Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
T983. június 1., szerda ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 Egymillió földrajzi név í m íéhg) Hazánkban nem volt még példa arra, hogy egyetlen tudományág akkora figyelmet, erkölcsi és anyagi támogatást kapjon a tanácsoktól és a megyék társadalmi szerveitől, mint ma a névtudomány, s azon belül is a honismereti mozgalom keretében folyó földrajzinév-gyűjtés. Ez, a húsz éve Zala megyéből elindult kutatómunka napjainkra nemzeti üggyé vált, s a világon — szervezeti felépítésében — az első és mindmáig egyetlen ilyen jellegű tudományos vállalkozás. Országszerte szinte naponta indulnak a társadalmi munkások, a lakóhelyüket ismerő — és szerető — tanárok, mezőgazdászok, helyenként orvosok, papok, s nagy számban diákok, egyetemisták, hogy térképpel a kezükben maguk is térképet készítsenek: a környék földrajzi neveinek atlaszát. Irányítóik szakképzett nyelvészek — országosan az Akadémia Nyelvtudományi Intézete —, segítőik pedig a falu jól emlékező öregjei, s az erdőt, mezőt hivatásból járó szakemberek. S papírra kerülnek — a ma embere és az utókor számára — az évszázados, gyakran már feledésbe merülő határrész-, dűlő-, forrás-, dombocska-, itatókút-, vadászház-, malom-, régi esárdanevek. S a maiak is, a tsz-istállókat, hidroglóbuszo- kat, a valahová vezető utakat, parcellákat megkülönböztető jelzések. Magyarországon a 30-as években már volt hasonló kezdeményezés. Szabó T. Attila és munkatársai gyűjtését ma is nagy értékei között tartja szómon a tudomány, a Csüry Bálint vezette Debrecen környéki gyűjtésben pedig Imre Samu, a Nyelvtudományi Intézet vezetője maga Is közreműködött A profesz- szor hajdan diákként, az alispán ingyenszállásra és sorkosztra ajánló levelével a zsebében gyalog rótta a poros utakat. A mai gyűjtőket a helyi tanácsok járművei, a gazdaságok mikrobuszai és a tsz-fogatok viszik. Gyorsabb is, ám nem kevésbé gondos a munka. Teljes körűek, pontosak és tudományosan is ellenőrzöttek a már elkészült, és jelentős mértékben a helyi összefogás révén megjelentetett kötetek, a zalain kívül Somogy. Vas és Tolna megye, valamint többek között Szabolcs-Szatmár bakta- lórántházi járásának, Hajdú. Bihar polgári járásának, Heves megyében az egri és a füzesabonyi Járásnak a név- gyűjteménye. A Dunántúlon különben csaknem mindenütt befejeződött a földrajzi nevek ösz- szegyűjtése. Komárom megyében ezekben a hetekben szerkesztik a gazdag anyagot nyomdára készre. Veszprém megye tapolcai járásának névanyag a közelmúltban jelent meg, a többi járásban pedig jó ütemben halad a gyűjtés. Készül Keszthely környékének is a névtérképe. Az Alföldön és hazánk északi, északkeleti részén is formálódik a gyűjtemény, csaknem teljes egészében fehér folt azonban még Pest megye és Nógrád megye. Bizonyos: országosan jelenleg több mint 800 ezer földrajzi nevet őriznek a térképek és a gyűjtőlapok, és a hatalmas tudományos vállalkozás befejezésekor — várhatóan az ezredfordulón — ez a szám meghaladja majd az egymilliót. Már ami most megvan, az is felbecsülhetetlen kincs. Évszázadokra — mindenképpen: a jobbágyfelszabadításig — visszanyúlóan szól a társadalom fejlődéséről, a nép életéről, fantáziájának teremtő képességéről. Kiderül belőle, hogy nagyapáink, dédapáink a természeti tájékozódási pontok elnevezésével is emberközelivé formálták a határt, a tájat. Neve volt a határrésznek (Felsőnyomás), a rétnek (Jobbágyrét), a dű- lőré'szek (Alsókölesföld), az útnak (Celli út), az itatókút- nak (Körtélesi kút), az erdészlaknak (Garasház), a gé- mesküinek (Szemeteskút). A Jacikút-ba valamikor a szerelmes lány ölte bele magát, a Lapi csárdának pedig —1 Kanizsa környékén — már csak a neve él, a nyomát is elfújta a szél. Egy-egy átlagos nagyságú falu több mint 100 nevet őriz; hol nagybirtok volt, ott kevesebbet. A páskom-ok, a kenderíöldek a ma olvasni tudó mezőgazdászának azt beszélik, hogy vigyázz, a legjobb minőségű talaj itt található. (A hajdani kenderföldek környéke bőséggel kínál dűlőnevet; kis parcellákra osztották ugyanis, hogy minél több szegépy- embernek jusson a jóból.) Nagyon sok földrajzi név^ hez a nép emlékezetében örökkön élő monda kapcsolódik, Szent Lászlóról, az Igazságos Mátyásról, betyárokról; sok közismert, nem kevés azonban újonnan megismert, lejegyzett. A közzétett anyagban ezeket rövid formában ismertetik, a megyei levéltárakba kerülő gyűjtőlapok azonban tartalmazzák a teljes szöveget. A névgyüjtemé. nyeket előszeretettel forgatják a néprajzosok és a régészek. Kiderül ugyanis, hogy egyik-másik dűlőrész helyén régen falu volt; a Tolna megyei Pogányvár például Árpád-kori település emlékét idézi. Búvárkodhatnak az anyagban a — nyelvészek! A kutatók tudniillik a népi neveket a különböző változatokban rögzítik; ami itt Kenderfőd. néhány kilomé. térré! odébh Kenderfődek, ®. a Hosszúrét másutt Hosszi- rét. Névváltozatok is élnek, van aki a Csibe-malmot Nya- nyai-malomként ismeri, a nemzetiségi községekben pedig a Róka-lik Fuksz-loh lehet, s az Apátsági erdő Ha- basova-suma. Napjaink elnevezései szegényesebbek, az 1-es, vagy 2-es dűlő, a 100- as istálló országszerte megtalálható, s ez a helyi gazdálkodást talán igen, de a helyi emberek fantáziáját aligha dicséri. Az országos földrajzinév- gyűjtést — amelyet külföldi szaktekintélyek jelentőségében Bartók, Kodály népdalgyűjtéséhez hasonlítják — nyugalomba vonulásáig Végh József kandidátus irányítottá, öt éve pedig ördög Ferenc, a Nyelvtudományi Intézet főmunkatársa vezeti. A Nagykanizsán élő középiskolai tanár, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem címzetes egyetemi docense munkájáért néhány éve állami díjat kapott. A fáradhatatlan nyelvész nem tagadja: a névgyűjtés célja kezdetben e kincs megmentése és adattárakban való közzététele volt. Ha egykét generációt késik a munka, a nevek 60—70 százaléka elfelejtődött volna. Így viszont utódaink számára is fennmarad. S nem csupán a kutatók által hozzáférhető könyvtárak mélyén, porlepte polcokon., A könyvek sorsát ugyanis — jelentesse bár meg azokat az Akadémiai Kiadó, a Magyar Nyelvtudományi Társaság, vagy a helyi szervek — a falvakban, városokban, a megyékben figyelemmel kísérik, örvendetes tapasztalat, hogy magukénak érzik, akikről szólnak, akik segítettek, közreműködtek összeállításukban; a települések lakói, vezetői is. Néhány belőlük minden „érdekelt” községben, városban megtalálható, a hivatalok irodáiban, a közkönyvtárakban, az iskolákban és a családok könyvespolcain. Forgatják a könyveket az emberek, s beszélnek nekik a nevek. Jó lenne azonban egy lépéssel még előbbre is jutni, s közterületek, új utcák kialakításánál, új települések alapításakor, meglevők ösz- szevonásakor e gazdag kincsesházból meríteni. Akár jogszabályban is rögzíteni lehetne, hogy a névadó bizottságok minden esetben kérjék ki a szakemberek, netán az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének a véleményét Valamikor a századfordulón hazánkban már ismerték ezt a gyakorlatot. Felélesztése a szülőföld szerete- tét, a hazatudatot erősítené. E javaslat várhatóan tudományos fórumon is hangot kap majd. Júliusban rendezik meg ugyanis Gödöllőn az országos nyelvjárási néprajzi gyűjtő találkozót. A két-, háromévenként sorra kerülő tanácskozássorozaton mindig téma a földrajzinév-gyűjtés; így lesz ez az idén is. S ha a javaslat megértésre talál, az sem lenne meglepő, ha valamely településünkön az új utca történetesen a Garasház utca nevet kapná. D. G. Gemör sziüvesszsiiteís versenye Ha valaki az elmúlt évtizedekben kellő elövigyázat és helyismeret nélkül kóstolta meg a gömöri dombok levét, minden bizonnyal hitetlenkedve kapja fel a hírre a fejét: Putnokon borversenyt tartottak. Talán van is oka rá, hiszen a tájegység „vallató” borai nem tartoznak a zamatos nedűk közé, nem keresik őket oly buzgalommal és megbecsüléssel, mint tokaji, mátravi- déki, balatoni testvéreiket. Pedig a putnoki szőlők jó része ma is képes jó bort adni, és a történeti időkben sem vetették meg az itteni szőlősgazdák itókáit. Lelkes lokálpatrióták még azt is tudni vélik, hogy Mátyás király itt kapáltatta meg az urakat, emléktáblát Is állítottak az eseményről. Az anekdotának nincs egyértelmű hitelessége. Görnör megyében történt, de semmi bizonyság arra, hogy Putnokon. Az azonban tény, hogy a putnoki szőlészet megjárt hullámhegyeket és völgyeket. A nagy filoxérajárvány elpusztította szinte az egész szőlővagyont. Évtizedek tellek el, amíg újra, valamilyen módon helyreállt a termelés. A „grófi szőlők”, az „urak völgye” földrajzi nevek jelzik a legjobb szőlőtőkéket. Serényi Béla éppen a szőlősgazda-tanfolyamok szervezésével vetette meg a putnoki szakoktatás alapjait 1907—08-ban. 1926-ban tartották az első borversenyt Putnokon, igaz, csak lokális méretekben, de akadt olyan szőlősgazda is a harmincas években, aki közvetlenül exportra termelt, a munkásainak inkább kifizette a bérjárandóságot is. mintsem egy csepp is fogyjon a borából. A felszabadulás után a szőlőket is kiosztották, de a beszolgáltatás gyakran tel- jesíthetetlennek bizonyult. A gazdák mennyiséget termeltek, nem minőséget, s ezt mind a szőlő, mind a bor megsínylette. A hetvenes években újabb fellendülés jegyei mutatkoztak. A tanács vezetői támogatták a gazdálkodó kedvet. Egyre több rendezett, szeretettel, gondoskodással megmunkált szőlőtőkén érlelődtek a fürtök. A megerősöAlátét — papírból Német Mihályné, a Mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Házi- 'Ppd Szövetkezet ll-es számú telepén az exportra készülő, matyó mintákkal díszített díszdobozokhoz papirkartonból alátéteket szab. A hatékonyabb enersia- ieEhasználásérl Kedden Balatonfüreden megkezdődött a KGST fűtőanyag- es energiamérlegtervezési munkabizottságának szakértői értekezlete, amelynek központi témája a nagy energia-felhasználás meghatározása. A négynapos eszmecserén Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország. Magyarország. az NDK, Románia és a Szovjetunió szakemberei vesznek részt. A szakmai tanácskozás megnyitóján a vendéglátó ország számolt be energia-gazdálkodásának ésszerűsítéséről, az ezzel kapcsolatos eredményekről. A munkabizottság hétéves működése alatt öt szabványt már elfogadtak, ezek közül Magyarország előterjesztése alapján határozták meg az alumíniumolvasztók energiafogyasztására vonatkozót. A mostani tanácskozáson az alumínium-hőkezelő berendezések, a sütőipari kemencék és a cementipari malmok szerepelnek napirenden. Előterjesztik ezek energiatakarékosabb üzemeltetésére vonatkozó újabb módszereket, ismertetik az új berendezéseket. flelÉpleríel - szúnyogok elten Ideiglenes antennák — „zajosabb" tévékép Megkezdték u m adótorony Valóságos szúnyoginvázió lepte el az utóbbi hetekben & Bodrog menti községeket és a két zempléni várost: Sátoraljaújhelyt és Sárospatakot A vérszívók — különösen sötétedés után — sok kellemetlenséget okoznak az embereknek, hiszen a szúnyogcsípés még a ruhán keresztül is elviselhetetlen. Az árterületek még most is meg. levő kiöntései ugyanis kedveznek a szúnyoglárvák kifejlődésének. Sárospatakon a városi tanács — a korábbi évekhez hasonlóan — ez idén is elrendelte a „szakszerű” szúnyogirtást. Ennek elvégzésére szerződést kötött egy vállalattal, s így a közeli napokban három alkalommal történik helikopteres permetezés a kellemetlenkedő szárnyas apróságokra. A veszélyesebb szúnyoggócokat szórják be irtószerrel, elsősorban a Bodrog két partját, a vég- ardói hőfürdő területét és környékét, továbbá az iskolakertet és a várkertet. dött termelési kedvvel párhuzamosan gondoskodni kellett a szakértelem fejlesztéséről is. Ma több, mint négyszáz putnoki szőlősgazda igényli, hogy szaktanácsot kapjon. A helyi T1T- szervezel igyekszik ezt az igényt kielégíteni. / A közelmúltban, a község alapításának 700. évfordulója újabb lehetőséget kínált a tapasztalatcserére. Huszonhét gazda és vendégeik gyülekeztek, hogy a jókedvvel termelt boraikat társaiknak és a zsűrinek bemutassák. A találkozón ismeretterjesztő előadás is elhangzott, majd következett a borok vetélkedője. A díjak közül kiemelkedett a „Putnok legjobb bora” büszke cím, melyet Horváth András termelő érdemelt ki, kóstolásra, bírálatra kínált borával. Répási Imre Miskolcon,' az Avas tetején álló adótorony a huszadik évébe lépett és alaposan rászorul már a felújításra. Mivel az épület igen eltér a szokványostól, a felújítása is jóval nagyobb gondot jelent, mint a szokásos épületeké. Részben ezzel magyarázható, hogy a már korábbra tervezett munkák némi késedelmet szenvedtek. A kezdeti lépések után viszont most a jó ütemezésnek köszönhetően kedvezőbbre fordultak a kilátások. Mivel a munkák meglehetősen bonyolultak, ennélfogva időigényesek is: ám éppen ez kínál lehetőséget arra, hogy egyúttal hozzákezdjenek az antenna- rendszer megújításához. Az elemek leszerelését ezekben a napokban kezdik meg, és amelyik rászorul, azt újra cserélik, a többit viszont újra ezüstözik. Az antennák kötelező karbantartási határideje általában 10—15 év, így a felújítást követően hosszú időre ismét biztosítják a jó vételt Miskolcon és a közvetlen környéken. Addig viszont — ami az antennák leszereléséből adódik — átmenetileg helyenként romlanak a vételi lehetőségek. A felújítás idején ideiglenes, helyettesítő antennák látják el a műsor sugárzását. (Tv egyes program és az URH-adások.) Ezeket az elemeket a toronypresszó tetején állították fel, a városból is jól láthatóak. Székely István a Posta Rádió, Televízió Műszaki Igazgatósága emódi vezetéknélküli távközlési felügyelőségének vezetője elmondta, hogy ezzel a megoldással, ha nem is változatlan minőségben, de folyamatosan továbbítják a műsort. A helyettesítő antennák elhelyezéséből már előre tudják, hogy a megyeszékhely bizonyos területein a kép „zajosabb” lesz, vagyis szemcsésebb, életlenebb. Mindezekről az ingatlankezelőt, a lakásszövetkezeteket már jóelőre értesítették. Feltehető, hogy legrosszabb vételi viszonyokra a hejőcsabaiak, az Avas-déliek, a Martin-telepen lakók számíthatnak, akik viszont a tokaji adóról foghatják a tévé egyes műsorát. (A kettest eddig is onnan kapták a miskolciak és ez ezután sem változik.) A MIK, a Gelka, a lakásszövetkezetek szerelői a szükséges antennaállításokat az igényeknek megfelelően elvégzik. — Meddig tart ez az átmeneti állapot? — Júliusban, augusztusban még tart a felújítás és azt követően ősztől már újra a megszokott vételre számíthatnak a miskolciak. Jóllehet az épület, a torony felújítása azt követően még sokáig tart, mindez azonban a jó műsorsugárzást már nem befolyásolja — válaszol a felügyelőség vezetője. — Hogyan változnak az URH-s vételi lehetőségek a felújítás ideje alatt? — Miskolc egész területén kifogástalanul vehető a tokaji URH-adás, a sugárzási adatok a Rádió és Televízió Újságban mindig szerepelnek. Szakembereink jelen-; leg a tartnlékantennák sugárzási méréseit végzik a városban, azt vizsgálják, hol milyen mértékű a televíziós vételnél a kép romlása, hol,' milyen segítségre lesz szük-J ség. Az Ideiglenes antennák üzembe állításának pontos dátuma hivatalos közlemény-; ben szerepel majd — mond-J ta Székely István. N. X i
