Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. június 21., kedd A képernyő előtt SnUlás és szolgáltatás Az elmúlt műsorhéten végigtekintve két vonulat tapintható ki: többféle .jellegű szórakoztatásra és a különböző jellegű magazinműsorokban sokfajta tájékoztatásra, információra törekedtek a műsorok szerkesztői. Feltétlenül a szórakoztató műsorok közé sorolandó a Kit mit tud?, amelynek pénteki, maratoni hosszúságú adásában adódott egy-két kellemesen meglepő produkció és nagyon tetszett, amikor a zsűri tagjai a már szokványos „két kitűnő produkciót láttunk”, meg az „én le vagyok nyűgözve” stb. kezdetű méltatások helyett valóban szakszerű értékelést adtak, mint például a szólóhangszeresek, meg az operaénekesek esetében. Jó, ha a néző a maga véleményét összevetheti a szakemberével, esetleges eltérő álláspontjával, vagy éppen azt a szakvélemény nyomán felülvizsgálhatja. Maga a Ki mit tud? — mint korábban foglalkoztunk már vele — az ötödik elődöntő után sem. birt korábbi sorozataihoz hasonlóan közüggyé válni. * A képernyőt elöntő sorozatok és az egyedi filmek jó része Ss elsősorban a tömegszórakoztatást kívánja szolgálni. A keddi estéken kívül, amikor Az ördöngös fickó folytatásaiban az öreg Voltaire visszaemlékezéseiben „a nagy rendbontó” életepizódjai elevenednek meg, mérsékelt érdeklődést keltve, már csütörtök esti látogatásokra bejelentkezett az NSZK-ból való Wallenstein, hogy belemártózhassunk a harmincéves háborúba ás; itt csordogál a Jack London álönéletrajzi történetének felfogható Martin Eden sorozat. Itt volt a Szombat esti filmkoktél a maga tucatnyi ízlést kiszolgálni kívánó vegyesfelvágott- í/óval, s Eisemann Mihály, oly sok operett komponistája születésének 80. évfordulóján való tisztelgés gyanánt látható volt az 1940-ben készült Egy csók és más semmi... című magyar film. (Korábban szóvá tettük, hogy az ártalmatlan régi magyar filmeket jubileumi alkalmak nélkül is műsorra lehetne tűzni olykor a sok-sok értéktelen, néha egyenesen bárgyú import- í i Imkészítmény helyett.) Korántsem teljes persze a filmlista, de szükségtelen is, s érdemes megemlíteni, hogy * sok egyedi film között voltak filmértékek is. * Szakonyi Károly hatvanöt percét is a szórakoztatások közé kell sorolni. Kisded játékaim című, önmaga konferálta összeállításában négy művét láthattuk, illetve három önálló jelenetét és egy részletet a Hongkongi paróka című, éppen tíz- esztendős darabjából. Éppen e legutóbbit néztük nagy érdeklődéssel, mert — annak ellenére, hogy már közvetítette valamikor a televízió — ez keltette a legnagyobb várakozást, hiszen az összeállítás legbravúrosabb, a legnagyobb színpadi ismeretről, szituációteremtő erőről árulkodó darabjának ez ígérkezett, s mert e darabot ugyanaz a rendező előbb Miskolcon mutatta be, az emlékezetes helyi bemutató és a fővárosi előadás azonos jelenetének összevetése sem volt érdektelen a borsod—miskolci néző számára. A ragyogó Évad végén című jelenet, amelyet szintén ismerősként köszönthettünk, ugyancsak a színház és a színész belülről való ismeretét tanúsította, mélységesen igaz és szomorkásán valóságos, csak éppen kétséget hagy a szerző álláspontját illetően; félős, hogy nemcsak Körmendi János játéka rakott az öreg színészre olyan vonásokat, amelyek immár lomtárba helyezendőnek minősítik. A Mása is a színházat idézte jól, a Váróterem meg Cserhalmi Györgynek adott jó alkalmat egy nehéz szereppel való megbirkózásra. Összességéből a Kisded játékaim kellemesen szórakoztató mú- ®or volt. * A szolgáltatások közé sorolandó a Jogi esetek adása. Most családjogi kérdésekben segített eligazodni példáival és a szakértők magyarázataival. A sorozat különböző témákat kínáló •összeállításai társadalmi életünk meghökkentő bugyraiba engednek bepillantást. Mint például most a két nővérnek a Kaukázusi krétakörre emlékeztető gyermekodaítélési pere. — Feltétlenül szolgáltató jellegű az Ablak egy órája. A pénteki ösz- özeállítás Sárközi Erika szerkesztésében, Kovalik Károly mű- isorveaetésével és Horváth Ádám rendezésében féltucatnyi «olyan témát jár körül, amelyek mind tömegérdeklődésre tarthatnak; számot. Például a házfelügyelők jogállásának és kötelmeinek saafbályozása. és mások. De bizonyára sokszor vissza fognak még térni — esetleg más műsorokban is — a fejlődési rendellenességekkel születő gyermekek problémájára, amely- tról dr. Czetzei E-aánt beszélt az adásban. * ' Kft késő esti műsor bizonyára értékes emlékként marad meg •(azokban, akik látták: a Merre hajlik a gyertya lángja? című, a külföldön működő papságnak a külhoni magyarságot^ összetartó erejéről, hatásáról szóló dokumentumfilm és Sütő András emlékezése a nagyenyedi kollégiumra, a Mondod-e még? etmú, román tévéadásból rövidített-szerkesztett adás. ÍScncdek Mikié® Grúz istenség szobormása Időszámításunk előtt a III. évezredből származó archeológiái műemlékre bukkantak a Zsinvaliban épülő hidrotechnikai komplexum építésének körzetében. Az ókori grúzok által imádott istenség szobormása egyike a köztársaság területén talált első ilyen leletnek. Megfelelő leletre a Kaukázuson-túli vidéken, és a Közel-Kelet országaiban még nem bukkantak. Ebben a körzetben eddig már több mint húszezer értékes történelmi emléket találtak, amelyek segítenek a szlávoknak és az északi népeknek az ősf Grúzia lakosaival kialakult kapcsolata közelebbi meghatározásában. Grafikai művésziékor Hétfőn megnyílt a tizedik salgótarjáni nemzetközi grafikai művésztábor, az Inter- symposion ’83. Ebből az alkalomból a Nógrádi Sándor Múzeumban kiállítást nyitottak: válogatást abból a 300 grafikából, amelyet az előző táborozások résztvevői ado- naányoztak Salgótarjánnak. Az idei nemzetközi művésztelep külföldi vendégei — összesen öten — Bulgáriából, Csehszlovákiából és Finnországból érkeztek, a hazai grafikai művészetet szintén öten képviselik. Közülük Czinke Ferenc egyszersmind a tábor művészeti vezetői teendőit ie ellátja. Öreg házaspár Flört Pető Géza kiállításáról Mint korábbon beszámoltunk róla és tartalmilag is méltattuk, június 6-án nyílt meg a miskolci Fotógalériában — a Győri kapu 27. alatt — Pető Géza Válogatás negyedszázad képeiből című kiállítása. A tárlat június 30-ig látogatható. Bemutatunk két képet a kiállításról. Eivetemre készülik ötvenhét oklatótábort szerveznek nyáron mintegy 5600 középiskolás fiatal számára az egyetemi, a főiskolai felvételeket előkészítő bizottságok. Az agrár, az egészség- ügyi, a jogi, a közgazdasági, a műszaki, a bölcsész, a tanári, a tanítói, valamint óvónői pályára vonzódó fiatalokat társadalmi munkában több száz egyetemi és főiskolai oktató és hallgató készíti fel, ismerteti meg a felsőfokú oktatási intézmény követelményrendszerével, az ottani képző-nevelőmunkával. A felvételizni szándékozó • diákok segítésére az idén második alkalommal hirdeti ték meg az egyetemek és főiskolák „nyílt nap” akcióját. A „nyílt napokra” minden másodikos, harmadikos középiskolás levélben jelentkezhet az érdeklődésének megfelelő oktatási intézménynél, legkésőbb a rendezvényt megelőzően két héttel. Varga Éva és Szanyi Péter kiállítása Szobrászok Sajóbábonyban Sárospatakon Faluszeinináriuiiii koníereiicia Július 10-ig várja az érdeklődőket a sajóbábonyi Déryné Művelődési Ház kiállítótermében Varga Éva és Sza- nyi Péter, Miskolcon élő szobrászművészek tegnap megnyílt közös kiállítása. Játékos bensőségesség, történelmi levegőjű monumentalitás ötvöződik a közös egyéni és művészi sorsot, látásmódot vállaló és építő művészházaspár alkotásainak nagyon hangulatos kiállításán. A gyermeki világ és fantázia lírai megjelenítése mellett döbbenetes emlékeztetőként ül a parasztkirály; Dózsa, trónusán is reményt sugárzó alakja. A molekulák, atomok rendjét újrafogalmazó térplasztikák és a sorsát egyszerű nemességgel viselő leányanya várakozása készteti továbbgondolkodásra az érdeklődő látogatókat. Vázlatok, tervek és megvalósult munkák sora bizonyítja, hogy a „kél alkotó nem szorítható semmiféle skatulya-birodalomba ..., a kő, a bronz és az acél keménysége mellett a lélek szakítószilárdsága is próbára tétetik’* — mondta a kiállítást az érdeklődők figyelmébe ajánló Szendrei Lőrinc újságíró. Hegasvesa, egyszerűség, fcsndűlet, mívesség, játékosság és töprengés — összegezhetjük a számos élményéé tapasztalatszálböl szőtt tárlat alkotásainak: formáját és tartalmát, melynek alapvető üzenete: az együttlét igenlése... együttlét a munkában, swrsvállalásban, szerelemben, együttlét a barátokkal, a gondolkodó emberekkel. Jó fél évszázaddal ezelőtt, az 1930-as évek elején dr. Vjszászy Kálmán professzor irányításával úgynevezett faluszemináriumi munka kezdődött a sárospataki kollégiumban. A népi írói és a falukutató mozgalommal egy időben a fiatal pataki tanárok és a magasabb évfolyamú diákok is bekapcsolódtak a falu társadalmi kérdéseinek tanulmányozásába, és szükségesnek tartották egy szociológiai szeminárium indítását. Hétvégeken és szünidőkben járták a zempléni, abaúji, borsodi, szabolcsi, szatmári falvakat. Vizsgálódásuk kiterjedt a természeti adottságokra, a településre, s adatokat gyűjtöttek a közművelődésről, a néprajzi értékekről. egészségügyről, a gazdálkodási viszonyokról, aszociá. lis rétegződésről, vagyis a két világháború közti korszakban a romantikusnak, idillikusnak rajzolt faluképpel szemben a tényleges helyzetet igyekeztek megismerni és feltárni, hogy ennek alapján a segítés lehetőségét is keressék. A hosszú éveken, csaknem másfél évtizeden át végzett falukutató és szemináriumi munka során hatalmas anyag gyűlt össze, amely egyedülálló és felbecsülhetetlen értékű forrás a magyar falu múltjának tanulmányozásához A gazdag anyagot a Tudományos Gyűjtemények adattára őrzi, és a tudományos kutatók ma is igen nagy haszonnal tanulmányozzák. A sárospataki faluszemináriumi munka fél évszázados kezdetére emlékezve, az egykori hallgatók, akik közül többen jeles néprajztudósokká lettek, ma, június 21-én, kedden konferenciát tartanak Sárospatakon, a Tudományos Gyűjtemények könyvtártermében. Kürti Lászlónak, a Tiszán- inneni Református Egyház- kerület püspökének megnyitó szavai után dr. Üjszászy Kálmán a faluszeminárium történetéről és jelentőségéről, Galuska Imre a szociológiai kutatásokra gyakorolt hatásáról, Szentimrey Mihály az összegyűjtött anyag értékéről és feldolgozottságáról tart előadást. Kovács Pál és Csőri István kutatási emlékeiket idézik fel, és a falukutatás ma időszerű feladatairól szólnak. Oi. j.) Megszállaítak, mee beesiléseL. Most kényelmesen üldögélünk, megadjuk a módját Jó két esztendővel ezelőtt bezzeg táradásig váltogattam lábaimat az álldogálásban, míg beszélgettünk. Pontosabban 6 beszélt, Hatvantól Pestig egyfolytában , a buszban. Nagy hevületű „előadását” rövid helyeslésekkel („hát ez az”-féle belekotyogásokkal) követtem, de megtörtént, hogy igazából nem is arra figyeltem, amit mond. Azon meditáltam magamban, honnan a csodából jut energiája ennek az embernek a köz- művelődés dolgain töprengeni, azokért lelkesedni? Ez a negyven körüli férfi ugyanis nem volt népművelő, nem volt közművelődési szakember. Igaz, hosszú évek óta vezetett már egy kitűnő táncegyüttest — szakképzettsége, munkaköre azonban egész más területen állította megyénk északi városának felelős fejlesztői közé. A tanács tervosztályának vezetőjeként éppen elég gondot- inunkát tudhatott magáénak. Mégis, e minőségében is mindig csodálkozásra késztető érdeklődést mutatott., ha véletlenül a város kulturális életéről, • művelődési lehetőség ékről esett s*ó közöttünk. Amilyen lelkesedéssel, szinte szenvedélyesen tudott beszélni a városépítés dolgairól — épp oly lobogással magyarázott a bevezetőben említett autóbuszos utazásunkkor a közművelődési munka lehetőségeiről. Míg hallgattam őt, úgy két évvel ezelőtt, azt gondoltam magamban: jó lenne „terjeszteni” ezt az embert; nyitottságát néhány népművelőnkbe beletáplálni... ... s most itt ülünk, kényelmesen elhelyezkedve városának művelődési központjában, az igazgatói irodában. Most is többnyire csak hallgatok és figyelem őt, miközben tervekről, elképzelésekről, mutatkozó (tehát elhárítandó) gondokról beszél. Épp olyan hévvel, mint annak idején. Csak más „székből”: néhány hete nevezték ki a művelődési központ igazgatójává. Amit eddig magánszorgalomból gondolkodott és lelkesedett, — most már hivatalból felelősen (cell tennie. Ügy teszek, mintha csodálkoznék a „váltáson”, de ő is tudja, tudom, amit ő: „Mézd, a® előző munkámnak is megvolt a szép oldala, megvoltak a nép dolgai, de a kitör sem álltam távol ettől a munkától, ami rám vár. A változás csak annyi, hogy a fő munkám lett a hobbim .. Mondtam neki, hát megmondom itt is: azt kívántam, sok ilyen emberünk legyen a közművelődésben; s azt remélem: lehetősége adatik, hogy a „hobbisok” örömével és lendületével-lelkesedésével végezze „fö munkáját”... * A fiatalasszony nem szomorú és nem vidám. Ha illene a helyzethez, azt kellene mondani: realista. Egy kis szemrehányást azért „közöl” velem. Mintha illetlent, nem valót kérdeztem volna tőle. Pedig ném volt így, csak az történt, amit elmesélek: megtudtam, hogy megyénk egyik országosan jó hírű-nevű együttese nyugat-európai szereplésre kapott meghívást. A fiatalasszony sokáig táncolt ebben az amatőr együttesben férjével együtt aki később művészeti vezetője lett a csoportnak. Feleségére más karrier várt: előbb szült egy fiút, aztán szült még egyet, ez az élet rendje. A tánc-szerelem e kényszer nyomása alatt kihunyt, már ami a gyakorlás részét illeti. A lelki és szívbéli (majd’ azt írtam: elvi) dolgok maradtak a régiben. Meg aztán: a fiatal- asszony egyébként sem tudna végleg szakítani a tánccal, meg volt csoportjával, hiszen a férje „a főnök” ... S „mindent az együttesért”... Nos | hát, mindezek ismeretében most kiszaladt a számon a kérdés, a külföldi meghívásra emlékezve: „Mikor indultok?”... — „Indulnak ...” — igazított ki csendesen. — „És téged nem visznek?!” — csodálkoztam őszintén. Ekkor kaptam az első szenirtGhányó pillantást a megfelelő hangsúllyal: — „Ha nem tudnád, én már nem táncolok” ... Tudtam persze, tudtam. Csak arra gondoltam olt hirtelenjében, ha egy amatör együttes rendszeresnme mondhalóan kap hazai meg külföldi meghívásokat., miért ne lehetne egy-egy régi tagol megbecsülni azzal, hogy a „kísérő” státusok egyik helyéi nekik adják? Hiszen nekik is szerepük van abban, ha az együttes jó névnek, jó hírnévnek örvend. Emlékezni kellene rájuk, mee becsülni őket is. Vagy túlságosan naiv len« nék? Fónagy József