Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
ÉSZAK-MAGVARÖRSZAG 4 19S3. Junius 4., síombai Kitüntetett pedagógusok Arcok a katedráról A gyerekek mar pénteken átadtak virágaikat. A szabad szombat úgy megbolygatta a köszöntés rendjét, hogy talán már arra is emlékeztetni' kell — június első vasárnapja a pedagógusoké. A gyéreitek átadták agyonszorongatott csokraikat, eldadogták a köszönő szavakat, s kitörő hurrával fogadták, hogy elmaradt a telelés. Tegnap tartották azokat az ünnepségeket Budapesten, Miskolcon, a járási'székhelyeken, és a nagyobb városokban, ahol a legjobbaknak mondtak köszönetét — a'hivatalos elismerést jelentő -kitüntetéssel. Ha, sonra-rendre ■számoljuk a pedagógüsnapi ünnepségek meghívottjait — legalább négyszázan vannak. Borsodból. Mindannyiukat felsorolni lehetetlenség”, de mindannyiuknak sok az ismerőse. Régi diákok és mostani tanítványok. S olykor a keltő nem is esik olyan mesz- sze egymástól, ‘ • Ha -jutott eszembe, arrak«*.’ a megy® tanács dísztermében tartott ünnepségen Takács Martát szólították. Bor- sod - Abaúj -Z emplén megye díját, az Erdélyi János-díjat idén ö kapta meg. Talán két Hete sincs, hogy azt mondta: „Összeszámoltam, eddig több mint harminc tanítványomból lett német szakos tanár.” Takács Márta. német szakos, a Herman Gimnázi- 'ífribas tanít. De ezt talán ne» is szükséges elmondani róla. Bár jó évtizede ismerem, talán ess volt az egy e*,- len igazán aaemplye*, mondata magáról. Azt "is tanítványaitól tudhatta csak meg az érdeklődő, hogy a diák az ö számára családtag, fogadott gyerek, akit vasárnap' is kirándulni visz, ha úgy hozza a szükség. Mármint a felkészülés, a versenyre. • Ami nagy tét, nagy erőpróba — szokta mondogatni —, igazi .próba a gyereknek. Rengeteget kell dolgozni azért, hogy az ország legjobb középiskolásai között helyt tudjon állni. Hogy ez a tanárnak is munka — arról nem szokott •szólni Takács Márta „fámája”, Ha szóba hozzák, elhessegeti magától. A gyerek a fontos — mondta nemegyszer. — Én csak továbbadom, amit kaptam. Hogy honnan van a kitartása — azt hiszem, megfejthetetlen. S ha mégis, akkor csak annyi, hogy éleleleme a tanítás. S hogy a mérce önmagával szemben is magas. Jót, a jól adni. A követelek, mert szeretlek pedagógiai elvét vallja. Nem tudom, pontosan mennyit készül még ma is az óráira, de azt tudom, hogy könyvekkel a hóna alatt „közlekedik”. S a könyvekből kis* cetlik kandikálnak ki, jelezvén, hogy nem díszül hordja őket. Tanít az iskolában, segít a kollégáknak — hisz, szakfelügyelő. A .német a . „szerelmetes szakja”, de.ádázul küzd, hogy a francia se száműzessen a középiskolából. , S nemrégiben a. Pedagógia Társaság megyei tagozatának titkárává választották. Nem hallottam még panaszkodni, hagy.'fáradt és ha az iskoláról,. a .gyerekekről beszél — kipirul az arca ... Azt mondja; csak a dolgát teszi. Ajnikor húsz és egy esztendővel ezelőtt félév tájári bejelentette, hogy tanár lesz, az osztálytársai nem akartak hinni a fülüknek. Koppány László mégis tanár lett. Vannak, akikről csak nehezen hisszük el, hogy egy pályára termettek. Azt hiszem — hiszen én is osztálytársa voltam — a rejtély máig is meg fejthetetlen. Remélem, nem ünneprontás ez a személyes vallomás. S hogy ne az legyen, álljon itt egy történet a módi általános iskola tanáráról. Az érettségi találkozón meséltünk. O csak egy valamiről — szinte egész este. Maga köré gyűjtve a pedagó. gussá lett társakat, arról beszélt, hogy a kisdobos- és az úttörőmozgalomban valamit tenni kellene. Valamit, ami cél és eszme lehet a gyerekeknek. Ami lelkesíti őket. Ami más, mint az órai jelen- let. Példaképek kellenek a gyerekeknek — mondta. Olyanok, akik nem nőnek úgy fölébük,, hogy az elérhetetlen. távolba idegenednek, — Mégis, mit? — ok vetet- íenkedett valamelyikünk, — Keresni keli. Mi találtunk ilyet. Egy mádi születésű fiúcskát. Kisdobos volt a szabadságharcban ... Nemrégiben levelet irt — szűkszavú meghívót. „Gyere el egyszer, ha tudsz. Összegyűjtöttünk sok mindent, dokumentumokat is. Felvázoltuk Koroknay Dániel útját a dobbal a szabadságharc csatáiban. A gyerekek a tavaszi szünetben kerékpárraj végigjárták. Vannak fényképeik és . tele vannak élményekkel. Szóval, érdemes volt.” Én már akkor, ott, az érettségi-találkozón elhittem neki: pedagógus lett. ízig-vérig az. És most örülök, hogy ő is ott van a kitüntetettek között. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. Tisza-parti- községből került Miskolcra dr. Reisz Gyu- lánc. A Vologda-lakótelepen akkor nyitott kaput a szép új iskola. Nem az iskoláról beszélt ő spm soha, hanem a gyerekekről. A kicsikről. Energiájából nekik tartalékolta, mindig a legtöbbet. Talán azért, mert tanítóként indult. S mert a nagyvárosban, a lakótelep szaporodó • házai kö_ zott legszembetűnőbben a gyerekek szorultak, a kicsik gyá- molításra. ■ Törődésre. Akik már belül vannak az iskolakapun, s akik még csak kopogtatnak. Akiiének nem mindegy — magyarázta egyszer —, hogy sírnak-e a pad- ban vagy örömmel ülnek. be. A legborzalmasabb, ha a gyerek tél az iskolától. Ha nem a felnőtt barátot látja a tanítóban. Pályám csődje lenne, s remélem, soha nem keli megérnem, ha félne tőlem egy gyerek. S minden fáradságért kárpótol, ha a kezét nyújtja felém, hogy megfogódzzon . .. Kiváló pedagógusnak régóta mondják kollégái, most a Kiváló Munkáért kitüntetést is megkapta. Arcok a katedráról. Mindannyiunknak vannak ilyen arcai. Nem vitatkoznak velünk, ha kívülállóként belekotyogunk a pedagógia dolgába, ha értetlenkedünk a mai iskola dolgain. Nem jelentkeznek, hogy itt vagyunk, ha a régi pedagógusok nagyságát emlegetjük fel, lekicsinyelve a maiakat. Csöngetéskor fogják az osztálynaplót, s csöngetés után még sokáig válíukra veszik a gyerekek gondját. Teszik a dolgukat. Csu torás Annamária Stómegyven könyvel jelentet, lek meg o kiodók or ünnepi könyvhétre, közülük nem egy igozi sikerkönyv lett. Az olvasók érdeklődése - mondják a könyvesek - nem csökken. A könyviér sátrainál mindig vannok vólogotók, keresgélök. És o választás még most sem könnyű. A gyomok növekedés© veszélyezteti a kultúinővérkékét Amiről most töprengek — azt lehet mondani —, országos jelenség. nemcsak miskolci, mégis most Miskolcra szűkítem mondandómat, mert itt élek ebben a kétszázezeimél több lakosú városban, ennek örömeivel, gondjaival találkozom mindennap. A szórakoztatásról, a művészetek egyes perifériális vonulatairól töprengek, miközben nézem a színes plakátmezőt a falakon, olvasom a városi műsorfüzetet, s látom, hogy a havi sok száz műsorkínálat között, amelyben a tudományos ismeretterjesztés, a korszerű közművelődés,! a kiscsoportos foglalkozások, általában a jő értelmű népművelői munka között mind nagyobb területet sajátít ki magának a szórakoztatásnak egyfajta hajtása — majdnem azt mondtam: vadhajtása —, amelyben egyre nagyobb teret kap a könnyed, olcsó szórakoztatás, az olcsó humor, az igénytelenség, és amelynek egyes ágazataiban arról, hogy a szórakoztatás tulajdonképpen a szocialista kultúra körébe tartozik, már beszélni sem lehet. (Mert hiszen például mi köze a szocialista jelzőhöz Vaszary János Bubus című kispolgári színjátékocská.iának, amelyet bevallottan be vétel növelési célzattal hívogatnak le Miskolcra. _ vendégjátékként. 3 nem is kisebb helyre, mint a sportcsarnokba, ahol több mint két és fej ezer nézőt várnak egy-egy előadásra. A Bubusl a ' Vidám .Színpad hozza, amely úgy tűnik, Mis- kolcban jó vadászmezőre akadt, csakúgy, mint a gombamód szaporodó előadói esSokat hallott, hangoztatott panasz manapság: lankad a lelkesedés az Alkotó Ifjúság pályázat körül. Számos n.agy- ee kisvállalat fiataljainak a kesergését hallhattam az elmúlt években,'miszerint'hsadba a buzgalom, az agitálas, egyre keyesebb pályamunka készül, egyre szerényebb’kiállításokra nyílik lehetőség. 1 Nem volt ez másképp a Kismotor- és Gépgyár' 3-as számú, Mezőkövesdi Gyáránál sem. Most azonban fordulat következett be. Kiállításuk jelenlegi anyaga • szinte gazdagabb, mint az elmúlt években volt. s közülük két pályamunka akkora jelentőségű, hogy az egyik agázati bemutatóra is képül, gyakorlati hasznosítását pedig már mindkettőnek megoldották a mezőkövesdi gyárban. — Mi a magyarázata estnek a. nagy változásnak?' -— kérdeztük Morfok Józsefiiét, a vállalat mzmkaverseny-íele- lósét. - • i. — Az eredmény minkét is meglepett, jóllehet, a Változás már szükségszerű volt, és mindent meg is tettünk énnek érdekében. De ide-kívánkoznak az előzmények is, amelyekkel vajmi keveset dicsekedhetünk. A legnagyobb és leglátványosabb .„lebőgé- afink” a tavalyi fess-utaté Üj lendülettel egy mozgalomért Mezőkövesden.,. Valóban alkotók lettek volt, amit -úgyszólván anyag nélkül kellett összeeszkábal- j nunk. Akkor szinte valamennyi, ebben érdekeli; „szent fogadalmat” tett. hogy éz még egyszer nem fordulhat elő. Sókat segített az igazgatónk, Kinczel Miklós személyes agitálása is. Embertől emberig, brigádtagtól brigád- tágig mentünk, és az eredmény. ... Nos. annyi munka gyűlt össze, hogy a két kategóriában — amatőr művészeti és műszaki-közgazdasági — megrendezett bemutató mű-veszett munkáit ’ki sem tudtuk mind rakni. De a .hobbi-, vágy művészeti anyag gazdagságára nem csak ez a jellemző. Olyan sok szép fotónk, festményünk, hímzésünk, fafaragásunk, cserépfestésünk érkezett a kiállítássá, hogy az itteni bemutató előtt „Ügyes, kezek” címmel a válogatott anyagot megtekinthették budapesti központunk klubjában is. A »-»rí-—v-i ,->r pályázatra gyárunkból l-l-en jelentkeztek 12 pályamunkával Hogy miért említem ilyen pontosan a számokat? Mert ezek is önmagukért beszélnek. Arányaiban ugyanis ez figyelémreméltó teljesítmény. A vállalat öt gyárából és központjából összesen érkezett a pályázatra 23 ilyen jellegű munka. Mi tehát csaknem a felét adtuk ennek a kategóriának. Ilyen szép. az agitaci- ós és szervező munkát dicsérő eredményünk még soha nem született, külön elismerést is kaptunk a központtól érte. — Mit tartalmaz az ebben a kategóriában kiemelt, két, jelentős pályamunka? — Mind a kettőt gyárunk Csonka János vezette műszaki szocialista brigádja nyújtotta be. Az egyik, az ágazati bemutatón - iS' részt vevő pályamunka egy félautomata dugattyúszerelő célgép konstrukciója, amelyet Lakatos László és. VáLyt Nagy Bsetalan készítettek Énnek a •szerkezetnek óriási a jelentősége, meri- az eddigi, kézi — a csuklókat es az ujjízületeket erősen igénybe vevő — munkát géppel oldja meg. Már most biztosak vagyunk benne, hogy erre az országos bemutatón is fölfigyelnek, hiszen mindenféle kismotor szerelésénél hasznosítható. Jelentősége tehat nemcsak a vállalatunk gyárait érinti. Gyárunk nagy tételben készít a kereskedelemnek és a kooperációs partnereknek szorítóhüvelyes legfektórnlő- ket. Ebből a tényből kiindulva 'szerkesztette meg Kis Antal'és Tóth József azr a pneumatikus tomlöszerelő készülékét, amely gyorsabbá és könnyebbe teszi a tömlőszerelés műveletét. Ez is nagy jelentőségű pályamunka, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy — az előzővel együtt -— alkalmazzák már a gyar-nn Ir ban 6tek,- szólóestek, múvészkettő- sók estjeinek' szervezői.) Természetesen akad ezek közöli igen sok értékes, de nem ri l- ka az sem, amikor a neves művész csak húzónévként van .jelen a névtelen brigádban, amikor a neves művész messze rangján alul szerepel, amikor napi 4—5 előadáson dal-álja le mondandóját. A közönség pedig az esetek nagy többségében „beveszi” ezeket. És megveszi a méregdrága .jegyeket. Egyes közművelődési intézményeink tevékenységében a döntő szerep ma már a mu- sorközvetíltsnek jut. Szervezésből, jegyeladásból all a tevékenység nagy része. És szinte közömbösnek mutatkozik, mit mutogatnak drága pénzért. A vendégjátékokhoz sokszor akad közönség- Szomorú vagyok, amikor a miskolci kamará-vígjáté- kok látogatottságát, illetve nem-látogatottságát hallom. Az év eddigi három kamara-vígja tékának mindegyike volt olyan minőségű, mim. a vendégjátékok nagy töbu- sége. De azok pestiek voltak, vagy legalábbis valamelyik pesti művész neve fémjelezte, tí mert az valamely művelődési intézmény gazdasági vállalkozása is volt, arra több szervezői figyelem is jutott, mint a színházra. Ma mar műsort szervez a sportcsarnok, műsort szervez egy csomó vendéglő, sőt a legújabban alakult ava- si művelődési egyesület is, amely máris humoríesztiváll hirdet teljesen függetlenül attól, hogy annak szereplői egyszerűen hakni-kór útjuk során ejtik útba'Miskolcot. Az ötvenes évek vege felé, a hatvanas évek legelejeri harapózott él ennyire a hakni. a leértékelt műveszi vendégjátékok sora. mint napjainkban. Am most van ennek egy külön Vonulata. Nevezetesen, a szabad vállalkozás. A gazdaságosságra való hivatkozás mintha felnyitotta volna a zsilipeket ezen a területen is és igen szeny- nyec hullámok is begyűrűznek a kultúra „szórakoztatás,” című nagy folyamába. Külön téma lenne a teljesen ellenőrizhetetlen és ellenőrizetlen vendégla tőipari műsorok kínálata, amelyek igen sokszor művelődési intézményekkel való társulás jegyében, tehát a hivatalos közművelődés zászlaja alatt és pecsétjével hitelesítetten folynak, s az esetek döntő többségében a szocialista kultúrától meglehetősen idegen jellegűek. Amikor a kispolgári mentalitás, a kispolgári szemlélet ellen már fel kel? szavunkat emelni, igen nagy ellentmondásnak tűnik a kispolgári jellegű szórakoztatás korlátlansága, mindenféle engedély nélküli * burjánzása Begyűrűznek ebbe a legkülönbözőbb, máshol már lejárt áramlatok, a túltengő szex és egyebek. Ezekről a gondokról beszélgettünk a minap Miskolc megyei varos Tanácsa mű- yelódesugjr osztályán át Störnyey László osztályvezetővel es helyettesével, dr, Bárczy Klárával, aki .mint a közművelődési csoport vezetője egyben, a szórakoztaias- nak is elvi gazdája. Tulajdonképpen mindketten egyetértettek velem mindazokban a gondokban, amit fentebo vázoltam. Megerősítették, hogy Miskolcon nemcsak ez van. Miskolcon nemcsak larívó haknik vannak, nem-' csak rossz vendégszereplések, ám tagadhatatlan, hogy ezek .összehasonlíthatatlanul nagyobb vonzerővel jelentkeznek. mint a tartalmasabb közművelődési műsorok teszik. Ugyanakkor figyelembe veendő a város igen heterogén. összetételű lakossága, amelynek igényei is természetesen heterogének, és azoknak a kielégítésében elkerülhetetlen a szórakoztatás, a kulturált szórakoztatás körének mind szélesebbre nyitása. Azok a műsorok, amelyeknek engedélyezése a tanács illetékes osztályán, tehát a művelődésügyi osztályon megy keresztül, általában azért kapnak szabad utat. mert színesítik a heterogén igények kielégítésére szolgáló kínálatot. Ugyanakkor a művelődési intézmények gazdasági jellegű gondjai rá üs szorítanak sok intézményt a mind nagyobb bevétellel kecsegtető műsorok rendezésére. Számos rendezvényt nem kell előre engedélyeztetni a tanáccsal. Nagy baj, hogy ez a vendéglátásnál is így van. S a kényszerhelyzetet, a gazdasági szorítást igen, sok helyen még meg is lovagoliák, ü könnyebb ellenállás, a köny. nyebb bevételszerzés felé hajlanak el. s háttérbe szorul a szocialista kultúra eszmeisége. Mit lehet hót tenni? Adminisztratív eszközökkel aligha lehet ízlést formálni. A gazdasági okokra való hivatkozás bizonyára még hosszú ideig menlevelet ad sokféle antikulturális törekvésnek. Sőt., felelőtlen vállalkozók nyerészkedéseinek is. Csak tudati hatásokkal lehel tenni . valamit: még több értékel. még több helyen kínálni, még inkább elébe menni az értékekkel a közönségnek S ahol csak lehet, ielen lenni a kultúra kincseivel, értékeivel. mert lésüres tér nincs, az elszaporodott maszek tnú- sorszervezőir hozzák gátlástalanul a bóvlit, hozzák az először csempészáruként érkezett, maid „polgárjogot nyert” szórakoztatási formákat es produktumokat, ee miként a természetben Is a gyomok* növekedése és terjeszkedése a kultúrnövényeket létükben veszélveztetL, úgy itt is félő. hogy az értéktelenség végletesen beárnyékolja kultúránkat Bsnsíiírk Miklós
