Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-05 / 132. szám
1983. június 5., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Beszélgetés Mitró László vezérigazgatóval r — ön 1983. február 1-étöl « Tolcaj-hcgyaljai Állami Gazdasági Bor kombinát vezérigazgatója. Itt, Hegyal- ján. s főleg szakmai körökben ugyan közismert korábbi munkássága, tevékenysége, mégis arra kérem, „mutatkozzon be" olvasóinknak. — Szabolcsi származású vagyok, Nyírbogdányban születtem 1941-ben. Nyolcán voltunk testvérek. Szüleim parasztemberek voltak. 1950- töl tsz-tagok. A kertészet szeretőiét u szülőföld adta, a szabolcsi almáskertek. Később ez Sátoraljaújhelyen, a kertészeti technikumban — ahová 1955-ben középiskolásként kerültem — csak fokozódott. Itt Ismerkedtem meg a szőlővel, s úgy érzem. ez a kapcsolat, ez a kötődés most már egy életre szóló lesz. Az érettségi után Tarcalra kerültem, az akkori Tarcali Állami Gazdaságba. Először gyakornok voltam, de már ez idő alatt is komoly feladatokat kaptam, így többek között szőlőt telepítettem. A gyakor- nokság után brigádvezető agronómus lettem egy esztendeig, majd az akkori főnököm, Bartus Aladár, s?,ó szerint „elzavart” a Kertészeti Egyetemre. Ugyanis akkor nekem nem nagy kedvem volt a továbbtanuláshoz. Mit tagadjam, tetszett az önálló kereset, a beosztás, tetszett, hogy 19 éves fejjel harminc-negyven felnőtt munkáját irányíthatom. Különben is abban a kollektívában nagyszerűen éreztem magam. De végül is engedtem a főnöki „parancsnak”. s jelentkeztem az egyetemre, amit 19öG-ban fejeztem be. Akkor visszakerültem Tarcalra központi kertésznek, majd egy év után ugyanott kerületvezető lettem. Tárcáiról később lakásgondok miatt átkerültem Üjhelybe, ahol 197ö-ig voltam a borkombinát sátoraljaújhelyi kerületének vezetője. Ez idő alatt történt meg többek között a kerület rekonstrukciója is. 1976-ban nevezlek ki termelési igazgatónak, majd 1982 szep7 temberében kereskedelmi vezérigazgató-helyettesnek. Ebben a beosztásban ért a vezérigazgatói kinevezés. — Négy hónapja, hogy hazánk egyik nagy nemzeti kincse, a történelmi Tokaj- Hegyalja legnagyobb, meghatározó jelentőségű gazdasági egységének az első számú gazdája. Mit jelentett önnek ez a kinevezés? — Nem tagadom, először is megtiszteltetést és örömet. Ugyanakkor a mindennapi munka gj’akorlatában nagy felelősséget, rengeteg munkát és sok, a kitűzött célok megvalósítása érdekében befektetett energiát. Én úgy gondolom, ebben a gazdaságban első számú vezetőnek lenni nem csupán azt jelenti: egy vállalatot kell igazgatnom. Gazdaságún!* munkáján, így a mi, egyéni munkánkon is, áll Tokaj- Hegyalja fejlődése. Még akkor is, ha — bár a térségben kialakult a vertikális gazdálkodás — ennek részel nem egy cégnél koncentrálódnak. Sőt, ebben a sajátos helyzetben a mi fe-i lelősségünk, ha lehet, csak fokozódik! Egy ilyen nagy gazdasági szervezet működése ugyanis döntően kihat az egész borvidék életére, .s nem mindegy, hogy ez a hatás pozitív, vagy negatív irányú. Sokéves tapasztalataim alapján mondhatom, a borkombinát megalakulásától fogva Igyekezett élenjáró szerepet játszani a térség gazdálkodásának a fejlődésében. Többek között, a korszerű termelési technológiák elterjesztésével, a szőlőtermesztés színvonalának emelésével, a feldolgozó kapacitás bővítésével, korszerűsítésével, a magas szintű borászat technikai feltételeinek megteremtésével. — Kérem, beszéljünk most egy kicsit arról, amiért tulajdonképpen ez az egész munkálkodás történik, a tájegység végtermékéről, a tokaji borról. Azt tudjuk, hogy évszázadok óta híres, hogy pápák, királyok ituilc. Napjainkban kik fogyasztják, s milyen nagy ez a tábor? Vagyis, mennyire keresett, mennyire közismert ma a világban a tokaji bor? — Kezdem számadatokkal. Az elmúlt évben belföldön 81 330 hektolitert értékesítettünk. Szocialista exportra került 82 893 hektoliter, tőkés exportra pedig 10 308 hektoliter.. Tudom, ezek a számok csak a szakemberek számára mondanak valamit, kiegészítem tehát azokat szóbeli magyarázattal is. A tokaji bor egyedi minőség, és ezt mindenhol a világon elismerik. Alkalmi borként fogyasztják, ezért csupán az eladott mennyiség nem is lehet egyedül mérvadó. El kell mondanom, hogy a nyugati világ jelenlegi borízlésétől eltér a mi borunk. Ma nyugaton a könnyű, sima, kvaterkázó borokat keresik, szeretik. A mi borunk más. Nos, amikor a nyugati vásárló hozzájut a tokajihoz, legtöbbje nem tudja, mihez is igya. Ugyanis egy új, számára eddig nem ismert ízzel, zamattal találkozik. S ehhez kellene egy nagyfokú reklámkampány, ami segítene abban, hogy a vásárló tudja, mikor, mihez fogyasszon tokajit. Ez a kampány a mi boraink esetében eléggé szerény. Nekünk erre kevés anyagi eszközünk van. A forgalmazó nyugati borkereskedő cégeknek viszont több százezer hektoliter bortételnél éri meg csak nagy ösz- szegeket reklámcélokra fordítani. Szóval emiatt, nem is olyan könnyű megismertetni a tokaji bort. De azért sem könnyű, mert nincs belőle annyi, hogy egészen széles körben megismertethessük. A most elmondottak természetesen a tőkés export vonatkozásában érvényesek. A szocialista országok viszonylatában elmondhatom, hogy évről évre szépen növekszik a kereslet boraink iránt. Amit mi az egész borexport kérdésében tehetünk, az az úgynevezett apró lépések taktikája, egyébként a lehetőségeink is ezt predesztináljak. Így például ott. vagyunk minden borversenyen, nemzetközi versenyen, ahol a szakma évről évre elismeri boraink értékét. Vagy említhetem, hogy a partnerek igényeit a legkisebb tételekben is kielégítjük. S igyekszünk a turisták figyelmét egyre inkább felhívni Tokaj-Hegyal- jára! Sőt, éppen a borkereskedelmünk fokozása, hírünk növelése érdekeben a jövőben az eddigieknél többet szándékozunk idegenforgalmi célokra áldozni. — Régi leírások a már akkor is világhírű tokaji bor kapcsán, sokféle szőlőfajtát említenek. Derczeni János, a XVIIl. században például, fontossági sorrendben ekképpen sorolta l-I egy alja fő fajtáit: 1. Góhér, 2. Furmint. 3. Fejér szőlő. 4. Hárslevelű. 5. Rózsás szőlő. 6. Fekete szőlő. Ma három engedélyezett fajtája van a borvidéknek. Ezek közül a két fő fajta a furmint és a hárslevelű, tudvalévőén késő érésű. Nincsen szó fajtaválaszték-bővítésről? — 1972 óta 70—80 fajtát figyelünk; vizsgálunk. Ezek közölt kiónok, új keresztezések is vannak. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy mindössze három fajtát érdemes tovább megfigyelni. Mindhárom fajta keresztezés, s ezen belül az egyik szülő a furmint, vagy a hárslevelű. Ez is mutatja, nem véletlenül „szelektálódott” ki e két fajta Tokaj- Hegyalja fő, s egyedüli fajtájává. A gyakorlat bizonyítja, hogy a furmint és a hárslevelű hozza itl a legjobb minőséget, mégpedig a legnagyobb gyakorisággal. — Korábban ön is említette, a térségben a gazdálkodás részei nem egy cégnél koncentrálódtak. Hegyalján. a borkombinál mellett számos tsz, szakszövetkezet és sok ezer egyéni szőlő termesztő munkálkodik. Sőt, a szőlőterület közel 80 százaléka e szektorok és termelők tulajdonában van, vagyis az „alapanyag" nagy részét ők állítják elő. Következésképp. a borkombinát és a szövetkezeti termelő egymásra utalt. F,z a kapcsolat azonban a múltban korántsem volt minden esetben felhőtlen. Gyakran ütköztek a különböző érdekek. Mi a helyzet. ma, és mi várható e kapcsolatok javítása terén? — Amikor 1971-ben megalakűll a borkonjbinát, a hegyaljai szőlőtermesztés színvonala elég sok kívánnivalót hagyott maga után. Nekünk olyan gazdaságszervező munkát kellett akkor elkezdeni, ami megteremtette a vertikális gazdálkodás későbbi zavartalan feltételeit. Így többek között meg kellett teremteni a termelési színvonal emelésének, a felvásárlás kibővítésének, a feldolgozás, a borérlelés, a palackozás korszerűsítésének a feltételeit. Ez az évek folyamán több mint cgymil- liárd forint beruházással teremtődött; meg. Sok csatával járó évek voltak ezek, amikor is a pillanatnyi érdekek ütköztek a távolabbi célokkal. Tény, a borkombinát a termelés biztonságát jelentő feltételrendszert nem tudta volna megteremteni, ha a végtermék után a jövedelmet minden évben szétosztja. És azt is elmondhatom, hogy példánk, beruházásaink, s nem utolsósorban a felvásárlási árrendszerünk „kényszerítették” is a termelőket a gazdálkodásuk színvonalának növelésére. Mindez pedig azt eredményezte, hogy folyamatosan növelni tudtuk a felvásárlási árakat, amelyek kedvezően hatottak a termelési kedvre. Mára Hegyalján megerősödtek minden szektorban a termelési alapok, megnőtt a hozam, sót, ez tartósan stabilizálódott, s a szőlötelepitési kedv is nagy. Én úgy vélem, ma nagyobb az elégedettség, mint bármikor korábban, de ez a megértés elsősorban a tavalyi jó ár és nagy termés számlájára irható. A szó szerinti együttműködés ugyanis még ma is eléggé gyerekcipőben jár. Pedig ma már eljött az az idő, hogy a zárt borvidéket zárt gazdasági egységnek is tekintsük. Vagyis a gazdasági alapokban is együtt kell minden érdekeltnek működnie. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a termelő megtermelte a szőlőt, mondván: a kombinát vegye át és csináljon vele, amit akar. Mára a gazdálkodás és a piac feltételei megváltoztak, s ez szinte kötelez minden érintettel, hogy az érdekek — amelyek ma még a termelés egyes fázisaiban szétválnak — találkozzanak. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor Hegyalján minden gazdasági egységnek együtt'! kell gondolkodnia, együtt kell cselekednie és a gondokat. nehézségeket anyagi áldozatokkal is kell vállalnia. Előbbre csak így léphetünk. — Köszönjük a beszélgetést. Hajún Imre Energiát és halai kínál az Alföld Balatonja Kisköre csendes jubileuma Az Alföld Balatonja A Tisza medre és a Kis- Tisza közötti hullámtérben ' létrehozott 127 négyzetkilométernyi felületű to rászolgál az Alföld Balatonja elr nevezésre: 300, sőt — a csongrádi vízlépcső megépülte után — 400 millió köbméter térfogatra tervezett víztömege elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a térség mezőgazdasági és ipari üzemeinek vízellátását, 100— 120 millió kilowattóra villamos energia termelését, és lehetővé tegye százezernyi ember kulturált pihenését, sportolását. Nagy léptékű, a vízlépcső hatóterületének jelenét és jövőjét is ábrázoló térkép segítségével magyaráz dr. Hegedűs Lajos, a KÖTI- VIZIG vezetője, aki immár három évtizede viseli szívén a tó sorsát. — Szerény volt a napokban tartott jubileumi megemlékezés, pedig, amint azt a tíz év eredményeit különböző szempontokból mérlegelő előadások is tükrözték, a legtöbb területen nyilvánvaló a fejlődés. Igaz, az örv- tözőművek fele sem készült el, ráadásul a meglévő kapacitás is csak félig hasznosul, a termőréteg jó vízháztartását biztosító másik meghatározó területen, a tervszerű talajjavításban azonban terven felülit produkáltak a gazdaságok. Amií a réven vesztettünk, úgy tűnik, megnyerjük a vámon, s tovább javítja a képet, hogy lassan mindenütt belátják: a szakszerű öntözés a vizdíjak emelkedése ellenére is kifizetődő. Idén jóval korábban, már március közepén megkezdődött a rétek-legelök és a búza öntözése, eddig húsz százalékkal több vizet vettek igénybe a gazdaságok, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Reméljük, hogy továbbra is így lesz, mi minden vízigényt ki tudunk elégíteni. Annak ellenére, hogy az utóbbi években egy méterrel nőtt a tó szintje, a korábbi talajvíz- és fakadóvíz-panaszok megszűntek, mert a környező gazdaságok egyre inkább tisztában vannak az ezzel kapcsolatos teendőikkel. Rekkenő májusi melegben közeledünk a tározópart legközelebbi települése: Abád- szalók felé. Az öböl vize szinte szikrázik a fénylő hőségben. Néhány munkás a készülő betonalapokat méricskéli. — Szép faházak kerülnek rájuk — tájékoztat Heinrich Tamás, a helyi művelődési, ház igazgatója, a június 18- án’ kezdődő „Abádszalóki N^vár” kéthónapos rendezvénysorozata szervező bizottságának titkára, akit kerek- páros terepszemléje közben értünk itt. — Az ünnepélyes vitorlabontásra minden ház állni fog, megnyílik a hajóés szörfkölcsönző, úgyhogy a szervezésen nem múlik az áhított pezsgő vízi élet. Itt-ott öregebb pontyok, busák dobják fel magukat, csobbanó nyomukban hábo- rogva örvénylik a víz. Nehéz még ideképzelni a szélben csattogó vitorlákat, a hajók-szántotta barázdákat, a kikötő lüktető életét. Kilométernyire Kisköre felé fűrész és köszörű .hangja sivít egy fura külsejű, félig a parton, félig a vízben álló vasmonstrumon. Fürdőnad- rágos, festékes testű fiatal férfi ecsettel integetve invitál a fedélzetre. — Barta Barna abádszalóki kertésztechnikus vagyok — mutatkozik be, s mintha tudná, mire vagyunk kíváncsiak, kérdés nélkül folytatja: — Megvásároltam ezt a hajót huszonhétezer forintért. Tizenhét méter hosz- szú, háromszáz mázsás, valaha pénztárkomp volt a Margitszigeten. Előző gazdája azért vált meg tőle ilyen olcsón, mert tizenöt méternél hosszabb hajóra tilos motort szerelni. Nekem így is jó. Itt áll majd, ahol most, a vendégek akár az ágyból horgászhatnak. Az alsó szinten három szobát kiadok, a fenti kettő a családé, meg a barátoké. Bizonyára ez lesz az országban az első komppanzió. Mellette esónakkölcsön- zö nyílik. Nincs hiány tehát egyéni ötletekben, kezdeményezőkészségben. S ezt a hivatalos szervek is bátorítják. Érdemes lenne a mostani pénzszűke ellenére keresni a lehetőséget arra, hogy a több ezer igénylő ne csak a vizet, hanem a vízpartot is birtokba véve, szépítve, ápolva, még vonzóbbá tegye a környéket. Idegenforgalmunk szempontjából sem lenne ez közömbös, hiszen például az említett komppanziónak már az idén. NSZK-beli, svájci vendégei is lesznek. Mintha hangtompítóval látták volna el, olyan zajtalanul dolgoznak a kiskörei turbinák. Simon József, a Tiszai Erőmű Vállalat telepvezetője a jó gazda büszkeségével dicséri a magyar —francia kooperációban készült, sík vidéken legalkalmasabb, világszínvonalú csőturbinát: — Nem volt itt soha semmi hiba. Igaz, az előirányzott áramnak legfeljebb háromnegyedét termeltük meg, de ez á víz magasságának tudható be. Ha megvalósul a tervezett csúcs: a mostaninál két méterrel magasabb szint, akkor mi is „csúcson” üzemelhetünk. Az erőmű készen áll... Sipos János diszpécser elmondhatná, hogy ő szabályozza a tó mélységét, legalábbis szolgálatának 12 órájában. — Ezekkel a gombokkal állítható a duzzasztómű víz- áteresztő képessége, s a százhúsz kilométernyi vízi út ha-- józhatósága — mutat a lámpácskákkal teli vezérlőpultra. — Fontos szolgálat,' de én jobb szeretek a gáton dolgozni, a naponta ideérkező hajókat átzsilipelni. Sokféle igényt elégít ki Kisköre, de távlatban még többre képes. Annyira mindenképpen, hogy ez az egyötödnyi Balaton a magyar tengert megillető figyelemnek, aggodalomnak, együttérzésnek is egyötödében részesüljön. G. R. Pályázati felhívás Ismét közösségi kezdeményezésre hívja fel a tanyák, a társközségek, az aprófalvak. a kisközségek fiataljait az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága, a KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront OT, a SZŐ VOSZ és a TOT. Azokhoz a fiatalokhoz fordulnak, akik nemcsak önmaguk számára szeretnék megteremteni vagy javítani lakóhelyük közösségi életének, közösségi művelődésének feltételeit. A pályázattal minden olyan kezdeményezést támogatni kívánnak, amely a település lakóinak közösségi művelődését, a szabad idő hasznos eltöltését szolgálja; nagyobbrészt önerőből, társadalmi munkával és összefog gással megvalósítható; a meglevő lehetőségek célszerűbb, hatékonyabb, újszerű hasznosítására törekszik a létrejövő közösség, új intézmény önfenntartásra és önigazgatásra törekszik. A pályázók feladata, hogy jellemezzék településüket, körvonalazzák, mi az elképzelésük lényege, tervük valóra váltásáért, illetve a majdani működés során mit vállalnak saját erejükből, és milyen segítséget kérnek. A pályázat beadási határideje: 1983. szeptember 30. A pályázatokat — pontos címmel ellátva — a megyei tanács vb ifjúsági titkáráho« kell beküldeni.
