Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

ESZAK-MAGYARGRSZAG 4 1983. június 11,, yíomb'-i! ■lttwwiniii)WffliitMiiifiiiwiriiwminiBiwwiri»rtfi«MiiMiiiiwinrmiTttiMnníMWi«rmiiWiiMWiiHiiii)iMitliaiuiMiiwipniiiiiiwin»iMMMiMiiiii öt hónap tett ei a ja»uá>­ri országos agitációs, propa­ganda- és művelődéspolitikai tanácskozás óta, és nagyjá­ból kettő azt követően, hogy megyei agilációs, propagan­da- és művelődéspolitikai ta­nácskozáson vitattuk meg annak tanulságait. Ezek a ta­nulságok hosszú távra érvé­nyesek, azért nem oktalan e tanácskozások anyagait időn­ként elővenni, Visszaidézni azok hangulatát és. tanítása­it. A Borsod megyei tanács­kozáson a megye kulturális, művészeti életéről szólva el­hangzott, hogy eredményeink ellenére nagyok: még a kul­turális különbségek, jóval nagyobbak, mint például a jövedelmekben és a fogyasz­tásban meglevő eltérések. , Kulturális-művészeti közéle­tünk alapvetően jó, van al­kotókedv és — az itt-ott fel­lelhető pesszimizmus - és né­hol egzisztenciális1 gondok el­lenére — művészeink elköte­lezettek szocialista társadal­munk iránt. Jelentős feladat a művészek, alkotókedvének ébren tartása és ehhez a szükséges feltételek megte­remtése, az egzisztenciális kö­rülmények javítása, és a már említett itt-ott fellelhető pesszimizmus feloldása. Lát­nunk kell, hogy a művelődés, a. művészet társadalmi szere­pének megítélésében vannak zavarok; akadnak, társadal­munkban •— és nem is ke­vesen —, akik: feleslegesnek tartják a művészetet, vagy azt várják, hogy az direkt módon agitáljon napi felada­taink mellett. A művelődés- politikai tanácskozás úgy ítélte meg, hogy a művészek illetékesek minden társadal­mi kérdésben, de ezekhez a felelősségérzet és á hozzáér­tés persze az ő részükről sem nélkülözhető. A művészek igenis politizáljanak, bátrab­ban, legyen eievenebb a mű­veszeti Icözélet és maguk is erősítsék a közönséggel való kapcsolatokat, A művészet csak úgy képes a semmi más­sal nem pótolható feladatát ellátni, ha ezt folyamatosan szem előtt tartja. A megyei agitációs, propa­ganda_ és művelődéspolitikai tanácskozás gazdag anyagá­ból kiragadott fenti néhány soros megállapítás időszérű- ségét a tanácskozás óta el­telt két hónap is igazolja és indokolja, hogy vissza-visz- sza térjünk ehhez a gondolat­körhöz. A művészek illetékesek minden társadalmi, kérdés­ben, — hangzott el a tanács­kozáson, és ez nagyon igaz, s ezt széles körben el ’ is mondtuk és mondjuk. Igenis elvárja a Lársadalom, hogy a művészek a maguk sajátos eszközeivel illetékesként szól­janak hozzá napjaink kér­déseihez,, gondjaihoz. Különö­sen elvárja azoktól a művé­szektől, akik közvetlenebb módon fejezhetik ki állás­pontjukat, véleményüket egy- egy kérdésben. Mint például az írók, filmalkotók, képző­művészek, de még zenészek is, 'akik a társadalmi folya­matokról kialakított vélemé­nyüket, gondolataikat, javas­lataikat önmaguk szubjektu­mán átszűrve, művészeti al­kotásokba fogalmazva tárhat­ják a társadalom elé. S ez nemcsak a nagy regényeket alkotó írókra, hanem akár a villámtréfa szerzőjére is vo­natkozik, vagy egy-egy csat- tanós humoreszk szerzőjére is, s érvényes az operakom­ponistára csakúgy, mint a slágerszövegíróra, és rock ze­nészre, mert mindnyájan e társadalom tagjai, s ha elkö­telezetten állnak társadal­munk ügyei mellé, úgy ál­láspontjuk ismerete, vélemé­nyük megsokszorosított nép­szerűsítése szükséges, sőt el­engedhetetlen. De mindezt, mint az említett tanácskozá­son ez nagy hangsúlyt, ka­pott, csali nagy felelősségér­zettel és hozzáértéssel lehet tenni. Olcsóbb népszerűsé­gért, egy-egy jó poénért nem lehet, nem szabad a. művé­szi munka hitelét feláldozni, A tanácskozás óta zajlott le a. 23. miskolci filmfeszti­vál is, amelynek egyik szak­mai tanácskozásán dr. Be- recz János, ». Népszabadság főszerkesztője, a fesztivál zsűrijének elnöke a. verseny- filmekről szólva többek kö­zött azt is elmondta, hogy a görbe tükör fénye vonzóbb­nak látszik, á sima tüköré mintha nehezebben '.világita- " na, homályosabb lenne, s kevéssé lenne vonzó. Jó né­hány dokumentumfílm isme­retében ezt a megállapítást úgy kelJ. értelmezni, hogy társadalmi életünk, gazdasági eleiünk ellentmondásait könnyebb felmutatni, azokat karikirozva sokkal vonzóbb, sikert igérőbb ábrázolni, mint felkutatni ugyanennek a társadalomnak talán rej­tettebb, de valós értékeit, a azokról szólni. Mindez a mű­vészileg értékes, kritikus töl­tetű filmek hasznából, magas színvonalából mit sem von le, de feltétlenül szükséges lenne, hogy az alkotók a hi­bák feldolgozása mellett, te­hát a görbe tükörben való felmutatás mellett, életünk pozitív előjelű vonásait is észrevegyék és ábrázolják. Ez a megállapítás termé­szetesen nemcsak a kisfil- mekre vonatkozik. A művé­szetek bármely ágazatát néz­zük, arányeltolódást látunk a görbe tükör felé, azaz társa­dalmi életünk fonákságainak ábrázolása népszerűbb, mint a reális valóság művészi meg­fogalmazása, a pozitívumok felmutatása. Szó sincsen va­lamiféle pozitív egyoldalúság .követeléséről! De a sok görbe tükör, karikírozás, a közel­múlt egy bizonyos néhány esztendejét elemző ábrázolás a művésznek a közéletbe való beleszólási joga alapján történik ugyan, de a fentebb már emlegetett felelősségér­zet és hozzáértés nem min­dig párosult hozzá kellő mér­tékben. Nemegyszer la pasz­taiható, hogy egyes művé­szei;, írók azért népszerűek, mert sokan azt várják tőlük: „odapörköl a rendszernek”. A közelmúlt egy-két iró- oi vasó találkozóján is sokan voltak, akik ilyen elvárások­kal men lek el . Más kérdés, hogy ezek többségben csa­lódtak. De tagadhatatlan, hogy néhány írónkat valami ilyen kétes értékű dicsfény is övezi. S ezt talán éppen ok maguk • kívánják a leg­kevésbé. Am, ha időnként nemcsak a negatívumok ol­daláról közelítve láttatnak, az olvasókkal napjainkat, hanem a, tükör simább oldalában hagynák felfényleni a való­ságot teljes felelőssegérzettel es hozzáértéssel, úgy ez a rosszízű népszerűség talán eloszlatta, vagy csökkenne, de közéleti tevékenységük mindenkeppen érték esebbé lenne. Hasonlóan all ez az írókon kívül az egyéb emlí­tett művészeti agak alkotóira ' 5.Vakár a kabafészerzőkre ts, hiszen lehet úgy is humori­zálni, lehet a társadalom el­lentmondásait, ismétlődő hi­báit, káros kinövéseit úgy is felmutatni, ha a szocialista valóság pozitívumainak olda­láról közelítünk a témához. Amikor a művészetnek min­den társadalmi kérdésben való illetékességéről szólunk, s azt. a művészek akár meg is követelik maguknak, a kérdésekben való jártasság­ról,. hozzáértésről és a társa­dalmi felelősségérzetről sem feledkezhetünk meg. Jkenedek 5Ü1M8S Ma este a képernyőn A Párduc l-l Luchino Visconti élelmüspro. zotóban látható ma este 2«>.05- töl az első műsorban a Tompsi di Lampedusa regénye nyomón készült, A Párduc című kétré. sics amerikai dim. A film a múlt század hatvanas éveiben játszódik, amikor Garibaldi el­foglalja Szicíliát és Nápolyi, s meqdönti a kettős királyságot. Salina hercege, a Párduc né­ven ismert Don Fahrizi csen­des szemlélője az arisztokrácia hanyatlásának, s amikor unó. kaöccse, Tancredi beleszeret egy nagyon szép polgárlány­ba, egyengeti o szerelmesek útját, mert tudja, hogy a jövő a felemelkedő polgárságé. Ké­pünkön: a főszereplők közül Burl Lancaster és Alain Delon, Ötnapos tanítási rend az iskolákban Három évvel ezelőtt a Minisztertanács határozatot hozott arról, hogy 1982. ja­nuár elsejétől országosan át kell térni az ötnapos mun­karendre. Az oktatási-neve­lési intézményekben ennek a határozatnak , a . végrehajtá­sára a most záruló iskola-' évben került sor. A Művelődési Minisztéri­umban már X98l-bet! hozzá­fogtak e nagy horderejű in­tézkedés megvalósításának) ekikészitéséhez.. Az elképzelt, szervezeti és tartalmi változ­tatások szembesítésére a gyakorlattal százhetven ál­talános és nyolcvan közép­iskolában. megkezdődött az ovi munkarend kísérleti ki­próbálása. S .mivél már a kezdet kezdetén sole, ellen­vetés és aggodalom hangzott el pedagógusberkekben (ne csökkentsék a tantárgyak, óraszámát, mert nem lehet megtanítani a tantervi anya­got; a. napi órák száma se emelkedjen, mert ez a diá­kok újabb túlterheléséhez vezetne; ha, netán szomba­ton es vasárnap is nyitva tartanak az iskolák, akkor mi lesz a pedagógusok sza­bad idejével stb.), ezért a minisztérium a végrehajtás módozatainak kidolgozásába bevonta a pedagógusokat is. Még ebben az évben a,Köz­nevelés hasábjain löbb hó­napos eszmecsere kezdődött el, amelynek tanulságait a minisztérium nem hagyta fi­gyelmen kívül az új iskolai munkarendet szabályozó ren­delet kiadásakor. Ez ma­gyarázza, hogy egy ilyen jelentős, mélyreható újítás, amelytől »oka» súlyos köz­oktatási földrengést várták, nem járt pusztító megráz­kódtatásokkal az iskolák ha ­za táján. Májusban megkezdődött, az. első esztendő tapasztalatai-; nak értékelése az Országos Pedagógiai Intézetben. A ta­nulóktól, szülőktől, pedagó- güisöktéP Szármázó vélemé­nyek szerint az érintették zöme egyetért az ötnapos munkahét bevezetésével, azt több ok miatt is nagyon hasznosnak tartja, annak el­lenére, hogy az áttérés sok) esetben növelte az iskolai , életben már korábban fel­gyülemlett feszültségeket is. Földrengés tehat. nem volt a hamarosan veget érő tan­év során. Az egyik iskolá­ban a . kedvező hatások, a másikban a nem várt fe­szültségek kerültek túlsúly­ba. Mégpedig szinte minden esetben á helyi körülmények alakulásától, függően. „Az Nemrég zajlott le a szocia­lista brigádvezetők VI. or­szágos tanácskozása. Negyed­század telt el a szocialista brigád mozgalom megalakulá­sának első lépései óta- A munkásosztály legjobbjainak: ez a kezdeményezése azóta a dolgozóik százezreit ragad­ta magával és napjainkra hatékony tömegmozgalom­má vált Az elmúlt évtizedek iga­zolták — s azt a mostani ta­nácskozás is megerősítette—. hogy a szocialista brigád- .mozgalom egyre növekvő, meghatározó, semmi mással nem pótolható szerepet tölt be társadalmi, gazdasági éle­tünk formálásában, miköz­ben maga is átalakul. Az el­múlt időszak nehezebb gaz­dasági feltételei között is a szocialista brigádmozgalom bizonyult emberi oldalról a legaktívabb tényezőnek gaz­dasági és társadalmi céljaink eredményes megvalósításá­ban. Példamutatóan segítették a termékszerkezet korszerűsité-1 séveil járó feladatok megol­dását, a vállalati munka- és üzemszervezési, a takarékos- sági intézkedések valóra vál­tását, a pályakezdő fiatalok beilleszkedését a munkahelyi közösségekbe. Áldozatkészsé­gük megnyilvánulásának szép példái: tömeges részvételük az olyan társadalmi méretű akcióban, mint a kommu­nista műszakok a termelés­ben. a mezőgazdaságnak nyújtott önkéntes segítség, a Városok és lakótelepet: szé­pítése, a. gyermekintézmények létesítése és I fejlesztése, az „egy brigád, egy iskola” mozgalom, az ingyenes vér­adás. Megnőtt a szocialista bri­gádok közéleti aktivitása, s ha mutatkoztak is gyenge­ségek, továbbra is a mun­kásművelődés és a közéleti tevékenység legszélesebb tö­megbázisának bizonyultak. Sok éves tapasztalatok igazolják, hogy elsősorban a szocialista brigádmozgalom képes a vállalati és munka­helyi célokat, gondokat em­berközelbe hozni és az egyé­nek személyes ügyévé, tö­rekvéseik céljává tenni. Nagy társadalmi ereje ab­ból is fakad, hogy résztve­vői túllátnak a vállalati ho­rizonton, az országos és nemzetközi jelentőségű cé­lokra és gondokra' is érzé­kenyen reagálnak. A tanácskozáson egyönte­tű vélemény alakult ki. To­vábbra is arra van szükség, hogy a szocialista brigádok minden munkahelyen a dol­gozó tömegek vezető-nevelő közösségei legyenek, akik mozgósítanak és példát mu­tatnak a munkavégzésben, a művelődésben és a közélet­ben egyaránt. A tanácskozás állásfogla­lása leszögezte, hogy azt az erőt, amit a mozgalom mil­liós tábora képvisel, az ed­diginél hatékonyabban kell gazdasági és társadalmi cél­jaink megvalósításának szol­gálatába állítani. Ez azt je­lenti, hogy még inkább szá­mít az ország a szocialista brigádok kezdeményezesére az' intenzívebb gazdálkodás követelményeinek érvényesí­tésében, a társadalmi ter­melés hatékonyságánan, fő­ként a munka termelékeny­ségének erőteljes növelése­ben, a gazdálkodás haté­konyságának javításában. A fejlődés fontos kritériu­ma, hogy minden munkahe­lyen váljék általánossá az a felfogás és gyakorlat, amely szerint a munkaverseny a gazdálkodás színvonalát ja­vító tevékenység és egyben szocialista emberi magatar­tás formálásának egysége is. Ezért a jövőben a szocialis­ta kötelezettségvállalásokban a termelési, gazdálkodási felajánlások melleti, erőtelje­sebben szükséges érvényesí­teni 3 szocialista viszonyok alakítására, a műveltség nö­velésére, a rnunkaerkölcs erősítésére, a kozéletiség fejlesztésére irányuló törek­véseket is. A szocialista brigádmozga­lom szocialista jellege erő­södésének, minőségi tovább­fejlődésének alapfeltétele a kezdeményezőkészség, és az igényesség növelése. A szo­cialista közösségek akkor tölthetik be eredményese») hivatásukat, ha önmagukkal szemben is igényesebbekké válnak, .ha tudatosodik ben­nük, hogy a brigádtagság egy, életre szpló elkötelezett­séget jelent új életünk for­málásában. Külön hangsúlyt kapott, hogy a gazdasági és társa­dalmi szervezetek vezetői­nek feladata, felelőssége nö­vekszik a szocialista brigád­mozgalom irányításában és szervezésében. A szocialista brigádmozgalom fejlődéséért érzett felelősségnek abban is meg kell nyilvánulnia — és ez a brigádok túlnyomó többségének az egyetértésé­vel találkozik —, hogy gon doskodjanak. az elfogadott vállalások teljesítésének fel­tételeiről. A szocialista brigádmozga­lom 25. évfordulójának tisz­teletére már eddig is sok­oldalú kezdeményezések szü­lettek. Az országos tanács­kozás köszöntötte a" szocia­lista brigádok e nemes el határozásait és úgy fogta iel őket, mint országos fel­adataink ‘végrehajtása érde­kében tett fontos lépéseket. Az országos tanácskozás felszólalói a mozgalom ne­vében magukénak vallották és kifejezésre juttatták, hogy tettekkel támogatják az MSZMP politikáját, a párt XII. kongresszusán kitűzött . társadalmi és gazdasági cé­lok megvalósítását. Az or­szágos tanácskozás felhívta a mozgalom résztvevőit, a szocialista brigádokat, hogy fokozottan segítsék elő az 1933—1985. évi népgazdasági es vállalati tervek megvaló­sítását; a népgazdasagi egyen­súly. és a vállalati gazdálko­dás szempontjából alapvető hatékonysági, export-, im­port-, anyag- és energiata­karékossági feladatok ered­ményes megoldását. E célok megvalósítása a leghatáso­sabb eszköze gazdaságunk fejlődésének, társadalmi fel- emelkedésünknek, az elért életnívó megőrzésének és fejlesztésének. !>, a otriappp munkarend tettét?*-,. Ibi — Vil in Péternek, az Or­szágos Pedagógiai Intézek főigazgató-helyettesének ,ré' teménye szerint —*, nem voL-* lak azonosak a szülök, . pedagógusok.. és a, tanítva« n.vok számára. Kúlönbüztpfc az iskólatÍRueökati és az efav látási tormákat tekintve % lauter vek, a kovetelrnényeJj* és az óraszámok vonatkozás t-aban, valamint a' módszer-» tani kérdésekben, a nemzet­köz« és' a házai tapasztalak tok alkalmazhatóságában, a hagyományos (í-j-l-ra; elet* ritmus. &+2-vé alakításá­ban.” ,|Ú| Olvasgatva a tanárok és tanulók véleményén. alapuló iisszegezesekpl, annyi , Jhjzor i nyos, Hogy senki jsem ki.VftJK visszatérni 'a hatnapos tanu­lási héthez. Vi latja-e bárki is, hogy ez roppant ‘hajárcH I zott igen szavazatot, jeleni az átállás mellett, még .arii j nak fenntartásával is, hogy a következő időszakban is I számolni kell bizonyos elé^ | gedetlenségek kel. Iskoláinkban számos olya»* | feszültség tört felszínre a® új munkarenddel, amely 'el*», j fősorban a pedagógusok' i szakmai illetékességi körébe tartozik, például a tantér- j vek, a heti és évi óraszám | mok, illetve a tanítási mód?’ szerek kérdéskörével kap*; csolalban. A minisztérium 0 térén a folyamatos, kiigaz!«* tár, híve, és a korrekciókra vonatkozó elképzeléseit még ez év őszén széles körű vi­tára bocsátja. Egy-két na­gyobb hibát, már az új tan­évben kijavítanak, például emelik a szakmunkásképző iskolák első osztályában a történelemórák számát, á to­vábbi változások azonban csak az 1984—85-ös tanévi­ben várhatók. Nemcsak az oktató-nevelő intézményekben, hanem a társadalom minden részében is a régi és az új életrit­mus összeütközése okozzá manapság a legtöbb zökke­nőt. Gondoljuk csak meg, hogy mit jelent az embe-. reknek a íi —1 - es életritmus 5+2-vé alakítása! Nem ke­vesebbet, mint évszázadod beidegződésünk megváltozta­tását egyik napról a má­sikra, és ez bizony nem, megy könnyen. Hétköznapi formában ez a gond úgy tör felszínre, hogy mihez kezd­jen a felnőtt és a gyerek a megnövekedett szabad idő­vel, a péntek délutántól hét­fő reggelig terjedő hatvan- hatvanöt órával. Hogyan ta­láljuk meg a napi életril-' mils fizikailag-szellemileg he­lyes arányait? A két teljes szabad napot, hogyan aknáz­zuk ki, hogy így is, meg úgy is a feltöltödést szolgál­ja? Olyan kérdések ezek,' amelyekre nem csupán aa iskolának kell válaszolnia. P. Kovács Imre ,1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom