akadály a szi­fon (amikor a barlang mennyezete a víz színe siá hajlik). Ilyenkor a víz lé­folyásának útjában levő akadályok eltávolításával a vizszintet annyira le kell süllyeszteni, hogy a víz szintje és a barlang meny- nyezete között légrés kelet­kezzék. Ha erre nincs le­hetőség, csak alámerüléssel lehet átjutni a szifonon. (Mindig kötélbiztosítással!) A rövidebb szifonok visz- szatartott levegővel is át­úszhatok, a hosszabbak, vagy a még ismeretlenek felderítéséhez azonban oxi- génes vagy sűrített levegős légzőkészülékkel kell neki­indulni. Képünkön könnyűbúvár- felszereléssel égy szifonon átjutott barlangkutatókat láthatunk, bú vár telefonnal, nagy erejű fényforrással is felszerelve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom