Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-10 / 136. szám

1983, június 10,, péntek íSZAKpIMAGYAROSSZAG 3 KlrrsfBieívÉíeleiH Viripilí o szili Huszonkét KISZ-iakás Mezőkövesden a veifiparlaa Napjaink egyik legége­tőbb problémái közé tarto­zik a környezetvédelem kér­dése. Érthető tehát, hogy népgazdaságunk különböző ágazataiban egyre inkább reflektorfénybe kerül a kör­nyezetvédelmi tevékenység. A népgazdaság egyik leg­dinamikusabban fejlődő ága a vegyipar, amely egyben a legtöbb természetre—környe­zetre káros anyagot termeli melléktermékként. Vajon milyen környezetvédelmi te­vékenység folyik ezen a te­rületen? E kérdésre keres­tünk választ a terület két. legillelékesebb szakemberé­től, Francia Józseftől, az OMFB főosztályvezetőjétől és Szász Károlyiéi, a fenti témával foglalkozó OMFB- tanulmány egyik szerzőjé­től. A vegyipari üzemek kör­nyezetvédelmének fejlesz­tésé címmel jelent meg az a tanulmány, amely a vegy­ipar környezetvédelmének fejlődését, az alkalmazott módszereket, eszközöket mu­tatja be. Ismerteti azokat a korszerű eljárásokat, ame­lyek lehetőséget nyújtanak a vegyipar komplex környe­zetvédelmének hatékonyabbá tételére. Milyen cél vezérelte a szakembereket a tanulmány elkészítésével kapcsolatban? A vegyipari környezetvéde­lem területén jelentkező problémák tudatosítása, a műszaki fejlesztési és a ha­tósági intézkedések elősegí­tése, végül, de nem utolsó­sorban környezetvédelmi szempontból egyes iparágak helyesebb megítélése volt a cél. • A VEGViPARI KÖRNYEZETVÉDELEM FEJLŐDÉSE A hazai vegyipar fejlődé­se a második világháborús károk helyreállítása után, a hatvanas évek elején kezdő­dött el. Ekkor még környe­zetvédelmi szabályozás nem volt, és környezetvédelmi szervezetek sem működtek. Ebben az időszakban a kör­nyezetvédelmi tevékenység — nemcsak a vegyiparban, hanoin minden ágazatban — Csaknem kizárólag a vízlisz- taság-védelemre szorítkozott. A vegyipart gyakran éri olyan támadás, hogy nem készült fel a környezetvé­delemre. Pedig a vegyipari üzemek az elmúlt 15—liO évben komoly erőfeszítéseket tettek — nagyrészt saját erőből — a környezetszeny- nyezés megelőzésére, vala­mint az elkerülhetetlen1 ki­bocsátott szennyező anya­gok ártalmatlanítására. Mindez az anyagi ráfordí­tások növekvő mértékében is megnyilvánult. Az 19(30—1970 közötti idő­szakban a vegyipari válla­latok környezetvédelmi rá­fordítása megközelítőleg 1 milliárd Ft volt, a ráfordí­tások összege a IV. és V. ötéves tervidőszakban már meghaladta a 3 milliárd Fl-ot, s a VI. ötéves terv­ben előreláthatólag csaknem 4 milliárd Ft-ot fognak köl­teni a vegyipari yállalatok a környezetvédelemre. Figye­lemre méltó ,az is, hogy az V. ötéves tervidőszakban több mint háromszor annyi volt a környezetvédelmi be­ruházás, mint a IV. ötéves terv idején. Növekvi r Tizenötezer hektoliter szek­szárdi bor talál vevőre az idén a tőkés országokban. A felét már el is szállították, zömmel az NSZK-ba, a töb­bi! Svájcba és Ausztriába. A szekszárdi bor exportja az utóbbi három-négy évben nö­vekszik. a jelek szerint a I yáros zamatos nedűje visz­A fenti számadatok ön­magukért beszélnek. De so­kan ennek ellenére kedve­zőtlenebbül ítélik meg a helyzetet, és még több, ha­tékonyabb intézkedést vár­nak a vegyipartól. Tájékoz­tatásul egy számadat: a vegyipari üzemekben állag­ban 00 százalékos' hatásfok­kal történik a tisztítás, de az életre veszélyes anyago­kat teljesen leválasztják. @ A VÉDEKEZÉS IRÁNYAI Elsősorban jól átgondolt ipartelepítési politika kiala­kítására és megvalósítására van szükség. Ennek jegyé­ben a fővárosból már ed­dig is sok üzemet vidékre telepítettek. A környezetvédelem komplex követelményeit a fejlesztési munka kezdeti ál­lapotától az üzemeltetésig minden fejlesztési ütemben érvényesíteni kell. Mivel a környezetvédelem háttér­ipara hazánkban viszonylag fejletlen, célszerű figyelem­be venni a külföldön elért eredményeket és azok alkal­mazását know-how- és li­cenciavásárlással megköny- nyiteni és gyorsítani. A termelési hulladékokat a termelés szerves részének kell tekinteni, megfelelő ke­zeléséről a termelőnek keli gondoskodnia. A veszélyes vegyipari hulladék ártalmat­lanítása speciális szakértel­met igényel, ezért központi­lag irányított hulladékkeze­lő telepeken célszerű ezt el­végezni. A vállalatoknak a veszélyes hulladék üzemen belüli gyűjtését, átmeneti tárolását és szükség szerin­ti hatástalanítását minden esetben meg kell oldaniuk. Egyes vállalatoknál hulla­dékégetőket hoztak létre a környékbeli vegyipari üze­mek ipari hulladékainak megsemmisítésére, például a Nitrokémiai Ipartelepeken, a Dunai Kőolajipari Vállalat­nál, a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál. Ez utóbbi 1980 óta üzemel. Teljes kapaci­tását saját hulladékának égetésével nem tudja kihasz­nálni, ezért bérégetést is vállal. A vállalatok egyre inkább törekednek az ipari hulla­dék megsemmisítése mellett azok ipari anyagként törté­nő másodlagos felhasználá­sára, példa erre az erőmüvi pernye hasznosítása az épí­tőiparban. A vegyipari üzemekben alkalmazott kőr nyezel védel - mi importberendezések mel­lett nem feledkezhetünk meg a hazai berendezések kuta­tásáról és fejlesztéséről sem. Így az OMFB és az IPM finanszírozásában a miskolci Tüzeléstechnikai Kutató In­tézet és a Jászberényi Ap- ritógépgyár különböző nagy­ságú ipari hulladékégetőket fejleszt ki. összegezésképpen el­mondhatjuk. hogy a környe­zetvédelem legfontosabb fel­adataink közé tartozik. Meg­felelő környezetvédelmi te­vékenység kifejtése minden­ki érdeke. De tudomásul kell venni, hogy hatásossá­ga nemcsak a berendelése­ken múlik, hanem a tech­nológiai fegyelem betartá­sán és az emberek maga­tartásán is. M. É. borexport szaszerezte régi jó hírét Nyu­gat-Európában. Helyesnek bizonyult, hogy az utóbbi évtizedben a szek­szárdi borvidéken a későn érő és rothadásra hajlamos kadarka helyett a kékszőlők közű! főként kékfrankost és cabernet fajtákat telepítet­tek. Építkezés kalákában A kandallót mór kipróbálták Ojuárosiék majdani otthonábon Kellemes, átírató illat len­gi be ezekben a napokban Tokaj-Ilegyalja dombolda­lait: virágzik a szőlő. A ki­rándulók, akiknek az útja a szülőföldek mellett vezgt a zempléni hegyekbe, tele tüdővel szippantanak az édeskés, fűszeres szölövirág- i Untból. A gazdák természetesen „más szemmel” figyelik, ta­nulmányozzák a szőlő vi­rágzását. Annak örülnek, ménnel több nyíló fürtöt, szá­molnak meg a szépen fej­lett, fénylő levelű hajtáso­kon. A tél végi laboratóriu­mi vizsgálatok általában két fürtképzödményt ígértek rü­gyenként, most viszont 3—4 is látható egy-egy hajtáson. Sem a kistermelők, sem a nagyüzemi szőlészetek szakemberei nem szeretnek „jósolni”, de azért megálla­pítják, hogy a szőlők álla­pota — az évszakhoz ké­pest — kitűnő. A vegetáció jó két héttel előbb jár az ilyenkor szokásosnál, amit az idén tapasztalható korai virágzás is tanúsít. Min­denesetre a kilátások eddig igen biztatóak. De meg is adtak és a to­vábbiakban is megadnak a gazdák minden munkát a tőkéknek, venyigéknek, amit a jó termés biztosítása csak megkíván. Idejében elvégez­ték a metszést és az első talajmunkát. Most folyik a kötözés, illetve a kordonos szőlőkben a hajtásoknak a huzalok közé való igazítá­sa. Persze, mindez a szőlőmű­veléssel járó munkáknak csak a kezdete. Ezután kö­vetkezik az újabb kötözés, kacsolás, a szükség szerint többszöri kapálás. A legne­hezebbet, a hétszeri-nyolo- szori permetezés gondját már tíz éve levette a sző­lősgazdák válláról a bor­kombinát gesztorságával mű­ködő Tokaj-hegyaljai Nö­vényvédelmi Társulás. TeM lakásépítéshez Sárospatakon a városi ta­nács nyolc utcában 348 tel­ket alakított ki a magánerő­ből történő lakásépítés elő­segítésére. Ezeken a telke­ken családi házakat, továb­bá társas és korszerű csopor­tos lakásokat lehet építeni. Erre a célra 3,4 millió forin­tot. irányoztak elő a költség- vetésben. Két évvel ezelőtt, a Me­zőkövesd városi KISZ-bi- zottság szervezésében hú­szon leél. lakás építése kez­dődött meg az Egri úton. A szövetkezeti tömbházak át­adási határideje ez év nya­ra. A helyszínen látottak alapján úgy tűnik, a kitű­zött határidőre valóban be­költözhetnek az új ottho­nok lakói. A kánikulai hő­ségben most. is sokan szor­goskodnak. Üjvárosi Lászlót épp az egyik legfontosabb teendőjében zavartuk. Háza tetején, az ereszdeszkával foglalatoskodott: — Sietnem kell, mert dék- ntános vagyok., Szeretném addig befejezni —magyaráz­za a magasból, jelenleg te­tőkészítői minőségében. Né­mi rábeszélés után enged a kérésnek, így a beszélgetés a háromszobás lakás föld­szinti nagyszobájában foly­tatódik. — Ügy terveztük, a nyár végén beköltözünk. Igyekeznem kell tehát. Bizony van mit behoznia, mert a szövetkezet elnöki teendője meglehetősen sok időt vett el Üjvárosi László­tól. Mint mondja: — Ha a szervezéssel, anyagbeszerzéssel és más ügyes-bajos dolgok elintézé­sével eltöltött idő felét a saját házam építésére for­dítottam volna, már régen bent laknék. Igaz, sokat se­gítettek a barátok, jöven­dőbeli szomszédok. Nélkü­lük még itt sem tartanék. Barátok, ismerősök segít­sége nélkül valóban lassab­ban halad az építkezés. Itt, a huszonkét háznál, jófor­mán minden munkát közö­sen végeztek. — Magánerős építkezésnél a kalákát nem szabad ki­hagyni. Időt és főként pénzt takarítunk meg ezzel. Hi­szen mindig akad köztünk olyan, aki valami máshoz ért. Ám, az is éppúgy dol­gozik, akinek nem a leg­megfelelőbb a szakértelme. Az elején például, amikor le kellett kaszálnunk a ré­tet, kaszált olyan is, aki­nek életében nem volt még ez a szerszám a kezében. De a cél közös volt, minél előbb elvégezni az alapozást, hogy aztán ki-ki folytathassa a munkát saját elképzelése szerint. Voltak olyanok is, akiket többször kellett nó­gatni. Bizonyos munkálato­kat egyidöben végeztünk, s mivel a határidő kötelez, nem húzhatta ki magát sen­ki sem ez alól. Végül is a nehezén már valamennyien túl vannak. A házakat egy év után tető borította. Ä belső munká'­kat mar egyénileg végezték.. Üjvárosiéknak a parkettá­zás és a festés van hátra, a kisebb-nagyobb javítási munkák mellett. Villany és víz már régóta bent van, felszerelték a radiátorokat is a helyiségekbe. A kony­hát és előszobát csinos mű­anyagpadló borítja, túl van­nak a fürdőszoba csempé- zésén is. A nagyszoba kö­zepén Ízléses kandalló lát­ható. — Ez a feleségem elkép­zelése volt. Divatlapból meg lakáskultúrából nézte ki, éppúgy, mint. a fürdőszoba terveit. A kandallót a múlt­kor ki is próbáltuk. Mert hisz akkor az igazi, ha nemcsak a szoba díszítését szolgálja, hanem funkciója is van. A kandalló „próbaüzeme­lése” tehát sikeres volt. Bi­zonyára sok szép estét töl­tenek majd el mellette Új­városiéit, hiszen egy igazi kandallónál elköltött vacso­ra, vagy beszélgetés, idilli hangulatot varázsol az ott­honba. Abba az otthonba, amelybe a mezőkövesdi OKISZ-óvodában dolgozó feleséggel együtt: már na­gyon szeretnének beköltöz­ni. — Nem mondom, hogy újra belefognék egy építke­zésbe — mondja a ház tu­lajdonosa. — Idegileg és fi­zikailag ia kimerítő. Külö­nösen az elnöki teendők miatt. Felsorolni is nehéz lenne, hányszor kellett ve­szekednem. egy-egy látszó­lag könnyűnek tűnő anyag- beszerzés miatt. Csakhát, én is, mint a többiek, régóta vágytam feleségemmel együtt, akivel 1974-ben es­küdtünk meg, egy saját ker­tes kis otthonra. Egy épít-] kezés nagyon sokba kerül. A KISZ lakásépítési akció­ban viszont olcsóbb, mint egyedül. Ezért jelentkez­tünk. Sajnos, az építkezés egyidőbe esett az én tanul­mányaimmal, és természete­sen helyt kellett állnom a munkahelyemen, az Autóviir mezőkövesdi gyárában is, ahol tanulófelelős vagyok. Üjvárosi László helytállá-' sa nem is akárhogyan sike­rült. Mert a mellesleg lab- darúgóedzői teendőket is el­látó tanulófelelős munkáját számos kitüntetés, elismerés dicséri. Legutóbb, ez év ta­vaszán vehette át a KISZ Központi Bizottság által adományozott Érdemérmet; amely már nemsokára új otthonában ékeskedhet a többi között... Monos Márta Fojt an László Zsong a szilvafa, kö­0 rőtté méhraj járja a rajzási táncot. A gaz­da — fején a méhész-pán­célzattal — ott guggol, alig három-négy lépésnyire a fá­tól, onnan figyeli a zümmö­gő kórus vibráló, izgatott táncát. Néha feláll, ilyenkor óvatosan odamegy a fához, s megrázza. A rázás nyo­mán érett gyümölcs módjá­ra kezdenek el peregni a levelekre, ágakra már ko­rábban leszállt méhek, még­pedig bele, a fa alá odaké­szített köpübe. A kast ne­vezik így, esetünk helyszí­nén, Rakacaszenden. Lassú, türelmes művelet a méhraj. befogása. Minden kapkodás, sietség, a sikert veszélyezteti, hiszen a raj­zó méh a legkisebb zavaró tényezőre is érzékeny. Ezt magam is bizonyíthatom, mert bármennyire békés szándékkal közeledem a rajzás helyszínéhez, az első méh, amelyikkel szembe ta­lálkozom, isten igazából nya­kon csíp. Az a szerencsém, hogy a gazda, Kertész Pál vendégszeretete lényegesen nagyobb, mint a szóban for­gó méheké, s azonnal hoz­za az égető fájdalom ellen­szerét, az ecetet. — Nem lesz itt semmi haj — mondja vigaszkép­pen, miközben bekeni a csí­pés helyét. — Egy-két csí­pés egyébként sem árt. Sőt, még használ is a reuma el­len __ B evallom, a hallottak el­lenére sem kapok kedvet újabb méhcsípések elszenve­déséhez. S mivel a gazda is azt javasolja, keressünk nyug'odtabb helyet, odabent a szoba hűsében folytatjuk beszélgetésünket a méhek- ről, a méhészkedésről. — Régóta méhészkedik? — Közel húsz éve. Ná­lunk ez olyan hagyomány­féle. A nagybátyám is mé- hészkedett, s az apósom Debrétén ugyancsak foglal­kozik méhvel. Én azonban nem csupán a hagyomány­őrzés miatt csinálom. Sze­retek velük bajoskodni, an­nak ellenére, hogy sok mun­kával jár együtt, s olykor bizony bosszankodik is az ember. — Például min? — Például, ha nem ve­szik át időben a mézet. Ne­kem is van még tavalyi is. De említhetem a kivágott akácfákat is. A kanyarban, ahol jöttek, láthatták. Pedig nekünk az kiváló mézelő­hely volt. — Maga hány család mé- het gondoz? — ötvenet. Persze nem én egyedül, hanem ketten, a feleségemmel csináljuk. Én a mélyfúró vállalatnál dol­gozom már 31 éve. Csavar­gónk mindenfelé az ország­ban. S amikor távol vagyok a munkám miatt, akkor az ő nyakába szakad minden méhészteendő. — A családban szeretik a ipézet? — Annyira nem vagyunk oda érte. A feleségem né­ha szokott sütni mézesfélé- két. Az anyósom az, aki egy kanálnyit mindennap meg­eszik. Én viszont a propo­liszt használom! Ez szesz­szel keverve készül, s ha bekeni vele az ember a végtagjait, haszná! annyit, mint Hévíz. Van egy torna- nádaskai méhész kollégám, ő például, ha megvágja a kezét, megolvasztott propo­liszt rak rá, s két-három nap múlva a keze begyó­gyul. Egyébként a méhrajzás ürügyén még sok minden szóba kerül. A szendröi áfész, amelyik a termést átveszi, az itteni méhlegé- lök, a kaptárok gazdaságos kihasználása. Sőt. amikor lagzimaradélt süteményfé­lékkel megkínálnak — van közöttük mézes is — azt is megtudom, hogy minap la­kodalom volt a rokonság­ban. Szó esik magáról a fa­luról. Rakacaszendről. az itt élő fiatalok lehetőségeiről, a Kertész-család mindennap­jairól, amelynek csak egy részét tölti ki a méhészke­dés. Olyannyira elbeszéljük az időt, hogy távozásomkor már csak egy-két elkésett méh dünnyögését hallom a szilvafák felől. A többiek időközben a kasba — aka­rom mondani a köpübe —■ kerültek. , (hajdú í,í | Méhésznél ­rajzáskor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom